Megmentettek társadalma

A magyar társadalom úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett óvodás. Befektetők tüntetnek a teljes kártalanításért. Befektetők, akiknek normális esetben nem járna egy fillér sem, de megszavaznak nekik kártalanítást az eredetileg egyáltalán szóba jöhető 6 millió forint helyett 30 millió forintig. Befektetők, akik a nagyobb hozam reményében nagyobb kockázatot vállaltak, és akik ma úgy lesznek kártalanítva, mintha bankbetétet buktak volna el. Holott a bankbetétek tulajdonosait sem kártalanítják, ha a piacinál magasabb kamatról szól a betéti szerződés.

Felelősséget nem vállalunk a döntéseinkért. Nem gondolkozunk előre. Nem cselekszünk tudatosan. Mint az óvodások. Mának élünk. Ha nyertünk jó, ha nem nyertünk, akkor fizessen más.

A baj az, hogy nem csak a pénzügyeinkkel kapcsolatban gondolkodunk így, hanem így gondolkodunk. Megint más kérdés, hogy ki állná a cechet, ha valóban _mindenki_ így gondolkodna?

A Randstad márciusban publikált felmérése a társadalmi gondolkodás egészen más szegletét vizsgálta nemzetközi viszonylatban, Magyarország vonatkozásában pontosan ugyanilyen - szégyenteljes - eredménnyel.

A kutatás arra irányult, hogyan látják és mennyire tudatosan alakítják a jövőjüket a munkavállalók. Például, szerintük, hogyan változik a születéskor várható élettartam (ma Magyarországon a nőknél 79, a férfiaknál 72 év).

A növekvő élettartammal és a fenntarthatatlan nyugdíjrendszerrel a magyarok közel 60%-a tisztában van: nem gondolják, hogy ők is a jelenleg érvényben lévő szabályok szerint mennek majd nyugdíjba, hanem a korhatár kitolódására számítanak.

Ennek ellenére, a megkérdezett magyarok 70%-a a jövedelmének mindössze maximum 5%-át takarítja meg nyugdíj célokra, és további 22%-uk 10%-ot. A legalacsonyabb megtakarítási hajlandóság a magyaroké az egész kutatásban.

Mielőtt nagyon beleélnénk magunkat az önsajnálatba, miszerint az alacsony megtakarítási ráta az alacsony jövedelmekkel függ össze, nézzük meg ugyanezt az ábrát az Európán kívüli országok adataival. A megtakarítási hajlandóság nem a jövedelemtől, hanem a megtakarító elhatározásától függ.

A 65 éves korban várható hátralévő élettartam Magyarországon a férfiaknál 14, a nőknél 18 év. Ami azt jelenti, hogy a ledolgozott évek felét-harmadát kell finanszírozni valamiből. Ez a szám egyre nő minden évben.

A magyarok mindössze 34%-a gondolja úgy, hogy saját felelőssége előtakarékoskodni a nyugdíjas évekre. Ez a legalacsonyabb arány, nem csak az ábrán bemutatott európai országok, hanem a nemzetközi kutatás összes résztvevője között.

A kutatás kérdésekkel rávezette a válaszadókat, hogy akkor maradhatnak foglalkoztathatók idősebb korukban is, ha folyamatosan frissítik a tudásukat, fejlesztik magukat, követik a trendeket. Ismét a magyarok gondolták legalacsonyabb arányban, hogy ez saját felelősségük lenne.

A kutatás egyetlen országában, nálunk, 50% alatti a munkahelyükkel elégedettek aránya.

A megkérdezett 53%-nyi elégedetlennek mindössze a negyede keres aktívan munkát. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy nálunk a legmagasabb a passzívan álláskeresők aránya, akik ha akad valami, arra nyitottak lennének (64%).

Látnunk kell: a munkaerőpiacon mutatott magatartás pontos lenyomata a megmentettek társadalmának.

Nyugdíjban, egészségben

A 65 éves korunkban várható 14-18 évünkből kevesebb mint 6-ot fogunk egészségesen leélni, tehát a további időre mindenképp megtakarításainkból kell, hogy fussa.

Hány évig élünk nyugdíjasan?

Nos, ennyi időt kell valahogy átvészelnünk a megtakarításainkból…. Abból a kb. félévnyiből, amink van.

Öngondoskodók

Az öngondoskodásról jutott eszembe ez az ábra. Talán további magyarázat nélkül is látszik a megszűnt magánnyugdíjpénztári rendszer, de az önkéntes igényelhet magyarázatot.

Az önkéntes nyugdíjpénztárba a NAV kimutatásai szerint évről évre csökken a magánszemélyek által befizetett összeg, és a befizetők száma is jelentősen csökkent: gyakorlatilag évek óta minimális a nettó befizetés a pénztárakba. Hogy miért? Egyszerű: mert nem a nép használta megtakarításnak, hanem a munkáltatók használták cafetéria elemnek. Abban a pillanatban, hogy 2009-től már nem volt olyan kedvezményes adóügyileg, nem adták (2009-ig az önkéntes pénztári befizetés minimálbérhez kötött értékhatárig adómentes juttatás volt). 2010-ben 25% közterhet kellett utána fizetni, 2011-ben ez 19,04%-ot, 2012-ben pedig 30,94%-ot.) . A pénztári befizetés szüneteltethető, de a nyugdíjkorhatár betöltése előtt csak a 10 éves várakozási idő letelte után, adók-járulékok befizetése mellett lehet a tőkét felvenni (a hozam adómentesen felvehető a várakozási idő után).

Az ábrán nem látszik, de idetartozik a nyugdíj-előtakarékossági számla, amiről csak adóhivatali forrásokból tudunk tájékozódni. Mintegy 33 ezren éltek ezzel a nyugdíj célú öngondoskodási formával 2010-ben, és mit tesz Isten pont 10 ,8 milliárd forintot gyűjtögettek, hogy igénybe vehessék a maximális 100 ezer forintos adójóváírást (majdnem). Az önkéntes pénztári befizetések 380 ezer embert érintettek, összesen alig több mint kétszer ekkora összegben. 

Nyugdíjkorhatár: kell-e emelni?

A fenti ábra egy tavalyi Eurobarométer felmérés eredménye. AZ EU minden országában rendszeresen végeznek EU-s témákkal kapcsolatos felméréseket. Természetesen, minden országban a megkérdezettek saját országának neve szerepel a kérdésben.

Azért tettem be az ábrát, mert rávilágít a kérdéskör nagyon emberi oldalára: hiába tudjuk, hogy a rendszer fenntarthatatlan, mindenki arra gondol, hogy jó, jó, de valaki más kárára oldódjon meg, lehetőleg magától. 

A nyugdíjasok alig 56%-a kap öregségi nyugdíjat

Mennyit ér a nyugdíjunk?

És végül, lássuk, miből élünk. Az rendben van, hogy Olaszország, Ausztria, Franciaország többet költ GDP arányosan a nyugdíjakra, mint mi, és ennek megfelelően az ő nyugdíjuk vásárlóerő paritáson is többet ér a mienknél. De Csehország, Málta, Írország és Szlovénia kevesebbet költ… GDP arányosan a magyar 11%-kal szemben a csehek csak 8,5%-ot költenek nyugdíjakra. A cseh nyugdíjba vonulók utolsó fizetésük alig több mint 60%-át kapják szemben a magyar 100% feletti aránnyal (átlagkeresetűek esetében, de az aggregát helyettesítési rátájuk is jóval alacsonyabb). Vásárlóerő paritáson mégis ugyanannyit ér az övék, mint a mienk.

Átlagos jövedelem: magasabb nyugdíj?

Abban az esetben, ha a nyugdíjba vonulást megelőzően, a beszámított években mindig átlagos volt a fizetésed, 2010-ben nyugdíjba vonulva a nyugdíjad magasabb lett, mint a nettó fizetésed volt. 

A nemzetközi statisztika a fenti megközelítésen kívül az aggregált helyettesítési rátát használja a nyugdíjak mértékének összehasonlítására. Az azt mutatja meg, hogy  egy hamarosan nyugdíjba vonuló foglalkoztatottak átlagos fizetése milyen arányban áll a nyugdíjasok átlagos nyugdíjával. (Az EUROSTAT módszertana szerint a 65–74 évesek medián nyugdíjának és az 50–59 évesek medián bruttó keresetének hányadosával számíthatjuk ki ezt az értéket.) Magyarország 2009-ben Luxemburggal holtversenyben a harmadik helyen állt az uniós országok rangsorában, Franciaország és Ausztria után nálunk volt a legkisebb a különbség a nyugdíjazás előtti fizetés és a nyugdíj értéke között. 

Nyugdíjcélú kiadások

A népesség 29%-a, 2,9 millió fő részesül valamilyen jogcímen nyugellátásban, a saját jogú nyugdíjasok létszáma 2,4 millió fő, átlagos nyugdíjuk összege 98 ezer forint havonta. A nyugdíj ellátásban részesülőknek 59%-a öregségi nyugdíjas és további 13%-uk korbetöltött rokkant nyugdíjas. Korhatár alatti nyugdíjasok száma 338 ezer fő (12%), számuk jelentős mértékben csökkent 2010 óta.

A GDP 11,3%-át, nagyjából 3 ezer milliárd forintot fordítunk évente nyugdíjcélú kiadásokra (2011). Ugyanannyit, mint amennyi a magánnyugdíj-pénztárakban működésük 13 éve alatt összegyűlt. Mivel a létszám is stimmel (kb. 3 millió ember pénze volt), ez azt jelenti, hogy 1 évnyi nyugdíjnak megfelelő össszegről beszélünk. Ez terv szerinti alakulást jelent, mivel az eredeti elképzelés az volt, hogy a teljes nyugdíj negyedére elég járadékot kell majd szolgáltatniuk a várhatóan mintegy 15 nyugdíjban töltött éven át.

Ugyanez fordítva is igaz: a nyugdíjkasszából egy évnyi nyugdíjfizetés hiányzik a manyup rendszer miatt, ami évi mintegy 230 milliárd forint hiányt jelent. A 90-es évek végi reformsorozatot (korhatár emelés, induló nyugdíj számításának változtatása, svájci indexálás bevezetése) követően a nyugdíjkassza nagyjából egyensúlyban volt. Az egyensúly akkor borult fel, amikor elkezdtünk 13. havi nyugdíjakat osztogatni, járulékokat csökkenteni több lépcsőben, és eseti nyugdíjkorrekciókat végrehajtani a szavazatok begyűjtése érdekében. Ezt később (2007-09) jelentős járulékemeléssel kompenzálták.

Korfák és nyugdíjak

Következő témánk a nyugdíjrendszer. Nyugdíjrendszer 1928 óta van Magyarországon. Az akkori rendszer ingatlanfedezettel működött, de sajnos, a 2. világháborúban az ingatlanok elpusztultak, a rendszer csődbe ment. Felállították a jelenleg is működő felosztó-kirovó elvű nyugdíjrendszert, ami Kiszámoló barátom (kiszamolo.postr.hu) szavaival élve egy állami piramisjáték. A jelenleg dolgozók fizetéséből elvont összegeket a jelenlegi nyugdíjasok kapják meg. Hogy mi ebben a probléma? Lássuk!

A kép három korfát ábrázol. A korfa életkor szerinti bontásban mutatja a lakosság összetételét. A bal felső ábrán 1910. év koráfját láthatjuk. Sok gyerek születik, a csecsemőhalandóság kétségbeejtő mértékű (az első életévet követően van egy hirtelen visszaesés a létszámban), és ahogy öregszik a népesség, úgy egyenletesen csökken a létszáma. Alig van 80 éves lakos, de a 65 év felettiek is mindössze a lakosság 5%-át teszik ki. Nos, ennyi embert el tud tartani egy felosztó-kirovó elven működő nyugdíjrendszer.

2012-re az ábra méhkas formát vett fel. A születéskor várható élettartam jelentős emelkedésnek indult, a 65 év feletti lakosság aránya elérte a 17%-ot. Szerencsére, a Ratkó-gyerekek és -unokák még aktív korban vannak.

2048-ra, a KSH számításai szerint, az eredeti ábránk teljesen a feje tetejére áll majd. A 65 év felettiek a teljes népesség 30%-át teszik majd ki, miközben alig születik gyerek. Ehhez gondolatban adjátok hozzá azt, amit korábban a foglalkoztatottsággal kapcsolatban láttatok. Ha továbbra is 58%-os marad a munkaképes korúak foglalkoztatottsága teljesen kizárt, hogy felosztó-kirovó alapon lehetne még nyugdíjat fizetni. Ha 100%-os lenne, akkor sem valószínű, hogy fent lehetne tartani a rendszert.