A meg nem született gyermekekért

Az 50-es évek elején Ratkó Anna miniszterségét fémjelezte az a két intézkedés (abortusz tilalom és a gyermektelenek adója), aminek következtében hirtelen megugrott a születésszám és lenullázódott a terhességmegszakítások száma. Mivel ezeket az intézkedéseket néhány éven belül teljesen eltörölték, a hatásuk nem volt tartós. Ugyanebben az időben vált általánossá a női foglalkoztatás, ami – tekintettel a gyermekmegőrzés nehezen kezelhető voltára – ismét a születésszám drasztikus visszaesését eredményezte. Akkoriban még nem voltak hatékony, könnyen hozzáférhető fogamzásgátló szerek, ezért a nem kívánt terhességek megoldására az abortusz jelentette a megoldást. 1965-ben 100 élve született csecsemőre 140 (!) abortusz jutott. 

A 60-as évekre már világszinten is alacsony termékenységi ráta jellemezte az országot, ezért kezdték el támogatni a gyermeknevelést anyagilag (1967: GYES). Mivel a GYES önmagában nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, lakástámogatási konstrukciókat vezettek be, szigorították az abortuszt, ugyanakkor korszerű fogamzásgátló szereket vezettek be (1973).

A születésszám nagy mértékben függ az adott időszakban szülőképes korúvá váló lakosság számától: a 70-es években léptek szülőkorba a „Ratkó-gyerekek” gyerekei. Az 1975-ös csúcsot követő éveket azonban újabb születésszám-csökkenés jellemezte, és az egyensúly azóta sem állt helyre. A Ratkó unokák esetében már nem volt megfigyelhető újabb születésszám ugrás, amikor szülőképes korba léptek.

Mivel a csökkenő születésszám egy idő után már nem tudta kompenzálni a növekvő számú halálozásokat, az ország népessége 1981 óta folyamatosan csökken. 1984-ben újabb intézkedéseket hoztak (pl: Gyed bevezetése), amivel a csökkenő trend megtört, de áttörés nem következett be. A következő negatív hatást a Bokros-csomag eredményezte, mivel Bokros elsősorban a gyermeknevelés támogatásaihoz nyúlt hozzá. 1999-től a Bokros által elvett juttatásokat folyamatosan visszaadták, újabb lakásépítés támogató intézkedéseket hoztak, de ezek is csak a csökkenő trend megállítását érték el, a születésszám 100 ezer alatti értéken stabilizálódott.

Az újabb csökkenés már 2008 után, a válság hatására következett be. 2011-ben rekord kevés, 88 ezer gyerek született, ami az 1975-ös évben születetteknek kevesebb, mint a fele. Ugyanakkor mind a mai napig 100 élveszületésre 44 abortusz és 20 magzati halálozás jut. Ezért van az, hogy 2011-ben csaknem 900 ezerrel kevesebb gyermekkorú lakosunk volt, mint 1980-ban.

(A történeti háttér információk forrása a KSH A gyermekvállalás társadalmi, gazdasági hátterének területi jellemzői című kiadványa)

Ej, ráérünk arra még!

A törzsfejlődés nem gondolkodik évtizedekben. Hiába alakulnak át a társadalmi szokások, testünk nem tud elég gyorsan alkalmazkodni. 

A gyermekvállalási kor láthatóan kitolódik: 2011-ben az átlagos szülési kor 29, 4 év volt Magyarországon, és egész Európában hasonló trend figyelhető meg. Svájcban és Spanyolországban az átlagos szülési kor a 31 évet is meghaladja. 

Csakhogy, a "kifutunk az időből" szólam azonnal értelmet nyer, amint megnézzük a magzati halálozások statisztikáit. Nem véletlenül szültek a nők évszázadokon át 25 éves koruk előtt! A 30 év feletti a nők fogamzó képessége kezdetben lassan, 35 év felett gyorsuló ütemben csökken, miközben emelkedik a vetélések aránya. 2009-ben, a 30 éves nők kívánt terhességeinek 87%-a végződött szüléssel. Ez az arány 41 éves korban 60%-ra esik, 42 éves életkortól pedig, ha a kívánt fogamzás mégis bekövetkezne, a terhesség már nagyobb eséllyel végződik rosszul, mint jól. 

A 2011-es Demográfiai Évkönyv szerint, 1980-ban száz élveszületésre 14 vetélés jutott. 2011-ben 20. Az arány folyamatosan nőtt.