Kultúra, történetek - 8.

Magyarország – Dánia, Barni története:

„A dán adó- és vámhivatal dolgozóival beszélgettünk arról egy tanulmányút alkalmával, hogy náluk milyen magasak az adók és közterhek például az autóvásárláson. Egy átlagos személygépkocsi a másfél-kétszeresébe kerül a szomszédos Németországban tapasztalható árszinthez képest. Megkérdeztem, hogy ennek alapján nem tapasztalnak-e olyan problémát, mint ami nálunk, a regisztrációs adó elkerülés végett Szlovákiában forgalomba helyeztetett és ott üzemben tartott autókkal kapcsolatban fennáll. Nagyra nyílt, csodálkozó szemekkel találkoztam, meg sem fordult a fejekben az a lehetőség, hogy Németországban regisztrált autóval járjanak Dániában. Vendéglátóink zavarodottan visszakérdeztek: de hát ha az állam nem kapja meg a regisztrációs adóból származó bevételt, akkor úgyis más adókat fog kivetni, vagy nem fogják az utakat karbantartani, iskolákat építeni. A dán társadalomban megvan a bizalom, hogy az adókoronáikat az állam a jó gazda gondosságával hosszú távú szemlélettel hasznos dolgokra fordítja az adófizetők érdekét szem előtt tartva. Idealizált állapot, mi? :p”

A feminin kultúrák domináns társadalmi értéke a gyengékkel való törődés. Bennük nem olyan erős a versenyszellem, a győzni akarás, mint a maszkulin kultúrák tagjaiban. A feminin kultúrák tagjai számára az adók befizetése a rászorulók (például autósok, iskolások) támogatásáról szól. Ők ugyanis saját erőből nem tudnák hatékonyan ellátni ezeket a feladatokat. Ráadásul, mivel Dánia igen alacsony hatalmi távolsággal rendelkezik, náluk nem a kinevezés, hanem a szakértelem adja a hatalmat a kormány kezébe. Fel sem merül bennük, hogy a rendszert megkerülve egyéni előnyökre tegyenek szert. Magyarországon, a maszkulin kultúrában, az adó be nem fizetése egyfajta verseny. Minden fillér, amit nem fizetek be, felér egy győzelemmel az állam kontra én küzdelmében. És minden több győzelmem van, annál büszkébben mesélem a technikát a haveroknak.