Miért ragaszkodik a kormány a szakiskolákhoz?

A cikk az Oktatási Hivatal 2013/2014-es tanév adatait bemutató prezentációja, valamint a korábbi évekről készült statisztikák alapján készült.

1. Demográfiai folyamatok a kihasználtság csökkenését hozzák a középfokú oktatásban

Az alacsony és csökkenő születésszám következtében évről évre kevesebb diák jelentkezik középfokú oktatási intézménybe, miközben az intézményi férőhelyek száma lassú növekedést mutat. A fenti két folyamat jelentős felesleges kapacitást eredményez. A 2013/2014 tanévben a férőhelyek mindössze 60%-ának megfelelő számú jelentkező azok 44%-át hagyta betöltetlenül.

2. Az egyes intézménytípusok népszerűsége nem azonos

A tanulók 45%-a első helyen gimnáziumba, 34%-a szakközépiskolába jelentkezik. Csakhogy a felvetteknek mindössze 40%-a kerül gimnáziumba, 37%-a szakközépiskolába, 24%-a szakiskolába.

3. Először a népszerűbb helyek töltődnek fel

Mivel a közoktatást is piaci elvek (kereslet-kínálat) mozgatják, először a legnépszerűbb iskolák legnépszerűbb képzési típusai által kínált helyeket töltik be, majd a népszerűség csökkenésével a kihasználtság is csökken.

A 4-5 évfolyamos gimnáziumba felvettek létszáma a 2000-es évek közepi emelkedést követően jelenleg ismét a 2000. évinek megfelelő szinten, 27 ezer fő körül alakul (-2%), a szakközépiskolák a 2000/2001-es referencia tanévhez képest 12%-os, a szakiskolák 26%-os létszámcsökkenést szenvedtek el.

4. Férőhelyek betöltöttsége intézménytípusonként

A 8 évfolyamos gimnáziumok 93%-os, a hatévfolyamosok 87%-os, a négyévfolyamosok 73%-os, ezzel szemben a szakiskolák mindössze 38,6%-os átlagos feltöltöttséggel büszkélkedhetnek.

A szakközépiskolák által kínált egyes szakmacsoportok között kirívó különbségeket találunk. A közszolgálati, egészségügyi és közgazdasági szakközépiskolák betöltöttsége közelíti a gimnáziumokét. A könnyűipari szakközépiskoláké mindössze 14%-os.

A szakiskolák közül a legnépszerűbb, vendéglátás-turizmus szakma betöltöttsége is mindössze 56%-os, a legkevésbé népszerű vegyiparé 4%.

Szakiskolai képzést 2204 területen hirdettek meg. Ebből 158 esetben vonták vissza az indítást és 355 területre nem vettek fel tanulót. A legtöbb tanulót szakácsnak (2500), eladónak (1850), pincérnek (1550) vagy cukrásznak (1250) vették fel, de indult képzés egyetlen fővel is: népi kézműves hímző, illetve kosárfonó, valamint kályhás szakirányon.

Ehhez képest, például nyelvi előkészítő évvel rendelkező gimnáziumot vagy szakközépiskolát 24 ezer tanuló jelölt meg első helyen, közülük 7100-at vettek fel. A túljelentkezés tehát több mint háromszoros volt.

A szakképzés és amire a vállalkozásoknak szükségük van

A piac jól látja a strukturális különbségeket a tanult és a keresett szakmák között. Az EU átlagában a szakképzésről 80% feletti arányban gondolják, hogy megfelel a piac igényeinek, nálunk 62%-os ez az arány.

A korábban bemutatott adatok ismeretében, miszerint a képzések területe és a munkaerő-piaci igények között mintegy 30%-os rés mutatkozik, aminek következtében a szakképzésben résztvevő fiatalok nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni, nem csoda, ha a magyar lakosság kevésbé találja pozitívnak a szakképzés megítélését, mint az EU többi országában élők.

15-29 évesek munkanélküliségi rátája

Felsőfokú végzettségre jobbára csak 19 éves korunk után teszünk szert, ezért a 19 év alatti munkanélküliek mind maximum középfokú végzettségűek. Látható, hogy ebben a korcsoportban, aki dolgozni akar, annak gyakorlatilag esélye sincs. A korcsoport átlagos munkanélküliségi rátája megközelíti az 50%-ot.

A 20-24 évesek korcsoportjában, a munkanélküliségi ráta az alapfokú végzettségűek között a legmagasabb. Látható azonban, hogy más végzettséggel sem könnyű elhelyezkedni: a munkanélküliségi ráta ebben a korcsoportban a szakközépiskolások kivételével minden esetben 20% feletti.

A 25-29 évesek között minden végzettségi csoportban javul a foglalkoztatottság. 10% alá azonban csak az egyetemet végzettek körében csökken. Főiskolások és szakközépiskolát végzettek esetében kerek 10%, az összes többi esetben ennél jóval magasabb.