Pénzügyi kultúra és a megtakaírátsok

Az aktív megtakarítással rendelkezők száma szerint a nemzetközi pénzügyi kultúra kutatásban sikerült az utolsó helyen landolnunk. Mielőtt belefognánk a mély önsajnálatba, hogy adók meg kevés pénz meg minden, nézzük meg, kik előztek meg bennünket. És vegyük észre, hogy a dúsgazdag Albánia és Malajzia is köztük van. Egyébként az albán kimutatásoknak még annyira sem szabad hinni, mint a magyaroknak. Albániában élő hírforrásunk szerint, Churchill mondata, miszerint „csak annak a statisztikának hiszek, amit én magam hamisítottam”, az albánoknak a zászlójukra van tűzve.

Mennyire megalapozottak pénzügyi döntéseink?

Az OECD 2011-2012-es nemzetközi pénzügyi kultúra kutatása során megkérdezett magyar lakossági ügyfélkör 36%-a egyáltalán nem informálódott, mielőtt legutóbb igénybe vett pénzügyi termékét kiválasztotta volna, és mindössze 37%-uk vetette össze több szolgáltató termékpalettáját. Vajon miért? Ugyanazért, amiért a devizahitelek kockázatait sem tudtuk pontosan felmérni. És mást sem.

Herbert Simon, Nobel-díjas közgazdász-politológus-pszichológus kutatásai szerint az ember agykapacitása elenyészően kicsi azokhoz a komplex problémákhoz képest, amelyeket objektív racionalitással kellene megoldania. Nem igazodunk el a ránk zúduló információ áradatban, nem látjuk át az összes lehetséges cselekvési változatot, hiányosan ismerjük a külső körülmények várható alakulását, nem tudjuk kiszámítani döntéseink valamennyi következményét, jövőre vonatkozó „ismereteink” pedig valójában csupán képzeletünk termékei. 

Ezért aztán az ember nem is törekszik optimális választásra, hanem megelégszik egy „elég jó” megoldással, amely csak részben racionális, másik részben irracionális, érzelmi alapú. Ezt nevezzük a „korlátozott racionalitás” elvének. Az információkat sémák segítségével szűrjük meg:

• Ha többször figyelmeztetnek bennünket egy veszélyre, amely azonban nem következik be, egy idő után hajlamosak vagyunk egy legyintéssel elintézni.

• A tapasztalat ereje: magasabbnak éljük meg azon negatív események kockázatát, amelyek nemrégiben személyesen velünk estek meg.

• Ha a veszély, amire figyelmeztetnek bennünket, túl nagy, hajlamosak vagyunk magunkban lekicsinyíteni, hogy ne kelljen folyamatosan rettegésben élnünk.

• Kiemelünk a sok-sok információ közül néhányat, amit fontosnak gondolunk, és a többit figyelmen kívül hagyjuk.

• Egy-egy fontosnak tűnő információ alapján következtetünk a többire.

• Az előzetesen fennálló véleményünkkel (prekoncepciók, sztereotípiák) egybecsengő információkra jobban figyelünk.

• Kétértelmű információkat az előzetesen fennálló véleményünknek megfelelően értelmezzük.

• Ha egy kapott új információ ellentmondásban áll a korábbi tapasztalatainkkal, elképzeléseinkkel, akkor belső feszültséget, kognitív disszonanciát élünk át, amit igyekszünk minél jobban lecsökkenteni. Erre szolgál az önigazolás (utólag gyűjtött, döntésünket alátámasztó információk) keresése, valamint a felelősség áthárítása.