Kultúra, történetek - 8.

Magyarország – Dánia, Barni története:

„A dán adó- és vámhivatal dolgozóival beszélgettünk arról egy tanulmányút alkalmával, hogy náluk milyen magasak az adók és közterhek például az autóvásárláson. Egy átlagos személygépkocsi a másfél-kétszeresébe kerül a szomszédos Németországban tapasztalható árszinthez képest. Megkérdeztem, hogy ennek alapján nem tapasztalnak-e olyan problémát, mint ami nálunk, a regisztrációs adó elkerülés végett Szlovákiában forgalomba helyeztetett és ott üzemben tartott autókkal kapcsolatban fennáll. Nagyra nyílt, csodálkozó szemekkel találkoztam, meg sem fordult a fejekben az a lehetőség, hogy Németországban regisztrált autóval járjanak Dániában. Vendéglátóink zavarodottan visszakérdeztek: de hát ha az állam nem kapja meg a regisztrációs adóból származó bevételt, akkor úgyis más adókat fog kivetni, vagy nem fogják az utakat karbantartani, iskolákat építeni. A dán társadalomban megvan a bizalom, hogy az adókoronáikat az állam a jó gazda gondosságával hosszú távú szemlélettel hasznos dolgokra fordítja az adófizetők érdekét szem előtt tartva. Idealizált állapot, mi? :p”

A feminin kultúrák domináns társadalmi értéke a gyengékkel való törődés. Bennük nem olyan erős a versenyszellem, a győzni akarás, mint a maszkulin kultúrák tagjaiban. A feminin kultúrák tagjai számára az adók befizetése a rászorulók (például autósok, iskolások) támogatásáról szól. Ők ugyanis saját erőből nem tudnák hatékonyan ellátni ezeket a feladatokat. Ráadásul, mivel Dánia igen alacsony hatalmi távolsággal rendelkezik, náluk nem a kinevezés, hanem a szakértelem adja a hatalmat a kormány kezébe. Fel sem merül bennük, hogy a rendszert megkerülve egyéni előnyökre tegyenek szert. Magyarországon, a maszkulin kultúrában, az adó be nem fizetése egyfajta verseny. Minden fillér, amit nem fizetek be, felér egy győzelemmel az állam kontra én küzdelmében. És minden több győzelmem van, annál büszkébben mesélem a technikát a haveroknak. 

Hofstede dimenziók - 1. Maszkulinitás

Meglepő, mekkora hatása van döntéseinkre (akár politikai, gazdasági vagy bármilyen döntésről van is szó) saját kulturális meghatározottságunk. Ami egyes kultúránkban elfogadhatatlan tabu, az máshol az élet természetes része lehet. A továbbiakban a magyar kultúra gazdaságra gyakorolt hatásait próbáljuk meg beazonosítani.

Geert Hofstede az emberek munkához kötődő értékrendjének és kulturális hátterének kapcsolatát vizsgálta eleinte négy, majd ezeket kiegészítve egy ötödik dimenzió mentén. Az egyik vizsgált dimenzió a maszkulinitás és feminitás dimenziója volt. Hofstede megfigyelte, hogy bizonyos kultúrákban a győzelem a fontos érték, és „hulljon a férgese” a fő vezérelv. Más kultúrákban a gyengék segítése és támogatása kap nagyobb hangsúlyt, „a részvétel a fontos” jeligével. Az előbbi típust maszkulin, az utóbbit feminin kultúrának nevezte el.

A maszkulin kultúrákban (pl.: Japán, USA, Szlovákia, Magyarország) az anyagi siker és előrejutás a meghatározó érték. A nagyobb és a gyorsabb jobb. A férfitól azt várják, hogy legyen önérvényesítő, ambiciózus, és kemény. A nőtől viszont azt, hogy legyen alárendelődő és gyengéd. A vonzó nő fegyverként használhatja a szépségét a társas versenyhelyzetekben. A kivételes eredményeket és embereket rajongásig tisztelik. A kudarc (iskolában, munkában, sportban, bárhol) katasztrófának számít. A konfliktusokat vitákkal, „csatákkal” rendezik le. A normát a legjobb tanulóhoz, dolgozóhoz, vezetőhöz igazítják. A státusz minden felett áll, annyit érsz, amilyen autód / lakásod / állásod van.

A feminin kultúrákban (pl.: skandináv országok) ezzel szemben a fő vezérelv a másokkal való törődés. A kicsi és a lassú az igazán szép. Elvárják, hogy mindenki legyen szerény, halk beszédű és együttérző. A férfiak is. Háttérbe szorítják a kiemelkedő embereket és teljesítményeket. A konfliktusokat kompromisszumok és tárgyalások útján rendezik. Egyenlőséget, szolidaritást, munkakörülményeket hangsúlyozzák. Ez a mentalitás leginkább a család-munkahely egyensúlyban mutatkozik meg: a skandináv országokban a foglalkoztatottak jelentős (akár 30-40%-a) részmunkaidőben dolgozik, hasonló arány a maszkulin kultúrákban elképzelhetetlen.

A magyar kultúra szélsőségesen maszkulin. Egész Európában csak a szlovákok szárnyalnak minket túl. Aki nem hiszi, nézze meg, mi történik az utakon. Hányszor adják meg neki az elsőbbséget, amikor ő a kicsi (gyalogos, kerékpáros…), mennyire vigyáz rá a többi közlekedő. Hányszor fordul elő, hogy valaki végigelőzi a dugóban az egész sort, akár ténylegesen előzve, akár a buszsávot vagy a leállósávot használva. Na, ugye.

A maszkulin kultúrában a státusz szimbólumokon keresztül fejeződik ki: nagyobb ház, nagyobb autó. Nem baj, ha nem engedhetem meg magamnak. Az a fő, hogy a szomszédok lássák. Még jó, hogy nálunk hódít(ott) a lakáshitelezés, és hogy boldog-boldogtalan hitelre vásárolt jóval nagyobb autót, mint amilyenre szüksége volt, és mint amit megengedhetett magának.