A termelékenység és a gazdasági növekedés kapcsolata

A termelékenység a gazdasági növekedés egyik hosszú távú meghatározója. Az alábbiakban ismét az MNB Növekedési jelentését követjük nyomon, ezúttal a magyar gazdaság termelékenységét befolyásoló tényezőket vizsgálva.

1. A GDP 

A magyar gazdaság növekedése 2005 óta elmarad a visegrádi országokétól. Magyarországon már a 2000-es években lassabb növekedést regisztráltak, mint a régió többi országában, a válság pedig tovább tágította a különbségeket: Csehországban és Szlovákiában a gazdaság 2010-re elérte a válság előtti állapotot, nálunk ez csak 2014-ben sikerült, addigra pedig már 20%-os volt a lemaradásunk a régiós élmezőnytől.

A GDP-t az egyes szektorok hozzáadott értékeiből számolják. A magyar GDP régiós versenytársaktól való elmaradásához minden szektor hozzájárult, igaz, különböző mértékben.

2. Foglalkoztatás

A magyar foglalkoztatás a válság hatására 5%-kal esett vissza, majd az elmúlt három növekedésének hatására ismét elérte a 2004. évi szintet.

A részmunkaidős foglalkoztatás terjedésének és a közmunka programok népszerűvé válásának hatására azonban a ledolgozott munkaórák száma 7%-os csökkenést mutat.

Az egy munkaórára eső munkatermelékenység 2011-re elérte a válság előtti szintet és azóta is folyamatosan javul, bár a javulás üteme jelentősen elmarad a versenytárs országokétól.

Az egy munkavállalóra jutó termelékenység azonban 2009 óta gyakorlatilag stagnál, miközben a régió országaiban már elérte és meghaladta a válság előtti szintet.

Szektorális bontásban vizsgálva, a munkatermelékenység az információ és kommunikáció szektor kivételével minden ágazatban 20-40%-kal marad el a visegrádi országok átlagától. Munkaórára vetítve az elmaradás még nagyobb szórást mutat.

3. Vállalati szintű termelékenység

Magyarországon, csakúgy, mint a visegrádi országok többségében, a KKV szektor (mikró-, kis- és középvállalatok együttesen) foglalkoztatja a munkavállalók mintegy 70%-át, és állítják elő a GDP kicsit több mint felét.

A mikró- és kisvállalatok minden országban kevésbé termelékenyek, mint a nagyok. Magyarországon a mikrók a nagyvállalati termelékenység alig 30%-át, a kisvállalatok az 50%-át hozzák.

Vállalkozni Magyarországon 1. rész

Ma Magyarországon közel 1,7 millió vállalkozást tartanak nyilván, számuk minden évben növekszik. 2008-ban a hirtelen növekedés az egyéni vállalkozások megugró számának tudható be. 2011-ben a kisebb visszaesés oka az volt, hogy sokan váltak nonprofittá a vállalkozások közül, és ezzel kikerültek ebből az adatbázisból.

Kicsit soknak tűnik 1,7 millió vállalkozás egy alig 10 milliós országban. Valamelyest cizellálja a képet, ha hozzátesszük, hogy a vállalkozások közül több mint 1 millió egyéni vállalkozás, 60%-uk még a nyilvántartásban sem szerepel. A közel 600 ezer társas vállalkozásból 400 ezer rendelkezik jogi személyiséggel (rt., kft., szövetkezet), a többi jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozás, többnyire betéti társaság.

A vállalkozási formák közül messze az egyéni vállalkozás a legnépszerűbb, a társas vállalkozók népszerűségi listáját pedig a korlátolt felelősségű társaság vezeti. Az elmúlt 10 évben a részvénytársaságok száma csekély, a korlátolt felelősségű vállalkozások száma jelentős növekedésen ment keresztül. A többi gazdálkodási forma veszített népszerűségéből.

A változás leginkább az újonnan alapított vállalkozások gazdálkodási forma szerinti összetételének vizsgálatakor jelenik meg. Amióta gyakorlatilag ingyen (500 ezer forint minimális jegyzett tőkével) lehet kft-t alapítani, azóta szinte nem is alapítanak más formában gazdasági társaságot. 

A vállalkozásoknak életciklusuk van. Megalapítják, működtetik, néha altatják, máskor megszüntetik őket. Nem mindegy azonban, hogy vállalkozás él-e elég sokáig ahhoz, hogy már képes legyen megteremteni a helyét a piacon, hatékony működési modellt kidolgozni, és stabil jövedelmezőséggel működni. A szakirodalom úgy véli, hogy ez a lélektani határ 3 évnél húzható meg. A magyar vállalkozások 50-55%-a éli csak túl a harmadik évét, az ötödiket pedig alig 40%-uk. Az ábrán azt láthatjuk, hogy a három évvel korábban alapított vállalkozásoknak hány százaléka működött a vizsgálat évében. 

A KSH szerint működő vállalkozás az, ahol az adott évben keletkezett árbevétel vagy volt bejelentett foglalkoztatott. Ennek a definíciónak 2010-ben kevesebb mint 700 ezer vállalkozás felelt meg. A 700 ezer vállalkozás több mint 95%-a még 10 főt sem foglalkoztat (sőt, jelentős részük egyet vagy nullát). A legkisebb létszám kategóriába tartozó vállalkozások aránya 12%-kal, a következő 10-19 főt foglalkoztató kategóriába tartozók száma 10%-kal nőtt az elmúlt 10 év alatt. Minden nagyobb létszámkategóriában csökkenés következett be. A csökkenés a nagyvállalatok körében volt a legmagasabb: 20%-os. 

2010-re vonatkozóan az alábbi megállapítások tehetők:

• A vállalkozások 95,4%-át kitevő, 10 főnél kevesebbet foglalkoztató mikróvállalkozások állították elő a GDP 21%-át az összes foglalkoztatott 38,9%-ának foglalkoztatásával. 
• A vállalkozások 3,8%-át kitevő, 10-49 főt foglalkoztató kisvállalkozások állították elő a GDP 15,7%-át az összes foglalkoztatott 18,2%-ának foglalkoztatásával.
• A vállalkozások 0,7%-át kitevő középvállalkozások állították elő a GDP 18,4%-át az összes foglalkoztatott 16,4%-ának foglalkoztatásával.
• A vállalkozások 0,1%-át kitevő nagyvállalatok állították elő a GDP 44,9%-át az összes foglalkoztatott 26,5%-ának foglalkoztatásával.

A Magyar Posta nemzetgazdaságban betöltött szerepe

A Magyar Posta nemzetgazdasági szerepe a GDP-hez való hozzájárulásban és a foglalkoztatásban betöltött pozíciója miatt jelentős. 2010-ben a Magyar Posta árbevétele a GDP 0,38%-át tette ki. A 2004 óta bekövetkező GDP arányos növekedésnek két oka is van. Egyrészt, a Posta árbevétele 2008-ig az inflációt (és a GDP növekedést) meghaladó ütemben növekedett, azóta stagnál. Másrészt, a 2009. évi 6,8%-os GDP visszaesést az alacsony (1,2-1,4%-os) növekedés (illetve a 2012 évi recesszió) miatt azóta sem sikerült ledolgozni. 

A postai dolgozók átlagos állományi létszáma 44 ezerről 34 ezerre csökkent az elmúlt 10 év alatt, 2004-ben 40 ezer fő volt. Az ábra Magyarország vonatkozásában pontatlan: 2004-ben még az összes foglalkoztatott 1%-át, 2010-ben 0,9%-át foglalkoztatta a Posta. Ez az érték nem csak nemzetközi összehasonlításban magas (ha a többi adat pontos, akkor ez lenne a legmagasabb érték az EU-ban), hanem annak fényében is, hogy a GDP-hez való hozzájárulásból a Posta kevesebb mint fele ekkora mértékben részesedik. Tehát egy postai alkalmazott kevesebb mint fele annyi hozzáadott értéket állít elő, mint egy átlagos magyar alkalmazott. 

Másrészről, nem elhanyagolható szempont,  hogy Magyarországon eleve kisebb az egy főre jutó levélforgalom, mint szinte bárhol az EU-ban, ezért az egy postai alkalmazottra jutó levélforgalom értéke is igen alacsony. 

Harmadrészt, a nemzetközi összehasonlító adatok alapján a Magyar Posta az EU 6. helyét foglalja el 100 ezer főre vetített postai alkalmazottak száma szerint. 

Fekete gazdaság

A fekete- vagy árnyék- vagy rejtett gazdaságra vonatkozóan sok ismert definíció létezik, közös elemük az, hogy a feketegazdaság mindegyikük szerint kimarad a hivatalos statisztikákból. Egyes definíciók szerint a feketegazdaság részét képezik az illegális tevékenységek (pl.: kábítószer kereskedelem, lopott áruk értékesítése, stb.). Mások azonban az egyébként legális tevékenységeket tekintik annak, ahol az adók, TB járulékok elkerülése, a munkaügyi előírások be nem tartása, vagy egyéb adminisztratív terhek alóli kibújás a cél.

A problémát tovább árnyalja, hogy mivel a fekete gazdaság kimarad a hivatalos statisztikákból, a mérése sem könnyű. A szakirodalom a becslések számos módszertanát sorolja fel. A különböző módszertanokkal készült becslések még azonos definíció esetében is markánsan különböző eredményekre vezethetnek. 

A fentiek alapján nem meglepő, hogy a feketegazdaság hivatalos GDP-hez viszonyított arányára igen tág határok közötti becsléseket kapunk. Magyarországra vonatkozóan a 2012 évre 15% (KSH) és 25-30% (Belyó Pál) közötti becslések láttak napvilágot. A Pogátsa Zoltán által behivatkozott tanulmányban a szerzők 11-18% közötti becslést adnak. 

Az A.T. Kearney 2010-ben több oldalról közelítette meg a kérdést. Többek között egyszerű kérdezéssel. Meglepetten tapasztalták, hogy az emberek őszintén válaszolnak az olyan jellegű kérdésekre, hogy végeznek-e bejelentés nélküli munkát vagy szoktak-e számla nélkül vásárolni / eladni. A kutatás alapján a feketegazdaságban való részvétel négy fő okát különböztették meg:

• Megtakarítás: minél magasabbak az adók egy országban, annál nagyobb a kísértés a megkerülésükre.
• A bűntudat hiánya: a társadalom természetes részének tekinti a fekete gazdaságot. Különösen a kelet-európai országok, ahol az állam, és az állami intézményrendszer iránti bizalom alacsony.
• Könnyű részvétel: a készpénz használat nem követhető, ezért a nem bejelentett pénzmozgásokat könnyű eltitkolni.
• Alacsony kockázat: mivel a feketegazdaság lenyomozhatatlan, gyakorlatilag következmények nélkül űzhető. 

A feketegazdaság fő negatív hatása, hogy az elkerült adó nem folyik be az államkasszába. Ide tartozik például az "offshore" pénzforgalom, amelynek során a pénzek adózatlanul tűnnek el más országok jelentette adóparadicsomokban. A Tax Justice Network Magyarországot a világ fejlődő országainak top 20 offshore vesztese közé rangsorolja, méghozzá az előkelő 13. helyen. Érdemes megnézi a Guardian offshore térképét, itt. 1970 és 2010 között a Tax Justice Network szerint a magyar államadósság két és félszerese hagyta el offshore pénzek formájában az országot. 

Magyarországon 3,8 millió embernek van bejelentett munkaviszonya, akik közül közel 800 ezernek a közszférában. Nem járunk messze a valóságtól tehát, ha azt állítjuk, hogy 3 millió ember tartja el az országot. Egyes becslések szerint, további 500 ezer ember dolgozik, csak ők nincsenek bejelentve, tehát a közterhekhez nem járulnak hozzá. A bejelentett munkavállalók közül 1,2 millió van minimálbérre bejelentve, de kétharmaduk vélelmezhetően többet keres ennél. A minimálbérnél többet keresők között is előfordul készpénzes jövedelemkiegészítés. Mind a vállalati jövedelemadó, mind a lakossági szja befizetések messze elmaradnak a becsült (elvárt) értéküktől. 

További negatív hatás a versenyhátrány, amit a feketegazdaság okoz, mivel feketén olcsóbban előállítható bármi, mint hivatalosan leadózva. A versenyhátrány az amúgy szabálykövető piaci szereplőket is a fekete gazdaság irányába nyomja, tehát negatív spirált indít be. A harmadik negatív hatás a potyautas magatartás: az állami juttatásokból azok is részesülnek, akik nem, vagy nem a teherbírásuk arányában járultak hozzá a szolgáltatás társadalmi költségeihez. 

A feketegazdaságnak azonban pozitív hatásai is vannak. A feketén végzett munkák egy része egyszerűen eltűnne, ha hivatalosan adózni kellene utánuk, mivel az annyira megemelné a szolgáltatás árát, hogy a megrendelőik lemondanának róla, vagy saját maguk végeznék el (pl.: ház körüli javító munkák, kertészet, gyermekfelügyelet, különórák, stb.). Márpedig, a fekete munkavállalás nagy része megélhetési célú. Ha nem lenne, a munkából kieső réteget a társadalomnak egyéb módon (szociális juttatások révén) kellene eltartania, ami még magasabb társadalmi költségekkel járna. Így azonban, a belőle származó jövedelem fogyasztás révén a rendes gazdaságban landol. A magyar kormány azért  ragaszkodik a magas termékadókhoz (ÁFA, jövedéki adók, chipsadó, telefonadó...) , mert ez az egyetlen módja, hogy valamennyi jövedelem mégis visszacsorogjon a feketegazdaságból az államkasszába. 

GDP - érdekességek

Az EU a világ GDP-termelésének 20%-át adta 2011-ben, csaknem öt százalékponttal kevesebbet, mint tíz évvel korábban. Az USA hasonló mértékben esett vissza. Kína (már amennyire a kínai statisztikáknak hinni lehet) 7,5%-ról 14,3%-ra növelte részesedését, India pedig 3,8%-ról 5,7%-ra. Oroszország tartotta a maga 3% körüli arányát, Japán pedig India szintjére esett vissza.

Az EU-n belül a Pareto-elv működik, azaz a hozzáadott érték 70% (nem 80, az igaz) az országok 20%-a állítja elő. A legnagyobb gazdaság Németország (20%), őt követi fej fej mellett az Egyesült Királyság és Franciaország (14-14%), majd Olaszország (12%), és Spanyolország (9%).

A vásárlóerő-paritáson számolt GDP érték előnye, hogy kiszűri az infláció hatását a növekedésből. A magyar GDP-re vonatkozó ábrán azt látjuk, hogy a vásárlóerő-paritáson számolt érték sokkal kevésbé meredeken változik, mint a forintban számolt érték. A két meredekség közötti különbség az infláció hatása. 

2003 óta van a mostani EU27-re vonatkozóan elérhető, vásárlóerő paritáson számolt GDP érték. 2003-tól 2011-ig két országnak sikerült a részesedését növelnie az EU GDP-jén belül: Lengyelországnak (4%-ról 5%-ra) és Romániának (1%-ról 2%-ra). 

A GDP hivatalos termelési statisztikákon alapul, és mint hasonló esetekben mindig, felmerül a fekete gazdaság kérdése. Magyarországon a KSH a hivatalos hozzáadott érték 15%-a körülire becsüli a fekete gazdaság szerepét. 

A GDP termeléséből az ipari forradalmat megelőzően a mezőgazdaság volt a meghatározó ágazat, amit a XIX-XX. században az ipar, majd a XX. század végén a szolgáltatási szektor váltott fel. Ma Magyarországon a mezőgazdaság részesedése a GDP-ből az 5%-ot sem éri el. Az ipari ágazatok 31%-kal, a szolgáltatások több mint 64%-kal járulnak hozzá a GDP termeléshez.

A megtermelt GDP 74%-át elfogyasztjuk, 19%-át felhalmozzuk (beruházunk, megtakarítunk és termelünk olyan árukat, amit az adott évben nem tudunk eladni, tehát készleten maradnak), a maradék 7%-ot pedig az export-import különbözet teszi ki.

A GDP-arányos államadósság

A bruttó államadósság egy ország helyi (önkormányzati), szövetségi és központi kormányzati (együtt: államháztartás) múltban felhalmozott pénzügyi kötelezettségeit testesíti meg. Az államadósságot az EU-s módszertan a GDP-hez viszonyítja, mivel ez a mutató azt fejezi ki, hogy a megtermelt jövedelem (GDP) mennyire fedezi az ország adósságát (egyfajta hitelképesség ez tehát). 

A különböző fejlettségű országok GDP arányos eladósodottsága nem hasonlítható közvetlenül össze, mert a fejlettségi szint kockázati szintet is jelent a befektetők szemében, ezért a fejlettebb országok magasabb adóssága is alacsonyabb kamatszinttel társulhat, ami alacsonyabb törlesztéseket eredményez, kevésbé terheli a költségvetést. Ezért az összehasonlításhoz ugyanazt a hármas bontást használom, amit az előző bejegyzésben: a „túlteljesítők” csoportjába az EU-s átlagnál magasabb, az „átlag körüliek” csoportjába a EU-s átlag körüli, az „alulteljesítők” közé pedig az EU-s átlag alatti egy főre jutó GDP-t felmutató országok kerülnek.

A túlteljesítők közül a legizgalmasabb ország egyértelműen Írország. Írország, a „kelta tigris”, a kétezres években fegyelmezett költségvetési politika mellett gyors fejlődésnek indult, 1997 és 2007 között mintegy megduplázva a GDP-jét. A 2007-es csúcsévet követő két évben azonban összesen 20%-os visszaesés következett. Azóta megindult egy lassú, ámde annál fájdalmasabb konszolidáció, ami egyrészt kb. 22 milliárd eurós (a GDP 14%-a!) megszorító intézkedésekkel járt (amibe bele is bukott az ír kormány), másrészt a korábban csekély mértékű (25%-os) államadósság 106%-ra emelkedett, és várhatóan tovább nő 2012-2013-ban. A problémát a válság következtében kipukkanó ír ingatlan lufi, és ehhez kapcsolódóan az ír tulajdonú bankrendszer összeomlása és kormányzati megmentése okozta. Az ír kormány 2009-ben és 2010-ben 48 milliárd eurót kényszerült felvenni az ország bankjainak megsegítésére, majd 2010-ben további 85 milliárd eurós hitelt kért és kapott.

A többi országban kisebb mértékben, de mindenhol nőtt az államadósság a válság után. A Maastrichti 60%-os álomhatár alatt a magas GDP-jű országok közül csak a három skandináv ország maradt.

Az EU átlag körül teljesítő országok közül a cseheknek (41%) és a szlovéneknek (47%) sikerült tartaniuk a 60% alatti államadósság szintet. A mediterrán országok mindegyike, élükön Görögországgal, Olaszországgal és Portugáliával, jelentős mértékben eladósodott. Ciprus, Málta és Spanyolország adóssága a GDP 70%-a körül alakult.

Az alulteljesítő országok a gyors növekedést általában alacsony eladósodottság mellett hajtották végre. Magyarország kivételével minden érintett ország államadóssága a válságot követően is a 60%-os elvárás alatt maradt. A magyar eladósodottság ebben a viszonylatban magas és ebben a viszonylatban jelent problémát.  

Az egy főre jutó GDP

A vásárlóerő paritáson (tehát összehasonlíthatóvá tett árszínvonalon) számolt egy főre jutó GDP értéke azt mutatja meg, hogy az adott ország egy lakosára mennyi jut az országban dolgozók által megtermelt hozzáadott értékből. Ez tehát egy nemzetközileg összehasonlítható mutatószám.

A mai ábrákon a mutatónak az EU átlaghoz viszonyított mértéke, az EU átlagos teljesítményéhez viszonyított  érték látszik. Az ábrákon tehát akkor látunk növekedést, ha az EU átlagos növekedését teljesíti túl egy ország. E szerint három csoportot különböztettem meg: a túlteljesítők, az átlag körül teljesítők és az alulteljesítők csoportját. 

A túlteljesítők csoportjába az EU 10 legmagasabb egy főre jutó GDP értéket termelő országa került. Közülük Írország nyújtotta a leghullámzóbb teljesítményt: kiugró értékeket produkált a 2000-es években, majd gyakorlatilag összeomlott 2008 után. Dánia, Svédország és Finnország szintén átlag feletti mértékben megérezte a válságot. Az előbbi kettő az elmúlt két évben gyors növekedésnek indulva már elérték, sőt meghaladták a válság előtti szintet, Finnország azonban nem volt ilyen szerencsés. Németország szemlátomást feltámadt. Az Egyesült Királyság és Franciaország teljesítménye nem éri el az EU átlagos növekedési szintjét, ami aggodalomra ad okot, mivel ők az EU meghatározó gazdaságai közé tartoznak. Minél nagyobb gazdaságot érint a visszaesés, annál jobban megsínyli az EU. 

Az átlag körül teljesítők közé 8 országot soroltam. Közülük három - Málta, Szlovénia és Csehország - képes tartani a tempót az EU-val. A többi ország - az eurózóna periféria országai - átlagot meghaladó mértékű visszaesést mutat. 

A Magyarországot is magában foglaló alulteljesítő csoporttól gyorsabb növekedési ütemet várunk el, hogy mihamarabb utolérjék a többi országot. Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária egy főre jutó GDP-jének EU átlaghoz viszonyított értéke gyors növekedést követően 2008-ban megtorpant és azóta stagnál. A balti államok átlagon felüli visszaesést produkáltak 2009-ben, de utána magukhoz térve gyors növekedésnek indultak és (Lettország kivételével) utolérték Magyarországot. A hazánkat 2011-ben szintén beérő Lengyelország az egyetlen, ahol az EU átlaghoz viszonyított növekedés töretlen volt. 

Pénzt vagy életet!

A születéskor várható élettartam a gazdasági jólét és az egészségügyi rendszer hatékonyságának általános mérőszáma. 2010-ben a születéskor várható élettartam 74,3 év volt Magyarországon, ami a legalacsonyabb érték az OECD országokon belül, és mintegy 5,5 évvel marad el az átlagtól (79,8 év). 

Az elmúlt évtizedekben a legtöbb OECD országban, a javuló életkörülményeknek és népegészségügyi állapotnak, valamint a fejlődő egészségügyi beavatkozásoknak és ellátásnak köszönhetően  nőtt a születéskor várható élettartam. Az években kifejezett javulás Magyarországon volt a legszerényebb mértékű. 

Magyarország az OECD átlag (3268 USD/fő) felét (1601 USD/fő) fordította egészségügyi kiadásokra 2010-ben.

GDP arányában kifejezve is alacsony (7,8%) volt az egészségügyi kiadások mértéke hazánkban. A teljes egészségügyi kiadásoknak 64,8%-át finanszírozta az állami kassza. Az OECD országai átlagosan az egészségügyi kiadásaik 72,2%-át finanszírozták közpénzből. 

Elhúzódó válság, leszakadva a régiótól

A napokban megjelent az MNB pénzügyi stabilitásról szóló jelentése. A következő napokban ebből szemezgetünk. Az első ábra Magyarország növekedését mutatja nemzetközi összehasonlításban, 2005-höz képest. Magyarország jelentős leszakadást mutat az EU-tól, azon belül különösen a régió országaitól is: gyakorlatilag nem sikerült kumulált értéken növekedést felmutatnunk.

Az MNB lassú kilábalást és romló növekedési potenciált vetít előre elsősorban a gyenge belső kereslet és a befektetői bizalmat gyengítő szabályozási környezet miatt, ami a beruházások további elhúzódását eredményezi. Mind a beruházások volumene, mid pedig a külföldi tőkebefektetések mértéke alapján Magyarország elmarad a régió többi országától. 

Ez az ábra Gazdaság és Vállalkozás-kutató Intézettől származik. A 2008-ban kitört világgazdasági válság magyar, illetve német gazdaságra gyakorolt hatását hasonlítja össze korábbi gazdasági válságok lefutásával, indikátorként a GDP negyedéves változását használva a válság kezdetéhez képest, az azóta eltelt negyedévekben. Az árbából látszik, hogy Magyarországon a válság ugyan nem olyan mély, mint akár az USA nagy válsága a 30-as években, akár a nálunk erősen elhúzódó válság a rendszerváltás után, de ellentétben például Németországgal, ahol már megindult a kilábalás, nálunk ennek nem mutatkoznak jelei. 

Mennyibe kerül az államnak, hogy iskolába járunk?

2010-ben az állami költségvetésből közel 1263 milliárd forintot – az egy évvel korábbihoz képest 2,1%-kal többet – fordítottak oktatási kiadásokra, ami a GDP 4,7%-át tette ki. A teljes összegből a közoktatás (óvoda, alap- és középfokú oktatás) 890 milliárd, a felsőfokú oktatás pedig 259 milliárd forintot használt fel, az előző évek megoszlásához hasonlóan. 

Európai szintű összehasonlító adatot 2009 évről találtam. Ekkor a gazdasági teljesítmény a válság miatt szinte mindenhol visszaesett, ezért az alacsonyabb költés ellenére GDP arányosan magasabb értékek jöttek ki. A 2009-es magyar érték (a GDP 5,12%-a) alig maradt el az EU27 5,41%-os átlagától.

2013-tól, a felsőfokú oktatásban résztvevő diákokra hárított tandíj következtében várhatóan csökkenni fognak az állami oktatási célú kiadások.