A Magyar Posta feje felett két Damoklész-kard is lebeg. Az egyik a piacnyitás révén fokozódó piaci verseny, a másik az elektronikus kommunikáció hagyományos postai termékeket kiszorító hatása.
A postai piacnyitás első lépése 2004-ben, az EU csatlakozás évében történt meg, a 100 gramm feletti postai küldemények vonatkozásában. A következő lépésben, 2006-tól már csak 50 gramm volt a határ, és 2013. január 1-től ezt is eltörölték. Az idei lépésig, a nyitás ellenére a posta egyedüli volt a levélküldemények piacán, azonban jelentős piacvesztést szenvedett el a csomagküldés vonatkozásában. Mára csak a bélyegkibocsátás és a hivatalos iratok kézbesítése területén maradt meg az állami monopólium. Mindeközben fennmaradt a Magyar Posta Zrt. egyetemes ellátási kötelezettsége, vagyis továbbra is köteles egységes, megfizethető áron az ország teljes területén biztosítani a postai szolgáltatások lefedettségét.
Mindeközben, az elmúlt másfél-két évtizedben kiépültek a hagyományos levelezési, fizetési formákat kiváltó elektronikus szolgáltató rendszerek a kormányzati (e-közigazgatás), a kereskedelmi (e-kereskedelem) és a pénzforgalmi (e-banking) szférában, valamint elterjedtté vált a személyközi életben is az internethasználat, e-mail küldés, ami csökkentette a levélküldemények és készpénz-átutalási megbízások összértékét és tranzakciószámát.
A Magyar Posta vesszőfutása 1990-ben kezdődött, amikor a Posta intézményéről leválasztották a távközlést és a műsorszórást. A 90-es évek második felében és a 2000-es évek elején a Posta kereste az útját. Egyik vezérigazgató követte a másikat, a stratégia éves gyakorisággal változott, és kormányzati nyomásra a Posta belement olyan fejlesztésekbe, amik egyrészt nem kötődtek közvetlenül az egyetemes szolgáltatáshoz, másrészt nagy veszteséget okoztak. Ilyen volt a TETRA kormányzati távközlési rendszer, amit évekkel halasztottak el és végül más fejezett be, az Euróhívó, ami 2003-ban csődbe ment, és az elektronikus közbeszerzés, amiből a Posta részéről szintén nem lett más, csak veszteség. Ugyancsak a 2001-2002 évet terhelte a Postabank 96,8%-os tulajdonrészének megvásárlása, amin 2003-ban a Posta nyereséggel túladott. Ez azt jelenti, hogy pont a piacnyitásra való felkészülésre rendelkezésre álló időt és erőforrást fecsérelte el a Posta.
A fenti melléfogások következtében 2001-2002-ben a Magyar Posta veszteségessé vált, amit 2003-ban infláció feletti áremeléssel, és a Postabankban meglévő részesedés értékesítésével nyereséggé fordítottak. A következő időszak áremelései, alaptevékenységre fókuszált beruházásai, következetes stratégiai irányítása, és a kereskedelmi, valamint a pénzügyi tevékenység megerősítése együttesen biztosították a nyereséges (évi 3-5 milliárd forint adózott eredmény) működést. A 2003-2007 közötti időszakban a Posta árbevétele minden évben inflációt meghaladó mértékben emelkedett. A bevezetett fejlesztések eredményeként a Magyar Posta Európa élvonalának megfelelő minőségi szolgáltatásokra vált képessé.
A következő korszakváltás 2007 után következett be, amikor az állam elvi alapon támogatta ugyan a Magyar Posta stratégiáját, a gyakorlatban azonban tetemes összegű osztalék elvonásával és a költségvetési deficit csökkentésére fordításával lassította a szükséges fejlesztések végrehajtásának ütemét.
Jogszabályváltozások is nehezítették a Posta életét. EU jogharmonizációs törekvés következtében módosítani kellett a hitelintézeti törvényt, amelynek következtében 2009-től a Posta pénzforgalmi szolgáltatóvá vált, és a hitelintézeti törvénynek megfelelően az ügyfelek pénzét a sajátjától elkülönítve kellett kezelnie. Saját likviditásának megsegítésére a kezelt ügyfélpénzeket többé nem használhatta, ezért hitelfelvételre kényszerült. A likviditási nehézségek ellenére, a költségvetés finanszírozását szolgáló osztalékfizetési nyomás nem csökkent: 2009-ben a Posta 7,5 milliárd forint osztalékot fizetett (részben az aktuális év osztalék előlegeként). A jelentős forráskivonás miatt a fejlesztések üteme nem érte el a tervezett mértéket, több fejlesztés elmaradt, elhúzódott.
2011-ben a Posta részvételével nyerte a negyedik mobilszolgáltatóra kiírt pályázatot az állami konzorcium. 2012-ben ugyan a tendert megsemmisítették, de a nyertes konzorcium megtámadta azt. A szolgáltatás beindítása 100 milliárd forintos forrást igényelne a konzorcium tagjaitól és nemigen kecsegtet gyors megtérüléssel.
A 2007-2011 közötti az időszakban a Posta az inflációt meghaladó áremelések ellenére is csak stabil (nem növekvő) árbevétellel, de még nyereségesen működött. Az elektronikus kommunikáció terjedése leginkább azzal fogható meg, hogy 2008 és 2011 között a Posta levélforgalomból származó árbevétele annak ellenére nem nőtt, hogy az árakat ugyanez idő alatt összesen 26%-kal emelték.
Mindeközben a Posta a lassan de biztosan visszaeső alaptevékenység, valamint a korlátozó egyéb jogszabályi körülmények miatt a 2012-2014 évekre összeállított üzleti terve az alaptevékenységből származó árbevétel csökkenés, növekvő hiteligény és közel azonos szintű ráfordítás mellett, mobilszolgáltatási ráfordítások nélkül is veszteséget valószínűsít.
Pénzügyi értelemben véve hasonló helyzetekben (radikális piacvesztés, csökkenő árbevétel) két racionális megoldás képzelhető el. Az egyik a gyors és hatékony költségcsökkentés, aminek a Posta esetében az egyetlen kivitelezhető módja a hivatalok számának csökkentése és ezzel párhuzamosan jelentős létszámleépítés. A másik a veszteséges tevékenység visszaszorítása mellett (ezt a Posta csak korlátozottan teheti meg az egyetemes szolgáltatói státusz miatt) új piacok keresése, akár a saját iparágban külföldön, ahol nincs egyetemes kötelezettség, akár más területeken belföldön. A Posta láthatóan inkább az utóbbira törekszik, és például megállapodást írt alá a villanyóra leolvasásokról.
Az adatok forrásául a Magyar Posta Zrt éves beszámolói, a 2004. és 2011. évi ÁSZ jelentések és KSH adatok szolgáltak.
