Szép, boldog világ

A YouGov 2015 november-decemberi felmérésében 18 ezer ember véleményét kérte ki 17 országból egyetlen kérdést szegezve nekik: "Ön szerint, mindent egybevetve, általánosságban nézve a világ javuló, romló vagy semleges irányban halad?

A kutatás Kínát kiugróan optimistának, Franciaországot kiugróan pesszimistának találta. A YouGov korábbi kutatásai is hasonló eredményt hoztak. 

Felmerült bennem a kérdés, hogy más kutatások hogyan viszonyulnak ehhez az eredményhez. Három hasonló kutatást találtam, sajnos, az átfedés sem a kérdezett országok körét sem a kontextust illetően nem teljes. De a képet mindenesetre árnyaltabbá teszik.

A Worldwide Independent Network of Market Research (WIN) és a Gallup International közös kutatása során 39 éve vizsgálja 68 ország reményeit és boldogságát. A 2015 végi riport szerint örömmel jelenthetjük, hogy a világ boldog! A megkérdezettek 66%-a vallotta magát boldognak és csak 10%-a boldogtalannak. A többiek semleges választ adtak. A globális nettó boldogság (boldogok aránya - boldogtalanok aránya) 56%-on áll, vagyis a világ nettó boldog.


Kolumbia, Fidzsi-szigetek, Szaúd-Arábia, Azerbajdzsán és Vietnam a legboldogabb országok (Magyarországon nem végeztek kutatást), Irak pedig a legboldogtalanabb (-12% nettó boldogság). 

A megkérdezettek 45%-a optimistán látja 2016-ot, 22% pesszimista és 28% szerint minden marad a régiben ("Amennyire Ön meg tudja ítélni, 2016 jobb, rosszabb vagy ugyanolyan lesz, mint 2015 volt?"). Nigéria (61% nettó optimizmus), Banglades, Kína és Vietnam a legoptimistábbak és Görögország a legpesszimistább (-65% nettó optimizmus). 

A francia és még inkább a görög pesszimizmust megerősíti a Randtsad Workmonitor 2015. decemberi jelentése is. Szerintük legnegatívabban a görögök, legpozitívabban az indiaik látják 2016-ot. Kína szerintük is az optimista élvonalban van. Hozzá kell tenni, hogy a Randstad kérdése az ország gazdasági helyzetének változására irányult, ahol jelentős objektív különbségek is előfordulhatnak az országok között. 

Európa optimizmusát a félévenkénti Eurobarometer felmérésekkel próbálják megbecsülni. A 2015 végi felmérésben Franciaország ugyan elégedetlen a 2015-ös gazdasági teljesítményével, de ennek ellenére az optimistább országok között szerepel. Ellentétben például Görögországgal, ahol a nyilvánvaló gazdasági realitás nyomja rá a bélyegét a társadalom elégedettségére.  

Nőnap margójára

A demokrácia éllovasaként ismert Ruandában a parlamenti képviselők 64%-a nő. Hozzá kell tenni, hogy a népesség 70%-a is nő, ugyanis a férfiak többnyire nem élték túl a 20 évvel ezelőtti népirtást. Akárhogy is, a ruandai parlamentben a legmagasabb a nők aránya az egész világon. A nemzetközi átlag egyébként 22%. A lista első 5 helyén nem EU tagállam áll.

Az alábbi ábrán az első három helyezett után az EU tagállamok sorrendjét ábrázoltuk, a többi mintegy 100 ország nem fért fel az ábrára. Svédországot egyébként még Kuba és a Seychelles-szigetek előzik meg.

Magyarország a maga tekintélyes 10%-ával az előkelő 112. helyet tudhatja magáénak. Nem áll mögöttünk európai ország. Ciprus az utolsó előtti, a maga 101. helyével. Viszont Kongót és Nigériát is magunk mögött hagytuk. És Quatarban például egyáltalán nincsenek nők a parlamentben. Igaz, Nigériában is csak addig, amíg az utolsó is fel nem robbantja magát egy zsúfolt piactéren.

Az alábbiakban a legutóbbi Eurobarometer kutatás eredményeit közöljük kommentár nélkül, "egy kép többet ér ezer szónál" jeligére.

Adatbiztonság a Facebook és Edward Snowden korában

Csak mert paranoiás vagy, még nem biztos, hogy nem üldöznek...

Amióta gyakorlatilag az interneten éljük az életünket, tartunk kapcsolatot, vásárolunk, bankolunk, híreket olvasunk, stb., felvetődhetett, hogy ezen tevékenységeink nyomon követhetők, belőlük sok minden megtudható rólunk, amit akár nem is sejtenénk. És ezekkel az információkkal vissza is lehet élni. Sokakban azonban csak a Snowden botrányt követően tudatosult, hogy akár kormányok és titkosszolgálatok figyelhetnek bennünket ilyen módon, vagyis újra érvényes lehet, amit József Attila már a kezdetlegesebb eszközök ismeretében is szóvá tett:

"Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg."

Hogy ez nem csak játék és mese, hanem valóban személyiségi jogi kérdéseket vet fel, arról olvassátok el a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság jelentését. Az Európai Adatvédelmi Hatóságok vonatkozó nyilatkozatát itt olvashatjátok.

És még nem is beszéltünk az adatokkal való visszaélés gyakori  (pl. online zaklatás, személy-azonosság lopás, jelszó lopások, bankkártya csalások, stb...), illetve kínos módszereiről (pl.: elektronikus bankrablás). A problémát nem egyszerűen csak az jelentheti, hogy bűnözők bántani akarnak bennünket, hanem az is, hogy egész iparág épül az interneten fellelhető adatok strukturálására, követésére, és azok alapján üzleti döntések támogatására, ami felveti a határok tisztázásának szükségszerűségét üzleti és magánérdek között.

Az elmúlt néhány hónapban két felmérés készült a témában. A Cigi-Ipsos nemzetközi felmérésében Magyarország nem szerepel ugyan, de nagyobb nemzetközi rálátást ad, ezért érdekes lehet. A másik felmérés egy Eurobarometer kutatás, amely az EU állampolgárok internetes adatbiztonsághoz való hozzáállását vizsgálja, itt tehát lesz magyar adatunk is.

A Cigi-Ipsos kutatás arra az eredményre jutott, hogy a fejlett országokban (Európa és Észak-Amerika) sokkal kevésbé aggódnak az internethasználók az adatbiztonság miatt, mint Latin-Amerikában, Ázsiában vagy a Közel-Keleten és Afrikában.

Amerika és Európa ugyanakkor sokkal jobban aggódik az adatok kereskedelmi célú vagy rosszindulatú felhasználása, mint a kormányzati adatkövetés miatt.

Mégis, a Közel-Keleten, Latin-Amerikában és Ázsiában vigyáznak adataikra kevésbé a felhasználók.

Az Eurobarometer kutatás szerint, az EU polgárainak mindössze 47%-a (Dániában, Hollandiában és Svédországban közel 70%, Magyarországon 38%) érzi magát jól informáltnak az internethasználat veszélyeivel kapcsolatban, de ennek ellenére magabiztos 74% gondolja úgy, hogy hatékonyan tud védekezni a számítógépes bűnözéssel szemben (Magyarország: 63%).

A válaszadók 80%-a tart valamiféle visszaéléstől az internethasználat kapcsán, az Eurobarometer azt is megkérdezte, mit tesznek ellene. A magyar reakciók nagyjából követik az EU átlagot, négy pontban mutatkozik jelentősebb eltérés: 1) ismeretlentől érkező e-mail megnyitása, 2) jelszó változtatás gyakorisága, 3) biztonsági beállítások használata, továbbá 4) netes bankolás visszafogása terén. A jelszó változtatásra irányuló kérdés alapján, a magyarok 53%-a egyáltalán nem változtatott semmilyen jelszót az elmúlt 12 hónapban. Az EU-s átlag is magas, 37%.

A probléma súlyosságát az is mutatja, hogy a megkérdezettek többsége vált már valamilyen internetes bűncselekmény áldozatává.

Mivel egyre több riasztó hír jelenik meg a médiában arról, hogy diákok öngyilkosságot követnek el netes zaklatás hatására, az EU-ban kiemelt szerepet kapott a fiatalok védelme. A kampány sikerét azonban kétségessé teszi a kutatás eredménye, miszerint a megkérdezett háztartások 67%-a (Magyarországon: 72%-a) semmit nem tesz a gyermek védelme érdekében.

Ami késik, az jön! - vasút az EU-ban

A magyar személyszállításon belül a vasút veszít népszerűségéből. Gondolnánk, hogy átveszi a helyét a busz, de az igazság az, hogy a teljes személyszállítás piac csökken, és a buszok csekély növekménye megközelítőleg sem kompenzálja a vasút visszaesését.

A vasút ennek ellenére továbbra is közkedvelt személyszállítási eszköz, magyar lakosság átlagosan kétharmada valamilyen időközönként igénybe veszi, és ezzel meg is felelünk az EU átlagnak.

A nagy népszerűség okán az EU, a közszolgáltatás okán pedig a MÁV vizsgálta a fogyasztók elégedettségét nagyon hasonló szempontok alapján, de sajnos különböző módszertanú értékeléssel.

A lényeg mindkét esetben ugyanaz: a magyar lakosság a mellékhelyiségek, vonatok, pályaudvarok tisztaságát, fűtését-hűtését, és a vonatok pontosságát kifogásolta leginkább.

A hőmérsékletre és a WC-k tisztaságára vonatkozóan nem tudok objektív mérőszámot számot mutatni, de álljon itt a MÁV jelentés késő vonatok arányát bemutató grafikonja a fogyasztói panaszok alátámasztása végett:

Fiatalok és a drogok

Mit gondolnak a magyar fiatalok a kábítószerekről? Mikor és hogyan használják őket? Mennyire tartják veszélyesnek? Mennyire könnyű hozzáférniük és mit tennének a kábítószer jelentette társadalmi probléma megoldására?

Egy nemrégiben publikált Eurobarometer riportban az EU 28 országában élő 15-24 év közötti fiatalokat  kérdeztek droghasználatról, ismeretekről, droggal kapcsolatos szerintük hatékony fellépésről. A teljes EU-s minta 13 ezres, a magyar 500 fős volt.

A megkérdezett fiatalok 92%-a nem használt dizájner drogokat, akik mégis, azok többségükben baráttól kapták vagy vették (68%), és csak 27%-uk vette dílertől.

A dizájner drog használók 65%-a bulin vagy társasági összejövetelen, 60% baráti körben használta a szert. Az első két ábrán a teljes EU-s minta adatait látjuk, mivel a magyar fiatalok közül csak öten használtak az elmúlt 12 hónapban dizájner drogot, így a mintavétel e tekintetben nem volt reprezentatív.

A megkérdezett Európaiak 31%-a használt már életében kannabiszt, ami a 2011-es felméréshez képest 5 százalékpontos emelkedést jelent. 7% az elmúlt 30 napban is használta. A magyar fiatalok 85%-a egyáltalán nem próbálta a kannabiszt, és 10%-uk több mint egy éve használta utoljára. A visszafogottabb használat talán összefüggésben van azzal, hogy a magyar fiatalok magasabb kockázatot rendelnek a kannabisz használathoz, mint európai társaik.

Valamennyi kérdezett káros szer esetében a magyar fiatalok az EU átlagnál magasabb kockázatot érzékeltek. A legnagyobb eltérés az alkohol esetében mutatkozott.

A kokain, a heroin és az ecstasy tiltott szerek az EU minden országában. A dohányzás és az alkoholfogyasztás azonban nincsen tiltva, de a jogi szabályozás több országban is nehezíti a hozzáférést (korhatárhoz kötött vásárlás, specializált üzletek, határértékhez kötött aktív hatóanyagok, stb).

Míg az európai fiatalok az alkoholhoz és dohányhoz 90% feletti arányban férnek hozzá könnyedén, ugyanez kevésbé jellemző kannabisz (58%), kokain (25%), dizájner drogok (25%), ecstasy (23%) és heroin (13%) esetében. A magyarok minden szerhez nehezebben férnek hozzá, kivéve a cigarettához, ami szinte mindenki számára könnyen hozzáférhető, hiába vannak nemzeti dohányboltok, és hiába van életkorhatárhoz kötve az értékesítés.

A fiatalok egyetértenek abban, hogy a heroint (96%), kokaint (93%) és ecstasyt (91%) továbbra is be kell tiltani. A kannabiszt azonban csak 53% (magyarok: 69%) tiltaná be, 45% (magyarok: 30%) inkább szabályozná . A szabályozás-pártiak részaránya 11 százalékponttal emelkedett 2011-hez képest. A válaszadók 81, illetve 91 százaléka a dohány és az alkohol esetében is szabályozás párti, ami szintén jelentős emelkedést jelent a két évvel korábbi kutatáshoz képest.

A dizájner drogok esetében a bizonytalanságot az okozza, hogy mivel ezek új vegyületek, hosszú távú hatásuk nem ismert. A legtöbb országban legálisan hozzáférhetők. Az európaiak 47%-a csak akkor tiltaná be ezek használatát, ha kiderül, hogy bizonyítottan károsak, és 35%-uk tiltaná mindenképp. A magyar fiatalok esetében a válaszok fordítottak voltak: 51%-uk mindenképp tiltaná a dizájner drogok terjesztését és használatát.

 A magyar fiatalok az EU átlagtól eltérő válaszokat adtak arra a kérdésre is, hogy miként látják megoldhatónak a kábítószer jelentette társadalmi problémát. Sokkal magasabb arányban látják fontosnak a tájékoztatás szerepét, és a szegénységhez, munkanélküliséghez kötik a problémát: ha ezeket visszaszoríthatnánk, szerintük a kábítószerezés is visszaszorulna.

Látszat és valóság, avagy vállalkozási motivációk és kockázatok

Az EU minden országában, nálunk is, a megkérdezettek túlnyomó többsége szemében a személyes függetlenség a legvonzóbb a vállalkozásokban (354. Flash Eurobarometer). A magyarok azonban az európai átlagnál sokkal nagyobb arányban vannak meggyőződve arról, hogy vállalkozónak lenni a kedvezőbb jövedelem, az egyéb munkalehetőségek hiánya, és az alkalmazotti lét bizonytalanságainak elkerülése miatt tűnik jobb ötletnek a fizetett alkalmazotti létnél. Ugyanakkor, például a szabad munkaidő tervezésnek átlagosnál alacsonyabb (EU szintjén legalacsonyabb) arányban tulajdonítottak jelentőséget. 

Ahhoz, hogy ténylegesen vállalkozást indítsunk, azonban nem elég vágyni a személyes szabadságra. Annál sokkal több kell. A magyar vállalkozók szinte 100%-a szerint a vállalkozásuk indításában az ötlet - anyagi források - megfelelő kapcsolatok hármasa játszotta a kulcs szerepet. Mindhárom tényező nálunk kapta a legmagasabb arányt az EU-ban. 

A jelenleg vállalkozással rendelkezők, ha most indítanának vállalkozást a különböző pénzügyi kockázatokat értékelnék a legmagasabbra. Elsősorban az otthon elvesztését, a csődbe menés kockázatát nevezték meg. A válaszadók egyharmada tartja a rendszertelen jövedelmet a két legfőbb kockázat egyikének. 

Fortélyos félelem igazgat - vállalkozókkal szembeni lakossági attitűd

A közvélemény kutatások törékeny pontja az, amit mi, Galaxis útikalauz rajongók egymás között csak úgy hívunk: a 42-probléma*. Azaz a kérdés feltevés problémája. Ugyanazt a jelenséget vizsgálva különböző módon megfogalmazott vagy akár csak eltérő sorrendben feltett kérdések szöges ellentétben álló válaszokhoz vezetnek.

A GEM projekt azt kérdezte a vizsgálatában, hogy a kérdezettek szerint a vállalkozói életpálya vonzó-e, továbbá, hogy a sikeres vállalkozó társadalmi státusza magas-e. Az előbbi kérdésre a szűk többség, az utóbbira bő 70% válaszolt igennel. Biztosan azt jelenti-e ez, hogy valóban pozitívnak látja a vállalkozókat a lakosság? Vagy inkább egyfajta irigység jelenik meg a válaszokban? Lehetséges-e, hogy azért tartják pozitívnak a vállalkozói életpályát, mert azt gondolják, hogy a vállalkozó egész nap csak henyél és a meg nem fizetett adóból tartja fenn magát az övékénél jóval magasabb életszínvonalon? Sosem tudjuk meg, mert erre senki sem kérdezett rá.

A már idézett Eurobarméter kutatás azonban teljesen más oldalról közelíti meg a kérdést. Először is rákérdeztek arra, hogy mire jók a vállalkozások. A válaszadók több mint 3/4-e egyetértett azzal, hogy a vállalkozók munkahelyet teremtenek és új terméket / szolgáltatást hoznak létre, amely mindannyiuk hasznára válik, azonban a magyar válaszadók sokkal kisebb arányban voltak erről meggyőződve, mint európai társaik. Az első kérdésre a legalacsonyabb, a másodikra a második legalacsonyabb arányban válaszoltak igennel.

Mind a magyarok mind az európaiak többsége ugyanakkor úgy véli, hogy a vállalkozók csak a saját zsebükre gondolnak és mások munkájából húznak hasznot.

Az Eurobarometer kutatás továbbment ennél, és azt kérdezte, hogy általánosságban a válaszadók milyen a véleménnyel vannak a vállalkozókról. A magyarok mindössze 26%-ának volt róluk pozitív véleménye, ami a legalacsonyabb érték az EU-ban. A következő érték 34% (Szlovákia), az átlag pedig 53%. A semleges véleményűek aránya (53%) szintén a legmagasabb, a negatív véleményt táplálóké (17%) pedig a második legalacsonyabb (Bulgária: 18%).

Kontrollcsoportként megkérdezték a válaszadók véleményét a nagyvállalati felsővezetőkről, továbbá  a különféle szakértőkről (orvos, mérnök, könyvelő, stb.) ami szintén a legnegatívabbak között volt. 

*A Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvben iszonyatos költségen építettek egy hatalmas számítógépet, aminek a kérdést így tették: "Az élet, a világmindenség meg minden". A gép néhány milliárd évnyi gondolkodás után azt válaszolta, hogy 42.

A bukás kockázata avagy mondd, te miért nem vállalkoznál?

Tavaly nyáron az EU felmérést készített az egyes tagországok lakosságának vállalkozói hajlandóságáról és vállalkozókkal kapcsolatos attitűdjéről. A bemelegítő kérdés úgy hangzott, hogy "Ha választhatna, inkább alkalmazott vagy inkább vállalkozó lenne?". A megkérdezettek több mint fele mind a magyar (55%) mind a teljes EU (58%) mintában az alkalmazotti lét mellett tette le voksát.

A mai cikk arról fog szólni, hogy miért nem akar vállalkozó lenni a többség.

A legtöbben (nálunk 34%, EU-ban 27%) azért nem akarnak vállalkozók lenni, mert a vállalkozás nem jelent biztos munkahelyet. A magyar adat az EU-n belül a holtversenyes 6-8. helyet foglalja el. Mindkét mintában a megkérdezettek negyede félti rendszeres kiszámítható jövedelmét. A magyarok 17%-a vetette fel a szükséges tőke hiányát, 14% aggódott az adminisztráció miatt, és 11% bizonytalan volt saját képességeit illetően. Az utóbbi három tényező vonatkozásában a 3-4 helyet foglaljuk az EU-n belül.

A következő kérdés arra kereste a választ, hogy ha már nem vállalkoznának, akkor hol dolgoznának szívesebben: családi vagy nem családi vállalkozásnál, és vajon miért. Az ábrán az adott tulajdonosi összetételt választók indoklásait hasonlítottam össze. A magyarok az EU átlaggal közel azonos arányban és közel azonos indoklással választották a két típust, az ábrán az európai átlag látszik. A válaszadók szerint a családi vállalkozások mellett szól a tulajdonosok hosszú távú gondolkodása, a helyi közösségek felé mutatott nagyobb elkötelezettség, valamint a kedvezőbb munkakörülmények. Aki azonban fizetésre, karrierre, képzésre, nemzetközi mobilitásra vágyik,  a válaszadók szerint, inkább ne családi vállalkozásnál dolgozzon.

A magyarok 3/4-e nem tartja megvalósíthatónak, hogy a következő 5 évben vállalkozást indítson. Ez az adat a negyedik legmagasabb az EU-ban. Vajon mi lehet az akadály? Először is, meg kell értenünk, hogy ez a kérdés nem egyezik meg az első kérdéssel. Az első kérdés egy általános lehetőséget villantott meg, ami még a megkérdezettek közel felének tetszett. Itt már konkrét, személyes cselekvésről van szó, amire nyilván jóval kevesebben lesznek hajlandók. És azok, akik nem csak elméletben gondolkodnak vállalkozás indításon valamikor a ködös, távoli jövőben, hanem valóban vállalkoznak, még kevesebben lesznek (sajnos, erről nem közölt adatot az EU).

Arra a kérdésre, hogy miért tartja megvalósíthatatlannak az 5 éven belüli vállalkozás indítást, a magyarok csaknem fele hozta fele a tőkehiányt és 18%-uk hivatkozott a kedvezőtlen gazdasági környezetre. Mindkét ok messze meghaladja az EU átlagát.

Valószínűsíthető azonban, hogy a legfőbb nem ezek közül kerül ki. A magyar válaszadók csaknem 3/4-e ugyanis egyáltalán nem tartja vonzónak a vállalkozási létformát. Ennek oka alapvetően kulturális beállítottságból ered. Egyrészt, a vállalkozásokkal, vállalkozókkal szembeni előítéletekben, lakossági attitűdben rejlik, amikről később még lesz szó.

Másrészt, a magyarok 2/3-a úgy véli, hogy ha fennáll a bukás kockázata, akkor a vállalkozást egyáltalán nem is szabad beindítani. A magyaroknál nagyobb kockázatkerülésről a románok, portugálok, litvánok és máltaiak, ugyanakkoráról pedig a szlovénok tettek tanúbizonyságot.

Pedig, ha van valami, amiben a vállalkozásokkal kapcsolatban egészen biztosan lehetünk, akkor az éppen az, hogy még elvi síkon sem létezik olyan vállalkozás, amelynél ne állna fenn a bukás kockázata.

Demokrácia

Az ember fura állatfaj, mindig muszáj hinnie valamiben. Hisz és csalódik, de aztán hisz újra, hogy legyen újra miben csalódnia. Az EU időről időre vizsgálja, hogy az egyes országok polgárai mennyire bíznak a demokratikus berendezkedés különféle intézményeiben. Sajnos, rólunk csak a csatlakozástól számítva készült statisztika (ez nem triviális, mert a most csatlakozásra váró országokról már évek óta készül), ezért nem tudunk túl messzire visszakalandozni a múltba. 

A 2004-es EU-csatlakozós hurrá optimizmus világban a magyar kormány iránti bizalom viszonylag magas (40%-os) volt. Az "elkúrtuk, nem kicsit, nagyon" 2006-os bejelentését követően a kormány iránti bizalom a felére apadt, majd folyamatosan csökkenve, 2009-ben 14%-on érte el a mélypontját. A 2010-es választások új reményt adtak: a kormány iránti bizalom 48%-ra emelkedett. Ezúttal azonban a kiábrándulás gyorsabb és drasztikusabb volt: már 2011-ben 26%-ra csökkent a bizalmi szint, és azóta stagnál.  

Ugyanezen idő alatt a politikai pártokba vetett bizalom sokkal kisebb kilengést mutatott, és a 2010-ben a kormány kapcsán mérthez hasonló szintet soha nem ért el. A pártok maximális bizalmi szintje 22% (2010), a minimális pedig 8% (2009) volt.  

Kormányok jönnek-mennek, és az új kormány egy darabig mindig élvezi választói bizalmát. A kritikus tehát az, hogy hogyan változik a lakossági bizalom olyasmik iránt, amik stabilak az életünkben. Mint például az EU maga. A stabil dolgok közül, a magyarok bizalma az EU iránt ingott meg legjobban. A 2004 évi euforikus 64%-ról mára 44%-ra csökkent. Igaz, ez még mindig bőven meghaladja az összes EU ország EU-ba vetett átlagos bizalmi szintjét, ami 33%. 

A magyarok demokráciába vetett hite szintén csökkent ugyan az utóbbi két évben, de mindig is nagyon alacsony volt. Már 2004-ben is csak a megkérdezettek 37%-a volt elégedett a magyar demokrácia működésével, és mindössze 4% állította, hogy teljesen elégedett. Ehhez képest, a mai 29% (3% teljesen elégedett) nem is olyan rossz eredmény. 

A demokrácia gyakorlati mértékegysége az, hogy mennyire érezzük, hogy számít a szavunk. A magyarok 37%-a érez így (2010-ben arányuk 49% volt), ami az EU-n belül az utolsó harmadban biztosít helyet a számunkra. 

Megjegyzendő azonban, hogy a demokráciába vetett hit láthatóan összefügg a gazdaság konjunkturális ciklusainak alakulásával, mivel az egyes kormányok népszerűtlen intézkedéseket kényszerülnek meghozni. Minden olyan országban, ahol a válság mély nyomot hagy, alacsony a demokrácia működése iránti bizalom.  

Valami Európa

Az EU minden évben kétszer közvélemény-kutatással ellenőrzi polgárainak kedélyállapotát, szubjektív jóllétét. A 2012 decemberében publikált 78. Eurobarométer kutatás során ismét megkérdezték, hogyan ítélik meg az egyes országok lakói az adott ország  gazdaságának helyzetét. A jó hír, hogy bár a magyar adat még mindig siralmas (90% mondta, hogy rossz a gazdaság helyzete), 6 százalékpontos javulást regisztráltak a tavaszi kérdezés óta. Az összes kérdéskörben a görögök bizonyulnak a legpesszimistábbnak évek óta. A legoptimistább nemzet a svéd, de általában a skandináv országok is mind a többi EU-s ország polgárainál kedvezőbben ítélik meg a saját helyzetüket . 

Saját háztartásuk pénzügyi helyzetét a magyaroknál csak a görögök találták rosszabbnak. EU átlag feletti pozitivizmusról a keleti blokk országai közül e tekintetben csak az észtek tettek tanúbizonyságot. Általánosságban is, az észtek a legoptimistább keleti nemzet. Fontos látni, hogy a vizsgálat kérdései  a tényleges anyagi helyzet helyett annak szubjektív megítélésére kérdeznek rá.  

A saját munkaerőpiaci helyzet megítélésében szintén a görögök állnak legrosszabbul. A magyarok pesszimizmusát igazolja, hogy európai összehasonlításban nálunk vannak a legnagyobb problémák a foglalkoztatás terén. Nem csak a munkanélküliségi ráta magas, de az alternatív foglalkoztatás (részmunkaidő, távmunka) lehetőségei is korlátozottak - bár el kell ismerni, hogy jelentősen növekedett a részmunkaidőben dolgozók aránya (4%-ról 7%-ra) a válság kitörése óta.

A munkaerőpiacunkat terheli az is, hogy korábban a nyugdíjazás (rokkant nyugdíj, korengedményes nyugdíj, ...) különböző lehetőségeit a mindenkori kormányok a munkaerőpiaci problémák (megszűnő ipar) szociális megoldására használták, aminek következtében nálunk a legmagasabb az inaktivitás a munkaképes korú lakosság körében. Most azonban mindenki felett, aki a hivatalos korhatárt még nem érte el, ott lebeg a munkanélkülivé válás réme.

Ráadásul, nálunk a munkaerőpiac kínálati oldalon is meglehetősen merev. A felnőttképzések sem kínálatukban, sem keresletükben nem tükrözik a piac elvárásait, és a lakosság nem is igen vesz részt bennük. A kötött lakáspiaci struktúrák (szinte kizárólag tulajdonolt lakásban élünk) meglehetősen megnehezítik a munkaerő mobilitását. Egy eladhatatlan vidéki ház áthidalhatatlan terhet jelent a belföldi vándorláshoz, az ingatlanbérletnek pedig nincs kialakult kultúrája, sem pedig érvényesíthető, tiszta jogi szabályozása.

Mind a keleti, mind pedig a mediterrán országok, sőt, a többi EU-s ország is meglehetősen negatívan látják saját munkaerőpiacukat. Még az amúgy optimista svédek többsége is inkább rossznak ítéli meg az országuk foglalkoztatási helyzetét. E tekintetben Németország és Ausztria vezet. A görögök az abszolút kétségbeesés és reménytelenség időszakát élhetik meg most: mind úgy gondolják (és ez már nem az első kutatás, ahol ezt tapasztalják a kérdezők), hogy rosszak a munkalehetőségeik.

Nyilván nem véletlen, hogy a legtöbben a munkanélküliséget jelölték meg az országuk fő problémájaként szinte minden EU-s országban, köztük nálunk is. A magyarok átlag feletti arányban jelölték meg legfőbb problémaként a gazdasági helyzetet, az inflációt és az államadósságot is. Amikor pedig ugyanezt a kérdést személyes életre vonatkozóan tették fel, akkor az infláció és a munkanélküliség mellett a saját háztartás pénzügyi nehézségei kerültek előtérbe mindenütt, de nálunk különösen. 

A fentiek alapján nincs is mit csodálkozni azon, hogy az EU minden országában a megkérdezettek többsége vélte úgy, hogy a dolgok rossz irányba mennek. A magyarok közül is mindössze 14%-a szerint mennek a dolgok jó irányba és ezzel a nagyon pesszimista állásponttal nem is vagyunk a sor végén.