B2B fizetési szokások nemzetközi összehasonlításban

A magyar vállalatok valóban nem fizetnek egymásnak? Mekkora problémát jelent a nem- vagy késve fizetés? Más országokban is probléma ez? A vállalatok egymás közötti fizetési szokásait vizsgálta az Atradius Hitelbiztosító 2012-es Atradius Fizetési Szokások Barométer című kiadványa, amelyhez az anyacég nemzetközi kiadványát is segítségül hívtuk, összehasonlítás végett. A tanulmány megállapításai országonként 200-220 vállalat válaszain alapulnak.

Az Atradius magyar tanulmányához képest az ábrákat kisebb módosítással közöljük, megkülönböztetve a nyugat-európai* és a dél-európai régiók adatait egymástól, a régiós különbségek jobb megfigyelhetősége érdekében.

A nyugati és a keleti országok - köztük Magyarország is - rövidebb fizetési határidőket határoznak meg szerződéseikben, mint a déliek. Nálunk a 30 napon belüli, de maximum 60 napos fizetési konstrukciók általánosak, és a külföldi vevők részére inkább biztosítunk valamivel hosszabb futamidőt, mint a belföldieknek. Délen gyakoriak a 90 napos vagy akár azon túli fizetési futamidők is, és a belföldi vevők felé biztosítanak hosszabb határidőt.

Egész Európában általános a késve fizetés (átlagosan minden harmadik-negyedik számlát késve egyenlítenek ki), de a nyugati országokban kevésbé, mint a keleti, vagy még inkább a déli országokban. Ebből fakadhat az az érdekesség is, hogy a külföld felé fennálló kintlévőségek között épp nyugaton a legmagasabb a lejárt állomány és délen a legalacsonyabb (nem mindegy, ki hova exportál...).

Az sem mindegy, hogy a fizetési késedelem átlagosan milyen hosszú. Minél hamarabb pénzünknél vagyunk, annál gyorsabban tudjuk újra befektetni a pénzt. A lejárt számlákat a déli országok kivételével mindenhol többségükben 60 napon belül kifizetik, e mutató tekintetében Magyarország - különösen a külföldi vevőkkel szemben - kedvező pozícióban van.

A behajthatatlanná vált követelések aránya szintén alacsony Magyarországon. A külföldi vevőkkel szemben fennálló 0,6%-os behajthatatlan követelés arány a legalacsonyabb a teljes mintában.

A fentiek ellenére, összességében a követelések átlagos forgási sebessége lassabb Magyarországon, mint akár a keleti, akár a nyugati országokban. Egyedül a déli országokban rosszabb a helyzet.

Nem tudhatjuk, hogy melyik kérdés pontosan milyen mutatószámot rejt, de ha valóban igaz, hogy a fizetési határidők a keleti és nyugati átlagnak megfelelőek, a lejárt követelések aránya szintén, a behajthatatlan követelések aránya pedig a dobogó tetejére repíti Magyarországot, akkor a követelések forgási sebessége Kelet-Európa és Nyugat-Európa átlaga között alakulna. Sajnso, erre az anomáliára a tanulmány nem ad magyarázatot.

A magyarok túlnyomó többsége nem számít a fizetési kockázatok jelentős változására a közeli jövőben: mind a javulást mind a romlást várók aránya alacsonyabb a nemzetközi összehasonlítás mintáiban mértnél.

*Kelet-Európa tanulmányban részt vevő országai: Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia 
Nyugat-Európa országai: Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Írország, Hollandia, Svédország, Svájc
Dél-Európa országai: Görögország, Olaszország, Spanyolország, Törökország

Látszat és valóság, avagy vállalkozási motivációk és kockázatok

Az EU minden országában, nálunk is, a megkérdezettek túlnyomó többsége szemében a személyes függetlenség a legvonzóbb a vállalkozásokban (354. Flash Eurobarometer). A magyarok azonban az európai átlagnál sokkal nagyobb arányban vannak meggyőződve arról, hogy vállalkozónak lenni a kedvezőbb jövedelem, az egyéb munkalehetőségek hiánya, és az alkalmazotti lét bizonytalanságainak elkerülése miatt tűnik jobb ötletnek a fizetett alkalmazotti létnél. Ugyanakkor, például a szabad munkaidő tervezésnek átlagosnál alacsonyabb (EU szintjén legalacsonyabb) arányban tulajdonítottak jelentőséget. 

Ahhoz, hogy ténylegesen vállalkozást indítsunk, azonban nem elég vágyni a személyes szabadságra. Annál sokkal több kell. A magyar vállalkozók szinte 100%-a szerint a vállalkozásuk indításában az ötlet - anyagi források - megfelelő kapcsolatok hármasa játszotta a kulcs szerepet. Mindhárom tényező nálunk kapta a legmagasabb arányt az EU-ban. 

A jelenleg vállalkozással rendelkezők, ha most indítanának vállalkozást a különböző pénzügyi kockázatokat értékelnék a legmagasabbra. Elsősorban az otthon elvesztését, a csődbe menés kockázatát nevezték meg. A válaszadók egyharmada tartja a rendszertelen jövedelmet a két legfőbb kockázat egyikének. 

Fortélyos félelem igazgat - vállalkozókkal szembeni lakossági attitűd

A közvélemény kutatások törékeny pontja az, amit mi, Galaxis útikalauz rajongók egymás között csak úgy hívunk: a 42-probléma*. Azaz a kérdés feltevés problémája. Ugyanazt a jelenséget vizsgálva különböző módon megfogalmazott vagy akár csak eltérő sorrendben feltett kérdések szöges ellentétben álló válaszokhoz vezetnek.

A GEM projekt azt kérdezte a vizsgálatában, hogy a kérdezettek szerint a vállalkozói életpálya vonzó-e, továbbá, hogy a sikeres vállalkozó társadalmi státusza magas-e. Az előbbi kérdésre a szűk többség, az utóbbira bő 70% válaszolt igennel. Biztosan azt jelenti-e ez, hogy valóban pozitívnak látja a vállalkozókat a lakosság? Vagy inkább egyfajta irigység jelenik meg a válaszokban? Lehetséges-e, hogy azért tartják pozitívnak a vállalkozói életpályát, mert azt gondolják, hogy a vállalkozó egész nap csak henyél és a meg nem fizetett adóból tartja fenn magát az övékénél jóval magasabb életszínvonalon? Sosem tudjuk meg, mert erre senki sem kérdezett rá.

A már idézett Eurobarméter kutatás azonban teljesen más oldalról közelíti meg a kérdést. Először is rákérdeztek arra, hogy mire jók a vállalkozások. A válaszadók több mint 3/4-e egyetértett azzal, hogy a vállalkozók munkahelyet teremtenek és új terméket / szolgáltatást hoznak létre, amely mindannyiuk hasznára válik, azonban a magyar válaszadók sokkal kisebb arányban voltak erről meggyőződve, mint európai társaik. Az első kérdésre a legalacsonyabb, a másodikra a második legalacsonyabb arányban válaszoltak igennel.

Mind a magyarok mind az európaiak többsége ugyanakkor úgy véli, hogy a vállalkozók csak a saját zsebükre gondolnak és mások munkájából húznak hasznot.

Az Eurobarometer kutatás továbbment ennél, és azt kérdezte, hogy általánosságban a válaszadók milyen a véleménnyel vannak a vállalkozókról. A magyarok mindössze 26%-ának volt róluk pozitív véleménye, ami a legalacsonyabb érték az EU-ban. A következő érték 34% (Szlovákia), az átlag pedig 53%. A semleges véleményűek aránya (53%) szintén a legmagasabb, a negatív véleményt táplálóké (17%) pedig a második legalacsonyabb (Bulgária: 18%).

Kontrollcsoportként megkérdezték a válaszadók véleményét a nagyvállalati felsővezetőkről, továbbá  a különféle szakértőkről (orvos, mérnök, könyvelő, stb.) ami szintén a legnegatívabbak között volt. 

*A Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvben iszonyatos költségen építettek egy hatalmas számítógépet, aminek a kérdést így tették: "Az élet, a világmindenség meg minden". A gép néhány milliárd évnyi gondolkodás után azt válaszolta, hogy 42.

A bukás kockázata avagy mondd, te miért nem vállalkoznál?

Tavaly nyáron az EU felmérést készített az egyes tagországok lakosságának vállalkozói hajlandóságáról és vállalkozókkal kapcsolatos attitűdjéről. A bemelegítő kérdés úgy hangzott, hogy "Ha választhatna, inkább alkalmazott vagy inkább vállalkozó lenne?". A megkérdezettek több mint fele mind a magyar (55%) mind a teljes EU (58%) mintában az alkalmazotti lét mellett tette le voksát.

A mai cikk arról fog szólni, hogy miért nem akar vállalkozó lenni a többség.

A legtöbben (nálunk 34%, EU-ban 27%) azért nem akarnak vállalkozók lenni, mert a vállalkozás nem jelent biztos munkahelyet. A magyar adat az EU-n belül a holtversenyes 6-8. helyet foglalja el. Mindkét mintában a megkérdezettek negyede félti rendszeres kiszámítható jövedelmét. A magyarok 17%-a vetette fel a szükséges tőke hiányát, 14% aggódott az adminisztráció miatt, és 11% bizonytalan volt saját képességeit illetően. Az utóbbi három tényező vonatkozásában a 3-4 helyet foglaljuk az EU-n belül.

A következő kérdés arra kereste a választ, hogy ha már nem vállalkoznának, akkor hol dolgoznának szívesebben: családi vagy nem családi vállalkozásnál, és vajon miért. Az ábrán az adott tulajdonosi összetételt választók indoklásait hasonlítottam össze. A magyarok az EU átlaggal közel azonos arányban és közel azonos indoklással választották a két típust, az ábrán az európai átlag látszik. A válaszadók szerint a családi vállalkozások mellett szól a tulajdonosok hosszú távú gondolkodása, a helyi közösségek felé mutatott nagyobb elkötelezettség, valamint a kedvezőbb munkakörülmények. Aki azonban fizetésre, karrierre, képzésre, nemzetközi mobilitásra vágyik,  a válaszadók szerint, inkább ne családi vállalkozásnál dolgozzon.

A magyarok 3/4-e nem tartja megvalósíthatónak, hogy a következő 5 évben vállalkozást indítson. Ez az adat a negyedik legmagasabb az EU-ban. Vajon mi lehet az akadály? Először is, meg kell értenünk, hogy ez a kérdés nem egyezik meg az első kérdéssel. Az első kérdés egy általános lehetőséget villantott meg, ami még a megkérdezettek közel felének tetszett. Itt már konkrét, személyes cselekvésről van szó, amire nyilván jóval kevesebben lesznek hajlandók. És azok, akik nem csak elméletben gondolkodnak vállalkozás indításon valamikor a ködös, távoli jövőben, hanem valóban vállalkoznak, még kevesebben lesznek (sajnos, erről nem közölt adatot az EU).

Arra a kérdésre, hogy miért tartja megvalósíthatatlannak az 5 éven belüli vállalkozás indítást, a magyarok csaknem fele hozta fele a tőkehiányt és 18%-uk hivatkozott a kedvezőtlen gazdasági környezetre. Mindkét ok messze meghaladja az EU átlagát.

Valószínűsíthető azonban, hogy a legfőbb nem ezek közül kerül ki. A magyar válaszadók csaknem 3/4-e ugyanis egyáltalán nem tartja vonzónak a vállalkozási létformát. Ennek oka alapvetően kulturális beállítottságból ered. Egyrészt, a vállalkozásokkal, vállalkozókkal szembeni előítéletekben, lakossági attitűdben rejlik, amikről később még lesz szó.

Másrészt, a magyarok 2/3-a úgy véli, hogy ha fennáll a bukás kockázata, akkor a vállalkozást egyáltalán nem is szabad beindítani. A magyaroknál nagyobb kockázatkerülésről a románok, portugálok, litvánok és máltaiak, ugyanakkoráról pedig a szlovénok tettek tanúbizonyságot.

Pedig, ha van valami, amiben a vállalkozásokkal kapcsolatban egészen biztosan lehetünk, akkor az éppen az, hogy még elvi síkon sem létezik olyan vállalkozás, amelynél ne állna fenn a bukás kockázata.

Vállalkozni Magyarországon 4. rész A Világbanki rangsor (folyt.)

Az alábbiakban az előző bejegyzésben ismertetett Világbanki üzleti környezet kutatás eredményeinek ismertetését folytatjuk az 5. indikátorral, a hitelezéssel. 

5. Hitelhez jutás

Hitelhez jutás egy gazdaságban szabályozói oldalról azon múlik, hogy a hitelező számára mennyire biztosított a pontos információkhoz jutás (hitelképesség felmérése), valamint hogy minde a hitelező mind a hitelfelvevő pozíciója a jogszabályok által mennyire biztosított. A fenti megfontolások alapján a hitelhez jutás indikátor számítása során a Világban 4 mutató értékét számszerűsíti (a mutatók magasabb értéke kedvezőbb pozíciót jelez).

• Jogi keretek erőssége (0-10): Először is, fontos, hogy a biztosítéki jogi keretek biztosítsák mind a hitelező mind a hitelfelvevő jogait, valamint a felszámoláshoz, csődeljáráshoz kapcsolódó törvényi keretek révén a jelzálogjoggal biztosított hitelező jogait. A magyar érték viszonylag magas (7), és nincs változás 2005 óta.

• Hitelinformáció mélysége (0-6): A második al-indikátor azt mutatja meg, hogy milyen mélységű és mennyiségű hitelinformáció érhető el   az állami vagy magán hiteladminisztrációs szereplőktől (pl.: KHR - Központi Hitelinformációs Rendszer, régi nevén: BAR lista). A magyar érték 4, kicsit romlott.

• Állami hiteladminisztráció lefedettsége (%): Azt mutatja meg, hogy hány emberről és vállalkozásról érhető el az állami hiteladminisztrációs rendszerben információ, a teljes felnőtt népesség százalékában kifejezve. A magyar érték 0, mivel nálunk nincs ilyen rendszer. 

• Magán hiteladminisztráció lefedettsége (%): Azt mutatja meg, hogy hány emberről és vállalkozásról érhető el a piaci alapon működő hiteladminisztrációs rendszerben információ, a teljes felnőtt népesség százalékában kifejezve. A magyar érték 16%, ami jelentős javulást mutat 2005 óta (910 ezer lakossági és 170 ezer vállalati ügyfélről érhető el KHR információ). A KHR-ben tárolt nem-fizető ügyféladatok 1 év utáni törlése (5 év helyett) visszalépést, a KHR kibővítése lakossági oldalon is a pozitív (rendben teljesítő) adóslistával óriási előrelépést jelent e tekintetben.

Összességében, Magyarország 53., az EU-n belül a 19. helyet foglalja el hitelezés vonatkozásában. 

6. Befektető védelem

A befektetővédelem indikátor vonatkozásában értük el a legrosszabb helyezést: 128. a teljes listán és utolsó előtti az EU-ban. Az indikátor több al-indikátorból áll, és egyik esetében sem történt változás 2006 óta. A rangsorban ez mégis visszaesést jelentett, mivel más országok javították saját mutatójuk értékét. 

• Közzétételi kötelezettség mélysége (0-10): Az indikátor arra keresi a választ, hogy ki jogosult aláírni és milyen adatokat milyen gyakorisággal kell közzétenni. A kis befektetőnek milyen rálátása lehet az üzleti tranzakciókra. Magyarország 2 pontot kapott a lehetséges 10-ből, mivel nálunk egy-egy üzleti tranzakció külső felügyeleti szerv ellenőrzése nélkül, a vezérigazgató jóváhagyásával is megtörténhet, és a vezérigazgatónak csak a tranzakció tényéről van utólagos beszámolási kötelezettsége, illetve a cégnek éves beszámoló készítési kötelezettsége van, amelyből - szintén utólag - fény derülhet a fontosabb tranzakciókra. 

• Igazgatói felelősség index (0-10): Az indikátor azt méri, hogy milyen lehetőségei vannak a befektetőknek a döntéshozók felelősségre vonására. Magyarország 4 pontot kapott, mivel a vállalati döntéshozók felelősségre vonásának és főleg kártérítés fizetésére kötelezésének lehetőségei hazánkban igen korlátozottak. 

• Befektetői perek egyszerűsége index (0-10): Az index azt mutatja meg, hogy a befektetőnek milyen legális érdekérvényesítési képességei lehetnek: hozzáfér-e belső iratokhoz, a szükséges dokumentáció rendelkezésére áll-e perek közben. Magyarország 7 pontot kapott. A viszonylag erős érték azt tükrözi, hogy per esetén mindkét félnek rendelkezésére áll minden perben használt információ, és a kisbefektető is kezdeményezheti vagyonfelügyelő kirendelését a vállalkozáshoz. Az értéket csökkenti azonban, hogy a polgári peres eljárás nem könnyebb, mint a büntető jogi.

 7. Adófizetés

Ebben az indikátorban azt vizsgálják, hogy hány féle adót kell fizetnie a vállalkozásnak, ezek kiszámolásával, benyújtásával és befizetésével mennyi idő megy el, és az adózás előtti eredmény hány százalékának megfelelő  összeget kell fizetni. Az adófizetési körbe beleértendő minden fizetési kötelezettség: a társadalombiztosítási járulékoktól kezdve az osztalékot terhelő adókig. 

Magyarország a 118. helyen áll adófizetés tekintetében a teljes rangsorban, ami hátulról a 4. helyet jelenti az EU-n belül. A Világbank egy egyforma pénzügyi és foglalkoztatotti mutatókkal rendelkező minta-vállalat adófizetési kötelezettségeivel számolt minden országban. Számításai szerint, a mintavállalat nagyjából az adózás előtti nyereség felét költené Magyarországon adóra és 277 órát töltene adófizetéssel évente. Mindkét érték csekély mértékű javulást mutat 2005 óta.  

8. Külkereskedelem

Ebben az indikátorban arra keresik a választ, hogy az export-import tevékenység végzéséhez hányféle dokumentáció szükséges, milyen időigénnyel kell számolni az ügyintézéskor, a szállítmányozáskor, a vámkezelés kapcsán, stb., és hogy mindez mennyibe kerül (természetesen nem számolva korrupcióval). 

Magyarország 78. a teljes rangsorban, de az EU-n belül  csak Bulgáriát és Szlovákiát előzzük meg. 

9. Szerződések kikényszeríthetősége

A szerződések kikényszerítésekor azt vizsgálják, hogy féle procedúrát kell végrehajtani, mennibye kerül mindez és mennyi idő megy el vele. Ebben a témában a rangsor 16., és az EU-n belül 7. helyen állunk, ami különösen akkor meglepő, ha tudjuk, hogy a szerződések kikényszerítésének magyar időigénye több mint egy év (395 nap). 

10. A fizetésképtelenség rendezése

A fizetésképtelenség esetében az a kérdés, hogy a hitelező mennyi idő alatt, milyen költséggel a követelése mekkora részére számíthat. Ebben a vonatkozásban Magyarország a teljes lista 70. helyén áll, ami azonban az EU-ban csak hátulról a 4. helyhez volt elég.

Évek óta nagyjából változatlanul, a magyar hitelező 2 év alatt jut a pénze kicsit több mint harmadához, amit ráadásul a követelés 15-ának megfelelő költségekkel csökkenteni kell. 

Vállalkozni Magyarországon 3. rész Világbanki rangsor

A Világbank (Wolrld Bank) minden évben jelentést készít a vizsgálatában részt vevő országok (2012-ben már 185 ország) üzleti környezetének alakulásáról. A vizsgálatban a teljes vállalati életciklust átölelő 11 kiemelt indikátor szerint értékeli és rangsorolja az egyes országok üzleti környezetét. Azt próbálják meg számszerűsíteni, hogy az egyes országokban mekkora a vállalkozás alapításának, működtetésének és megszüntetésének költség-, idő- és adminisztráció vonzata, továbbá mekkora és milyen típusú védelemben részesülnek a befektetők, és milyen nehéz vagy könnyű hitelhez jutni. A 11. indikátor a munkavállalók alkalmazásáról szól, mivel azonban erről nem készült összehasonlító adatbázis, ezért én sem fogom bemutatni.

A 11 indikátor természetesen nem fedi le a teljes valóságot, nem vesz figyelembe minden létező szempontot, de elég jó rálátást enged a szabályozó környezetre. A rangsor és annak változása minden esetben relatív. Változhat, ha új ország kerül a vizsgálatba, vagy korábban benne lévő ország kilép. Változhat akkor is, ha más országok fejlődnek, és persze akkor is, ha Magyarország fejlődik.

Az én összehasonlításomban az EU országai szerepelnek, mivel 185 adat áttekinthetetlen lett volna. Az ábrákon minden esetben azt látjuk, hogy az adott indikátor / összesítés alapján az egyes országok a teljes, 185 országot átfedő rangsor hányadik helyét foglalják el.

Magyarország legrosszabb helyezése a 66. volt (2007-ben). 2008 után az ország sokat lépett előre a rangsorban, 2009-ben elérve eddigi csúcsát, a 41. helyet. Azóta folyamatosan hátrafelé csúszunk a rangsorban, jelenleg az 54. helyen állunk.

Az EU-n belül ez a 19. helyet biztosítja számunkra. Régiós viszonylatban a középmezőnyben vagyunk.

Az alábbiakban az egyes indikátorokon megyünk végig.

1. Új vállalkozás indítása

A kutatás alapján a vállalkozás indítása Magyarországon 4 eljárást (ügyvéd megbízása, a jegyzett tőke min. 50%-nak befizetése, adóhatósági regisztráció, TB regisztráció) takar és 5 munkanapot vesz igénybe. Mivel az összehasonlíthatóság végett a kutatás korlátolt felelősségű vállalkozást vizsgál, annak alapítási költségét veszi figyelembe, ami az egy főre eső jövedelem 8,9%-a plusz a minimális jegyzett tőke igény, ami az egy főre eső jövedelem 9,4%-a.

Ezzel az 52. helyen vagyunk a ranglistán, és 11. helyen az EU-ban. A régióból csak Szlovénia és Észtország előz meg bennünket.

Az eljárás 2005 óta minden szempontból egyszerűsödött. Akkor 6 eljárást kellett indítani, az átfutási idő 52 nap volt és a teljes költségigény az egy főre eső jövedelem 110%-át tette ki.

2. Építési engedélyek beszerzése

Az építési engedélyek beszerzése indikátor a jobb összehasonlíthatóság kedvéért egy új építésű raktár felhúzását feltételezi. Ehhez Magyarországon 26 eljárást kell elindítani, 102 napot kell rászánni, és az egy főre jutó jövedelem 5,7%-ának megfelelő költséget kell leperkálni (a kutatás korrupciós költségeket nem vesz figyelembe).

Ezzel az 55. helyet biztosítottuk a számunkra, és az EU-n belül a 13-dikat. Három régiós versenytárs szerepel csak előttünk.

Az eljárás 2005 óta mindössze időigényét tekintve egyszerűsödött, hála a 2011-ben bevezetett hivatali időkorlátoknak: 2005-ben 5 hónapba telt, szemben a mostani kicsit több mint három hónappal.

3.  Áram bevezetése a raktárba

Ahhoz, hogy a szép új raktárépületben legyen áram 5 eljárást kell kezdeményezni, ami összesen 252 napot vesz igénybe és az egy főre jutó jövedelem 117%-ába kerül.

Nos, e tekintetben rangsorbeli helyezésünk kevésbé kedvező, 109, ami az EU-n belül a 22. helyet biztosítja számunkra. Az elmúlt években nem történt jelentős változás a procedúrában.

4. Ingatlan bejegyzés

Az ingatlan földhivatali bejegyzése 4 eljárás kezdeményezését igényli, 17 nap alatt zajlik le, és az ingatlan értékének 5%-ába (illeték fizetés) kerül.

Ezzel a teljes listán 43., az EU-n belül 12. helyen állunk. Az eljárás 2005 óta mind költség- (11%), mind pedig időigény (78 nap) vonatkozásában egyszerűbbé vált.

A további 6 indikátor bemutatására a következő bejegyzésben kerül sor.

Vállalkozni Magyarországon 2. rész: A GEM projekt

A mai cikk a Global Entrepreneurship Monitor program kutatásait mutatja be. A program a London Business School és a Babson College együttműködéséből nőtte ki magát. A két intézménnyel együttműködő nemzeti kutatócsoportok 1999 óta éves rendszerességgel végeznek kutatást a részt vevő országok  (2011-ben közel 100 ország)  vállalkozói aktivitásáról és törekvéseiről, valamint az egyének vállalkozásokkal kapcsolatos attitűdjeiről. A kutatás alapját a 18-64 éves lakosság képezi. 

A közölt ábrákba én válogattam be az országokat. Egyrészt régiós versenytárs országokat, másérszt, a jobb kitekintés végett Németországot és Franciaországot.

Abból kiindulva, hogy a 10 milliós magyar lakosságra 1,7 millió vállalkozás jut, azt gondolhatnánk, hogy sokan élnek vállalkozói jövedelmükből. Nos, a GEM felmérése szerint, 2011-ben a 18-64 éves lakosságnak mindössze 2%-a volt. A 2011 évi visszaeséstől eltekintve a magyar arány az előző években, hasonlóan az összehasonlításban szereplő országokhoz, 5-6% körül alakult, ami megdöbbentően alacsony érték. A GEM projekt ugyanis "folyamatosan 42 hónapja" vállalkozói jövedelemből élőkre kérdezett rá. Ez a kitétel jelentősen megszűri a potenciális alanyok körét, mivel a 42 hónap 3,5 év. Vállalkozásaink csaknem fele ezt a kort egyszerűen nem éli meg.

Fontos kérdés a motiváció. Abból lehet sikeres vállalkozó, aki egy lehetőséget megragadva lesz vállalkozóvá. Aki nem azért alapít vállalkozást, mert nem volt más lehetősége, hanem azért, mert el akar érni valamit. Ők a lehetőség megragadók. Az, hogy a vállalkozói kör mekkora aránya érzékel lehetőséget a vállalkozóvá válásakor, jól tükrözi az ország üzleti környezetének egyének által érzékelt minőségét. Magyarországon mért 30%-os mérték a környező országok viszonylatában átlagos, a nyugati példa országok viszonylatában (Németország: 55%, Franciaország: 70%) azonban alacsony.

Kényszervállalkozónak azokat nevezzük, akik azért kezdtek vállalkozásba, mert nem láttak egyéb lehetőséget a munkaerőpiacon. Az ő arányuk Magyarországon (30%) magas. A magyar adatnál a vizsgált körben csak Lengyelországban (48%) regisztráltak magasabb kényszervállalkozói arányt.

A saját vállalkozásuk beindításán dolgozók jelentik az utánpótlást a meglévő vállalkozói kör mellé. Az ő arányuk Magyarországon 5%-os. A fejlett országokban, ahol a vállalkozói réteg már nagyjából kialakult, ez az arány kisebb, a keleti blokk országaiban azonban mindenhol magasabb. A kutatás ebben a témában azt is vizsgálta, hogy az egyes országokban a két nem milyen arányban indít vállalkozást. Szinte mindenhol azt tapasztalták, hogy a nőkön belül mintegy fele akkora a vállalkozást indítók aránya, mint a férfiakon belül. 

A vállalkozóvá válás kulturális meghatározottsága befolyásolhatja az egyének döntéseit. Azokban az országokban, ahol a vállalkozói lét nem támogatott, elismert, elfogadott munkavégzési forma, csökkenhet az egyének vállalkozás indító motivációja. Ezért érdemes megvizsgálni, hogy mit gondolnak a nem vállalkozók a vállalkozókról. Magyarországon 55%-uk szerint a vállalkozói lét kívánatos karriercél lehet.

A megkérdezettek közel 80%-a szerint továbbá, a sikeres vállalkozó társadalmi státusza magas. Magyarországon tehát a vállalkozóvá válás nem ütközik kulturális ellenállásba.

Sokan azért nem mernek vállalkozásba fogni, mert félnek a kudarctól. A GEM kutatás úgy találta, hogy az ő arányuk minden általunk vizsgált országban 30-40% körüli. Mások képességbeli vagy lehetőségbeli hiányosságokra hivatkoznak. A megkérdezett magyarok 40%-a gondolta úgy, hogy rendelkezik a szükséges vállalkozó képességekkel, ami a régiós középmezőnyt biztosítja a számunkra.

A kínálkozó lehetőségek vonatkozásában azonban kevésbé vagyunk optimisták.Vélhető (bár erre a kutatás nem tért ki), hogy a 2010-ben megugró optimizmust a kétharmados kormány tevékenységébe vetett hit váltotta ki, ami azonban 2011-re elpárolgott. Jelenleg, csakúgy, mint 2009-ben negatív irányban lógunk ki a sorból.

Vállalkozni Magyarországon 1. rész

Ma Magyarországon közel 1,7 millió vállalkozást tartanak nyilván, számuk minden évben növekszik. 2008-ban a hirtelen növekedés az egyéni vállalkozások megugró számának tudható be. 2011-ben a kisebb visszaesés oka az volt, hogy sokan váltak nonprofittá a vállalkozások közül, és ezzel kikerültek ebből az adatbázisból.

Kicsit soknak tűnik 1,7 millió vállalkozás egy alig 10 milliós országban. Valamelyest cizellálja a képet, ha hozzátesszük, hogy a vállalkozások közül több mint 1 millió egyéni vállalkozás, 60%-uk még a nyilvántartásban sem szerepel. A közel 600 ezer társas vállalkozásból 400 ezer rendelkezik jogi személyiséggel (rt., kft., szövetkezet), a többi jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozás, többnyire betéti társaság.

A vállalkozási formák közül messze az egyéni vállalkozás a legnépszerűbb, a társas vállalkozók népszerűségi listáját pedig a korlátolt felelősségű társaság vezeti. Az elmúlt 10 évben a részvénytársaságok száma csekély, a korlátolt felelősségű vállalkozások száma jelentős növekedésen ment keresztül. A többi gazdálkodási forma veszített népszerűségéből.

A változás leginkább az újonnan alapított vállalkozások gazdálkodási forma szerinti összetételének vizsgálatakor jelenik meg. Amióta gyakorlatilag ingyen (500 ezer forint minimális jegyzett tőkével) lehet kft-t alapítani, azóta szinte nem is alapítanak más formában gazdasági társaságot. 

A vállalkozásoknak életciklusuk van. Megalapítják, működtetik, néha altatják, máskor megszüntetik őket. Nem mindegy azonban, hogy vállalkozás él-e elég sokáig ahhoz, hogy már képes legyen megteremteni a helyét a piacon, hatékony működési modellt kidolgozni, és stabil jövedelmezőséggel működni. A szakirodalom úgy véli, hogy ez a lélektani határ 3 évnél húzható meg. A magyar vállalkozások 50-55%-a éli csak túl a harmadik évét, az ötödiket pedig alig 40%-uk. Az ábrán azt láthatjuk, hogy a három évvel korábban alapított vállalkozásoknak hány százaléka működött a vizsgálat évében. 

A KSH szerint működő vállalkozás az, ahol az adott évben keletkezett árbevétel vagy volt bejelentett foglalkoztatott. Ennek a definíciónak 2010-ben kevesebb mint 700 ezer vállalkozás felelt meg. A 700 ezer vállalkozás több mint 95%-a még 10 főt sem foglalkoztat (sőt, jelentős részük egyet vagy nullát). A legkisebb létszám kategóriába tartozó vállalkozások aránya 12%-kal, a következő 10-19 főt foglalkoztató kategóriába tartozók száma 10%-kal nőtt az elmúlt 10 év alatt. Minden nagyobb létszámkategóriában csökkenés következett be. A csökkenés a nagyvállalatok körében volt a legmagasabb: 20%-os. 

2010-re vonatkozóan az alábbi megállapítások tehetők:

• A vállalkozások 95,4%-át kitevő, 10 főnél kevesebbet foglalkoztató mikróvállalkozások állították elő a GDP 21%-át az összes foglalkoztatott 38,9%-ának foglalkoztatásával. 
• A vállalkozások 3,8%-át kitevő, 10-49 főt foglalkoztató kisvállalkozások állították elő a GDP 15,7%-át az összes foglalkoztatott 18,2%-ának foglalkoztatásával.
• A vállalkozások 0,7%-át kitevő középvállalkozások állították elő a GDP 18,4%-át az összes foglalkoztatott 16,4%-ának foglalkoztatásával.
• A vállalkozások 0,1%-át kitevő nagyvállalatok állították elő a GDP 44,9%-át az összes foglalkoztatott 26,5%-ának foglalkoztatásával.

A méret számít...

Vállalkozások mérethatárai: 

• Mikró: 1-9 foglalkoztatott
• Kisvállalkozás: 10-49 foglalkoztatott
• Középvállalkozás: 50-249 foglalkoztatott
• Nagyvállalat: 250- 

Az ábra az egyes vállalati méretek termelékenységét mutatja, az EU-27 átlagával összehasonlítva. Az alábbi fontos megállapítások olvashatók le róla:

1. A vállalataink mindössze 0,1%-a nagyvállalat. Ők foglalkoztatják az alkalmazottak 26%-át és állítják elő a hozzáadott érték majdnem felét.

1. Az EU átlagában a mikrók létszámarányos termelékenysége sokkal kevésbé marad el a nagyobb vállalkozásokétól, mint nálunk. 

1. Az EU átlagban sokkal nagyobb (kb. másfélszeres) arányban van jelen egy stabil, életképes kis- és középvállalkozói réteg.

Ki miért vállalkozik?

A gazdaság növekedését, fejlődését azok a vállalkozások segíthetik elő, amik valamely felismert piaci igény kielégítésére jöttek létre. A kényszervállalkozások gazdasági szerepe marginális.

Vállalkozók országa - vagy mégsem?

A 18-64 éves korú lakosság mindössze 2%-a állítja magáról, hogy vállalkozása már legalább 42 hónapja jövedelmet biztosít a számára. 

Forrás: Global Entrepreunership Research Association (GERA) és KSH, Google Public Data segítségével szerkesztett ábra

Jóllakni az étel illatával...

Megvan az egyszeri szegény vándor, aki a mesében az étel illatával akart jóllakni és a pénz csörgésével fizetett érte? Vajon mennyit gyarapodott a súlya?


Az ábrán azt látjuk, hogyan alakult az új hitelek folyósítása, és ezzel párhuzamosan a beruházások értéke. Jelenleg a beruházások az amortizációt sem pótolják, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy fokozatosan feléljük a meglévő vagyont.

Vállalati hitelezés nemzetközi összehasonlításban

A vállalatoknak nyújtott hitelek állománya a 2008 évi csúcsidőszak alig több mint 80%-ára esett vissza. A környező országokban közel sem volt ekkora a visszaesés, sőt, mostanra megközelítik, és némely esetben felül is múlják a 2008 évit.

Vállalati hitelek is problémásak

A mai ábra a vállalati hiteleket állapotát mutatja be: kb. minden 5. vállalati hitel 90 napon túli késedelemben van.