Az elöregedés hatása a gazdasági növekedésre

A gazdasági növekedésre hosszú távon a munkaerő kínálat változása jelentős hatást gyakorolhat. Vagyis fontos kérdés, hogy a Magyarországon zajló demográfiai folyamatok (a társadalom elöregedése) mennyiben befolyásolhatják a jövő gazdasági növekedését. Az alábbiakban az MNB 2015. decemberi Növekedési jelentéséből szemezgetünk.

Az elmúlt évek alacsony születésszáma nem volt képes kompenzálni a halálozások számát, és a magyar népesség évi átlag 35 ezer fővel csökkent. Ugyanakkor, a javuló egészségügyi ellátások következtében a születéskor várható életkor kitolódott. A folyamat következtében, a KSH NKI számításai szerint, a 65 év felettiek teljes népességen belüli aránya a mai 18%-ról 2060-ra 33%-ig emelkedhet, miközben a munkaképes korúak aránya 68%-ról 54%-ra csökken.

1. Alacsony születésszám

Az elöregedési folyamat első számú oka az alacsony születésszám, amit a teljes termékenységi rátával (egy szülőképes korú nőre jutó gyermekkorú népesség száma) mérünk.

A teljes termékenységi ráta az ezredforduló óta 1,23 és 1,35 között mozog, ami európai összevetésben is alacsony. Az utóbbi évek szerény javulása ellenére, a magyar érték továbbra is igen távol áll a reprodukcióhoz szükséges 2,1-től.

2. A várható élettartam kitolódása 

Noha a 60 éves korban várható hátralévő élettartam (20 év) javuló tendenciát mutat, jócskán elmarad az EU átlagtól (24 év).

Ráadásul, különösen a férfiak vonatkozásában, a várható élettartam jelentős eltérést mutat a legmagasabb iskolai végzettség függvényében. A felsőfokú végzettséget szerző férfiak 30 éves korban várható élettartama átlagosan 12 évvel haladja meg az alapfokú végzettséggel rendelkezőkét. Ekkora különbség csak a kelet-európai országokra jellemző.

A folyamat hatására a gazdaságilag aktív korúakra háruló eltartási terhek emelkedésével kell számolnunk. Az időskori függőségi ráta (a 65 év felettiek 15-64 évesek létszámához viszonyított aránya) a 2015. évi 26%-ról az Eurostat számításai szerint 52%-ra, a KSH NKI számításai szerint 61%-ra emelkedhet 2060-ra.

A munkaképes korú lakosságnak ugyanakkor a gyermekeket is el kell majd tartania. A teljes függőségi mutató 85%-ra emelkedhet, vagyis megközelítheti az egy dolgozó - egy eltartott arányt.

3. A negatívvá váló nemzetközi migráció

A nemzetközi migrációról sajnos nem rendelkezünk pontos adattal. Az látszik azonban, hogy a kivándorlók továbbra is kötődnek Magyarországhoz: az általuk hazautalt munkajövedelmek a GDP 3%-át teszik ki.

Az EU stratégiai programot indított (SEEMIG) a dél-kelet európai migrációs és demográfiai folyamatok vizsgálatára. A SEEMIG adatai szerint, a kivándorló népesség korösszetétele mintegy 7 évvel fiatalabb, mint a teljes magyar lakosságé. Vagyis, többségében a fiatalabb korcsoportok próbálnak külföldön munkához jutni.

4. A munkaképes korú lakosság arányának csökkenése

A fenti folyamatok eredőjeként a munkaképes korú lakosság létszáma a jelenlegi 6,6 millió főről 4,3 millió főre csökkenhet 2060-ra, ezzel egyúttal csökkentve a munkaerő kínálatot. A legnehezebb évtizedeket a Ratkó-generációk nyugdíjas korba lépése (2015-2020 és 2040-es évtized) jelentheti.

5. A fenti demográfiai folyamatok visszafogják a gazdasági teljesítményt

A munkaerő kínálat csökkenése már az elmúlt évtizedben is kimutathatóan rontotta a gazdasági teljesítményt. A 2040-es éveket követően, a Ratkó-unokák nyugdíjba vonulása miatt a 2050-es évekre az egy főre jutó gazdasági növekedés a 2000-es évek átlagához viszonyítva akár 2 százalékponttal is csökkenhet.

A korstruktúra változása kihat a fogyasztási és megtakarítási ráták alakulására is. A leginkább megtakarító korosztály a középkorúaké, mivel a fiataloknak nincs miből megtakarítani, az idős korosztály pedig korábbi megtakarításait éli fel. A korstruktúra eltolódásával az aggregált megtakarítási ráta csökkenhet, a fogyasztási ráta emelkedhet.

A társadalom elöregedése hosszú távon kedvezőtlen hatást gyakorolhat a költségvetési egyenlegre, elsősorban a magasabb nyugdíjkiadásokon és egészségügyi kiadásokon keresztül. Mivel az emiatt emelkedő költségvetési kiadások nem produktív beruházások formájában, hanem társadalmi transzferek kifizetéseként realizálódnak, így az elöregedés hosszú távon kedvezőtlen hatással lehet a gazdasági növekedésre is.

A cikk az MNB 2015. decemberi Növekedési jelentésének adatai és elemzése alapján készült

Elveszített életévek

Az elveszített életévek mutatót úgy számolják, hogy kitűznek egy hipotetikus kort (EU-ban 70 évet), amiről úgy gondolják, hogy eddig azért el kell, hogy éldegéljen egy állampolgár. Aztán kikeresik a halálozási kimutatásokban, hogy az adott évben 70 éves kor betöltését megelőzően elhunytaknak hány év hiányzott volna a 70-hez. A kapott értékeket összeadják, majd 100 ezer lakosra (nem elhunytra, hanem élőre) vetítik, hogy nemzetközi szinten összehasonlítható legyen. A mutató tehát azt adja meg, hogy átlagosan mennyivel halnak meg az emberek korábban az általunk elvárt minimum élettartamnál. 

Magyarország dobogós helyen áll elveszített évek számát tekintve az OECD országok között: csak Mexikó előz meg bennünket. A férfiaknál (8851) markánsan magasabb  az elveszített életévek száma, mint a nőknél (3948). 

A javulás a nőknél folyamatos volt az elmúlt évtizedekben, a férfiaknál azonban több csúcsérték (pl: 1992-ben közel 15 ezer év) után 1998-tól indult folyamatos csökkenésnek a mutató értéke. 

A mutató rávilágít a legfőbb egészségügyi problémánkra: a 65 évesnél fiatalabb magyar férfiak halandósága 2,5-szerese ugyanezen csoport az unió legfejlettebb országaiban tapasztalható halálozási átlagának, és 1,2-szerese a 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakozott országokban tapasztalható halálozási szintnek. A nők esetében a két szorzó 1,7, illetve 1,2. A legfőbb ok különféle szív- és rendszeri problémákhoz kötődik, amelyek már a 30-as és 40-es korosztályt is érintik, és amelyek a magyar halálozási statisztikák szerint az összes haláleset több mint felét, az uniós érték 1,5-szörösét adják. 

Pénzt vagy életet!

A születéskor várható élettartam a gazdasági jólét és az egészségügyi rendszer hatékonyságának általános mérőszáma. 2010-ben a születéskor várható élettartam 74,3 év volt Magyarországon, ami a legalacsonyabb érték az OECD országokon belül, és mintegy 5,5 évvel marad el az átlagtól (79,8 év). 

Az elmúlt évtizedekben a legtöbb OECD országban, a javuló életkörülményeknek és népegészségügyi állapotnak, valamint a fejlődő egészségügyi beavatkozásoknak és ellátásnak köszönhetően  nőtt a születéskor várható élettartam. Az években kifejezett javulás Magyarországon volt a legszerényebb mértékű. 

Magyarország az OECD átlag (3268 USD/fő) felét (1601 USD/fő) fordította egészségügyi kiadásokra 2010-ben.

GDP arányában kifejezve is alacsony (7,8%) volt az egészségügyi kiadások mértéke hazánkban. A teljes egészségügyi kiadásoknak 64,8%-át finanszírozta az állami kassza. Az OECD országai átlagosan az egészségügyi kiadásaik 72,2%-át finanszírozták közpénzből. 

Hány évig élünk nyugdíjasan?

Nos, ennyi időt kell valahogy átvészelnünk a megtakarításainkból…. Abból a kb. félévnyiből, amink van.

Születéskor várható átlagos élettartam

A születéskor várható élettartam 1900 és 2011 között 37,3 évről 74,7 évre nőtt Magyarországon. A nyugdíjrendszer szempontjából persze nem ez a legfontosabb mutatószám, hiszen ebben beleszámít minden két hónapos meghalt csecsemő, utcán szaladgáló, elütött kisgyerek, vagány motoros, stb. Nekünk ennél sokkal fontosabb lesz a 65 éves korban várható hátralévő élettartam.

Korfák és nyugdíjak

Következő témánk a nyugdíjrendszer. Nyugdíjrendszer 1928 óta van Magyarországon. Az akkori rendszer ingatlanfedezettel működött, de sajnos, a 2. világháborúban az ingatlanok elpusztultak, a rendszer csődbe ment. Felállították a jelenleg is működő felosztó-kirovó elvű nyugdíjrendszert, ami Kiszámoló barátom (kiszamolo.postr.hu) szavaival élve egy állami piramisjáték. A jelenleg dolgozók fizetéséből elvont összegeket a jelenlegi nyugdíjasok kapják meg. Hogy mi ebben a probléma? Lássuk!

A kép három korfát ábrázol. A korfa életkor szerinti bontásban mutatja a lakosság összetételét. A bal felső ábrán 1910. év koráfját láthatjuk. Sok gyerek születik, a csecsemőhalandóság kétségbeejtő mértékű (az első életévet követően van egy hirtelen visszaesés a létszámban), és ahogy öregszik a népesség, úgy egyenletesen csökken a létszáma. Alig van 80 éves lakos, de a 65 év felettiek is mindössze a lakosság 5%-át teszik ki. Nos, ennyi embert el tud tartani egy felosztó-kirovó elven működő nyugdíjrendszer.

2012-re az ábra méhkas formát vett fel. A születéskor várható élettartam jelentős emelkedésnek indult, a 65 év feletti lakosság aránya elérte a 17%-ot. Szerencsére, a Ratkó-gyerekek és -unokák még aktív korban vannak.

2048-ra, a KSH számításai szerint, az eredeti ábránk teljesen a feje tetejére áll majd. A 65 év felettiek a teljes népesség 30%-át teszik majd ki, miközben alig születik gyerek. Ehhez gondolatban adjátok hozzá azt, amit korábban a foglalkoztatottsággal kapcsolatban láttatok. Ha továbbra is 58%-os marad a munkaképes korúak foglalkoztatottsága teljesen kizárt, hogy felosztó-kirovó alapon lehetne még nyugdíjat fizetni. Ha 100%-os lenne, akkor sem valószínű, hogy fent lehetne tartani a rendszert.