Szegénységi verseny

Csökkent a szegények száma negyedmillióval vagy nőtt félmillióval? A jó hír az, hogy valóban csökkent. A félreértést az okozza, hogy a miniszterelnök egy frissen publikált KSH adatsort nézett, ami nemzetközi összehasonlításban még nem jelent meg, a tiltakozók viszont az előző éves Eurostat adatsorra hivatkoznak.

Most sorba megyünk a miniszterelnök (nőtt a szegények jövedelme), az EU és a KSH által használt szegénységi mutatókon és megnézzük, melyik hogyan változott az időben, és ezek a változások hova helyezték Magyarországot az EU szegénységi ranglistáján. Hozzá kell tenni, sajnos, hogy összehasonlító EU-s adatok közül a legtöbb 2012-re vagy 2013-ra vonatkozik, hazánk tekintetében azonban rendelkezésre állnak friss, esetenként 2014-es adatok.

1) Nőtt-e a jövedelmük a szegényebb rétegeknek? 

Nagyon egyszerű a válasz, felcsapjuk a KSH vonatkozó táblázatát, és megnézzük: a legszegényebb tized nettó jövedelme 2010-ben 303 ezer forint volt, 2011-re 315,5 ezerre nőtt, majd 2012-re 298 ezerre csökkent. A 2013-as jövedelmi adathoz másik információ forrást keresünk. Itt, a 7. oldalon azt találjuk, hogy "A háztartások egy főre jutó átlagos nettó jövedelme 2012-ről 2013-ra 2,9%-kal nőtt. Ezen belül a legszegényebbeké 1,7, a legfelső tizedbe tartozóké pedig 3,6%-kal emelkedett."

A miniszterelnök úr állítása tehát tökéletesen helytálló, a legszegényebbek jövedelme 1,7%-kal emelkedett tavaly, igaz, az előző évi 6%-os csökkenés után.

2) Relatív jövedelmi szegénység (szegénységi arány) és a szegénységi küszöb

A szegénységi arányról korábban volt már szó ezen a blogon. Azok arányát jelenti, akiknek szociális transzferekkel korrigált jövedelme a medián jövedelem 60%-a alatti. Arányuk Magyarországon 14%, és ezzel az EU kevésbé érintett országai között vagyunk.

Itt jön a képbe a mihez képest. Ugye, nem mindegy, mekkora a medián jövedelem - hivatalos nevén szegénységi küszöb - és mire elég.

A szegénységi küszöb 2014-ben 2811 euró volt Magyarországon (az ábrán a 2013-as év adata látszik, az összehasonlítás végett). A felső tized átlagos jövedelme kicsit több, mint 8 ezer euró. Ugyanekkor Norvégiában a szegénységi küszöb 25 ezer euró feletti. Nálunk a leggazdagabb tized jövedelme is csak harmada a norvég szegénységi küszöbnek...

Ezért van az, hogy jövedelmi szegénység Norvégiában is van, de a többi szegénységi mutató kimutatásához nekik mikroszkópra van szükségük.

3) Lakásviszonyok

A legszegényebbek mindössze 75%-a él saját tulajdonú lakásban, szemben a felső tized 88%-ával. A rezsicsökkentési hajrában az elmúlt évben egy lakhatáshoz kapcsolódó tétel emelkedett, de az jelentős mértékben: a lakbér. Az első tizedben 5200, a tizedikben 12 ezer forint átlagos éves költségemelkedést eredményezve.

A legszegényebbek több mint fele szénnel vagy fával fűt, ezért nekik a rezsicsökkentés gyakorlatilag nem eredményezett megtakarítást (a lakbérnövekménnyel korrigált éves megtakarítás összege 1200 forint, vagyis havi 100 forint volt).

Az 1. tizedben 100 szobára átlagosan 150, a 10. tizedben 65,5 személy jut.

Az 1. tizedben 100 lakásból
- 54-ben nincs vezetékes gáz,
- 13,6-ban nincs folyó víz,
- 25,1-ben nincs WC,
- 19,4-ben nincs fürdőszoba.

4) Súlyos anyagi depriváció (nélkülözés)

Súlyos anyagi deprivációnak azt nevezzük, amikor a kérdezett személy a felsorolt 9 problémakörből legalább 4 esetében magára ismer. Íme a lista:

1. hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralékuk van; 
2. a lakás megfelelő fűtésének hiánya,
3. váratlan kiadások fedezetének hiánya, 
4. kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya, 
5. évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya, 
6. anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival,
7. anyagi okból nem rendelkezik mosógéppel,
8. anyagi okból nem rendelkezik színes televízióval,
9. anyagi okból nem rendelkezik telefonnal.

Magyarországon 2008-ig csökkent, azóta folyamatosan nőtt, majd 2014-ben ismét csökkent a súlyos anyagi deprivációval küzdők száma.

EU-s összehasonlításban vizsgálva a kérdést, nálunk és a görögöknél nőtt legjobban a súlyos nélkülözésben élők aránya (2013. évi adat).

5) Szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázatának kitettek aránya

Ez a mutató az EU összetett szegénység mutatója, ami a relatív jövedelmi szegénységben, a súlyos anyagi deprivációban vagy az alacsony munkaintenzitásban érintettek együttes, halmozódásokkal korrigált arányát veszi figyelembe.

E szerint Magyarországon a szegénység 31,1%-os, ami még mindig több, mint 3 millió embert érint, de valóban közel negyedmilliós javulást jelent a tavalyi 33,5%-hoz képest.

Aki szegény, az a legszegényebb

A lakosság jövedelmét és életkörülményeit az EU többféle megközelítésben vizsgálja. A jövedelmi szegénységet az ún. szegénységi aránnyal közelítik meg, amely a háztartások összes jövedelmét figyelembe vett medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek aránya. Az ábráról leolvasható, hogy EU-s összehasonlításban alig van ország, ahol kevesebben élnek a szegénységi küszöb alatt, mint Magyarországon. A kép azonban csalóka: a kedvező állapot az EU-n belül kiemelkedően magas magyar újraelosztásnak köszönhető. Figyelmen kívül hagyva a különböző szociális juttatásokat és a nyugdíjakat, a lakosság több mint fele (51,8%-a) a szegénységi küszöb alatt élne.

Az EU a 2011. novemberi Eurobarometer felmérésben minden tagországban feltette a kérdést, hogy az EU 2020 stratégiában megfogalmazott célok közül melyiket tartják túlzónak, realistának vagy szerénynek. Hazánkban, a szegénységi küszöb alatt élők 25%-os visszaszorításával kapcsolatos célt mindössze a megkérdezettek 19%-a gondolta túlzónak a 27%-os EU27-átlaggal szemben, míg 38%-uk szerint túl szerény elképzelésről van szó (EU27: 25%). 

A szegénység vonatkozásában legveszélyeztetettebb korcsoport a legtöbb országban a gyermekeké (pl.: Romániában 31% a szegénységben élő gyermekek aránya), máshol az időseké (Bulgária: 32%). Magyarország az előbbi csoportba tartozik. Nálunk a szegénységben élő gyermekek aránya 20%, az idősek azonban kevésbé veszélyeztetettek (4%). Ugyanezek az arányok, figyelmen kívül hagyva az újraelosztást így néznek ki: jövedelmi szegénység aránya gyermekek esetén 52%, 18-64 évesek között: 43% és 65 év felett: 89%. 

Másik érdekes megközelítési módja a szegénység mértékének, hogy mire nem jut pénz. A mutató azokat tekinti szegénynek, akik a felsorolt 9 tételből (az ábráról kimaradt a mobiltelefon, a színes tévé és a mosógép, mivel ezekkel gyakorlatilag a teljes lakosság rendelkezik) legalább hárommal nem rendelkeznek. Lakosságon belüli arányukat az anyagi deprivációs ráta mutatja meg, ami Magyarországon 42,2% volt 2011-ben (+2,3 százalékpont 2010-hez képest). Súlyos anyagi depriváltak azok, akik a fenti tételekből legalább néggyel nem rendelkeznek. Az ő arányuk is nőtt 2011-ben: 20,6%-ról 23,6%-ra. Ezzel az aránnyal Bulgária (35%), Románia (31%) és Lettország (27,4%) után a 4. legszegényebb ország vagyunk az EU-ban. 

Megdöbbentő, hogy a teljes lakosság kétharmadának nem telik egyhetes nyaralásra, és még ennél is szomorúbb, hogy a lakosság háromnegyede nem rendelkezik 50 ezer forint vésztartalékkal sem, váratlan kiadások fedezésére. Az előbbi két mutató értéke a legszegényebb ötödben megközelíti a 100%-ot. A legszegényebb ötöd számára – nem meglepő módon – a hiteltörlesztés és a kétnaponta húsétel fogyasztás is súlyos problémát jelent, mindkét érték 60% körüli. Az üdülés és az étkezés vonatkozásában a magyar adat a leggyengébb az EU-ban. Fizetési hátralék tekintetében azonban „csak” az ötödikek vagyunk.