A termelékenység és a gazdasági növekedés kapcsolata

A termelékenység a gazdasági növekedés egyik hosszú távú meghatározója. Az alábbiakban ismét az MNB Növekedési jelentését követjük nyomon, ezúttal a magyar gazdaság termelékenységét befolyásoló tényezőket vizsgálva.

1. A GDP 

A magyar gazdaság növekedése 2005 óta elmarad a visegrádi országokétól. Magyarországon már a 2000-es években lassabb növekedést regisztráltak, mint a régió többi országában, a válság pedig tovább tágította a különbségeket: Csehországban és Szlovákiában a gazdaság 2010-re elérte a válság előtti állapotot, nálunk ez csak 2014-ben sikerült, addigra pedig már 20%-os volt a lemaradásunk a régiós élmezőnytől.

A GDP-t az egyes szektorok hozzáadott értékeiből számolják. A magyar GDP régiós versenytársaktól való elmaradásához minden szektor hozzájárult, igaz, különböző mértékben.

2. Foglalkoztatás

A magyar foglalkoztatás a válság hatására 5%-kal esett vissza, majd az elmúlt három növekedésének hatására ismét elérte a 2004. évi szintet.

A részmunkaidős foglalkoztatás terjedésének és a közmunka programok népszerűvé válásának hatására azonban a ledolgozott munkaórák száma 7%-os csökkenést mutat.

Az egy munkaórára eső munkatermelékenység 2011-re elérte a válság előtti szintet és azóta is folyamatosan javul, bár a javulás üteme jelentősen elmarad a versenytárs országokétól.

Az egy munkavállalóra jutó termelékenység azonban 2009 óta gyakorlatilag stagnál, miközben a régió országaiban már elérte és meghaladta a válság előtti szintet.

Szektorális bontásban vizsgálva, a munkatermelékenység az információ és kommunikáció szektor kivételével minden ágazatban 20-40%-kal marad el a visegrádi országok átlagától. Munkaórára vetítve az elmaradás még nagyobb szórást mutat.

3. Vállalati szintű termelékenység

Magyarországon, csakúgy, mint a visegrádi országok többségében, a KKV szektor (mikró-, kis- és középvállalatok együttesen) foglalkoztatja a munkavállalók mintegy 70%-át, és állítják elő a GDP kicsit több mint felét.

A mikró- és kisvállalatok minden országban kevésbé termelékenyek, mint a nagyok. Magyarországon a mikrók a nagyvállalati termelékenység alig 30%-át, a kisvállalatok az 50%-át hozzák.

Az iskolai végzettség, a képességek és a gazdasági növekedés összefüggései

Hosszú távon a gazdasági növekedést megfelelő képesítéssel és képességekkel rendelkező munkaerőre lehet építeni. Ismét a Növekedési jelentés elemzése következik.

1. Az iskolai végzettség 

A képzettségi szint érdemben befolyásolja a munkapiaci aktivitást. Európa minden országára jellemző, hogy a legmagasabb aktivitási rátával a felsőfokú végzettségűek, a legalacsonyabbal az alapfokú végzettségűek rendelkeznek. Magyarországon sincs ez máshogy, csakhogy nálunk a felsőfokú végzettségűek aktivitási rátája is csak 83%, aminél csak az olasz és a szlovák adat gyengébb. A középfokúak aktivitási rátája 72%, az alacsony végzettségűeké mindössze 39%. Ahogy a jelentés bölcsen megemlíti: "Magyarországon munkapiaci tartalékaink jelentős része az alacsonyan képzettek körében van." 

A felsőfokú végzettségűek elhelyezkedési esélyei is sokkal jobbak, mint az alacsonyabb végzettségűeké. Hazánkban a 15–34 éves korosztályban – a legmagasabb iskolai végzettség megszerzését követő 5 éven belül – a felsőfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási rátája az alacsonyan képzettek rátájának négyszeresét teszi ki. 

Felsőfokú végzettséggel nem feltétlenül azért könnyű elhelyezkedni, mert annyi felsőfokú végzettséget igénylő állás van, hanem azért is, mert alacsonyabb végzettséget igénylő állást be lehet tölteni magasabb végzettséggel. Társadalmilag az lenne a hatékony, ha mindenki a saját végzettségének megfelelő munkát végezne, és nem szorítanák ki a magas végzettségűek az alacsonyabb végzettségűeket a munkaerőpiacról. 

Magyarországon a megkérdezett munkavállalók 40%-a túlképzettnek, 12%-a alulképzettnek tartotta magát az általa végzett feladathoz. A jelenség több okra is visszavezethető: az azonos végzettséggel rendelkezők nem rendelkeznek azonos képességekkel, azonos munkatapasztalattal és azonos specializációval sem. 

Az általános túlképzettség-érzet ellenére, nem állíthatjuk, hogy nincs kereslet a felsőfokú végzettségűek iránt a munkapiacon. A bérelőnyük ugyanis továbbra is jelentős.

A magas relatív bérelőny általában - nálunk is - tükrözi a felsőfokú végzettségűek alacsony népességen belüli arányát.

A felsőfokú végzettségűek arányának emelkedése az újabb generációk magasabb átlagos végzettségének következménye. Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon a 35-44 éves korcsoportban a legnagyobb a lemaradás. A Ratkó unokák nagy létszámú korcsoportja ugyanis a mainál még sokkal szűkebb felsőoktatási lehetőségekkel szembesült. 

A képzettségi szint tekintetében Magyarország régiói között jelentős különbségek figyelhetők meg. Közép-Magyarországon a diplomások aránya kétszerese Nyugat-Magyarország kivételével a többi régió adatának. 

A technológiai fejlődés a műszaki és természettudományi területeken diplomát szerzők arányának növekedését indokolja. Hazánkban jelenleg a 20-29 éves korcsoportban 1000 főre mindössze 10 ilyen végzettségű diplomás jut, ami már óriási eredmény a 2001. évi 4 ezrelékhez képest, de elmarad a többi EU tagországtól. 

A problémát tovább élezi az is, hogy hazánkban a középfokú képzés 75%-ban általános képzettséget ad, és mindössze 25%-ban biztosít valamilyen szakképesítést (OECD átlag: 50%). Ráadásul, tipikusan a többi országban a szakképesítést nyújtó intézményekben sokkal meghatározóbb az általános képességek fejlesztése. Nálunk a szakmai tárgyak tényszerű oktatása folyik, annak ellenére, hogy ez a tudásanyag elavulhat, a váltani, fejlődni tudás képessége azonban nem. 

2. Az oktatás minősége

A közoktatási rendszerben megszerzett tudás minőségének és alkalmazhatóságának egyik gyakran használt mérőszáma a PISA-teszteken elért átlagos eredmény, amely a tanulói teljesítmény mérésén alapszik. A teszt a matematika, a szövegértés és a természettudományok területén vizsgálja a 15 éves diákok tudását és képességeit. 

A legutóbbi, 2012. évi PISA-felmérés eredményei alapján a magyar diákok teljesítménye mindhárom területen elmaradt az OECD-országok átlagától, és a megelőző, 2009. évi felméréshez képest mindegyik területen csökkent az elért átlagos pontszám. A legnagyobb elmaradás a matematika területén figyelhető meg.

Az elmaradást két hatás magyarázza. Egyrészt, nálunk a legjobban teljesítők aránya csak 9% volt, szemben az OECD átlag 13%-kal. Másrészt, a gyengén teljesítők átlaga nagyon magas: 28% (OECD átlag: 23%). A legrosszabb részeredményt a problémamegoldás területén mutattuk fel, ahol a gyengén teljesítők aránya 35% volt (OECD átlag: 21%). A gyenge problémamegoldás nehezíti a későbbi munkapiaci elhelyezkedést.

A diákok teljesítményében mért eltérést 23%-ban a családi háttér magyarázza. Vagyis: a hátrányos helyzetű diákok nehezebben érnek el jobb eredményt. 

3. Oktatásra fordított kiadások

Mindeközben az elmúlt évek költségvetési intézkedéseinek egyik legnagyobb vesztese az oktatás volt: a GDP arányos oktatási kiadások 5,5%-ról 4,5%-ra csökkentek 2005 és 2012 között, amin belül az alap- és középfokú képzésre fordított kiadások 20%-kal estek vissza. 

Ha az egy tanulóra jutó kiadásokat vizsgáljuk, még elkeserítőbb eredményt kapunk: az OECD átlag 57%-át fordítjuk egy diák oktatására, ezen belül a középfokú oktatásban csak 49%-ot (vásárlóerő-paritáson számolt érték).

A cikk az MNB 2015. decemberi Növekedési jelentésének adatai és elemzése alapján készült

Az elöregedés hatása a gazdasági növekedésre

A gazdasági növekedésre hosszú távon a munkaerő kínálat változása jelentős hatást gyakorolhat. Vagyis fontos kérdés, hogy a Magyarországon zajló demográfiai folyamatok (a társadalom elöregedése) mennyiben befolyásolhatják a jövő gazdasági növekedését. Az alábbiakban az MNB 2015. decemberi Növekedési jelentéséből szemezgetünk.

Az elmúlt évek alacsony születésszáma nem volt képes kompenzálni a halálozások számát, és a magyar népesség évi átlag 35 ezer fővel csökkent. Ugyanakkor, a javuló egészségügyi ellátások következtében a születéskor várható életkor kitolódott. A folyamat következtében, a KSH NKI számításai szerint, a 65 év felettiek teljes népességen belüli aránya a mai 18%-ról 2060-ra 33%-ig emelkedhet, miközben a munkaképes korúak aránya 68%-ról 54%-ra csökken.

1. Alacsony születésszám

Az elöregedési folyamat első számú oka az alacsony születésszám, amit a teljes termékenységi rátával (egy szülőképes korú nőre jutó gyermekkorú népesség száma) mérünk.

A teljes termékenységi ráta az ezredforduló óta 1,23 és 1,35 között mozog, ami európai összevetésben is alacsony. Az utóbbi évek szerény javulása ellenére, a magyar érték továbbra is igen távol áll a reprodukcióhoz szükséges 2,1-től.

2. A várható élettartam kitolódása 

Noha a 60 éves korban várható hátralévő élettartam (20 év) javuló tendenciát mutat, jócskán elmarad az EU átlagtól (24 év).

Ráadásul, különösen a férfiak vonatkozásában, a várható élettartam jelentős eltérést mutat a legmagasabb iskolai végzettség függvényében. A felsőfokú végzettséget szerző férfiak 30 éves korban várható élettartama átlagosan 12 évvel haladja meg az alapfokú végzettséggel rendelkezőkét. Ekkora különbség csak a kelet-európai országokra jellemző.

A folyamat hatására a gazdaságilag aktív korúakra háruló eltartási terhek emelkedésével kell számolnunk. Az időskori függőségi ráta (a 65 év felettiek 15-64 évesek létszámához viszonyított aránya) a 2015. évi 26%-ról az Eurostat számításai szerint 52%-ra, a KSH NKI számításai szerint 61%-ra emelkedhet 2060-ra.

A munkaképes korú lakosságnak ugyanakkor a gyermekeket is el kell majd tartania. A teljes függőségi mutató 85%-ra emelkedhet, vagyis megközelítheti az egy dolgozó - egy eltartott arányt.

3. A negatívvá váló nemzetközi migráció

A nemzetközi migrációról sajnos nem rendelkezünk pontos adattal. Az látszik azonban, hogy a kivándorlók továbbra is kötődnek Magyarországhoz: az általuk hazautalt munkajövedelmek a GDP 3%-át teszik ki.

Az EU stratégiai programot indított (SEEMIG) a dél-kelet európai migrációs és demográfiai folyamatok vizsgálatára. A SEEMIG adatai szerint, a kivándorló népesség korösszetétele mintegy 7 évvel fiatalabb, mint a teljes magyar lakosságé. Vagyis, többségében a fiatalabb korcsoportok próbálnak külföldön munkához jutni.

4. A munkaképes korú lakosság arányának csökkenése

A fenti folyamatok eredőjeként a munkaképes korú lakosság létszáma a jelenlegi 6,6 millió főről 4,3 millió főre csökkenhet 2060-ra, ezzel egyúttal csökkentve a munkaerő kínálatot. A legnehezebb évtizedeket a Ratkó-generációk nyugdíjas korba lépése (2015-2020 és 2040-es évtized) jelentheti.

5. A fenti demográfiai folyamatok visszafogják a gazdasági teljesítményt

A munkaerő kínálat csökkenése már az elmúlt évtizedben is kimutathatóan rontotta a gazdasági teljesítményt. A 2040-es éveket követően, a Ratkó-unokák nyugdíjba vonulása miatt a 2050-es évekre az egy főre jutó gazdasági növekedés a 2000-es évek átlagához viszonyítva akár 2 százalékponttal is csökkenhet.

A korstruktúra változása kihat a fogyasztási és megtakarítási ráták alakulására is. A leginkább megtakarító korosztály a középkorúaké, mivel a fiataloknak nincs miből megtakarítani, az idős korosztály pedig korábbi megtakarításait éli fel. A korstruktúra eltolódásával az aggregált megtakarítási ráta csökkenhet, a fogyasztási ráta emelkedhet.

A társadalom elöregedése hosszú távon kedvezőtlen hatást gyakorolhat a költségvetési egyenlegre, elsősorban a magasabb nyugdíjkiadásokon és egészségügyi kiadásokon keresztül. Mivel az emiatt emelkedő költségvetési kiadások nem produktív beruházások formájában, hanem társadalmi transzferek kifizetéseként realizálódnak, így az elöregedés hosszú távon kedvezőtlen hatással lehet a gazdasági növekedésre is.

A cikk az MNB 2015. decemberi Növekedési jelentésének adatai és elemzése alapján készült

Várakozó állásponton - a vállalati hitelezés folyamatai

A vállalati hitelezés jelentőségét az adja, hogy a vállalkozások a beruházásokat (jellemzően hosszú lejáratú) hitelből finanszírozzák, és fordítva is igaz: a hosszú lejáratú vállalati hitelek nagyrészt beruházásokat finanszíroznak. Minél több hosszú lejáratú hitelt folyósítanak a bankok az adott negyedévben, a következő időszakban annál több beruházás létesül, annál több munkahely teremtődik, annál nagyobb lesz a gazdasági növekedés. 

2008 harmadik negyedéve óta a vállalati hitelezésben negatív folyamtok játszódnak le. A válság első időszakában, hogy likviditáshoz jussanak, a bankok a rövid lejáratú (forgóeszköz-) hiteleket mondták fel, mivel erre volt lehetőségük. Ugyanakkor új hitelek folyósítására csak nagyon korlátozott mértékben került sor. 

Az új kibocsátású hitelek átlagos futamideje mindössze másfél év, összege 600 milliárd forint negyedévente. A 2007-es csúcsidőszakban negyedévente 1400 milliárd forint hitelt átlagosan 28 hónap futamidőre folyósítottak a bankok. A teljes új hitelállományon belül, a beruházásokat finanszírozó 5 éven túli hitelek mennyisége a negyedére csökkent (megközelítőleg 500 milliárd forintról alig több mint 100 milliárdra). Az "új" folyósítások 60%-a valójában a lejáró forgóeszközhitelek megújítása. 

Nemzetközi összehasonlításban a hazai vállalati hitelezés a leggyengébbek között van. A térség országainak többségében dinamikusan bővülnek a vállalati hitelek, és bár Szlovákiában inkább stagnálás figyelhető meg, a válság óta tartó magyarországi csökkenés egyértelmű kivételnek számít ezen a téren. Hasonló hitelezési folyamatok az eurozóna periféria- országaiban figyelhetők meg.

Elhúzódó válság, leszakadva a régiótól

A napokban megjelent az MNB pénzügyi stabilitásról szóló jelentése. A következő napokban ebből szemezgetünk. Az első ábra Magyarország növekedését mutatja nemzetközi összehasonlításban, 2005-höz képest. Magyarország jelentős leszakadást mutat az EU-tól, azon belül különösen a régió országaitól is: gyakorlatilag nem sikerült kumulált értéken növekedést felmutatnunk.

Az MNB lassú kilábalást és romló növekedési potenciált vetít előre elsősorban a gyenge belső kereslet és a befektetői bizalmat gyengítő szabályozási környezet miatt, ami a beruházások további elhúzódását eredményezi. Mind a beruházások volumene, mid pedig a külföldi tőkebefektetések mértéke alapján Magyarország elmarad a régió többi országától. 

Ez az ábra Gazdaság és Vállalkozás-kutató Intézettől származik. A 2008-ban kitört világgazdasági válság magyar, illetve német gazdaságra gyakorolt hatását hasonlítja össze korábbi gazdasági válságok lefutásával, indikátorként a GDP negyedéves változását használva a válság kezdetéhez képest, az azóta eltelt negyedévekben. Az árbából látszik, hogy Magyarországon a válság ugyan nem olyan mély, mint akár az USA nagy válsága a 30-as években, akár a nálunk erősen elhúzódó válság a rendszerváltás után, de ellentétben például Németországgal, ahol már megindult a kilábalás, nálunk ennek nem mutatkoznak jelei.