Kamatok: alacsony? magas? miért jó, miért rossz?

Régiós összehasonlításban a hazai bankrendszer kamatjövedelmének a mérlegfőösszeghez viszonyított aránya a legmagasabb. 

Miért magas?

• A bankadó, a végtörlesztés és az egyéb kormányzati intézkedések jelentős veszteséget okoztak a bankrendszernek, amit valahonnan pótolni kell. A bankrendszer számára a legfőbb bevételi forrást a kamatmarzs jelenti.
• A nemteljesítő hitelek miatt a portfólió kb. egyötöde egyáltalán nem termel kamatot - a kieső bevételt pótolni kell.
• Mivel az átlátható árazásról szóló, 2012. áprilisában hatályba lépett rendelet miatt, a bankok a futamidő alatt csak nagyon korlátozott esetekben módosíthatják a hitelkamatokat az újonnan folyósított lakossági jelzáloghitelek esetében, az esetleges későbbi kockázatokat eleve beárazzák a kamatmarzsokba. Noha a kormányrendelet a lakosság számára biztosított lehetőséget a meglévő hiteleik ingyenes átárazására (átláthatóvá tételére) is, ezzel a lakosság nem élt. 
• A hazai bankoknál a bevételek lényegesen nagyobb része kötődik a kamathoz, mint amilyen szintet a fejlettebb államoknál látunk, ahol a jutalék-bevételnek lényegesen nagyobb szerepük van. Alternatív bevételi források hiányában a bankok abban érdekeltek, hogy hosszú távon fenntartsák a nemzetközi összehasonlításban magas kamatmarzsokat a háztartási szegmensben. A vállalati hitelezést ugyanakkor erős árverseny jellemezi, ezért itt nem a kamatmarzs jelenti a bankok számára a legfőbb motivációt.

Miért baj?

A magas kamatmarzs rövid távon képes megvédeni a bankokat egy jelentősebb tőkevesztéstől azzal, hogy az „egyszeri” válságadókat, terheket és a hitelezési veszteségeket (legalábbis részben) kompenzálja. A kiemelkedő kamatmarzs ugyanakkor magasabb adósságterhet jelent az ügyfeleknek, ami rontja hitelfizetési képességüket, ezáltal növeli a nemteljesítő hitelek arányát és - szűkítve a rendelkezésre álló jövedelmet -, kisebb fogyasztást és gazdasági növekedést eredményez. 

A fenti folyamat negatív spirált indíthat el: tovább romlik a portfólió minősége és ezt kompenzálandó további  kamatmarzs növelésre kényszerülnek a bankok. Mindez közép és hosszabb távon alááshatja a bankrendszer tőkehelyzetét és az ország gazdasági kilátásait.

Nemteljesítő hitelek a magyar bankrendszerben

A válság előtt jó minőségűnek tekintettük azt a banki portfóliót, ahol a nem teljesítő hitelek aránya 2%, és elfogadható kockázatúnak azt, ahol 4% alatt volt.

A PSZÁF adatai szerint 2012. június 30-án 13,7% volt a részvénytársasági hitelintézetek nem teljesítő hiteleinek aránya, ami a teljes, 17 180 milliárd forintos hitelállományon belül 2 358 milliárd forintnyi 90 napon túli késedelembe esett hitelt jelent. A relatív és az abszolút szám sem volt még soha ilyen magas. A többi intézménytípus még kedvezőtlenebb portfólióminősége tovább rontja az átlagot.

Összehasonlításképpen, 2012 júniusában Spanyolország 100 milliárd eurós mentőcsomagot kért bankjai számára, mivel ekkorra 9,42%-ra  (állományát tekintve 164,4 milliárd euróra) emelkedett nem teljesítő hitelarány finanszírozhatatlanná vált. 

2012. II. félévére a nemteljesítő vállalati hitelarány elérte a vállalati hitelállomány 21%-át. A teljes vállalati portfólión belül 20% feletti részarányt képviselő projekthitelek (nagyrészt hazai ingatlanberuházások) esetében a romló tendencia még látványosabb: 25%-os a nemteljesítési arányuk. 

A Bisnode Csoport statisztikái szerint, 2012. 1. negyedévében Európa vizsgálatba bevont 12 országában 147 ezer céget alapítottak és 20 ezer vált fizetésképtelenné. A 20 ezer cégből minden negyedik magyar.

Az MNB felmérésben részt vevő 9 bank adatai alapján, a vállalkozás mérete jelentős korrelációt mutat a nemteljesítés arányával. A legveszélyeztetettebb iparágaknak az építőipar, a kereskedelem, a szálláshely szolgáltatás, valamint az ingatlanügyletek bizonyultak.

2012. II. negyedévére a nem teljesítő (non-performing loan = NPL) lakossági hitelállomány aránya 16,2%-ra emelkedett (Az ábrán látható bruttó és nettó NPL arány között az a különbség, hogy a nettó adat a teljes nemteljesítő állományból az értékvesztéssel nem fedezett részt mutatja. Az e feletti részre van megképzett fedezet a bankrendszerben). 

Összehasonlításképpen, a hitelezési válság által legsúlyosabban érintett Írországban a kölcsönök több mint negyede került ugyanebbe a kategóriába.

A lakossági ügyfélkörben a a deviza jelzáloghitelek nemteljesítési aránya emelkedett a legmeredekebben. Az emelkedés dinamikája nagyrészt annak köszönhető, hogy a végtörlesztésben a jól teljesítő hitelek vehettek részt, ezek száma és portfólión belüli aránya csökkent tehát, ezáltal rontva a rendszerben maradó átlagos portfólióminőséget.  

Osztogatnak vagy fosztogatnak?

1998 óta eltelt években összesen a bankok kumulált (összesített) adózott eredménye 544 milliárd forint volt. Ebbe a veszteséges évek is bele vannak számolva. A bankrendszer a tulajdonosoknak 516 milliárd forintot fizetett ki osztalékként. A tulajdonosok ugyanakkor 1148 milliárd forint tőkét juttattak a bankrendszerbe.

A külföldi tulajdonosok és egyéb külföldi befektetők a válság kitörését követően (és azt megelőzően is - a hitelezés finanszírozása végett) jelentős egyéb forrást juttattak a bankrendszernek, amely 2009 márciusában 10 000 milliárd forint körüli értékben tetőzött, majd némi csökkenés után ismét emelkedésnek indulva 2010 májusában 9 500 milliárd forint körüli új, lokális maximumról pattant vissza. A kormányzat különböző bankellenes intézkedései, valamint a rossz portfólióminőség okozta alacsony megtérülés és a negatív nemzetközi hangulat (szükség a forrásokra máshol) következtében 2010. júniusától gyors és erőteljes forráskivonás indult meg a szektorból, 2 év alatt mintegy 4 200 milliárd forint (15 milliárd euró) értékben, amivel a külföldi forrásállomány a válságot megelőző szint alá süllyedt.

Nemzetközi összehasonlítás: hol hányan nem fizetnek?

Forrás: MNB

A válság előtt jó minőségűnek tekintettük azt a banki portfoliót, ahol a nem teljesítő hitelek aránya 2% alatt, és elfogadható kockázatúnak azt, ahol 4% alatt volt.

A PSZÁF adatai szerint 2012. június 30-án 13,7% volt a részvénytársasági hitelintézetek nem teljesítő hiteleinek aránya (tehát tovább nőtt), ami a teljes, 17 180 milliárd forintos hitelállományon belül 2358 milliárd forintnyi 90 napon túli késedelembe esett hitelt jelent. A relatív és az abszolút szám sem volt még ilyen magas.

Összehasonlításképpen, kis színes adalék. Az ingatlanpiaci buborék 4 éve pukkadt ki Spanyolországban, azóta töretlenül nő a nem teljesítő hitelek összege és teljes hitelportfólión belüli aránya. 2012 júniusában Spanyolország 100 milliárd eurós mentőcsomagot kért bankjai számára, mivel az ekkorra 9,42%-ra  (állományát tekintve 164,4 milliárd euróra) emelkedett nem teljesítő hitelarány finanszírozhatatlanná vált.

Vállalati hitelek is problémásak

A mai ábra a vállalati hiteleket állapotát mutatja be: kb. minden 5. vállalati hitel 90 napon túli késedelemben van.

Nemfizető lakossági ügyfelek

Piros: ennyi embernek volt 2011 december 31-én 90 napon túl lejárt tartozása 78 ezer forintot meghaladó összegben. Ők régi nevükön a "BAR-osok".

Kék: ők már rendezték a lejárt a tartozást (vagy bankjuk leírta a követelést), de egy évig (vagy 5 évig) még "megfigyelés alatt" maradnak. Ők régi nevükön a "passzív BAR-osok".

Végtörlesztés hatása a banki hitelportfóliókra

Forrás: PSZÁF Végtörlesztésről szóló jelentés és hitelintézeti idősorok

2011. szeptember és 2012. március közötti időszakban a lakosságnak lehetősége nyílt meglévő devizalapú jelzáloghitelét kedvezményes árfolyamon előtörleszteni. A lehetőséggel az érintettek 17%-a élt. Mivel ez a lehetőség csak a jól fizető adósok számára állt fenn, az ábrán látható módon a banki hitelportfoliók minősége drasztikusan romlott: miközben a problémamentes állomány jelentős mértékben csökkent, a problémás állomány értékben is tovább nőtt. 2012. márciusában a hitelállomány 46%-a valamilyen mértékű késedelemben volt. Ugyanez az érték 2003-ban alig volt 2% felett. A késedelmek 60%-a akkoriban 30 napon belüli volt, tehát inkább pontatlanságra, mint fizetésképtelenségre utalt.

Felboruló trendek a hitelezésben

Az első feldolgozandó témánk a hitelezés állapotáról szól. A témát, mint a későbbi témákat is, több napon át, több oldalról megközelítve, mindig egy-egy grafikont / ábrát /statisztikát / közvélemény-kutatást feldolgozva járjuk körül.

Az első ábrán az egyes lakossági hiteltermékek bedőlési arányait látjuk. A bank legkockázatosabb termékei mindig a fedezetlen hitelek. Ezek esetén a lakosság ugyanis nem érzi akkora súllyal a lejesítési kötelezettséget, mintha a lakása lenne a tét. Fedezetlen forinthitel például a folyószámlahitel vagy a hitelkártya. Fedezetlen devizahitel például a személyi kölcsönök egy része.

Ami meglepő, az a fedezetlen devizahitelek és a fedezett devizahitelek esete: a lakosság nagyobb arányban fizeti a fedezetlen devizahiteleit, mint a fedezetteket!

Persze, ennek a magyarázata nem az, hogy megfordult a több évszázados trend, hanem, hogy a végtörlesztés  és a legkülönfélébb korábbi devizahiteles mentőcsomagok ígérete a jelzáloghitelesek felé, felborították a korábbi egyensúlyt.