Demokrácia

Az ember fura állatfaj, mindig muszáj hinnie valamiben. Hisz és csalódik, de aztán hisz újra, hogy legyen újra miben csalódnia. Az EU időről időre vizsgálja, hogy az egyes országok polgárai mennyire bíznak a demokratikus berendezkedés különféle intézményeiben. Sajnos, rólunk csak a csatlakozástól számítva készült statisztika (ez nem triviális, mert a most csatlakozásra váró országokról már évek óta készül), ezért nem tudunk túl messzire visszakalandozni a múltba. 

A 2004-es EU-csatlakozós hurrá optimizmus világban a magyar kormány iránti bizalom viszonylag magas (40%-os) volt. Az "elkúrtuk, nem kicsit, nagyon" 2006-os bejelentését követően a kormány iránti bizalom a felére apadt, majd folyamatosan csökkenve, 2009-ben 14%-on érte el a mélypontját. A 2010-es választások új reményt adtak: a kormány iránti bizalom 48%-ra emelkedett. Ezúttal azonban a kiábrándulás gyorsabb és drasztikusabb volt: már 2011-ben 26%-ra csökkent a bizalmi szint, és azóta stagnál.  

Ugyanezen idő alatt a politikai pártokba vetett bizalom sokkal kisebb kilengést mutatott, és a 2010-ben a kormány kapcsán mérthez hasonló szintet soha nem ért el. A pártok maximális bizalmi szintje 22% (2010), a minimális pedig 8% (2009) volt.  

Kormányok jönnek-mennek, és az új kormány egy darabig mindig élvezi választói bizalmát. A kritikus tehát az, hogy hogyan változik a lakossági bizalom olyasmik iránt, amik stabilak az életünkben. Mint például az EU maga. A stabil dolgok közül, a magyarok bizalma az EU iránt ingott meg legjobban. A 2004 évi euforikus 64%-ról mára 44%-ra csökkent. Igaz, ez még mindig bőven meghaladja az összes EU ország EU-ba vetett átlagos bizalmi szintjét, ami 33%. 

A magyarok demokráciába vetett hite szintén csökkent ugyan az utóbbi két évben, de mindig is nagyon alacsony volt. Már 2004-ben is csak a megkérdezettek 37%-a volt elégedett a magyar demokrácia működésével, és mindössze 4% állította, hogy teljesen elégedett. Ehhez képest, a mai 29% (3% teljesen elégedett) nem is olyan rossz eredmény. 

A demokrácia gyakorlati mértékegysége az, hogy mennyire érezzük, hogy számít a szavunk. A magyarok 37%-a érez így (2010-ben arányuk 49% volt), ami az EU-n belül az utolsó harmadban biztosít helyet a számunkra. 

Megjegyzendő azonban, hogy a demokráciába vetett hit láthatóan összefügg a gazdaság konjunkturális ciklusainak alakulásával, mivel az egyes kormányok népszerűtlen intézkedéseket kényszerülnek meghozni. Minden olyan országban, ahol a válság mély nyomot hagy, alacsony a demokrácia működése iránti bizalom.  

Érvényesülés és korrupció

A Tárki piacgazdaság normatív kereteit vizsgáló kutatása a személyközi bizalom mellett az intézményi bizalmat is vizsgálta. Az intézményrendszerben akkor tudunk hinni, ha úgy látjuk, a mechanizmusok jól működnek. A szabályok megfelelő kereteket biztosítanak az érvényesüléshez, és aki ezen szabályok mentén keményen dolgozik, az el is éri a célját. Azokban a társadalmakban, ahol az emberek úgy gondolják, hogy munkájukat megbecsülik, és ha keményen dolgoznak, előrébb is jutnak a ranglétrán, az emberek szívesebben dolgoznak és jobban is teljesítenek, mint azokban az országokban, ahol azt feltételezik, hogy úgyis minden hiábavaló.

Magyarországon abban, hogy mindenkinek egyenlő esélye lenne az érvényesülésre, csak a megkérdezettek 19%-a hitt, de a nagyon szűk többség azért úgy vélte, hogy aki keményen dolgozik, biztosan eléri, amit akar. A megkérdezettek 82%-a szerint azonban nálunk nem lehet becsületesen meggazdagodni, és 75% szerint aki vinni akarja valamire, kénytelen áthágni egyes szabályokat.

Az intézményi bizalom következő szintje az egyes intézmények megfelelő működésébe vetett hit. A kutatás során néhány konkrét intézmény iránti bizalom szintjét kellett a megkérdezetteknek értékelniük. Az intézmények versenyét a Magyar Tudományos Akadémia nyerte, az egyetlen intézmény, ami 50%-nál jobban teljesített.  Őt követte az ÁSZ, a rendőrség, az MNB, és a Nemzeti Közpénzügyi Hatóság, aminek az a különlegessége, hogy nem is létezik. A magyar jogrendszer iránti bizalom mindössze 4 pontot szerzett meg a lehetséges 10-ből. A listát a politikusok zárják, szinte mindegy, hogy épp kormányon vagy ellenzékben vannak-e. 

A politikusok és közintézmények, valamint a törvényes keretek közötti érvényesülés lehetőségébe vetett bizalom hiánya a korrupció melegágya. A Transparency International (TI) korrupciós kutatása 176 országban pontozza és rangsorolja a közszektor korrupcióját. A korrupciós index 0-100-ig osztályozza a korrupció mértékét, ahol a 100 jelenti az abszolút átláthatóságot, a 0 pedig az abszolút korrupciót. A 2012 évi listán Dánia, Finnország és Új-Zéland 90 ponttal állnak holtversenyben az első helyen. Őket követi Svédország 88, Szingapúr 87, Svájc 86) Ausztrália és Norvégia 85, valamint Kanada és Hollandia 84 ponttal.

Magyarország: 55 ponttal a teljes lista 46. helyén végzett 2012-ben, ami az EU-n belül az utolsó harmadot jelentette.

A felebaráti szeretet és a bizalom

Ilyenkor Karácsony tájt mindig nagy hangsúlyt kap a felebarátaink iránt érzett szeretet. Mi mással is mérnénk a felebaráti szeretetbe vetett hitünk erősségét, mint az embertársaink érzett bizalommal?

A bizalomról 2005-ben készült egész Európára kiterjedő kutatás. A kutatás szerint, a bizalmi skálát Svájc és Írország vezette és Magyarország, Görögország és Portugália zárta. 

A Tárki 2009-ben Magyarországon végzett kutatása alátámasztja a korábbi nemzetközi kutatás eredményeit.  Általánosságban véve a magyarok többsége nem bízik az emberekben. 

A kutatás alapján úgy tűnik, a bizalomszintet csökkenti a „célszemély”

• anyagi-vagyoni helyzetének emelkedése (ugyanakkor minél vagyonosabb maga a kérdezett, annál több gazdag embert tart megbízhatónak);
• a minél magasabb közszolgálati pozíciója;
• életkora (a fiatalabbak között kevesebb, az idősek között több a megbízható ember) – s ezt a véleményt nem befolyásolja a válaszadó kora sem;
• de nem befolyásolja érdemben a tanultsága (s maga a kérdezett iskolázottsága sem) és a vallásossága (ugyanakkor a templomba gyakrabban járók szerint a templomba járók között több a megbízható ember).

A bizalom egyik fő komponense a tisztesség és az abban való hit. A Tárki arra kérte a megkérdezetteket, hogy képzeljenek el egy utcán elveszített és valaki által megtalált pénztárcát. Mit gondolnak, a megtaláló hogyan járna el?

• A magyarok 15%-a vállalja, hogy elrakná a pénztárcát ahelyett, hogy valamilyen „etikus” módon próbálná visszajuttatni a gazdájának, ugyanakkor 79%-uk szerint mások elraknák – azaz a magyarok közel kétharmada saját magát jóval  tisztességesebbnek tartja, mint másokat.
• Aki felvállalja, hogy eltenné a pénztárcát, az gyakorlatilag mindenki másról feltételezi is egyben, hogy ugyanilyen etikátlanul járna el.
• Csak minden ötödik magyar nyilatkozik úgy, hogy  ő maga is tisztességesen járna el és másokról is ezt feltételezi. 

Azaz: tízből nyolc magyar tisztességtelenséget feltételez egy talált pénztárca esetén a mindenkori másikról és közülük csak minden ötödik (összességében a magyarok 15%-a) vallja be, hogy maga is tisztességtelen lenne ebben a helyzetben.

A magukat tisztességesnek, a többieket azonban tisztességtelennek tartók (akiket némi túlzással hipokritáknak is nevezhetnénk) átlagon felüli arányban kerülnek ki azok közül, akik: 

• nem bíznak meg más emberekben (67%);
• 65 évesek és idősebbek (77%);
• a középrétegbe tartozók (67%), szemben a szegény-deprivált csoporttal (54%);
• rendszeresen (legalább havonta) járnak templomba (75%).