Az iskolai végzettség, a képességek és a gazdasági növekedés összefüggései

Hosszú távon a gazdasági növekedést megfelelő képesítéssel és képességekkel rendelkező munkaerőre lehet építeni. Ismét a Növekedési jelentés elemzése következik.

1. Az iskolai végzettség 

A képzettségi szint érdemben befolyásolja a munkapiaci aktivitást. Európa minden országára jellemző, hogy a legmagasabb aktivitási rátával a felsőfokú végzettségűek, a legalacsonyabbal az alapfokú végzettségűek rendelkeznek. Magyarországon sincs ez máshogy, csakhogy nálunk a felsőfokú végzettségűek aktivitási rátája is csak 83%, aminél csak az olasz és a szlovák adat gyengébb. A középfokúak aktivitási rátája 72%, az alacsony végzettségűeké mindössze 39%. Ahogy a jelentés bölcsen megemlíti: "Magyarországon munkapiaci tartalékaink jelentős része az alacsonyan képzettek körében van." 

A felsőfokú végzettségűek elhelyezkedési esélyei is sokkal jobbak, mint az alacsonyabb végzettségűeké. Hazánkban a 15–34 éves korosztályban – a legmagasabb iskolai végzettség megszerzését követő 5 éven belül – a felsőfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási rátája az alacsonyan képzettek rátájának négyszeresét teszi ki. 

Felsőfokú végzettséggel nem feltétlenül azért könnyű elhelyezkedni, mert annyi felsőfokú végzettséget igénylő állás van, hanem azért is, mert alacsonyabb végzettséget igénylő állást be lehet tölteni magasabb végzettséggel. Társadalmilag az lenne a hatékony, ha mindenki a saját végzettségének megfelelő munkát végezne, és nem szorítanák ki a magas végzettségűek az alacsonyabb végzettségűeket a munkaerőpiacról. 

Magyarországon a megkérdezett munkavállalók 40%-a túlképzettnek, 12%-a alulképzettnek tartotta magát az általa végzett feladathoz. A jelenség több okra is visszavezethető: az azonos végzettséggel rendelkezők nem rendelkeznek azonos képességekkel, azonos munkatapasztalattal és azonos specializációval sem. 

Az általános túlképzettség-érzet ellenére, nem állíthatjuk, hogy nincs kereslet a felsőfokú végzettségűek iránt a munkapiacon. A bérelőnyük ugyanis továbbra is jelentős.

A magas relatív bérelőny általában - nálunk is - tükrözi a felsőfokú végzettségűek alacsony népességen belüli arányát.

A felsőfokú végzettségűek arányának emelkedése az újabb generációk magasabb átlagos végzettségének következménye. Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon a 35-44 éves korcsoportban a legnagyobb a lemaradás. A Ratkó unokák nagy létszámú korcsoportja ugyanis a mainál még sokkal szűkebb felsőoktatási lehetőségekkel szembesült. 

A képzettségi szint tekintetében Magyarország régiói között jelentős különbségek figyelhetők meg. Közép-Magyarországon a diplomások aránya kétszerese Nyugat-Magyarország kivételével a többi régió adatának. 

A technológiai fejlődés a műszaki és természettudományi területeken diplomát szerzők arányának növekedését indokolja. Hazánkban jelenleg a 20-29 éves korcsoportban 1000 főre mindössze 10 ilyen végzettségű diplomás jut, ami már óriási eredmény a 2001. évi 4 ezrelékhez képest, de elmarad a többi EU tagországtól. 

A problémát tovább élezi az is, hogy hazánkban a középfokú képzés 75%-ban általános képzettséget ad, és mindössze 25%-ban biztosít valamilyen szakképesítést (OECD átlag: 50%). Ráadásul, tipikusan a többi országban a szakképesítést nyújtó intézményekben sokkal meghatározóbb az általános képességek fejlesztése. Nálunk a szakmai tárgyak tényszerű oktatása folyik, annak ellenére, hogy ez a tudásanyag elavulhat, a váltani, fejlődni tudás képessége azonban nem. 

2. Az oktatás minősége

A közoktatási rendszerben megszerzett tudás minőségének és alkalmazhatóságának egyik gyakran használt mérőszáma a PISA-teszteken elért átlagos eredmény, amely a tanulói teljesítmény mérésén alapszik. A teszt a matematika, a szövegértés és a természettudományok területén vizsgálja a 15 éves diákok tudását és képességeit. 

A legutóbbi, 2012. évi PISA-felmérés eredményei alapján a magyar diákok teljesítménye mindhárom területen elmaradt az OECD-országok átlagától, és a megelőző, 2009. évi felméréshez képest mindegyik területen csökkent az elért átlagos pontszám. A legnagyobb elmaradás a matematika területén figyelhető meg.

Az elmaradást két hatás magyarázza. Egyrészt, nálunk a legjobban teljesítők aránya csak 9% volt, szemben az OECD átlag 13%-kal. Másrészt, a gyengén teljesítők átlaga nagyon magas: 28% (OECD átlag: 23%). A legrosszabb részeredményt a problémamegoldás területén mutattuk fel, ahol a gyengén teljesítők aránya 35% volt (OECD átlag: 21%). A gyenge problémamegoldás nehezíti a későbbi munkapiaci elhelyezkedést.

A diákok teljesítményében mért eltérést 23%-ban a családi háttér magyarázza. Vagyis: a hátrányos helyzetű diákok nehezebben érnek el jobb eredményt. 

3. Oktatásra fordított kiadások

Mindeközben az elmúlt évek költségvetési intézkedéseinek egyik legnagyobb vesztese az oktatás volt: a GDP arányos oktatási kiadások 5,5%-ról 4,5%-ra csökkentek 2005 és 2012 között, amin belül az alap- és középfokú képzésre fordított kiadások 20%-kal estek vissza. 

Ha az egy tanulóra jutó kiadásokat vizsgáljuk, még elkeserítőbb eredményt kapunk: az OECD átlag 57%-át fordítjuk egy diák oktatására, ezen belül a középfokú oktatásban csak 49%-ot (vásárlóerő-paritáson számolt érték).

A cikk az MNB 2015. decemberi Növekedési jelentésének adatai és elemzése alapján készült

Hajrá lányok!

A huszadik század első évtizedei arról szóltak, hogy a lányok képességei gyengébbek a fiúkénál. Bonyolult elméletek születettek, miért kisebb a nők agya, és mivel lehet alátámasztani alsóbbrendű mivoltukat. Az utóbbi évek felmérései azonban erre rácáfolva felvetik, hogy a korábbi gyengébb teljesítményt inkább kulturális hatások (alacsonyabb elvárások, a lányoknak nem tanulni kell, hanem férjhez menni, stb.), semmint tényleges képességbeli elmaradások magyarázzák.

A PISA felmérésében szövegértésből _minden_ országban szignifikánsan teljesítettek jobban a lányok a fiúknál, az átlagos különbség 39 pont volt (Magyarországon 38). Matematika tárgyból a fiúk kicsit, ennél sokkal kevésbé (OECD átlag 11, nálunk 12) jobban teljesítettek a lányoknál, természettudományok témakörében pedig nem volt szignifikáns a nemek közötti eltérés (nálunk kerek nulla pont). 

A fenti eredményt tükrözik a végzettség adatok is: 30%-kal több nőnek van felsőfokú végzettsége, mint férfinak (760 ezer vs 590 ezer). A nők között 19%-os, a férfiak között 16%-os a felsőfokú végzettségűek aránya. Igaz, a nők főleg főiskolai végzettségre tesznek szert. Az egyetemet végzettek között a férfiak aránya a magasabb. Az adatok a 15-74 éves népességben értendők, 2011-re vonatkozóan, a KSH adatai alapján.

Változik a világ, avagy a 15 évesek és az internet

Amikor én voltam gyerek, a különböző lexikonok szócikkeinek kellett utána nézni. Az ötödik osztályos lányom házi feladatai rendre arról szólnak, hogy üsse fel az internetet a megfelelő oldalon és derítse ki, hogy … , járjon utána annak, hogy …. Változik a világ. 

A digitális szövegértés a PISA számítógépes, internetes környezetben végzett információkeresés, szövegfeldolgozás, szövegértés vizsgálata. A digitális szövegértés a PISA2009 választható eleme volt, a mérésben 16 OECD-állam és 3 partnerország, -gazdaság vett részt. A PISA konzorciuma által kifejlesztett teszt feladatai az internetes környezetben előforduló webböngészéssel, kereséssel, e-mail-olvasással és -írással vagy éppen blogolvasással, fórumozással kapcsolatos élethelyzeteket szimulálták.

Magyarország oktatási rendszerének teljesítménye átlag alatti, a 14-16. hely között szóródik (OECD-n belül: 12-14. hely), nem különbözve szignifikánsan a spanyol, lengyel és osztrák eredménytől. Ennek az eredménynek az a különlegessége, hogy a nyomtatott szövegértés vonatkozásában a lengyelek picit jobban, a spanyolok és osztrákok viszont szignifikánsan gyengébben teljesítettek nálunk.

Okosak a magyar diákok vagy nem okosak? - Magyarország a középmezőnyben

Az OECD-tagok és a partnerországok mintegy 26 millió tizenöt éves tanulója közül egy kb. 470,000 fős reprezentatív minta írta meg a PISA2009 tesztjeit. Az érintett 65 ország adja a világ gazdasági össztermékének mintegy 90%-át.

Szövegértés

Az OECD országok szövegértési átlageredménye nem változott szignifikánsan 2006 óta, 493 pont volt. 556 ponttal toronymagasan a legjobb eredményt Sanghaj-Kína mutatta fel, őt követi Korea, Finnország, Hongkong-Kína, Szingapúr, Kanada, Új-Zéland, Japán és Ausztrália, majd pedig bekapcsolódnak az európai országok. A magyar eredmény 494 pont volt (26. hely), ami szignifikánsan nem különbözik az átlagtól, bár csak 21. helyre volt elég a 29 OECD ország között. A kelet-európai országok közül Lengyelország és Észtország előz meg bennünket.

Az oktatási ráfordítások és a PISA eredmények között csekély mértékű korreláció figyelhető meg. A legtöbb ország növelte az oktatási ráfordítást: 1995 és 2007 között reálértéken átlagosan 43%-kal, a 2000-es mérés és 2007 között pedig 25%-kal. Ezzel párhuzamosan több ország, köztük hazánk (+14 pont) szövegértési eredménye is szignifikánsan javult. Hazánk esetében nincs is olyan ország, amelyik 2000-ben hasonló vagy rosszabb eredményt produkálva 2009-ben elénk került volna, mi viszont beelőztünk egy egész csomó másik országot.

A jelentős mértékű javulást részben a tanulói hozzáállás javulása, az olvasás szeretetének és a szövegértési teljesítménynek az összefüggése magyarázza. Az OECD országokban a saját örömükre olvasók aránya 68%-ról (2003) 63%-ra (2009) csökkent. Magyarországon az olvasni szeretők aránya 75% volt mindkét mérési időpontban.  Míg az OECD országok átlagában az olvasott anyagok változatossága csökkent, Magyarországon szignifikánsan javult ez a mutató. Ráadásul, nálunk viszonylag alacsony a csak képregényeket olvasók aránya: ez volt az egyetlen olvasmány, ami negatív korrelációt mutat a szövegértési teljesítménnyel.

Matematika

Matematika tárgyból a 2009 évi felmérés átlaga 496 pont volt, szintén nem mutatott szignifikáns változást. A magyar eredmény (490 pont, 29. hely) a teljes minta vonatkozásában átlagos, az OECD országok körében azonban gyenge volt (23. hely a 29-ből). A 2003-as kiemelt vizsgálathoz képest a magyar eredmény nem mutatott változást. A mezőnyt ezúttal is Sanghaj-Kína vezeti, utolérhetetlen 600 ponttal, az utána következő Szingapúrnak is csak 562 pontja van. Látványos különbség a szövegértéshez képest, hogy matematikából a keleti blokk több országa - Észtország 512, Szlovénia 501, Szlovákia, Lengyelország és Csehország - is megelőz bennünket, igaz, az utóbbi három nem szignifikáns különbséggel.

Természettudomány

Természettudományból a teljes átlag 496 pont volt, amit Magyarország nem szignifikánsan, de felülteljesített (503 pont, 23. hely, OECD országokon belül: 16. hely).

Illateráció Magyarországon

Magyarországon 0,6%-ra becsülik (ENSZ, International Human Development Indicators) a felnőtt lakosságon belül az írástudatlanok arányát. Az UNESCO 1958-as meghatározása szerint elsődleges analfabéta az a személy, aki soha nem tanult meg olvasni és írni. 

Funkcionális analfabéta az, aki az olvasási, írási  és számolási készségeket nem sajátította el a hétköznapi életben egyenlő esélyekkel való részvételhez szükséges szinten. Az ő számukat 16-33%-ra becsülik hazánkban. Nem találtam értelmezhető, teljes népességet lefedő adatokat a témában, bár több tudományos cikk szerint voltak erre vonatkozóan kutatások.

Az egyetlen közelítő adat a PISA felmérés szövegértési moduljának eredménye lehet (erről később bővebben esik majd szó). A PISA felmérés 15-16 éves tanulók körében végez szintfelmérést (a felmérés eredménye 1-6-ig szintekre sorolja be a tanulókat képességeik szerint, ahol a 6. a legmagasabb, legkomplexebb tudásnak megfelelő szint). A szövegértési modul 1a és 1b szintjei felelnek meg a funkcionális illaterációnak (=analfabétizmus hivatalos neve). Ezen a szinten a tanulók 17,6%-a volt a legutóbbi, 2009-es felmérés során, míg 2006-ban számuk a 20%-ot is meghaladta (tehát javult a közoktatás teljesítménye a két mérési időpont között).  Ez az érték a 22. helyet biztosítja Magyarországnak a vizsgált 65 ország mezőnyében. A kelet-európai országok Lengyelország kivételével ennél rosszabb helyzetben vannak. 10% alatt csak 3 távol-keleti ország és Finnország teljesített.