3 Kheopsz piramisnyi szemetet termelünk évente

2010-ben az EU országai 500 Kheopsz piramisnyi (2,6 milliárd tonna) szemetet termeltek, ezen belül Magyarország 16 millió tonnát, vagyis 3 piramisnyit. 

A magyar hulladéktermelés nagyjából egyenletesen oszlik meg a háztartások, az energiaipar, a feldolgozóipar, az építőipar és egyéb gazdasági tevékenységek között.

A magyar háztartások által termelt, a jól megtermett hím oroszlán testsúlyának megfelelő (286 kg) egy főre jutó évi szemét mennyiség kifejezetten alacsonynak számít. 

Szervezett hulladékgyűjtésbe országos szinten a lakások 92%-a van bevonva. Budapesten, Borsod-Abaúj Zemplén, valamint Zala megyében az arány 95% feletti. A legnagyobb elmaradás Bács-Kiskun megyét jellemzi, ahol az arány mindössze 77%-os. A többi megyében mindenütt a lakások több mint 85%-át vonták be a hulladékgyűjtésbe.

A szelektív hulladékgyűjtés helyzete korántsem hasonlóan kedvező. Nógrádon gyakorlatilag egyáltalán nem létezik szelektív gyűjtés, Hajdú-Bihar, Baranya és Komárom-Esztergom megyében a lakások kevesebb mint 10%-a vesz részt szelektív hulladékgyűjtésben. Budapesten 12%-os az arány. Az összes többi megye 20% felett teljesít, az élen Győr-Moson-Sopron megyével (72%) és Pest megyével (53%). 

A települési hulladék hasznosítása terén Magyarországnak van még hova fejlődnie a nyugat-európai országokhoz képest, de a keleti blokk országai között előkelő helyet foglal el.

1391 magyar településen nincs szennyvízcsatorna

2011-ben Magyarországon a települések 44%-ban, köztük 7 városban (!) nem volt szennyvízcsatorna. A szennyvíz elvezetés jelentősége kettős: egyrészt méri az ország fejlettségét (környezetvédelmi, közegészségügyi szempont), másrészt a lakosság számára az életminőség fontos jellemzője. 

A magyar lakások 72.8%-át kapcsolták be a szennyvízelvezető hálózatba 2011-re. Az ún. közműolló a vezetékes ivóvízhálózatba bekötött lakások arányának és a szennyvíz csatornával ellátott lakások arányának különbsége, Magyarországon 22 százalékpont, ami nemzetközi szinten magasnak számít. 

Az elmúlt 20 évben a rendszer rendkívül nagy fejlődésen ment keresztül, arányaiban a legnagyobb növekedést Pest megyében érték el, ahol 14,5%-ról (1990) 69%-ra (2011) emelkedett a bekötött lakások aránya. 

A közcsatornákon elvezetett teljes szennyvízmennyiség (beleértve az ipari szennyvizet és az elvezetett esővizet is) évente átlagosan 538 millió m3 volt 2000 és 2011 között, a közüzemi vízművek által termelt ivóvíz mennyiség 82%-a. 

Budapesten termelődik az ország teljes szennyvízének harmada. Elsősorban a budapesti szennyvíztisztítási fejlesztéseknek köszönhetően, 2010-ben jelentős mértékben javult a szennyvíztisztítás átlagos minősége: az elvezetett szennyvíz 98%-a már legalább két tisztítási folyamaton (mechanikai és biológiai tisztítás) megy át.

Éltető elemünk a víz

A Fővárosi Vízművek weboldalán található információ szerint, a Föld felszínét 70,8%-ban borító víz a legnagyobb tömegben előforduló anyag, mennyisége gyakorlatilag állandó, becslések szerint körülbelül 1,4 milliárd km³. Ennek 97,3%-a azonban emberi fogyasztásra alkalmatlan, sós tengervíz. A fennmaradó 2,7%-ból több mint 2% jég formájában van jelen, jelentős mennyiség található a légkörben és a talajrétegekben. Az úgynevezett iható édesvíz, a folyók és édesvizű tavak vízkészlete és a felszín alatti vízkészlet csupán a teljes vízkészlet mintegy 0,6%-a, aminek elosztása a Föld felszínén még Európán belül sem egyenletes.

A szervezett, intézményes vízellátás meglepően újkeletű dolog, a 19. század előtt egyáltalán nem volt jellemző, még a nagyobb városokban sem. Budán a XV. században a vár vízellátásáról gondoskodtak, a lakosság számára azonban csak 1868-ban indult program a vízellátás intézményes megoldására. Különösen meglepő ez annak a fényében, hogy már az ókori görögök kapcsán is maradtak fenn vízvezetékrendszerekre utaló régészeti leletek, de különösen a rómaiak híresültek el vízvezetékeikről.  

Magyarországon, 1960-ban mindössze a lakások 23%-a jutott vezetékes ivóvízhez. 1997-re a magyar települések vezetékes ivóvízzel való ellátottsága megközelítette, 2007-től elérte a 100%-ot. A víz azonban még ma sem jut el minden lakásba, a lakások 5%-a nem részesül a szolgáltatásban. A legnagyobb elmaradást Bács-Kiskun és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben regisztrálták, ahol az ivóvíz ellátást nélkülöző lakások aránya közel 13%-os. 

Az elmúlt 10 évben több mint 4000 km vízvezeték épült, és közel 400 ezer lakás kapcsolódott a hálózatra. A teljes magyar vízvezeték hossza meghaladja a 66 ezer kilométert. Csak Budapesten 5100 km hosszú a vízcsőhálózat.

A termelt és szolgáltatott vízmennyiség, ezen belül a háztartások részére szolgáltatott ivóvíz mennyisége a 2000–2011 közötti időszakot tekintve csökkent, az emelkedő vízdíjak és részben a saját kutas vízellátásra történő átállás miatt. A termelt víz esetében ez mintegy 17%-os visszaesést jelent. 1992-höz viszonyítva, a vízfogyasztás a kétharmadára esett vissza. Ez még így is azt jelenti, hogy fejenként naponta átlagosan 93 liter ivóvizet fogyasztunk. A fogyasztás nagy részét nem az étkezés, hanem a wc öblítés, mosdás, locsolás (!), és a háztartási munkákhoz használt víz adja.

Párhuzamosan a lakónépesség fogyásával, az ivóvíz fogyasztás Budapesten csökkent a legnagyobb mértékben, 1992 és 2011 között megfeleződött. A Fővárosi Vízművek weboldalán talált információ szerint a Vízművek napi 1,2 millió m³ vizet képes termelni, a főváros jelenlegi lakosságának ebből mindössze félmillió m³-re van szüksége, tehát Budapest jelentős tartalékokkal rendelkezik. A többi település típus esetében az 1992 évi szint háromnegyedére csökkent.

This article is dedicated to Keresztes Hajni, she should know why. :)

Amíg van gáz, nincs gáz

2011-ben az ország 8 milliárd m3 gázt fogyasztott, és ezen belül a háztartási gázfogyasztás teljes fogyasztás 38%-át tette ki (3,1 milliárd m3). 

Magyarországon a földgázt, mint energiaforrást a 80-as évektől hasznosítják bővülő intenzitással. Mivel azonban a magyar földgáz készletek viszonylag korlátozottak, a 80-as évektől az ország növekvő arányú importra szorul. 2011-ben a megtermelt 2,6 mrd m3 magyar gáz mellett 8 milliárd m3-t importáltunk. Az adott évben nem értékesített, de megvásárolt/megtermelt földgázt kereskedelmi és biztonsági tartalékolási célú gáztárolókban tárolják, és amennyiben a téli időszakban nem volt rá szükség, a tél utolsó hónapjaiban folyamatos betáplálás útján értékesítik a fogyasztók részére. A következő tavaszi-nyári időszakában a készleteket ismételten felöltik.  

Jelenleg 7 tároló üzemel az országban, ezek közül csak a szőregi biztonsági célú, a többi kereskedelmi célú. A kereskedelmi célú tárolók jelenleg az E.ON tulajdonában állnak, de hamarosan az állami tulajdonú MVM veszi át valamennyi magyar gáztároló felett az irányítást (a szőregi felett is). A tárolók összkapacitása 6,2 milliárd m3, a teljes éves magyar gázfogyasztás háromnegyedét, hidegebb évben a felét fedezi.

A gázfogyasztás dinamikus növekedését a kormányzat ármeghatározó politikája mellett, a vezetékrendszer jellemzően a 90-es években lezajló fokozott ütemű kiépítése segítette. Az ütem sebességét jól jellemzi, hogy 1990-ben csak 445 település csatlakozott a földgázvezeték hálózathoz, 2000-re számuk megötszöröződött. A kiépülő 83 ezer km hosszú gázcsővezeték hálózat 2011-re 2875 településen (a települések 91%-án) tette elérhetővé a vezetékes földgáz szolgáltatást, és 3,5 millió fogyasztó (94%-uk háztartás) élt is a csatlakozás lehetőségével.

A gázcsővezeték hálózat bővülésével a 90-es éveket a gázfogyasztás extenzív növekedése jellemezte. Ezt követően a 2001. év fogyasztása körül ingadozik az adott évet jellemző hőmérsékleti viszonyok függvényében. A 2001-2006 közötti évek havi átlagos hőmérsékletei a téli hónapokban rendre negatív irányban tértek el a sokéves átlagtól.  2007-ben átlagos, 2008-ban és 2009-ben meleg telünk volt, ez utóbbi esetben ráadásul, az ipari fogyasztást tovább csökkentették az ukrán gázszállítások fennakadása miatt januárban életbe lépő korlátozások. 2010-ben a szokatlanul hideg tavaszi időjárás miatt elhúzódott a fűtési szezon, ami leginkább az ipari és egyéb fogyasztók között nyilvántartott távhőt szolgáltató vállalatok gázfogyasztásán látszódott meg. 2011-ben azonban a hosszú, enyhe ősz miatt későbbre tolódott a fűtési szezon beindulása.

Az ingadozásban a legnagyobb szerepet gázüzemelésű távhőtermelő vállalatok játsszák. Náluk kis hőmérséklet különbségek is a termelés jelentős növekedését idézik elő, aminek részbeni oka a magas szállítási veszteség szint, a nem hatékony fogyasztás, valamint a korai lehűlések vagy késői felmelegedések esetén kihúzódó termelési idő. A távfűtést 96 településen 650 ezer lakásban (az összes lakott lakás 15%-a) biztosítják, meleg víz szolgáltatás 600 ezer lakásban érhető el. Számuk évek óta szinte semmit nem változik, mivel ez a fűtési mód a korábbi évtizedekben épült lakótelepekre jellemző. 

Ha áram van, minden van

Az ország teljes villamosenergia fogyasztása a rendszerváltás után a visszaeső ipari termelés miatt csökkent 1993-ig, majd a gazdaság magára találásával növekedésnek indult, és azóta kisebb-nagyobb zökkenőkkel folyamatosan emelkedik. A szolgáltatott villamosenergia 2011-ben 36 ezer GWh szintet ért el.

A közüzemű villamosenergia-hálózathoz az ország minden települése kapcsolódik. 2011-ben több mint 5 millió háztartási fogyasztó közel 11 ezer GWh villamos energiát használt fel, a teljes villamosenergia fogyasztás közel harmadát.

Számuk szerint, a háztartási fogyasztók teszik ki az összes villamosenergia fogyasztó 91%-át. Számuk 2000-es évek lakásépítési lázának köszönhetően ugrásszerűen megnőtt, majd 2009-től a válság beköszöntésétől kezdve stagnált. 

Az egy fogyasztóra jutó villamosenergia fogyasztás a 90-es évek második felében, a gázalapú energiafogyasztás terjedésének köszönhetően csökkent, majd a 2000-es években a háztartási gépek (mosógép, mosogatógép, klímaberendezés, hűtők, stb.) számával együtt újra emelkedésnek indult és magas szinten állandósult. 2010-től aztán, részben a válság hatására beiktatott takarékoskodásnak köszönhetően ismét csökkent. 2011-ben egy háztartás átlagos havi villamos energiafogyasztása 179 kWh volt.

A megyék közül Győr-Moson-Sopron megyében a legmagasabb az egy háztartási fogyasztóra jutó vilamosenergia fogyasztás. Magas fogyasztás kjellemzi még Pest és Tolna megyét, valamint Budapestet. A legalacsonyabb fogyasztást Zala és Somogy megyékben regisztrálták.