Szegénységi verseny

Csökkent a szegények száma negyedmillióval vagy nőtt félmillióval? A jó hír az, hogy valóban csökkent. A félreértést az okozza, hogy a miniszterelnök egy frissen publikált KSH adatsort nézett, ami nemzetközi összehasonlításban még nem jelent meg, a tiltakozók viszont az előző éves Eurostat adatsorra hivatkoznak.

Most sorba megyünk a miniszterelnök (nőtt a szegények jövedelme), az EU és a KSH által használt szegénységi mutatókon és megnézzük, melyik hogyan változott az időben, és ezek a változások hova helyezték Magyarországot az EU szegénységi ranglistáján. Hozzá kell tenni, sajnos, hogy összehasonlító EU-s adatok közül a legtöbb 2012-re vagy 2013-ra vonatkozik, hazánk tekintetében azonban rendelkezésre állnak friss, esetenként 2014-es adatok.

1) Nőtt-e a jövedelmük a szegényebb rétegeknek? 

Nagyon egyszerű a válasz, felcsapjuk a KSH vonatkozó táblázatát, és megnézzük: a legszegényebb tized nettó jövedelme 2010-ben 303 ezer forint volt, 2011-re 315,5 ezerre nőtt, majd 2012-re 298 ezerre csökkent. A 2013-as jövedelmi adathoz másik információ forrást keresünk. Itt, a 7. oldalon azt találjuk, hogy "A háztartások egy főre jutó átlagos nettó jövedelme 2012-ről 2013-ra 2,9%-kal nőtt. Ezen belül a legszegényebbeké 1,7, a legfelső tizedbe tartozóké pedig 3,6%-kal emelkedett."

A miniszterelnök úr állítása tehát tökéletesen helytálló, a legszegényebbek jövedelme 1,7%-kal emelkedett tavaly, igaz, az előző évi 6%-os csökkenés után.

2) Relatív jövedelmi szegénység (szegénységi arány) és a szegénységi küszöb

A szegénységi arányról korábban volt már szó ezen a blogon. Azok arányát jelenti, akiknek szociális transzferekkel korrigált jövedelme a medián jövedelem 60%-a alatti. Arányuk Magyarországon 14%, és ezzel az EU kevésbé érintett országai között vagyunk.

Itt jön a képbe a mihez képest. Ugye, nem mindegy, mekkora a medián jövedelem - hivatalos nevén szegénységi küszöb - és mire elég.

A szegénységi küszöb 2014-ben 2811 euró volt Magyarországon (az ábrán a 2013-as év adata látszik, az összehasonlítás végett). A felső tized átlagos jövedelme kicsit több, mint 8 ezer euró. Ugyanekkor Norvégiában a szegénységi küszöb 25 ezer euró feletti. Nálunk a leggazdagabb tized jövedelme is csak harmada a norvég szegénységi küszöbnek...

Ezért van az, hogy jövedelmi szegénység Norvégiában is van, de a többi szegénységi mutató kimutatásához nekik mikroszkópra van szükségük.

3) Lakásviszonyok

A legszegényebbek mindössze 75%-a él saját tulajdonú lakásban, szemben a felső tized 88%-ával. A rezsicsökkentési hajrában az elmúlt évben egy lakhatáshoz kapcsolódó tétel emelkedett, de az jelentős mértékben: a lakbér. Az első tizedben 5200, a tizedikben 12 ezer forint átlagos éves költségemelkedést eredményezve.

A legszegényebbek több mint fele szénnel vagy fával fűt, ezért nekik a rezsicsökkentés gyakorlatilag nem eredményezett megtakarítást (a lakbérnövekménnyel korrigált éves megtakarítás összege 1200 forint, vagyis havi 100 forint volt).

Az 1. tizedben 100 szobára átlagosan 150, a 10. tizedben 65,5 személy jut.

Az 1. tizedben 100 lakásból
- 54-ben nincs vezetékes gáz,
- 13,6-ban nincs folyó víz,
- 25,1-ben nincs WC,
- 19,4-ben nincs fürdőszoba.

4) Súlyos anyagi depriváció (nélkülözés)

Súlyos anyagi deprivációnak azt nevezzük, amikor a kérdezett személy a felsorolt 9 problémakörből legalább 4 esetében magára ismer. Íme a lista:

1. hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralékuk van; 
2. a lakás megfelelő fűtésének hiánya,
3. váratlan kiadások fedezetének hiánya, 
4. kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya, 
5. évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya, 
6. anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival,
7. anyagi okból nem rendelkezik mosógéppel,
8. anyagi okból nem rendelkezik színes televízióval,
9. anyagi okból nem rendelkezik telefonnal.

Magyarországon 2008-ig csökkent, azóta folyamatosan nőtt, majd 2014-ben ismét csökkent a súlyos anyagi deprivációval küzdők száma.

EU-s összehasonlításban vizsgálva a kérdést, nálunk és a görögöknél nőtt legjobban a súlyos nélkülözésben élők aránya (2013. évi adat).

5) Szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázatának kitettek aránya

Ez a mutató az EU összetett szegénység mutatója, ami a relatív jövedelmi szegénységben, a súlyos anyagi deprivációban vagy az alacsony munkaintenzitásban érintettek együttes, halmozódásokkal korrigált arányát veszi figyelembe.

E szerint Magyarországon a szegénység 31,1%-os, ami még mindig több, mint 3 millió embert érint, de valóban közel negyedmilliós javulást jelent a tavalyi 33,5%-hoz képest.

Transzferek és egyenlőtleségek

Mi lenne Magyarországon társadalmi transzferek nélkül? És hogyan néz ki a jövedelmek eloszlása a transzferekkel?

A transzfereknek köszönhetően a teljes népességen belül a szegénységi arány* 14%. Transzferek nélkül 50% lenne. Csak a nyugdíj figyelembe vételével a szegénységi arány máris 26%-ra javul.

A legveszélyeztetettebb háztartástípusok a gyermeke(ke)t egyedül nevelők, illetve a 3 vagy több gyermeket nevelők.

A jövedelmi egyenlőtlenségeket általában az S80/S20** mutatóval és a Gini együtthatóval*** szokták vizsgálni. Mindkét mutató alapján Magyarország az alacsonyabb jövedelmi egyenlőtlenségekkel rendelkező országokhoz tartozik.

A mutatók időbeli változásán azonban nyomon követhetők a mindenkori költségvetés-politikai intézkedések hatásai. Mindkét mutató értéke 2009-ben volt a legalacsonyabb nálunk (3,4, illetve 24,1), amivel akkor az 1. illetve a 3. helyet foglaltuk el az EU listán, de ezekkel az értékekkel ma is csak Norvégia és Izland előzne meg minket.

A jövedelmek eloszlását mutatja az is, hogy melyik jövedelmi csoport mekkora részt tudhat magáénak a teljes jövedelemből. Ez alapján relatíve stabilnak mondható a magyar jövedelem eloszlás.

Az elmúlt néhány évben csak az alsó és a felső jövedelmi ötöd által birtokolt jövedelem arány változott meg, azok sem kirívó mértékben.


*A szegénységi arány az egy fogyasztási egységre jutó (ekvivalens) jövedelem mediánjának 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező különböző típusú háztartásokban élő személyek az összes azonos típusú háztartásban élő személyekhez viszonyítva.
**Az S80/S20 mutató az alsó és a felső jövedelmi ötöd által birtokolt jövedelem egymáshoz viszonyított arányát mutatja meg. 
***A Gini együttható a jövedelmük nagysága szerint sorba rendezett népesség, illetve az általuk birtokolt jövedelmi hányad kapcsolatát mutatja. 

Valóban a gazdagokat támogatjuk a szociális transzferekkel?

Amióta megjelent a KSH 2014. novemberi kiadványa a háztartások életszínvonaláról, sok helyen (pl.: itt) lehetett arról olvasni, hogy a magyar redisztribúció a gazdagokat támogatja, ami abból látszik, hogy a magasabb jövedelműek társadalmi jövedelmei magasabbak.

A probléma azonban nem ez.

Hanem ez.

A felső 4 jövedelmi tizeden (a leggazdagabb 40%-on) belül  a nyugdíjasok aránya 30% feletti minden tizedben. A társadalmi juttatások összege ezekben a tizedekben a nyugdíjakból származik, amik az összes juttatás több mint 80%-át teszik ki.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság szerint, 2014-ben az átlagnyugdíj összege havi 116 ezer, vagyis évi 1,4 millió forint, ami a 9. tizedbe esik.

Amikor a leggazdagabb tizedről beszélünk, az emberek többsége Csányi Sándorra gondol. Vagy valaki másra a top 10-ből. De a leggazdagabb tized nem tíz emberből áll, hanem a felső 10%-ból, vagyis közel egymillió emberből. Ahhoz, hogy közéjük tartozz, elég havi 200 ezer nettót keresned - ha egyedül élsz. És ez a kulcs. Ide tipikusan a gyermektelen felnőttek tartoznak. Az átlagos háztartás méret ebben a tizedben 1,8 fő.

Legyen a példánkban egy házaspár, és keressenek fejenként 300 ezer forint bruttót (az átlagkereset 234 ezer), ami nettó 200 ezer. Büszkén kijelenthetik, hogy a felső 10%-ba tartoznak. Ha két gyereket nevelnek, akkor az egy főre jutó nettó jövedelmük - figyelembe véve a családi pótlékot (26,6 ezer) és az adókedvezményt (20 ezer) is - már csak 104 ezer forint, máris visszaestek 2 kategóriát. Ha három gyerekük van, és anyuka esetleg gyesen maradna a harmadik gyerekkel (28,5 ezer forint mínusz 10% nyugdíjjárulék a korábbi 300 ezer forint bruttó helyett), akkor az eddig dúsgazdagnak tekintett család már csak a 4. tizedbe férne be.

Nem lopnak. Nem köztörvényes bűnözők. Nem lusták dolgozni. Csak szültek három gyereket egy átlagosnál magasabb jövedelem mellett.

A probléma tehát nem az, hogy a gazdagokat támogatjuk. Hanem az, hogy kint van a popónk a gatyából. Átlagkeresettel már a 9. tizedben vagyunk. Minimálbérrel a 8. tized a mienk.

A nyugdíjon kívüli szociális juttatások erősen koncentrálódnak ugyan az alsó rétegekbe, de csekély összegük miatt, a nagy képen ez mit sem javít.

UPDATE: A számítást korrigáltam a családi adókedvezménnyel és a családi pótlékkal. Kicsit szebb lett így a kép, de nem sokkal.

Mire telik, mire nem? - Relatív anyagi helyzet

Az abszolút jövedelmi helyzet azt mutatja meg, hogy mennyi pénzünk van. A relatív jövedelemi helyzet ellenben azt, hogy mennyinek érezzük. A "mennyinek érezzük" kérdésre az adja meg a választ, hogy mire telik és mire nem. Ezt elemezzük a mai cikkben, a KSH vonatkozó, 2012 évi felméréséből nyert adatok alapján, elsősorban a lakhatási körülményekre és az eladósodottságra helyezve a hangsúlyt. 

A lakhatás költségei a magyar háztartások* fogyasztási kiadásainak 23-29%-át teszik ki. Bizonyos költségek azonban csak a lakosság egy-egy részét érintik: lakbért az albérletben élők, közös költséget a társasházak lakói fizetnek csak. A társasházban élők aránya jövedelemmel arányosan nő. A társasházban élő alsó jövedelmi tizedhez tartozók mintegy felének esetében fordult elő az lemúlt 12 hónapban, hogy pénzügyi okok miatt nem tudta határidőre fizetni a közös költséget.

A lakosság kb. 8%-a él bérelt ingatlanban. Arányuk a legszegényebb jövedelmi tizedben kiemelkedően magas: közel duplája a többi tizednek. A legalsó tizedbe tartozó háztartások több mint felének jelent gondot a lakbér fizetés, a legfelső tizedben gyakorlatilag senkinek.

Közüzemi számlákkal mindannyian találkozunk. A legszegényebb tized háztartásainak 60%-ánál, a leggazdagabb tized 7%-ánál fordult elő 2012-ben, hogy pénzhiány miatt nem tudtak határidőre fizetni valamilyen közüzemi díjat. 

A hitelek régóta problémát jelentenek a magyar háztartások számára. A BISZ Zrt. nyilvántartása szerint 2012 októberében 810 ezer magánszemélynek volt élő mulasztása, azaz 90 napon túl fennálló, a minimálbér összegét meghaladó értékű lejárt tartozása. 

Lakáshitellel a szegényebb tizedek valamivel magasabb arányban (alsó 5 tized átlaga: 20%) rendelkeztek, mint a gazdagabbak (felső 5 tized átlaga: 16%). Valószínűleg, ebben szerepet játszott a 2011 végén, 2012 elején lehetővé tett végtörlesztés is, amivel a jómódúbb rétegek magasabb arányban tudtak élni, és aminek következtében a fennálló hitelszerződések száma jelentsen csökkent. Nem meglepő módon a törlesztés a szegényebb rétegeknek okoz magasabb arányban nehézséget, a szegényebb háztartások 10%-ában, a gazdagabbak 1-2%-ában fordult elő, hogy az utóbbi 12 hónapban pénzhiány miatt nem tudták határidőre törleszteni a hitelt.

Áruhitel vonatkozásában nincs számottevő különbség a hitel igénybe vételi gyakoriságában a jövedelmi tizedek között, átlagosan a háztartások 15%-nak van áruhitele. A törlesztési képességben azonban van: a legszegényebb tized adós háztartásainak 43%-ban fordult elő, hogy nem tudtak határidőre fizetni, de még a 10. tizedben is viszonylag magas, 6,4% volt az arány. 

Egyéb kölcsönök a szegényebb rétegekben gyakoribbak, és magas kamatuk miatt törlesztésük is nehéz. A legalsó tized hitelfelvevő háztartásainak közel 60%-ában, de még a legfelső tizednek is 14%-ban fordult elő pénzhiány miatt határidőre nem törlesztett részlet. 

A fentiek alapján nem csoda, amire már sok korábbi kutatásból is fény derült, hogy a magyar háztartások jó részének gyakorlatilag semmilyen megtakarítása nincs: még a legfelső tized háztartásainak is közel fele nem lenne képes egy váratlan, nagyobb összegű kiadást saját forrásból fedezni.

* A cikkben háztartások szintjén vizsgáljuk valamennyi esetet. A jövedelmi tizedek meghatározása azonban egyéni szinten történik. Mivel az alacsonyabb jövedelmi szinteken az egy háztartásban élők száma magasabb, mint a magasabb jövedelmi tizedekben, ezért különböznek a szám szerint és az arányaikban ábrázolt adatsorok trendjei (a legalacsonyabb jövedelemi tizedbe fele annyi háztartás tartozik, mint a legfelsőbe). 

Jövedelmi egyenlőtlenségek Magyarországon

A jövedelem vizsgálatával több szempontból is foglalkoznak az elemzők. Az egyik szempont a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségének vizsgálata, amely a társadalom tagjainak jövedelmét egymáshoz viszonyítja. 

A KSH nemrég publikált tanulmánya szerint, a magyar háztartások egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelme 1,2 millió forintot, nettó jövedelme közel 990 ezer forintot tett ki. A legszegényebb (315 ezer forint) és a leggazdagabb (2,3 millió forint) jövedelmi tized nettó jövedelmének különbsége több mint hétszeres volt.

A munkából származó bruttó jövedelmek 2007-ig emelkedtek, majd csökkenni kezdtek. 2010-től ismét emelkedő jövedelemszintekkel találkozunk. A társadalmi juttatások vagy más néven szociális juttatások, szociális transzferek (segélyek, nyugdíjak, családi pótlék, stb.) nominális értéken 2008-tól, reálértéken már 2005-től gyakorlatilag stagnálnak. Összességében, figyelembe véve az adózás tekintetében időközben bekövetkező változásokat, az egy főre jutó teljes nettó jövedelem 2011 évi áron (vagyis reálértéken) számolva a 2003 évinek felelt meg.

A magyar háztartások szociális transzferekből származó, ún. társadalmi jövedelme igen magas, a teljes nettó jövedelem több mint harmadát teszi ki. A csúcsévet 2008 jelentette, amikor a társadalmi jövedelem a nettó jövedelmek 41%-át is meghaladta.

Magyarországon 28,4% az elszegényedés kockázatának kitett lakosság aránya, ami a 8. legmagasabb arány az EU-ban. A listát Írország vezeti 40% feletti értékkel. A különböző szociális transzferek alkalmasak arra, hogy meggátolják, hogy ezen népesség egy része valóban a szegénységi küszöb alá kerüljön. A leghatékonyabb Írország jövedelmi transzfer-rendszere, Magyarországé a második hely. A magyar transzferek hatása a jövedelmi szegénységet 16,1 százalékponttal csökkenti, ezáltal a társadalmi juttatások után fennálló szegénységi ráta már csak 12,3%, aminél alacsonyabb adattal mindössze 5 EU-s ország büszkélkedhet.

A hatékony újraelosztásnak köszönhetően 2010-ben (holtversenyben Norvégiával és Szlovéniával) Magyarországon mérték a legalacsonyabb jövedelmi különbségeket: a leggazdagabb jövedelmi ötöd átlagos rendelkezésre álló jövedelme mindössze 3,4-szerese volt a legszegényebb ötöd átlagos rendelkezésre álló jövedelmének. Felhívom a figyelmet, hogy ez a 3,4 és a korábban jelzett 7 három okból is eltér egymástól: egyrészt a figyelmbe vett jövedelmi tételek, másrészt az az időfaktor (a nemzetközi adatok 2010-re, a magyarok 2011-re vonatkoznak), valmint az érintett kör okán. A hétszeres szorzó az alsó és felső tized, a 3,4-szeres pedig az alsó és felső ötöd jövedelmének átlagos arányát mutatja.

A nyugdíjrendszerek hatékony szerepet játszhatnak az idősebb rétegek elszegényedésének megakadályozásában. Ennek hatékonyságát méri a relatív jövedelmi hányados, ami a 65 év feletti és 65 év alatti népesség medián jövedelmét hasonlítja össze. Az EU mindössze két országában, Luxemburgban és hazánkban magasabb a 65 évesek medián jövedelme a fiatalabb népességénél.

Hurrá, nyaralunk! - Vagy mégsem?

A KSH 2012 évre vonatkozó, relatív anyagi helyzetet elemző felmérése szerint, a magyar lakosság mintegy kétharmada nem engedheti meg magának, hogy évente legalább egy hétre elmenjen nyaralni. A legszegényebb jövedelmi tizedben arányuk szinte 100%-os, de még a leggazdagabb tizedben is 25%.

Az EU a nyaralást legalább egy, üzleti vagy magánjellegű utazás során nem otthon töltött éjszakával definiálja, és Magyarországon még ezen igen megengedő definíció szerint is a megkérdezettek közel fele nem nyaralt 2012-ben. Ez a legmagasabb érték az EU-ban. 

A magyarok az otthonmaradást nagyobb részt pénzügyi, kisebb részt személyes okokra vezetik vissza. Érdekes, hogy például Ausztriában meglepően magas (15%) a karrier okokból, nem nyaralók száma, míg a dánok szívesen maradnak családjukkal, barátaikkal (17%). A fő ok azonban minden országban anyagi vagy személyes jellegű. 

A nyaralást bevállalók mindössze fele töltött legalább egy éjszakát fizetett szálláshelyen, amivel ismét a sor vége felé kaptunk helyet. Ugyanakkor, a barátoknál (44%) és a saját nyaralókban (21%) időzők aránya is alacsonyabb volt, mint az EU átlag (46%, 23%). 

A magyarok a déli és keleti országokhoz hasonlóan leginkább nem hagyták el az országot. 

A magyarok leginkább családot, barátokat látogatnak meg nyaraláskor, de célpont kiválasztásakor fontos szerepet kapott a kellemes természeti környezet és a hozzá kapcsolódó sportolási lehetőség (kerékpár, túrázás, búvárkodás, stb.), valamint a napsütés és a strand közelsége. A magyar válaszadók átlag feletti arányban választották a városnézést és a wellness lehetőségeket, messze átlag alatti arányban a kultúrát és különösen azon belül, a fesztivál-turizmust. 

A magyarok többnyire interneten vagy ismerősökön keresztül szervezték a nyaralásukat. Az internethasználat vonatkozásában azonban az utolsók között szerepeltek az EU-ban. Egy korábban bemutatott felmérés is alátámasztja, hogy a magyarok vásárolni nem szeretnek a neten keresztül, mert számukra fontos a személyesség a vásárláskor. Ez abban is megmutatkozik, hogy pl. a telefon vagy utazási iroda igénybevétele is sokkal alacsonyabb mértékű, mint az EU átlag.

A tervezés során figyelembe vett információforrások is a személyesség igényét helyezik előtérbe: a magyarok számára átlagon felüli mértékben fontos a személyes tapasztalat, vagy az ismerősök ajánlásai. 

Aki szegény, az a legszegényebb

A lakosság jövedelmét és életkörülményeit az EU többféle megközelítésben vizsgálja. A jövedelmi szegénységet az ún. szegénységi aránnyal közelítik meg, amely a háztartások összes jövedelmét figyelembe vett medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek aránya. Az ábráról leolvasható, hogy EU-s összehasonlításban alig van ország, ahol kevesebben élnek a szegénységi küszöb alatt, mint Magyarországon. A kép azonban csalóka: a kedvező állapot az EU-n belül kiemelkedően magas magyar újraelosztásnak köszönhető. Figyelmen kívül hagyva a különböző szociális juttatásokat és a nyugdíjakat, a lakosság több mint fele (51,8%-a) a szegénységi küszöb alatt élne.

Az EU a 2011. novemberi Eurobarometer felmérésben minden tagországban feltette a kérdést, hogy az EU 2020 stratégiában megfogalmazott célok közül melyiket tartják túlzónak, realistának vagy szerénynek. Hazánkban, a szegénységi küszöb alatt élők 25%-os visszaszorításával kapcsolatos célt mindössze a megkérdezettek 19%-a gondolta túlzónak a 27%-os EU27-átlaggal szemben, míg 38%-uk szerint túl szerény elképzelésről van szó (EU27: 25%). 

A szegénység vonatkozásában legveszélyeztetettebb korcsoport a legtöbb országban a gyermekeké (pl.: Romániában 31% a szegénységben élő gyermekek aránya), máshol az időseké (Bulgária: 32%). Magyarország az előbbi csoportba tartozik. Nálunk a szegénységben élő gyermekek aránya 20%, az idősek azonban kevésbé veszélyeztetettek (4%). Ugyanezek az arányok, figyelmen kívül hagyva az újraelosztást így néznek ki: jövedelmi szegénység aránya gyermekek esetén 52%, 18-64 évesek között: 43% és 65 év felett: 89%. 

Másik érdekes megközelítési módja a szegénység mértékének, hogy mire nem jut pénz. A mutató azokat tekinti szegénynek, akik a felsorolt 9 tételből (az ábráról kimaradt a mobiltelefon, a színes tévé és a mosógép, mivel ezekkel gyakorlatilag a teljes lakosság rendelkezik) legalább hárommal nem rendelkeznek. Lakosságon belüli arányukat az anyagi deprivációs ráta mutatja meg, ami Magyarországon 42,2% volt 2011-ben (+2,3 százalékpont 2010-hez képest). Súlyos anyagi depriváltak azok, akik a fenti tételekből legalább néggyel nem rendelkeznek. Az ő arányuk is nőtt 2011-ben: 20,6%-ról 23,6%-ra. Ezzel az aránnyal Bulgária (35%), Románia (31%) és Lettország (27,4%) után a 4. legszegényebb ország vagyunk az EU-ban. 

Megdöbbentő, hogy a teljes lakosság kétharmadának nem telik egyhetes nyaralásra, és még ennél is szomorúbb, hogy a lakosság háromnegyede nem rendelkezik 50 ezer forint vésztartalékkal sem, váratlan kiadások fedezésére. Az előbbi két mutató értéke a legszegényebb ötödben megközelíti a 100%-ot. A legszegényebb ötöd számára – nem meglepő módon – a hiteltörlesztés és a kétnaponta húsétel fogyasztás is súlyos problémát jelent, mindkét érték 60% körüli. Az üdülés és az étkezés vonatkozásában a magyar adat a leggyengébb az EU-ban. Fizetési hátralék tekintetében azonban „csak” az ötödikek vagyunk.

Olcsó vagy drága ország vagyunk?

A mindenkori fogyasztás színvonala egyrészt a mindenkori árszínvonaltól, másrészt pedig az elkölthető jövedelemtől függ. A magyar háztartások végső fogyasztási kiadásainak árszínvonala az EU 27 országában regisztrált árszínvonal átlagának 64%-át tette ki 2011-ben. Az összehasonlításba bevont országok között a 10. helyen vagyunk, az EU országai közül azonban csak Bulgária, Románia és Lengyelország van mögöttünk, ami azt jelenti, hogy az EU egyik legolcsóbb országa vagyunk.

A fogyasztási kiadások relatív árszínvonala termékcsoportonként különböző. A távközlési és postai szolgáltatások, valamint a háztartási elektronikai cikkek ára 2011-ben meghaladta, a közlekedési eszközöké megközelítette az EU átlagot. A magyar fogyasztási kiadások legnagyobb hányadát kitevő élelmiszer- és energiaárak az EU-s árszínvonal 83%-át tették ki. 

A szolgáltatások, amik közül a felsorolásba a vendéglátás és szálláshely szolgáltatás került be, viszont az átlagosnál sokkal kevesebbe kerülnek nálunk. Ezt legkönnyebben úgy lehet megfogni, hogyha visszaemlékszünk legutóbb valamelyik nyugati országban tett látogatásunkra: az elektromos cikkek nem drágábbak kint, mint nálunk, és az élelmiszerek sem kerülnek sokkal többe. A szolgáltatásokat viszont nagyon drágának érzékeljük.

2011-re vonatkozóan nem találtam nemzetközi összehasonlításra alkalmas nettó jövedelem adatokat. A 2010-es adatok azt mutatják, hogy az átlagos magyar nettó jövedelem az átlagos európai jövedelem 57%-ának felel meg, és hogy ennél alacsonyabb jövedelemszint az EU-n belül kizárólag a balti államokat jellemzi (és az összehasonlításban nem szereplő Bulgáriát és Romániát).

Tehát, miközben a jövedelmünk az EU átlag 57%-át teszi ki, addig az átlagos fogyasztási áraink az EU-s átlag 64%-át, a fogyasztói kosarunkban a legnagyobb súlyt kitevő tételek pedig az EU-s árak 83%-át érik el. Ha a jövedelmi arányokkal korrigáljuk (vagyis a pénztárcánkhoz viszonyítjuk) az árszínvonalakat olyan, mintha nálunk minden másfélszer annyiba kerülne, mint külföldön.

Hass, alkoss, fogyassz!

A magyar háztartások fogyasztási célú kiadásaik több mint felét költik élelmiszerekre és lakhatásra. További 11% jut közlekedésre, azaz iskolába és munkába járásra. Kevesebb, mint 40% marad bármi másra. 

A fogyasztás összetétele erősen függ a jövedelemtől. A szegényebb rétegekben (1. jövedelmi ötöd) az élelmiszer és a lakhatás a kiadások 60%-át, a leggazdagabbak (5. jövedelmi ötöd) esetében 41%-át teszi ki. A közlekedési célú kiadások viszont arányaiban is kisebbek a szegényeknél, valószínűleg azért, mert köztük nagyobb számban vannak jelen inaktívak, akiknek a közlekedés nem kulcskérdés. Ráadásul, a gazdagabb ötödökben a jobban kereső rétegek magasabb arányban rendelkeznek gépkocsival, így benzinre is többet költenek. Hasonlóképpen, szórakozásra, kultúrára is kevesebb jut a szegényebbeknek. 

Mivel Budapesten a legmagasabb az átlagos jövedelem (27%-kal haladja meg az országos átlagot) és az árszínvonal, itt a legmagasabb az átlagos fogyasztás is. Ennek ellenére, a fővárosiak nem költenek többet élelmiszerre, mint a megyei jogú városok lakói. Azonban lakásfenntartáshoz és közlekedéshez kapcsolódó kiadásaik magasabbak. Magasabb életszínvonalról árulkodnak a hírközlésre, kultúrára, valamint vendéglátásra és szálláshelyre fordított  nagyobb kiadások.

A pénz nem (?) boldogít

A Tárki egy másik kutatása (többek között) a pénz szerepét vizsgálja. A pénz két szempontból fontos. Az egyik szempont a szükségletek hierarchiája: akinek nincs vagy kevés pénze van, annak a pénz a megélhetést jelenti, így számára felértékelődik. Mások számára, akiknek több pénzük van, jelentheti a szabadidős tevékenységek megvalósítását, megint másoknak a következő generációról való gondoskodást, vagy egyéb lehetőségeket. Minél több pénzünk van, annál kevésbé tűnik a pénz számunkra értékesnek.  

A következő kérdés, ami felmerül, a pénz mint a társadalmi státusz és státusz-szimbólumok kulturális értéke. Azon kultúrák tagjai, akik szemében a státusznak magas az értéke, ahol az emberek a státuszukat szimbólumokkal (nagy ház, drága kocsi, stb...) akarják kifelé megerősíteni (maszkulin kultúrák), magasabbra értékelik a pénz jelentőségét, mint azok, ahol a gyengék támogatása segítése (a társadalmi szintű újraelosztás igénye) a meghatározóbb érték (feminin kultúrák). 

Mennyit ér a jövedelmünk?

Van annak, aki nem issza el! Az ábra nettó jövedelmeket hasonlít össze, amik az egyes országok árszínvonalbeli különbségeivel vannak korrigálva.