Szép, boldog világ

A YouGov 2015 november-decemberi felmérésében 18 ezer ember véleményét kérte ki 17 országból egyetlen kérdést szegezve nekik: "Ön szerint, mindent egybevetve, általánosságban nézve a világ javuló, romló vagy semleges irányban halad?

A kutatás Kínát kiugróan optimistának, Franciaországot kiugróan pesszimistának találta. A YouGov korábbi kutatásai is hasonló eredményt hoztak. 

Felmerült bennem a kérdés, hogy más kutatások hogyan viszonyulnak ehhez az eredményhez. Három hasonló kutatást találtam, sajnos, az átfedés sem a kérdezett országok körét sem a kontextust illetően nem teljes. De a képet mindenesetre árnyaltabbá teszik.

A Worldwide Independent Network of Market Research (WIN) és a Gallup International közös kutatása során 39 éve vizsgálja 68 ország reményeit és boldogságát. A 2015 végi riport szerint örömmel jelenthetjük, hogy a világ boldog! A megkérdezettek 66%-a vallotta magát boldognak és csak 10%-a boldogtalannak. A többiek semleges választ adtak. A globális nettó boldogság (boldogok aránya - boldogtalanok aránya) 56%-on áll, vagyis a világ nettó boldog.


Kolumbia, Fidzsi-szigetek, Szaúd-Arábia, Azerbajdzsán és Vietnam a legboldogabb országok (Magyarországon nem végeztek kutatást), Irak pedig a legboldogtalanabb (-12% nettó boldogság). 

A megkérdezettek 45%-a optimistán látja 2016-ot, 22% pesszimista és 28% szerint minden marad a régiben ("Amennyire Ön meg tudja ítélni, 2016 jobb, rosszabb vagy ugyanolyan lesz, mint 2015 volt?"). Nigéria (61% nettó optimizmus), Banglades, Kína és Vietnam a legoptimistábbak és Görögország a legpesszimistább (-65% nettó optimizmus). 

A francia és még inkább a görög pesszimizmust megerősíti a Randtsad Workmonitor 2015. decemberi jelentése is. Szerintük legnegatívabban a görögök, legpozitívabban az indiaik látják 2016-ot. Kína szerintük is az optimista élvonalban van. Hozzá kell tenni, hogy a Randstad kérdése az ország gazdasági helyzetének változására irányult, ahol jelentős objektív különbségek is előfordulhatnak az országok között. 

Európa optimizmusát a félévenkénti Eurobarometer felmérésekkel próbálják megbecsülni. A 2015 végi felmérésben Franciaország ugyan elégedetlen a 2015-ös gazdasági teljesítményével, de ennek ellenére az optimistább országok között szerepel. Ellentétben például Görögországgal, ahol a nyilvánvaló gazdasági realitás nyomja rá a bélyegét a társadalom elégedettségére.  

Megmentettek társadalma

A magyar társadalom úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett óvodás. Befektetők tüntetnek a teljes kártalanításért. Befektetők, akiknek normális esetben nem járna egy fillér sem, de megszavaznak nekik kártalanítást az eredetileg egyáltalán szóba jöhető 6 millió forint helyett 30 millió forintig. Befektetők, akik a nagyobb hozam reményében nagyobb kockázatot vállaltak, és akik ma úgy lesznek kártalanítva, mintha bankbetétet buktak volna el. Holott a bankbetétek tulajdonosait sem kártalanítják, ha a piacinál magasabb kamatról szól a betéti szerződés.

Felelősséget nem vállalunk a döntéseinkért. Nem gondolkozunk előre. Nem cselekszünk tudatosan. Mint az óvodások. Mának élünk. Ha nyertünk jó, ha nem nyertünk, akkor fizessen más.

A baj az, hogy nem csak a pénzügyeinkkel kapcsolatban gondolkodunk így, hanem így gondolkodunk. Megint más kérdés, hogy ki állná a cechet, ha valóban _mindenki_ így gondolkodna?

A Randstad márciusban publikált felmérése a társadalmi gondolkodás egészen más szegletét vizsgálta nemzetközi viszonylatban, Magyarország vonatkozásában pontosan ugyanilyen - szégyenteljes - eredménnyel.

A kutatás arra irányult, hogyan látják és mennyire tudatosan alakítják a jövőjüket a munkavállalók. Például, szerintük, hogyan változik a születéskor várható élettartam (ma Magyarországon a nőknél 79, a férfiaknál 72 év).

A növekvő élettartammal és a fenntarthatatlan nyugdíjrendszerrel a magyarok közel 60%-a tisztában van: nem gondolják, hogy ők is a jelenleg érvényben lévő szabályok szerint mennek majd nyugdíjba, hanem a korhatár kitolódására számítanak.

Ennek ellenére, a megkérdezett magyarok 70%-a a jövedelmének mindössze maximum 5%-át takarítja meg nyugdíj célokra, és további 22%-uk 10%-ot. A legalacsonyabb megtakarítási hajlandóság a magyaroké az egész kutatásban.

Mielőtt nagyon beleélnénk magunkat az önsajnálatba, miszerint az alacsony megtakarítási ráta az alacsony jövedelmekkel függ össze, nézzük meg ugyanezt az ábrát az Európán kívüli országok adataival. A megtakarítási hajlandóság nem a jövedelemtől, hanem a megtakarító elhatározásától függ.

A 65 éves korban várható hátralévő élettartam Magyarországon a férfiaknál 14, a nőknél 18 év. Ami azt jelenti, hogy a ledolgozott évek felét-harmadát kell finanszírozni valamiből. Ez a szám egyre nő minden évben.

A magyarok mindössze 34%-a gondolja úgy, hogy saját felelőssége előtakarékoskodni a nyugdíjas évekre. Ez a legalacsonyabb arány, nem csak az ábrán bemutatott európai országok, hanem a nemzetközi kutatás összes résztvevője között.

A kutatás kérdésekkel rávezette a válaszadókat, hogy akkor maradhatnak foglalkoztathatók idősebb korukban is, ha folyamatosan frissítik a tudásukat, fejlesztik magukat, követik a trendeket. Ismét a magyarok gondolták legalacsonyabb arányban, hogy ez saját felelősségük lenne.

A kutatás egyetlen országában, nálunk, 50% alatti a munkahelyükkel elégedettek aránya.

A megkérdezett 53%-nyi elégedetlennek mindössze a negyede keres aktívan munkát. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy nálunk a legmagasabb a passzívan álláskeresők aránya, akik ha akad valami, arra nyitottak lennének (64%).

Látnunk kell: a munkaerőpiacon mutatott magatartás pontos lenyomata a megmentettek társadalmának.

Munkahelyi együttműködés

A Randstad szeptemberi, nemzetközi munkaerő-piaci felmérése arra kereste a választ, hogy hol mennyire van szükség együttműködésre a munkahelyeken, ezt a munkavállalók hogyan fogadják és a munkáltatók mennyire támogatják.

Az ábrákon az egyes régiók saját színkódokat kaptak, hogy meg lehessen figyelni, mennyire függenek a válaszok a regionális hovatartozástól. A leglátványosabb talán épp az első ábra:

"Jobban teljesítek csapatban, mint egyedül" állítás a csoportmunkához való hozzáállást vizsgálja. A válaszadó országok jól szétválnak individualista (átlag alatt) és kollektivista (átlag felett) országokra.

"Az én munkakörömben nem szükséges másokkal együttműködni" állítás esetében érdemes elgondolkodni, hogy a multinacionális vállalatok, akik körében a Randstad vizsgálódott, melyik országban milyen típusú tevékenységet végezhetnek. A kiszervezett call center és a beszállítói gyártási tevékenység egészen másfajta munkahelyi kultúrát igényelhet.

"Amíg az értékelésem az egyéni teljesítményemen alapul, az együttműködésnek nincs hozzáadott értéke" felveti az ellentmondás lehetőségét a munkaköri szükséglet és a tényleges munkáltatói elvárás között. A magyar munkavállalóknak például a fele gondolja azt, hogy a teljesítményértékelése alapján nem érdekelt az együttműködésben, miközben csak 23%-uk szerint nincs is erre szükség a munkájukban.

A közép-európai országok megkérdezetteinek mindössze fele látja úgy, hogy munkáltatóik felismerik az együttműködés szükségességét és megfelelően értékelik is azt. Ez a három legalacsonyabb érték a megkérdezett országok között.

Közismert tény, és ezzel a válaszadók is többé-kevésbé tisztában voltak, hogy minél változatosabb egy csoport összetétele, annál hatékonyabb tud lenni a közös munkájuk. Csakhogy egy változatos összetételű csoporttal nehéz együtt dolgozni. Felmerülhetnek kulturális különbségek, eltérő érdekek, elvárások, tapasztalatok, érdek- és értékkonfliktusok. Ezek kezelése, de akár felismerése komoly előkészületeket, tréningeket, fejlesztést igényelhet.

Ezért is különösen fontos, hogy a munkáltatók támogassák megfelelő eszközökkel, képzésekkel, tréningekkel az egyén boldogulását az ilyen csoportokban. Nálunk még van hova fejlődni ezen a téren.

Munkavállalói körkép

Hogyan érez a magyar munkavállaló az idősebb és a fiatalabb kollégák iránt? Mennyire biztonságos a magyar munkahely és mit áldoznánk érte? Mire jó az átmeneti munka vállalás?

A Randstad rendszeresen végez 32 ország munkavállalói körében felméréseket. A 2013. júniusi eredmények  szerint, a magyar munkavállalók a munkatapasztalatot többre értékelik a tanulmányoknál, különösen fiatalok esetében. 

A magyarok szintén egyetértenek abban, hogy mind a fiataloknak, mind az idősebb korosztálynak nehéz elhelyezkednie. Azonban, míg a megkérdezettek közel 60%-a szerint jó ötlet, hogy saját munkáltatója fiatalokat alkalmaz, mindössze 36% támogatja a vállalat idősebb korosztályt foglalkoztató politikáját. Mindkét érték esetében a 32 országból álló lista legalján (az idősek vonatkozásában alulról a 3. helyen) található Magyarország.

A magyarok az átmeneti munkahelyeket a világ legtermészetesebb dolgai között tartják számon, annál is inkább, mivel a megkérdezett 32 ország közül nálunk a legnagyobb az egyetértés abban, hogy a "munkahely biztonság" mint fogalom nem is létezik.

Nem csoda hát, hogy szintén a magyarok tartják a  negatív rekordot az áldozatkészség terén: nálunk a legalacsonyabb (15%) azon munkavállalók aránya, akik hajlandóak lennének fizetésük egy részéről lemondani a munkahelyük bebiztosítása érdekében. Mi értelme lenne pénzt adni valamiért, ami nem is létezik??? 

Te szereted a munkádat? És a munkahelyedet?

Mit találunk vonzónak egy munkahelyben? Mi késztetne távozásra? Mit jelent a "kellemes munkahelyi légkör" és mit az "érdekes munka"? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Randstad 142 ezer ember megkérdezésével világszerte. Az eredményeket a Randstad Award Global Report 2013 címen publikálták.

A munkahely választás legfontosabb szempontjai a versenyképes jövedelem, a munkahely biztonsága és a kellemes munkakörnyezet voltak. A nők számára a kedvező elhelyezkedés és a rugalmas munkaidő, a férfiaknak a nemzetközi karrierlehetőségek és az erős menedzsment jelentett több mint 10 százalékponttal fontosabb tényezőt a másik nemnél. A fiatalok számára a képzéshez és karrierhez kapcsolódó tényezők, az idősebbeknek a biztonsághoz kapcsolódó tényezők (pénzügyi stabilitás, jó minőségű termék, másság elfogadása) átlagon felüli fontossággal bírnak. 

Még érdekesebbek a regionális eltérések. Európa számára sokkal fontosabbak a biztonsági tényezők (munkahely stabilitása, vállalat pénzügyi stabilitása), mint akár az amerikai, akár az ázsiai kérdezettek számára. Ugyanakkor a versenyképes jövedelem kevésbé meghatározó.

A kellemes munkahelyi légkör a munkahely-választás egyik legfontosabb szempontja a kutatás szerint. De vajon mit jelent? A legtöbb kérdezett szerint elismerést, csapatszellemet, nyitott és őszinte kommunikációt és egymás iránti tiszteletet. A kérdést megelőzően a kérdezők azt is megkérdezték, hogy a kérdezetteknek szándékában áll-e munkahelyet váltani a következő két éven belül. Érdekes módon, a váltani szándékozók átlagon felüli mértékben választották a munkahelyi vidámságot és a közös ünnepléseket. A nőknek nagyobb igényük van az elismerésre, a férfiak számára pedig a munkahelyi barátságok fontosabbak. A fiatalabbak a személyes jellegű kapcsolatot, az idősebbek inkább a tiszteletet és a nyílt kommunikációt várják. 

Vajon mi tesz egy munkát érdekessé? Függetlenül bármilyen peremfeltételtől, a válaszadók saját képességeik megfelelő kiaknázását tartják az érdekes munka legfőbb jellemzőjének. A nők számára a függetlenség és a munka változatossága, a férfiak számára a kreativitás és a felelősség bír átlag feletti fontossággal. 

Míg a munkahely választás során a legfőbb szempont a versenyképes kompenzációs csomag volt, a munkahelyen maradás szempontjaként az ötödik helyre csúszott vissza. A munkahelyen maradás esetén különösen érdekes megfigyelni az eltérést a maradók és a távozni szándékozók válaszai között. A maradók számár a biztonságot jelentő (munkahely biztonsága, munkáltató pénzügyi stabilitása, kellemes légkör, munka-magánélet egyensúly), a távozni szándékozók számára a fejlődést szolgáló szempontok (képzési lehetőségek) valamint kényelmi szempontok (jó elhelyezkedés) motiválnak maradásra.

A munkahelyváltás legfőbb potenciális okaként a piszkos anyagiakat jelölték meg a kérdezettek. A vezető beosztásban dolgozók átlagon felüli arányban választották a munkahelyi és magánélet felboruló egyensúlyát, a vezetés támogatásának hiányát és a tapasztalatszerzést. Az irodai dolgozók a karrierlehetőségek hiányára panaszkodnak magasabb arányban. A termelésben dolgozók számára a munkahelyi légkör, a nem kellően érdekes feladat és a kihívások hiánya jelent átlag feletti mértékben problémát. 

Inkább az állásomat veszítsem el, mint a fizetésem csökkenjen!

Ezen az ábrán majdnem elsírtam magam, amikor végigolvastam.

A 2012. júniusi Randstad kutatás szerint a magyarok kétharmada véli úgy, hogy munkáltatója pénzügyi nyomás alatt van. Ez az arány jóval meghaladja a kutatásban résztvevő országok átlagát (42%). Ennek ellenére, a magyarok mindössze 27%-a mondana le fizetése egy részéről annak érdekében, hogy munkáltatója ne kényszerüljön létszámleépítésekre, és még saját állásának megmentése érdekében is csak 36%-ra nő ez az arány.

Ehhez szerintem nem is lehet mit hozzátenni.

Romló várakozások

2011. decemberi Workmonitor kutatás szerint várakozások határozottan romlottak júniushoz képest. Ekkor már a magyarok 35%-a mondta, hogy szívesen dolgozna nyugdíj után. A. 2012-re vonatkozóan fizetésemelést mindössze 20%-uk vár, holott 79% meg van győződve arról, hogy jelenlegi fizetése nem tükrözi a teljesítményét. A megkérdezettek 70%-a értékelte 2011-et nehéz évnek, és 2012-t még rosszabbnak várják. A munkáltatók 73%-a számít arra, hogy 2012-ben kevesebb lesz az elkölthető jövedelme, mint 2011-ben volt.

Randstad Workmonitor, 2011. június

Mostanáig azokról beszélgettünk, akik nem dolgoznak. Most nézzük azokat, akik igen. A Randstad Workmonitor címen félévente végez felmérést 32 ország munkavállalói között. A kérdések mindig mások. A zöld mezők hossza jelzi az egyetértők arányát, a sárgák az egyet nem értőkét. Az utolsó három felmérés Magyarországra vonatkozó összefoglaló ábráját mutatom be nektek.

2011. júniusában a magyarok 87%-a gondolta azt, hogy a jövőben több ember fogja elhagyni az országot, hogy külföldön vállaljon munkát. 71%-uk érezte úgy, hogy a munkahelyi elvárások anélkül nőttek az ő irányában, hogy a növekmény a fizetésükben is kifejezésre került volna. Annak ellenére, hogy 56% látja úgy, hogy a munkája a korábbiaknál magasabb szintű képzést kíván, csak 41% szerint fordít munkahelye figyelmet az ő személyes fejlődésére. A többség nem gondolja, hogy közvetlen hatással lenne karrierjére a nyugdíjkorhatár kitolása miatt megjelenő nagyobb létszámú idősebb réteg. Mindössze a munkavállalók 18%-a dolgozna szívesen tovább a nyugdíjkorhatár elérését követően.