Elmagányosodás, párválasztás, család

Az egy háztartásban élő személyek száma 1970 óta folyamatosan csökken: akkor még közel 300, már csak 236 személy jut 100 háztartásra átlagosan. A csökkenés két trendnek köszönhető. 

Egyrészt, az életminőség javulásával, valamint az alacsonyabb vállalt gyermekszámmal összefüggésben csökken azon háztartások száma, ahol háromnál többen élnek. Másrészt, ennél sokkal erőteljesebb mértékben nő az egyszemélyes háztartások, vagyis az egyedül élők, egyedülállók száma.  

Az elmagányosodás leginkább az idősebb korosztályt veszélyeztető társadalmi probléma. A féfinél sokkal magasabb női várható élettartam miatt többnyire az idős nők maradnak magukra. 

A házasság intézménye fokozatosan veszít népszerűségéből. 2011-ben a 15 év feletti lakosság mindössze 44%-a élt házasságban. Mind az elváltak, mind a nőtlenek / hajadonok száma sokkal magasabb, mint akár 10-20 évvel ezelőtt volt.

A kitolódó házasságkötési időpont és a népszerűvé váló élettársi kapcsolat hatására a legnagyobb mértékben a nőtlenek/hajadonok aránya ugrott meg, 32%-ot tett ki a népszámlálskor.

A családok összetételében is nyomonkövethető a házasság intézményének népszerűség vesztése. A családok alapja az esetek 65%-ában házasság, 15%-ában élettársi kapcsolat. Sok az elvált, vagy özvegyen maradt szülő: az egyszülős családok teszik ki az összes család 20%-át.

A párválasztásnak két fő meghatározó szempontja vehető ki a statisztikákból. Az egyik a végzettség, a másik a kor. A felek általában olyan párt választanak, akinek végzettsége a sajátjukétól csak kis mértékben tér el.

Kor tekintetében szintén erős, de a végzettségénél gyengébb korrelációt találunk. A 30 év alatti nők egyértelműen az idősebb férfiakra buknak, 30-40 év között kezd csökkenni az elvárt kor, a 40 év felettiek már inkább saját korcsoportjukkal élnek együtt.

Előfordul néhány kiugró eset is, amikről nem tudhatjuk, hogy valóban így van-e vagy csak a kérdőív kitöltői írták el a születési évszámot. Például 3 olyan esetet rögzítettek, ahol a 19 év alatti fiú 80 év feletti nővel, és egy olyat, ahol a 19 év alatti leány 80 év feletti férfival él párkapcsolatban. 20-24 éves nők közül 66 él 60 évnél idősebb féfrival, a 20-24 éves férfiak közül pedig 5 él 60 év feletti nővel.

Apának lenni: család és/vagy karrier

Az anyukákról már mindent tudunk. A csapból is folyik. És mi van az APUKÁKKAL?

Spéder Zsolt, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója által végzett kutatás szerint, az apák ellentmondó elvárásokkal szembesülnek a társadalom részéről. A magyar társadalomban egyszerre jelentkezik a hagyományos apaszerep (tartsa el a családját, csináljon karriert, ő hozza fontosabb döntéseket) és a modern, családcentrikus szemléletmód (töltsön sok időt a családjával, vegyen részt a család életében, el tudja látni a gyermekét, akár az anyja, és ezt ne is szégyellje). A kutatás több aspektust vizsgál, és szerintem nagyon érdekes. Én csak a munka és család aspektusra térek ki, akit érdekel a többi is, olvassa el a belinkelt tanulmányt.

A szerepelvárások változását egyrészt a női munkavállalás térnyerése (a nő már nem csak a háztartást vezeti, hanem a jövedelemszerzésben is részt vállal), másrészt a növekvő munkanélküliség (a férfi is kikerülhet a munkapiacról) indukálja: mindkettő abba az irányba hat, hogy nők és férfiak a háztartáshoz, gyermekneveléshez kapcsolódó feladatokat is osszák meg egymás között.

A probléma azért különösen fontos, mert a családcentrikus modell elvárásaihoz a magyar munkaerőpiac - egyelőre legalábbis - nem alkalmazkodott. A modern szerepelvárásokkal jellemezhető skandináv országokban általános a részmunkaidős foglalkoztatás a férfiak számára is, a munkarend nem annyira kötött, jellemző a távmunka, és nem elvárás a napi 10-14  órás munkavégzés, ha az ember meg akarja tartani az állását, vagy - na pláne - vezető akar lenni / maradni. Nálunk mindez nem jellemző.

A mi családapáink valós választás elé kerülnek: 'munka- vagy családcentrikus legyek?', miközben a társadalmi elvárás feléjük az, hogy mindkét szerepnek egyszerre tegyenek eleget. A kettős elvárás és a kényszerű választás nem tesz jót a gyermekvállalási kedvnek, és családon belüli konfliktusokat eredményezve a párkapcsolatok tartósságának sem.  

Munka vagy család?

A Népességtudományi Intézet rendszeres időközönként végez felmérést arról, hogy a magyar fejekben a gyermekvállalás milyen kötöttségekkel függ össze. Az ő kutatásaikból szemezgetünk.

A felső ábrából az olvasható le, hogy a társadalomban 1997-ről 2009-re finomodott a gyermekvállalással kapcsolatos kötöttségekről alkotott kép. Egyaránt csökkent a gyermekvállalás, illetve a kötöttségek és önfeladás közé egyenlőségjelet tevők, valamint az összefüggést tagadók aránya is. Ugyanakkor egyre többen látják úgy, hogy a gyermekvállalás kötöttségekkel jár ugyan, de nem feltétlenül kell emiatt mindenről lemondanunk. 

Mind a nők mind a férfiak között elfogadottabbá vált, hogy a nők dolgozzanak gyermekvállalás mellett is: a megkérdezettek csaknem háromnegyede szerint a dolgozó nő is lehet jó anya, és kétharmaduk szerint a 6 évesnél fiatalabb gyermek ezt nem sínyli meg. Szinte mindenki egyetértett azzal az állítással, hogy "Két kereső kell egy családban". 

Ennek ellenére, a társadalomban továbbra is mereven tartja magát az elképzelés, miszerint a nőnek otthon a helye és a férfi dolga a család eltartása: a megkérdezettek fele értett egyet azzal az állítással, hogy " Háziasszonynak lenni is önmegvalósítás lehet egy nő számára" és "A férfi keresse a pénzt, a nő lássa el a családot".

A megkérdezettek közel 80%-a szerint, a gyermek három éves vagy idősebb korában fogadható csak el, hogy az anya visszamenjen dolgozni, és ezen csak a nehéz anyagi helyzet  finomít. Az, hogy a nő mégsem tartja esetleg önmegvalósításnak a háziasszonyi létet, a megkérdezettek fele szerint nem kellő ok a gyermek bölcsődébe adására. Némiképp árnyalja a helyzetet, ha az anya részmunkaidőben vállal munkát, és szinte teljesen elfogadottá válik a női munkavállalás, ha kötetlenül otthonról kerül rá sor.

Mivel nálunk egyértelműen az otthonmaradást támogatja az állam, Magyarországon az egyik legalacsonyabb az anyák foglalkoztatása az EU-n belül. Annak ellenére, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásra van határozott társadalmi igény, e tekintetben is a lista végén kullogunk. 

Az otthonmaradás erős anyagi támogatásával a kormányzati cél a termékenység növelése az anyagi biztonság megteremtése által. A tapasztalat azonban az, hogy azokban az országokban indult meg a termékenység növekedése, ahol az anyák későbbi foglalkoztatására lehetett jobban számítani. Magyarországon az alacsony női foglalkoztatottság alacsony termékenységgel párosul.

Hány gyereket szül egy átlagos nő?

A 70-es évek közepi kiugró időszak (Ratkó-unokák) visszarendeződését követően, a magyar termelékenységi ráta a 90-es években indult drasztikus csökkenésnek, és a 2000-es évek elejére stabilizálódott. Nagyjából 2005-ig együtt mozgott a régió többi országának hasonló indexével, ekkor azonban a többi országban a ráta növekedésnek indult. 

Munkavállalás gyerekekkel

Elhelyezkedni anyukaként nem könnyű. Ha több gyereked van, szinte lehetetlen. A maszkulin társadalmi beállítódás egyik következménye (a nőnek otthon a helye), hogy nálunk az otthonmaradást támogatja az állam, az elhelyezkedés (bölcsődei ellátás, részmunkaidő és távmunka lehetőségek) helyett. A szegény – feminin kultúrájú – Svédországban talán nem engedhetik meg maguknak az anyukák, hogy otthon maradjanak a gyerekkel? Egy frászt: a nők 40%-a részmunkaidőben dolgozik, mint az előző ábrákon láthattuk… Hollandiában 76%-uk.

Anyukák foglalkoztatása

Nézzétek Svédországot az összes munkával kapcsolatos grafikonon. Mindegyiket Svédország vezeti, de legalábbis az elsők között van. Amikor irigyeljük a svéd jólétet, szoktunk gondolkozni azon is, hogy ők a szó legszorosabb értelmében véve megdolgoznak a jólétükért?