A felsőoktatásban tanulók száma 27%-kal csökkent 2005 óta.
1960-ban mindössze 45 ezren tanultak felsőfokú oktatási intézményben. Számuk két nagyobb hullámban, 1976-ra 111 ezerre emelkedett, majd a rendszerváltásig lassan csökkent. Mindkét irányú jelenségnek egyértelmű demográfiai magyarázata van: a "
Ratkó gyerekek" (háború utáni születésösztönzés időszakában, az 1950-es évek elején születettek) ekkor jártak húszas éveinkben. A Ratkó-korszak után a születésszám visszaesett, ami később a felsőoktatás iránti kereslet csökkenésében is látszik.
A "Ratkó unokák" (Ratkó gyerekek gyerekei) a 90-es évek folyamán, a rendszerváltást követően léptek egyetemista korba. Az új idők új szele ráadásul jelentős társadalmi szemléletváltással is párosult. A felsőfokú intézmények felértékelődtek, népszerűségük hirtelen meredek emelkedésnek indult, és 2005-ben tetőzött 424 ezer hallgatóval.
A hallgatók száma azóta folyamatosan csökken. A KSH adatai szerint, a 2014/2015-ös tanévre 307 ezren iratkoztak be. Az összes hallgatón belül, a nappali tagozaton tanulók száma 2007-ig még növekedést mutatott, utána stagnált, és 2012-től csökken. A nagy visszaesés tehát az egyéb munkarendek szerinti oktatásokban (levelező, esti, egyéb) következett be, amelyek a 2000-es évek elején még a teljes hallgatói létszám csaknem felét adták, arányuk mára kevesebb, mint 30%-ra csökkent.
A nappali tagozatra felvettek száma relatíve kiegyensúlyozott maradt a jelentkezők számának alakulásához képest, amit úgy értek el, hogy amikor kevesen jelentkeztek, magasabb arányban nyertek felvételt (pl.: 2008-ban: 78%). 1990-ben a jelentkezők 36%-át, 2013-ban 76%-át vették fel.
Jó kérdés, hogy miért fogy a jelentkezők száma, és mi várható a továbbiakban. Többtényezős kérdésről van szó, és némelyik nem elemezhető ki számszakilag. Például a "divat" jelleg és a fizetőssé váló rendszertől és/vagy a röghöz kötő szerződéstől való megrémülés. Kielemezhetők azonban a demográfiai vonatkozások.
Az Oktatási Hivatal adatai szerint, 2001-ről 2013-ra a leglátványosabb változást a fiatalabbak (20 év alattiak) arányának csökkenése adja, ami az alábbi okokra vezethető vissza.
- Kitolódnak a középiskolai évek (a mostanában végző korosztály esetében az iskolakezdés a szülő megítélésére volt bízva és sokan kitolták egy évvel; több középiskolában van nulladik, nyelvi évfolyam, stb),
- Akit elsőre nem vesznek fel, világot lát és később próbálkozik újra.
A 2013-ban 21 éves korosztály 1992-ben született, amikor a rendszerváltás hatására megindult a születésszám rohamos csökkenése. A csökkenés egész a 2000-es évek elejéig tartott, amikor stagnálásba váltott át, majd a válság hatására tovább esett. A fiatalok tehát csak akkor tudják kompenzálni a létszám csökkenést, ha növekvő arányban jelentkeznek felsőoktatási intézménybe.
2003-ban még alig volt mérhető különbség az egyes korcsoportokon belül a diplomával rendelkezők arányában (14-17%). Az elmúlt 10 évben a legidősebb vizsgált korcsoport kivételével mindenhol emelkedett a felsőfokú végzettségűek aránya, leginkább a 34 év alattiak között, ahol közel megduplázódott. Az érdekelt korcsoportokon belül tehát magas és emelkedő a diplomák iránti kereslet, ami tompítja a létszámcsökkenés mértékét.
A trend másik eleme az idősebb korosztály erőteljesebb jelenléte a továbbtanulásban. Leginkább a Ratkó unokák továbbtanulása húzódik el. Ők az a korosztály, ahol a legtöbb gyerek született (több, mint a duplája a 90-es évek korosztályának), de ahol még erősen korlátozottak voltak a továbbtanulási lehetőségek. Ez a többlet azonban véges, és lassan teljesen kimerül, ami a nem nappali oktatási rendben résztvevők számának gyors csökkenésében is nyomon követhető.
Nagy kérdés, hogy a képzés társadalmi szempontból mennyire hatékony. Vagyis, hány hallgató hány évnyi továbbtanulásába kell a társadalomnak pénzt és időt invesztálnia egy diplomához.
Erre vonatkozóan csak közelítő információval rendelkezünk. Az adott évben nappali tagozatra felvettek számához viszonyítva a felvételt követő harmadik, negyedik, illetve ötödik évben oklevelet szerzők számát, csak meglehetős óvatossággal kezelhető adatsort kapunk. Sem a hallgatói létszám nem egyenletes, sem a képzés időtartama, és a végzés időpontja nincs kőbe vésve, ezért az arányok torzulhatnak. Ráadásul, 2005-ben a bolognai rendszer bevezetése megbontotta a képzési időszakot (alapképzés + mesterképzés + doktori fokozat), lerövidítve az oklevélhez jutás átlagos idejét.
Mindazonáltal, 1990-től folyamatosan romlott az oklevelet szerzők aránya, és a 2008-as mélyponton már alig volt 50% felett. 2009-ben a bolognai rendszer első végzősei mentették meg a helyzetet, de a 3 éves adatok 2012-től, a 4 évesek pedig 2013-ban mutatnak ismételt visszaesést. 1990 és 2010 között összesen 915 ezer főt vettek fel, de 1993 és 2013 között csak 595 ezren szereztek oklevelet (65%).
