Mi nem így látjuk.
1. Az NHP nem hozott áttörést a KKV hitelezésben, csak lassította a visszaesést
A teljes vállalati hitelállomány a csúcsidőszakot jelentő 2008. III. negyedévéhez képest 2,27 milliárd forinttal, 26%-kal csökkent. A csökkenés a KKV szektor vonatkozásában csak 2013-ban és csak átmenetileg állt meg, az NHP első szakaszának hatására. Azóta a KKV állomány az NHP program ellenére továbbra is esik.
Az MNB magyarázata szerint, a teljes vállalati hitelállomány egy fióktelep egyedi nagyvállalati finanszírozása miatt mutat növekedést 2014-ben (az idősoros adatokban jól látszik, hogy a fióktelepi hitelállomány 150 milliárd forinttal emelkedett 2013-ról 2014-re - a fióktelepek azonban tipikusan nem a KKV szegmenst, hanem a nagyvállalatokat finanszírozzák).
Igaz, ha figyelmen kívül hagyjuk az NHP állományt, a visszaesés még látványosabb lenne.
2. Forrásköltség kockázata: a jegybanki alapkamat emelkedése
Sokan felvetették már, hogy az NHP egyik gyenge pontja az MNB részéről 0%-on biztosított forrás, amire mihelyst visszakerül kereskedelmi banki betétként az MNB-hez, az MNB a mindenkori jegybanki alapkamatot fizeti már. Az így keletkező kamatveszteség mértéke a forrás összegétől és a mindenkori jegybanki alapkamattól függ.
Jelenleg az alacsony kamat, és a még vállalható mértékű összeg miatt a veszteség csekély, és az MNB árfolyamnyeresége bőven fedezi. Mivel a teljes keretösszeg a GDP 6%-át sem teszi ki (első szakasz: 700 milliárd, második szakasz: 1000 milliárd, amiből eddig 600 milliárdot hívtak le), egy 10%-os alapkamat esetében sem éri el a veszteség a GDP 0,5%-át (130 milliárd forint / év).
Megint más kérdés, hogy az NHP plusszal az állomány további 500 milliárd forintos keretet kap, és még 1000 milliárd forinttal (vagy bármennyivel, amit az MNB jónak lát) növelhető. A későbbi évek alapkamata pedig nem látható előre.
3. Portfólióminőség kockázata: az alacsony kamatfelár nem fedezi a várhatóan bedőlő állomány kockázatát
A portfólió minőség azt fejezi ki, hogy az adott portfólióba tartozó ügyfelek milyen valószínűséggel válnak nemfizetővé. A kamatfelár ennek a kockázatnak a fedezésére szolgál. Minél kockázatosabb egy portfólió, annál magasabb kamatfelár fedezi a nemfizetés kockázatát.
Az NHP kamatfelára 2,5%, ami nagyjából egy 2,5%-os bedőlési valószínűségű fedezetlen portfólió kockázatát fedezi. Az NHP hitelek mögött van fedezet. Ha a korábbi évek tapasztalatára alapozva 30%-os fedezet megtérüléssel számolunk, akkor 4%-os bedőlési arány mellett fedezi a fenti kamatfelár a portfóliót.
A 2014. év végi előzetes hitelintézeti idősor szerint, a KKV állomány mindössze 64%-a problémamentes. A legkockázatosabb ügyfélkört a mikróvállalatok jelentik, ott a problémás (90 napon túl nem fizető) hitelek aránya 29%. A kis- és középvállalati ügyfélkörben az arány egyaránt 19-19%. Ekkora kockázatot az NHP 2,5%-os marzsa nem fedez.
Mégis, az NHP fő célközönsége a mikróvállalati ügyfélkör (teljes állomány 38%-át, 231,5 milliárd forintot nekik folyósították).
Iparági megoszlást tekintve is a kockázatos mezőgazdaság tudhatja magának a legnagyobb szeletet (27%).
4. Szakmai felkészültség, tapasztalat és informatikai, elemzői, egyéb háttér rendelkezésre állása a kisebb (magyar tulajdonú) bankoknál és takarékszövetkezeteknél
Az NHP-ról szóló legfrissebb MNB jelentés szerint, az NHP keretében folyósított hitelek harmadát nyújtják kisbankok (25%) és takarékszövetkezetek (7%). A legtöbb kisbank és szinte valamennyi takarékszövetkezet csekély mértékben rendelkezik vállalkozásfinanszírozási tapasztalatokkal, megfelelő szakmai, informatikai és egyéb háttérrel, egyszerűen azért, mert a kicsi portfólió nem ad rá lehetőséget.
A teljes vállalati hitelállományból a kisbankok 11%-kal, a szövetkezeti hitelintézetek 3%-kal részesednek.
A takarékszövetkezetek például 45 milliárd forintnyi új NHP hitelt folyósítottak 2014-ben, hogy mindeközben a teljes vállalati hitelállományuk 2012 óta 25%-kal, több mint 100 milliárd forinttal csökkent. A hitelintézeti szektoron belül egyedül a kisbankok tudtak növekvő KKV portfóliót felmutatni.
Miközben saját minősítésük szerint a szövetkezeti és kisbanki hitelintézetek vállalati portfóliójának jobbnak kellene lennie a nagybankokénál, a tényleges nemteljesítési arány mégis náluk magasabb (a 90 napon túl késedelmes hitelek aránya 22,1% a szövetkezeteknél, szemben a teljes szektor 17%-os mutatójával, forrás: Pénzügyi stabilitási jelentés), ami arra utal, hogy kevésbé tudják megítélni a várható kockázatokat, mint a nagyobb portfólióval, tapasztalattal és komolyabb elemző háttérrel rendelkező nagybankok.
A kockázati megítélés pontatlansága bizonytalan mértékű várható veszteséget vetít előre. A kisebb bankok, és különösen a szövetkezetek számára egy váratlan veszteség komoly megrázkódtatást okozhat, mivel nincs mögöttük stabil, tőkeerős tulajdonosi háttér.
5. Tulajdonosi kockázat, különösen a kisebb, magyar tulajdonú bankok, valamint a takarékszövetkezetek esetében
Látva az elmúlt 1-2 év folyamatait, az rajzolódik ki, hogy sajnos, a magyar vállalat- (és bank-) tulajdonosokban nem alakult ki a nyugaton elvárt és megszokott tulajdonosi szemlélet, ami egy potenciális veszteség esetén tőkepótlást eredményezne. A magyar tulajdonosok ilyenkor hagyják veszni a vállalkozásukat, kihátrálnak mögüle.
Pénzügyi stabilitási kockázatot rejt magában a tapasztalat hiányából adódó rendszerszinten várható veszteség, amit nem fedez a mesterségesen alacsonyan tartott kamat, és a kihátráló tulajdonosi kör kombinációja egy olyan szituációban, amikor a korábbi kormányzati intézkedések hatására a szektor számára hagyományosan stabil, megbízható háztartási hitelek esetében is rezeg a léc.
6. Az NHP plusz program
Az NHP plusz program az NHP idei évre szánt 500 milliárdos keretét további 500 milliárd forinttal növeli, de a célcsoport ebben az esetben azon "hitelképes" vállalkozások lesznek, akik az NHP-ba nem férnek be (gyenge adósminősítés és/vagy fedezethiány miatt), és a magasabb, piaci kamaton nem hitelképesek.
Az alábbi ábrán látszik, hogy a piaci kamatlábon finanszírozott vállalkozások kockázatát a hitelintézetek az NHP kamatplafonjánál jóval magasabbra árazzák.
A korábban bemutatott kockázati tényezők az NHP plusz program hatására fokozottan érvényesülnek, a felismerten kockázatosabb voltuk miatt eddig elutasított ügyfélkör felé történő nyitást ösztönözve. Az új program azt sugallhatja a hitelezőnek, hogy nem baj, ha nem tud fizetni a mikróvállalkozás, majd az MNB elviszi a balhét. Csakhogy, miközben az MNB egy-egy ügylet veszteségének az 50%-át vállalja át, az egyes hitelintézetek teljes NHP plusz portfóliójának mindössze 2,5%-át biztosítja.
