Az elöregedés hatása a gazdasági növekedésre

A gazdasági növekedésre hosszú távon a munkaerő kínálat változása jelentős hatást gyakorolhat. Vagyis fontos kérdés, hogy a Magyarországon zajló demográfiai folyamatok (a társadalom elöregedése) mennyiben befolyásolhatják a jövő gazdasági növekedését. Az alábbiakban az MNB 2015. decemberi Növekedési jelentéséből szemezgetünk.

Az elmúlt évek alacsony születésszáma nem volt képes kompenzálni a halálozások számát, és a magyar népesség évi átlag 35 ezer fővel csökkent. Ugyanakkor, a javuló egészségügyi ellátások következtében a születéskor várható életkor kitolódott. A folyamat következtében, a KSH NKI számításai szerint, a 65 év felettiek teljes népességen belüli aránya a mai 18%-ról 2060-ra 33%-ig emelkedhet, miközben a munkaképes korúak aránya 68%-ról 54%-ra csökken.

1. Alacsony születésszám

Az elöregedési folyamat első számú oka az alacsony születésszám, amit a teljes termékenységi rátával (egy szülőképes korú nőre jutó gyermekkorú népesség száma) mérünk.

A teljes termékenységi ráta az ezredforduló óta 1,23 és 1,35 között mozog, ami európai összevetésben is alacsony. Az utóbbi évek szerény javulása ellenére, a magyar érték továbbra is igen távol áll a reprodukcióhoz szükséges 2,1-től.

2. A várható élettartam kitolódása 

Noha a 60 éves korban várható hátralévő élettartam (20 év) javuló tendenciát mutat, jócskán elmarad az EU átlagtól (24 év).

Ráadásul, különösen a férfiak vonatkozásában, a várható élettartam jelentős eltérést mutat a legmagasabb iskolai végzettség függvényében. A felsőfokú végzettséget szerző férfiak 30 éves korban várható élettartama átlagosan 12 évvel haladja meg az alapfokú végzettséggel rendelkezőkét. Ekkora különbség csak a kelet-európai országokra jellemző.

A folyamat hatására a gazdaságilag aktív korúakra háruló eltartási terhek emelkedésével kell számolnunk. Az időskori függőségi ráta (a 65 év felettiek 15-64 évesek létszámához viszonyított aránya) a 2015. évi 26%-ról az Eurostat számításai szerint 52%-ra, a KSH NKI számításai szerint 61%-ra emelkedhet 2060-ra.

A munkaképes korú lakosságnak ugyanakkor a gyermekeket is el kell majd tartania. A teljes függőségi mutató 85%-ra emelkedhet, vagyis megközelítheti az egy dolgozó - egy eltartott arányt.

3. A negatívvá váló nemzetközi migráció

A nemzetközi migrációról sajnos nem rendelkezünk pontos adattal. Az látszik azonban, hogy a kivándorlók továbbra is kötődnek Magyarországhoz: az általuk hazautalt munkajövedelmek a GDP 3%-át teszik ki.

Az EU stratégiai programot indított (SEEMIG) a dél-kelet európai migrációs és demográfiai folyamatok vizsgálatára. A SEEMIG adatai szerint, a kivándorló népesség korösszetétele mintegy 7 évvel fiatalabb, mint a teljes magyar lakosságé. Vagyis, többségében a fiatalabb korcsoportok próbálnak külföldön munkához jutni.

4. A munkaképes korú lakosság arányának csökkenése

A fenti folyamatok eredőjeként a munkaképes korú lakosság létszáma a jelenlegi 6,6 millió főről 4,3 millió főre csökkenhet 2060-ra, ezzel egyúttal csökkentve a munkaerő kínálatot. A legnehezebb évtizedeket a Ratkó-generációk nyugdíjas korba lépése (2015-2020 és 2040-es évtized) jelentheti.

5. A fenti demográfiai folyamatok visszafogják a gazdasági teljesítményt

A munkaerő kínálat csökkenése már az elmúlt évtizedben is kimutathatóan rontotta a gazdasági teljesítményt. A 2040-es éveket követően, a Ratkó-unokák nyugdíjba vonulása miatt a 2050-es évekre az egy főre jutó gazdasági növekedés a 2000-es évek átlagához viszonyítva akár 2 százalékponttal is csökkenhet.

A korstruktúra változása kihat a fogyasztási és megtakarítási ráták alakulására is. A leginkább megtakarító korosztály a középkorúaké, mivel a fiataloknak nincs miből megtakarítani, az idős korosztály pedig korábbi megtakarításait éli fel. A korstruktúra eltolódásával az aggregált megtakarítási ráta csökkenhet, a fogyasztási ráta emelkedhet.

A társadalom elöregedése hosszú távon kedvezőtlen hatást gyakorolhat a költségvetési egyenlegre, elsősorban a magasabb nyugdíjkiadásokon és egészségügyi kiadásokon keresztül. Mivel az emiatt emelkedő költségvetési kiadások nem produktív beruházások formájában, hanem társadalmi transzferek kifizetéseként realizálódnak, így az elöregedés hosszú távon kedvezőtlen hatással lehet a gazdasági növekedésre is.

A cikk az MNB 2015. decemberi Növekedési jelentésének adatai és elemzése alapján készült

Népesség a 2011 évi népszámlálási adatok alapján

Megjelentek a 2011-es népszámlálás adatai és alkalmasnak találtattak némi szemezgetésre. Az első téma, amit megvizsgálunk a népesség lesz.

Régóta tudjuk, hogy több fiú születik, mint lány, de a lányok életképesebbek, mint a fiúk. A születéskor várható női élettartam hosszabb, mint a férfi élettartam. Egy dolog tudni, és más dolog látni, hogy mennyire: 2011-ben születéskor 1000 fiú csecsemőre 948 lány csecsemő jutott, 95 éves kor felett viszont minden bácsira 3,5 néni jut már. Érdekes, hogy az összesen 1044 száz évnél idősebb lakos esetében a szorzó visszacsökken 1,7-szeresre. Persze, előfordulhat, hogy közülük többen nem töltötték ki a kérdőívet, mert a KSH nyilvántartása szerint a 90 év feletti lakoság létszáma mintegy 3500-zal haladja meg a népszámlálás során találtat. 

A várható élettartam nemenkénti eltéréséből következik, hogy a nők felülreprezentáltak az özvegyek között. Nyílván nem véletlen, hogy a hozzátartozói (özvegyi) nyugdíjban részesülők 96%-a nő. 

A magyar népesség létszámát bemutató ábrán a trendvonal megtörik a 40-es korcsoportnál. Az eggyel idősebb korcsoport a "Ratkó-gyerekek" korcsoportja, a háború utáni születés-ösztönzés eredménye. Mivel a korszak nem tartott sokáig, hatása sem volt tartós. Amint lehetett abortuszt végezni, megugrott a terhességmegszakítások száma: a következő 15 évben az abortuszok száma magasabb volt, mint az élveszületéseké. A következő kis csúcs a Ratkó-gyerekek gyerekeinek születését jelzi. A Ratkó unokák szülési korba lépésénél már nincs újabb csúcs, csak a születészám meredeken csökkenő trendjében mutatkozik enyhülés. A születészám az 1975-ös, közel 200 ezres érték óta folyamatosan csökken. A tavalyi 90 ezer kisbaba óriási sikernek számított a 2011 évi 88 ezres történelmi mélyponthoz képest. 

A 100 nőre jutó gyerekszám korcsoportos bontásban a szülési kor kitolódását és a vállalt gyermekek számának csökkenést mutatja. Érdekesség például, hogy 1980-ban hét 19 év alatti ifjú hölgy állította, hogy 5 gyermeke van, 2011-ben már csak egy. 

A 14 év alattiak és a 65 év felettiek számát mutató ábráról leolvasható, hogy mit jelent az utánpótlás hiánya: 2011-ben közel 900 ezerrel kevesebb 14 év alatti gyermek élt az országban, mint 1980-ban. 

Nagyszülők és unokák

Ha 1990-ben valaki egy helyre terelte volna a 65 évnél idősebbeket, és mindegyiküket beöltöztette volna télapónak, majd megkérte volna a 14 évnél fiatalabb gyerekeket, hogy keressenek maguknak olyan télapót, akinek a lehető legkevesebb gyerek ül az ölében, akkor azt tapasztaltuk volna, hogy átlagosan 120 télapóból 40-nek egy gyerek ül az ölében, 80-nak pedig kettő. Ha ezt idén Mikuláskor játszanánk el, akkor a 120 télapóból 20 egyedül árválkodna, és csak 100-nak jutna egy-egy gyerek az ölébe.

Az időskori függőségi ráta az aktív korú (15–64 évesek) népességre jutó idősek (65 évesek és annál idősebbek) arányát, az öregedési index pedig a 14 éves és ennél fiatalabb népességre jutó idősek arányát mutatja meg. Az előbbi inkább az öregedés aktuális állapotát jelzi, az utóbbi pedig a jövőbeli tendenciákat vetíti előre. A magyar folyamatok nem egyedülállóak, megfelelnek az OECD többi országában tapasztaltaknak, mindkét érték átlagos. 

Mivel nincs gyerek-utánpótlás növekmény, a 65 éves korban várható élettartam pedig folyamatosan növekvő, a következő 50 évben a helyzet csak romlani tud.

A térképen azt látjuk, hogy az egyes magyar régiókon belül jelentős eltérés mutatkozik a népesség elöregedésében. A legfiatalabb megyék azok, ahol a legmagasabb a termékenységi ráta, mivel itt születik sok gyerek. Békés megye és Budapest a legalacsonyabb termékenységű régiók közé tartoznak – mivel nem születik sok gyerek, a népesség lassan elöregszik. Zala megye helyét vette át Békés a legutóbbi években: korábban Zala volt a legkevésbé termékeny megyénk.

A másik oldalon viszont Pest megye és a hagyományosan magas termékenységű Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, ahol a gyermekek száma még felülmúlja az idősebb korosztályét. A tendencia itt is csökkenő.

"Semmi pánik, nincs itt a vég, szemüveg nem kell még..."

 

Öreg vagy fiatal? Hol a határ? Ezt a kérdést tette fel tavalyi kutatásában az EU.

A magyaroknál csak a szlovákok neveztek meg alacsonyabb öregedési életkort (57,7 év), a törökök kicsit magasabbat (58,4 év), a többi ország átlagértéke mind 60 év felett volt. A nők tendenciózusan későbbre tették az öregedés határát minden országban, és életkor szerint is megfigyelhető volt a korhatár kitolása az idősödéssel.

A másik kérdésnél viszont a magyar válasz a legmagasabb értékek közé tartozik: csak 5 ország tolta ki jobban a fiatalság végét. Megfigyelhető volt, hogy kb. 40 éves korig, a megkérdezettek rendre egy korcsoporttal későbbre tették a fiatalság végét a saját korcsoportjuknál. 

Egy másik nemzetközi kutatásban arra keresték a választ, hogy mikortól lesz valaki túl idős ahhoz, hogy a szüleivel éljen. Érdekes módon, a különbségek nem az életszínvonalhoz vagy a kelet-nyugati országok eltérő politikai múltjához köthető, hanem egy észak-déli határvonal mentén oszlanak meg, kulturális alapon. Hofstede dimenzióit felhasználva, a bizonytalanságot jól tűrő északi országok rendre korábbra teszik a „kirepülés” idejét a bizonytalanságkerülő, merevebb, déli országoknál.

Megyék termékenysége: mint a nyulak?

Az élveszületések száma szinte minden megyében csökkent az elmúlt 10 évben. Jelentős emelkedést egyedül Budapest és Pest megye (12-12%) tudott felmutatni. Némi üröm az örömben, hogy a budapesti termékenység ezzel együtt is csak 1,1, ami az egyik legalacsonyabb érték az országban. Pest megye (1,35) termékenységi adatai pedig a Budapestről az agglomerációba kiköltöző fiataloknak, valamint az évtizedek óta Pest megyébe irányuló belföldi népmozgalomnak köszönheti a löketet, amivel az ország legtermékenyebb megyéinek egyikévé vált (a harmadik Borsod és Szabolcs után).

Az élveszületések számát tekintve, Békésben következett be a legnagyobb csökkenés: 28%(!). Ezzel a csökkenéssel Békés megye (1,11)  Csongrád megyével (1,08) és Budapesttel (1,1) karöltve állt be a legkevésbé termékeny megyék sorába. Mindeközben, Békés megyében a legmagasabb nyugdíjas korúak aránya is: 35%. A jelenséget legalábbis részben biztosan magyarázza a jellemzően fiatalabb népességet érintő a belföldi vándorlás, amelynek Békés megye volt a legnagyobb vesztese 2008-ig, amikortól ugyan az észak-magyarországi területek vették át a stafétabotot, de a dél-alföldi régió egyenlege továbbra is negatív maradt.

A hagyományosan magas termékenységű Szabolcs-Szatmár-Bereg megye is látványos, 21%-os csökkenést szenvedett el, bár termékenysége ennek ellenére is az országos átlag felett maradt, 1,4 körüli szinten. Csak Borsod előzte meg, ahol az élveszületések számának csökkenése ellenére, négy olyan kistérség is van, ahol a termékenységi ráta (ha nem is sokszorosan, de) meghaladja a reprodukcióhoz szükséges 2,1 értéket. 

A mi kis Angyalkáink

Miért ábrázolták a régi idők festői és szobrászai az angyalokat kisgyermekként? Sok magyarázat létezik. A legmeghatóbb (akár igaz, akár nem) az, hogy a magas csecsemőhalandóság miatt. A szülők számára vigaszt jelentett a tudat, hogy Isten maga mellé szólította az ő tiszta lelkű gyermeküket. 

1920-ban 170 ezer ember halt meg Magyarországon. Közel egyharmaduk (48 ezer) 1 év alatti csecsemő volt. A helyzet időközben sokat javult: 2011-ben 130 ezren haltak meg, közülük már csak 481 (3,7 ezrelék) volt 1 év alatti. 

Csecsemőhalandóság az egy év alatti kisbabák halálozási arányát mutatja az adott évben élve született gyermekek arányában. A múlt század elején 1000 kisbabából 226 halt meg egy éves kora előtt. Mára ez a szám 4,9-re csökkent. Ezzel az adattal Magyarország világ viszonylatban jól áll, Európában azonban az utolsók között vagyunk. 

100 évvel ezelőtt a csecsemőhalandóság legfőbb okai a fertőző betegségek voltak, amik ellen az antibiotikumok felfedezése és elterjedése előtt nemigen tudtak védekezni. Manapság a csecsemőhalálozások fő okaivá a különféle veleszületett rendellenességek (28%), illetve a perinatális szakaszban keletkező állapotok (ezek következménye lehet a koraszülés, az alacsony születési súly) (62%) léptek elő. 

A legfőbb kockázati tényező a születési súly. Minél kisebb súllyal születik egy baba, annál rosszabbak a túlélési esélyei.

A kockázati tényezőt (egyebek mellett) az édesanyák kora is befolyásolja: 25-29 éves anyukák csecsemői között a halandóság 4,3 ezrelék. 35 év felett 6 ezrelék, 40 év felett 11 ezrelék. A fiatal (24 év alatti) anyáknál szintén magasabb (6 ezrelék) a csecsemőhalandóság.

A meg nem született gyermekekért

Az 50-es évek elején Ratkó Anna miniszterségét fémjelezte az a két intézkedés (abortusz tilalom és a gyermektelenek adója), aminek következtében hirtelen megugrott a születésszám és lenullázódott a terhességmegszakítások száma. Mivel ezeket az intézkedéseket néhány éven belül teljesen eltörölték, a hatásuk nem volt tartós. Ugyanebben az időben vált általánossá a női foglalkoztatás, ami – tekintettel a gyermekmegőrzés nehezen kezelhető voltára – ismét a születésszám drasztikus visszaesését eredményezte. Akkoriban még nem voltak hatékony, könnyen hozzáférhető fogamzásgátló szerek, ezért a nem kívánt terhességek megoldására az abortusz jelentette a megoldást. 1965-ben 100 élve született csecsemőre 140 (!) abortusz jutott. 

A 60-as évekre már világszinten is alacsony termékenységi ráta jellemezte az országot, ezért kezdték el támogatni a gyermeknevelést anyagilag (1967: GYES). Mivel a GYES önmagában nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, lakástámogatási konstrukciókat vezettek be, szigorították az abortuszt, ugyanakkor korszerű fogamzásgátló szereket vezettek be (1973).

A születésszám nagy mértékben függ az adott időszakban szülőképes korúvá váló lakosság számától: a 70-es években léptek szülőkorba a „Ratkó-gyerekek” gyerekei. Az 1975-ös csúcsot követő éveket azonban újabb születésszám-csökkenés jellemezte, és az egyensúly azóta sem állt helyre. A Ratkó unokák esetében már nem volt megfigyelhető újabb születésszám ugrás, amikor szülőképes korba léptek.

Mivel a csökkenő születésszám egy idő után már nem tudta kompenzálni a növekvő számú halálozásokat, az ország népessége 1981 óta folyamatosan csökken. 1984-ben újabb intézkedéseket hoztak (pl: Gyed bevezetése), amivel a csökkenő trend megtört, de áttörés nem következett be. A következő negatív hatást a Bokros-csomag eredményezte, mivel Bokros elsősorban a gyermeknevelés támogatásaihoz nyúlt hozzá. 1999-től a Bokros által elvett juttatásokat folyamatosan visszaadták, újabb lakásépítés támogató intézkedéseket hoztak, de ezek is csak a csökkenő trend megállítását érték el, a születésszám 100 ezer alatti értéken stabilizálódott.

Az újabb csökkenés már 2008 után, a válság hatására következett be. 2011-ben rekord kevés, 88 ezer gyerek született, ami az 1975-ös évben születetteknek kevesebb, mint a fele. Ugyanakkor mind a mai napig 100 élveszületésre 44 abortusz és 20 magzati halálozás jut. Ezért van az, hogy 2011-ben csaknem 900 ezerrel kevesebb gyermekkorú lakosunk volt, mint 1980-ban.

(A történeti háttér információk forrása a KSH A gyermekvállalás társadalmi, gazdasági hátterének területi jellemzői című kiadványa)

Ej, ráérünk arra még!

A törzsfejlődés nem gondolkodik évtizedekben. Hiába alakulnak át a társadalmi szokások, testünk nem tud elég gyorsan alkalmazkodni. 

A gyermekvállalási kor láthatóan kitolódik: 2011-ben az átlagos szülési kor 29, 4 év volt Magyarországon, és egész Európában hasonló trend figyelhető meg. Svájcban és Spanyolországban az átlagos szülési kor a 31 évet is meghaladja. 

Csakhogy, a "kifutunk az időből" szólam azonnal értelmet nyer, amint megnézzük a magzati halálozások statisztikáit. Nem véletlenül szültek a nők évszázadokon át 25 éves koruk előtt! A 30 év feletti a nők fogamzó képessége kezdetben lassan, 35 év felett gyorsuló ütemben csökken, miközben emelkedik a vetélések aránya. 2009-ben, a 30 éves nők kívánt terhességeinek 87%-a végződött szüléssel. Ez az arány 41 éves korban 60%-ra esik, 42 éves életkortól pedig, ha a kívánt fogamzás mégis bekövetkezne, a terhesség már nagyobb eséllyel végződik rosszul, mint jól. 

A 2011-es Demográfiai Évkönyv szerint, 1980-ban száz élveszületésre 14 vetélés jutott. 2011-ben 20. Az arány folyamatosan nőtt. 

Apának lenni: család és/vagy karrier

Az anyukákról már mindent tudunk. A csapból is folyik. És mi van az APUKÁKKAL?

Spéder Zsolt, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója által végzett kutatás szerint, az apák ellentmondó elvárásokkal szembesülnek a társadalom részéről. A magyar társadalomban egyszerre jelentkezik a hagyományos apaszerep (tartsa el a családját, csináljon karriert, ő hozza fontosabb döntéseket) és a modern, családcentrikus szemléletmód (töltsön sok időt a családjával, vegyen részt a család életében, el tudja látni a gyermekét, akár az anyja, és ezt ne is szégyellje). A kutatás több aspektust vizsgál, és szerintem nagyon érdekes. Én csak a munka és család aspektusra térek ki, akit érdekel a többi is, olvassa el a belinkelt tanulmányt.

A szerepelvárások változását egyrészt a női munkavállalás térnyerése (a nő már nem csak a háztartást vezeti, hanem a jövedelemszerzésben is részt vállal), másrészt a növekvő munkanélküliség (a férfi is kikerülhet a munkapiacról) indukálja: mindkettő abba az irányba hat, hogy nők és férfiak a háztartáshoz, gyermekneveléshez kapcsolódó feladatokat is osszák meg egymás között.

A probléma azért különösen fontos, mert a családcentrikus modell elvárásaihoz a magyar munkaerőpiac - egyelőre legalábbis - nem alkalmazkodott. A modern szerepelvárásokkal jellemezhető skandináv országokban általános a részmunkaidős foglalkoztatás a férfiak számára is, a munkarend nem annyira kötött, jellemző a távmunka, és nem elvárás a napi 10-14  órás munkavégzés, ha az ember meg akarja tartani az állását, vagy - na pláne - vezető akar lenni / maradni. Nálunk mindez nem jellemző.

A mi családapáink valós választás elé kerülnek: 'munka- vagy családcentrikus legyek?', miközben a társadalmi elvárás feléjük az, hogy mindkét szerepnek egyszerre tegyenek eleget. A kettős elvárás és a kényszerű választás nem tesz jót a gyermekvállalási kedvnek, és családon belüli konfliktusokat eredményezve a párkapcsolatok tartósságának sem.  

Munka vagy család?

A Népességtudományi Intézet rendszeres időközönként végez felmérést arról, hogy a magyar fejekben a gyermekvállalás milyen kötöttségekkel függ össze. Az ő kutatásaikból szemezgetünk.

A felső ábrából az olvasható le, hogy a társadalomban 1997-ről 2009-re finomodott a gyermekvállalással kapcsolatos kötöttségekről alkotott kép. Egyaránt csökkent a gyermekvállalás, illetve a kötöttségek és önfeladás közé egyenlőségjelet tevők, valamint az összefüggést tagadók aránya is. Ugyanakkor egyre többen látják úgy, hogy a gyermekvállalás kötöttségekkel jár ugyan, de nem feltétlenül kell emiatt mindenről lemondanunk. 

Mind a nők mind a férfiak között elfogadottabbá vált, hogy a nők dolgozzanak gyermekvállalás mellett is: a megkérdezettek csaknem háromnegyede szerint a dolgozó nő is lehet jó anya, és kétharmaduk szerint a 6 évesnél fiatalabb gyermek ezt nem sínyli meg. Szinte mindenki egyetértett azzal az állítással, hogy "Két kereső kell egy családban". 

Ennek ellenére, a társadalomban továbbra is mereven tartja magát az elképzelés, miszerint a nőnek otthon a helye és a férfi dolga a család eltartása: a megkérdezettek fele értett egyet azzal az állítással, hogy " Háziasszonynak lenni is önmegvalósítás lehet egy nő számára" és "A férfi keresse a pénzt, a nő lássa el a családot".

A megkérdezettek közel 80%-a szerint, a gyermek három éves vagy idősebb korában fogadható csak el, hogy az anya visszamenjen dolgozni, és ezen csak a nehéz anyagi helyzet  finomít. Az, hogy a nő mégsem tartja esetleg önmegvalósításnak a háziasszonyi létet, a megkérdezettek fele szerint nem kellő ok a gyermek bölcsődébe adására. Némiképp árnyalja a helyzetet, ha az anya részmunkaidőben vállal munkát, és szinte teljesen elfogadottá válik a női munkavállalás, ha kötetlenül otthonról kerül rá sor.

Mivel nálunk egyértelműen az otthonmaradást támogatja az állam, Magyarországon az egyik legalacsonyabb az anyák foglalkoztatása az EU-n belül. Annak ellenére, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásra van határozott társadalmi igény, e tekintetben is a lista végén kullogunk. 

Az otthonmaradás erős anyagi támogatásával a kormányzati cél a termékenység növelése az anyagi biztonság megteremtése által. A tapasztalat azonban az, hogy azokban az országokban indult meg a termékenység növekedése, ahol az anyák későbbi foglalkoztatására lehetett jobban számítani. Magyarországon az alacsony női foglalkoztatottság alacsony termékenységgel párosul.

Házasok és élettársak

A 60-as évek társadalmi elvárása minden nő felé kétségkívül a házasság volt: szinte mindenki férjhez ment legalább egyszer. Még a 90-es években is a nők 70%-a legalább egyszer kötött házasságot. Jelenleg ez az arány 40% alatti, ami azt jelenti, hogyha ez a trend folytatódik, akkor a nők 61%-a hajadonként fogja leélni az életét. Ugyanakkor a házasságra magukat mégis rászánók kora is mintegy 7 évvel kitolódott 1990 óta: a nőknél 22 évről 29 évre, a férfiaknál 25 évről 31 évre. 

A házasságkötések száma 1990 és 2011 között csaknem a felére, 66 405-ről 35 750-re csökkent. A válások száma ugyanakkor gyakorlatilag nem változott, 2011-ben 23 200 volt. 

A 15 év feletti lakosságban jelenleg a tartós párkapcsolatok 18%-a élettársi kapcsolat:

• házaspárok száma: 1 796 ezer,
• élettársi kapcsolatban élők száma: 407 ezer.

2010-ben a gyermekek 40%-a született házasságon kívül.

2009-ben a megkérdezettek 65%-a teljesen és további 21%-a részben egyetértett azzal az állítással, hogy az élettársi kapcsolatot a törvényeknek ugyanúgy kellene védeniük, mint a házasságot.

Hova tűntek a gyerekeink?

Gyermekkorúak száma: 1 millió 443 ezer fő

Csökkenés 2001 óta: 252 ezer fő

Csökkenés 1980 óta: 898 ezer fő

Aktív korúak száma: 6 millió 213 ezer fő

Csökkenés 2001 óta: 209 ezer fő

Csökkenés 1980 óta: 326 ezer fő

Időskorúak száma: 2 millió 326 ezer fő

Növekedés 2001 óta: 245 ezer fő

Növekedés 1980 óta: 496 ezer fő

Az ábra a Népességtudományi Intézet felmérésére adott válaszok alapján a 34-49 éves nők gyermekvállalási terveit mutatja összevetve azok megvalósulásával. A gyermekvállalási tervek szerinti csoportok alakulása összefüggést mutat a családi állapottal: a még gyermeket tervezők között arányukon felül (38%-ban) képviselik magukat a nőtlenek/hajadonok, az egykor többet tervezők között az elváltak (23%), míg a terveiket megvalósítók között a házasságban élők a domináns csoport (69%).

A Népességtudományi Intézet kérdőívében feltette a kérdést, hogy emlékeik szerint az érintetteknek vajon miért módosultak gyermekvállalási terveik. A legtöbb válaszadó (28%) családi okot jelölt meg (pl: megromlott házasság, válás). A második leggyakoribb (26%) válasz az egészségügyi ok volt (pl.: biológiai értelemben „kifutott az időből”). Átlag feletti arányban választották ezt az okot azok, akik gyermektelenek maradtak és akik a második gyermekről mondtak le. Anyagi okot (pl.: kicsi a lakás) 24% jelölt meg. Ők a kétgyermekesek között voltak legnagyobb arányban, tehát a harmadik gyermekről mondtak le anyagi okból. Egyéb, a fentiekben fel nem sorolt okot 13%, míg munkahelyi okot (karrierépítés vagy munkahely elvesztésétől való félelem 5% nevezett meg. Ez utóbbiak többségükben kétgyermekesek voltak.  Tehát a nők – saját bevallásuk szerint – nem azért nem szülnek, mert karriert akarnak építeni.

A felmérésről készült cikk a www.demografia.hu oldalon regisztráció után letölthető.

Népesedés - a gólya hozza?

Az oktatás témája után, a következő témakörünk a demográfia kérdésköre lesz. Tudományosan bizonyított tény, hogy ott van sok ember, ahol sok a gólya. Nézzük csak meg a két térképet! Állítólag, ez azért van, mert a gólya költöző madár, és úgy időzít, hogy nagyjából 9 hónappal a nyári napforduló termékenységi ünnepe után tér vissza. Mivel ekkor sok gyermek fogant, márciusban sok is született. Tehát a gólya hozta. Nos, nincs adatom arra vonatkozóan, hogy valóban így történt-e. Az azonban egészen bizonyos, hogy az elmúlt években a magyar babaszületések csúcs hónapja mindig a július volt, tehát ma már biztosan nem a gólya hozza, és a hosszú hűvös, de még fűtetlen októberi esték veszélyesebbnek tűnnek, mint a nyári strandolások.

Az ENSZ számításai szerint a Föld jelenleg 7 milliárdos népessége lassuló növekedési ütem mellett a következő évszázadban várhatóan eléri a telítődés szintjét, és kb. 11 milliárd főnél már nem lesz sokkal magasabb. A növekedést az afrikai kontinens húzza fel, míg Ázsia, valamint Dél- és Közép-Amerika jelenleg magas termékenységi rátája a reprodukciós szintre esik vissza. Ausztrália, Európa és Észak-Amerika termékenysége a következő száz évben a reprodukciós szint alatt marad.