Sikertermékünk: a Növekedési Hitelprogram (NHP) - vagy mégsem?

Az MNB weboldalát böngészve azt találjuk, hogy a Növekedési Hitelprogram (NHP) az évezred sikerterméke. Kockázatokkal nem jár, veszélyei nincsenek, fejfájást nem okoz, csak egyszerűen fellendíti a gazdaságot, növeli a beruházási kedvet és a GDP-t, aminek eleddig kizárólag a bankok szigorúsága állta útját.

Mi nem így látjuk.

1. Az NHP nem hozott áttörést a KKV hitelezésben, csak lassította a visszaesést

A teljes vállalati hitelállomány a csúcsidőszakot jelentő 2008. III. negyedévéhez képest 2,27 milliárd forinttal, 26%-kal csökkent. A csökkenés a KKV szektor vonatkozásában csak 2013-ban és csak átmenetileg állt meg, az NHP első szakaszának hatására. Azóta a KKV állomány az NHP program ellenére továbbra is esik.

Az MNB magyarázata szerint, a teljes vállalati hitelállomány egy fióktelep egyedi nagyvállalati finanszírozása miatt mutat növekedést 2014-ben (az idősoros adatokban jól látszik, hogy a fióktelepi hitelállomány 150 milliárd forinttal emelkedett 2013-ról 2014-re - a fióktelepek azonban tipikusan nem a KKV szegmenst, hanem a nagyvállalatokat finanszírozzák).

Igaz, ha figyelmen kívül hagyjuk az NHP állományt, a visszaesés még látványosabb lenne.

2. Forrásköltség kockázata: a jegybanki alapkamat emelkedése

Sokan felvetették már, hogy az NHP egyik gyenge pontja az MNB részéről 0%-on biztosított forrás, amire mihelyst visszakerül kereskedelmi banki betétként az MNB-hez, az MNB a mindenkori jegybanki alapkamatot fizeti már. Az így keletkező kamatveszteség mértéke a forrás összegétől és a mindenkori jegybanki alapkamattól függ.

Jelenleg az alacsony kamat, és a még vállalható mértékű összeg miatt a veszteség csekély, és az MNB árfolyamnyeresége bőven fedezi. Mivel a teljes keretösszeg a GDP 6%-át sem teszi ki (első szakasz: 700 milliárd, második szakasz: 1000 milliárd, amiből eddig 600 milliárdot hívtak le), egy 10%-os alapkamat esetében sem éri el a veszteség a GDP 0,5%-át (130 milliárd forint / év).

Megint más kérdés, hogy az NHP plusszal az állomány további 500 milliárd forintos keretet kap, és még 1000 milliárd forinttal (vagy bármennyivel, amit az MNB jónak lát) növelhető. A későbbi évek alapkamata pedig nem látható előre.

3. Portfólióminőség kockázata: az alacsony kamatfelár nem fedezi a várhatóan bedőlő állomány kockázatát

A portfólió minőség azt fejezi ki, hogy az adott portfólióba tartozó ügyfelek milyen valószínűséggel válnak nemfizetővé. A kamatfelár ennek a kockázatnak a fedezésére szolgál. Minél kockázatosabb egy portfólió, annál magasabb kamatfelár fedezi a nemfizetés kockázatát.

Az NHP kamatfelára 2,5%, ami nagyjából egy 2,5%-os bedőlési valószínűségű fedezetlen portfólió kockázatát fedezi. Az NHP hitelek mögött van fedezet. Ha a korábbi évek tapasztalatára alapozva 30%-os fedezet megtérüléssel számolunk, akkor 4%-os bedőlési arány mellett fedezi a fenti kamatfelár a portfóliót.

A 2014. év végi előzetes hitelintézeti idősor szerint, a KKV állomány mindössze 64%-a problémamentes. A legkockázatosabb ügyfélkört a mikróvállalatok jelentik, ott a problémás (90 napon túl nem fizető) hitelek aránya 29%. A kis- és középvállalati ügyfélkörben az arány egyaránt 19-19%. Ekkora kockázatot az NHP 2,5%-os marzsa nem fedez.

Mégis, az NHP fő célközönsége a mikróvállalati ügyfélkör (teljes állomány 38%-át, 231,5 milliárd forintot nekik folyósították).

Iparági megoszlást tekintve is a kockázatos mezőgazdaság tudhatja magának a legnagyobb szeletet (27%).

4. Szakmai felkészültség, tapasztalat és informatikai, elemzői, egyéb háttér rendelkezésre állása a kisebb (magyar tulajdonú) bankoknál és takarékszövetkezeteknél

Az NHP-ról szóló legfrissebb MNB jelentés szerint, az NHP keretében folyósított hitelek harmadát nyújtják kisbankok (25%) és takarékszövetkezetek (7%). A legtöbb kisbank és szinte valamennyi takarékszövetkezet csekély mértékben rendelkezik vállalkozásfinanszírozási tapasztalatokkal, megfelelő szakmai, informatikai és egyéb háttérrel, egyszerűen azért, mert a kicsi portfólió nem ad rá lehetőséget.

A teljes vállalati hitelállományból a kisbankok 11%-kal, a szövetkezeti hitelintézetek 3%-kal részesednek.

A takarékszövetkezetek például 45 milliárd forintnyi új NHP hitelt folyósítottak 2014-ben, hogy mindeközben a teljes vállalati hitelállományuk 2012 óta 25%-kal, több mint 100 milliárd forinttal csökkent. A hitelintézeti szektoron belül egyedül a kisbankok tudtak növekvő KKV portfóliót felmutatni.

Miközben saját minősítésük szerint a szövetkezeti és kisbanki hitelintézetek vállalati portfóliójának jobbnak kellene lennie a nagybankokénál, a tényleges nemteljesítési arány mégis náluk magasabb (a 90 napon túl késedelmes hitelek aránya 22,1% a szövetkezeteknél, szemben a teljes szektor 17%-os mutatójával, forrás: Pénzügyi stabilitási jelentés), ami arra utal, hogy kevésbé tudják megítélni a várható kockázatokat, mint a nagyobb portfólióval, tapasztalattal és komolyabb elemző háttérrel rendelkező nagybankok.

A kockázati megítélés pontatlansága bizonytalan mértékű várható veszteséget vetít előre. A kisebb bankok, és különösen a szövetkezetek számára egy váratlan veszteség komoly megrázkódtatást okozhat, mivel nincs mögöttük stabil, tőkeerős tulajdonosi háttér.

5. Tulajdonosi kockázat, különösen a kisebb, magyar tulajdonú bankok, valamint a takarékszövetkezetek esetében

Látva az elmúlt 1-2 év folyamatait, az rajzolódik ki, hogy sajnos, a magyar vállalat- (és bank-) tulajdonosokban nem alakult ki a nyugaton elvárt és megszokott tulajdonosi szemlélet, ami egy potenciális veszteség esetén tőkepótlást eredményezne. A magyar tulajdonosok ilyenkor hagyják veszni a vállalkozásukat, kihátrálnak mögüle.

Pénzügyi stabilitási kockázatot rejt magában a tapasztalat hiányából adódó rendszerszinten várható veszteség, amit nem fedez a mesterségesen alacsonyan tartott kamat, és a kihátráló tulajdonosi kör kombinációja egy olyan szituációban, amikor a korábbi kormányzati intézkedések hatására a szektor számára hagyományosan stabil, megbízható háztartási hitelek esetében is rezeg a léc.

6. Az NHP plusz program

Az NHP plusz program az NHP idei évre szánt 500 milliárdos keretét további 500 milliárd forinttal növeli, de a célcsoport ebben az esetben azon "hitelképes" vállalkozások lesznek, akik az NHP-ba nem férnek be (gyenge adósminősítés és/vagy fedezethiány miatt), és a magasabb, piaci kamaton nem hitelképesek.

Az alábbi ábrán látszik, hogy a piaci kamatlábon finanszírozott vállalkozások kockázatát a hitelintézetek az NHP kamatplafonjánál jóval magasabbra árazzák.

A korábban bemutatott kockázati tényezők az NHP plusz program hatására fokozottan érvényesülnek, a felismerten kockázatosabb voltuk miatt eddig elutasított ügyfélkör felé történő nyitást ösztönözve. Az új program azt sugallhatja a hitelezőnek, hogy nem baj, ha nem tud fizetni a mikróvállalkozás, majd az MNB elviszi a balhét. Csakhogy, miközben az MNB egy-egy ügylet veszteségének az 50%-át vállalja át, az egyes hitelintézetek teljes NHP plusz portfóliójának mindössze 2,5%-át biztosítja.

Lakáshitelezés helyzete, 2012

A KSH napokban megjelent kiadványa szerint, a lakáscélú hitelállomány 2012 december 31-én 3,5 ezer milliárd forintot, a GDP több mint 12%-át tett ki. A csúcsévet ebből a szempontból 2010 jelentette, amikor lakáshitel-állomány/GDP mutató megközelítette a 16%-ot. Persze, ehhez hozzá kell tenni, hogy 2008-at követően a hitelállomány már csak a 2011 végén tetőző árfolyamgyengülés hatására növekedett. A 2011 évi adat már egyáltalán nem tartalmaz növekedést, az pusztán az adatszolgáltatók körének bővülése miatt magasabb az előző évinél. 

Az államilag támogatott hitelek állománya 2004-ig gyorsan növekedett, majd 2005-ben érte el maximumát, azóta folyamatosan csökken, helyén alapvetően a devizaalapú hitelek vették át. 2011-12-ben megjelenő nem támogatott forinthitelek jelentős része végtörlesztés során, devizaalapú hitelek kiváltását szolgálta. 

2012 december 31-én a lakáscélú hitelállomány 51%-át bankok, 34%-át jelzáloghitel-intézetek kezelték. A devizaarány különösen a bankok esetében volt jelentős. 

A végtörlesztés különösen a devizaalapon finanszírozó bankok számára járt kedvezőtlen következményekkel a hitelportfóliójukra nézvést. Mivel végtörleszteni csak a jól teljesítő adósok tudtak, a portfolió minőség tovább tolódott a problémás kategóriák felé. 

A folyósított új hitelek állománya 2002-ben, majd 2003-ban ugrott meg, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a lakáshitelek támogatása az eredeti formájában nem tartható fenn. 2003-ban egyértelműen sok előrehozott vásárlás történt, és mivel akkortájt a banki ellenőrzések még nem voltak elég szigorúak, sokan nem is lakáscélra vették fel ezeket. Hanem például gépjárművet vásároltak belőle - bár erre nincs bizonyíték.  2004-ben visszaesés következett be, majd ismét nőtt a folyósított új hitel állomány egész 2008-ig. A válság hatására bekövetkező jelentő visszaesést a 2011 utolsó és 2012 első negyedévében bekövetkező végtörlesztési kampány hitelkiváltás célú új hitelei sem törték meg. 

Érdekes, bár - ismerve az építőpar helyzetét és a lakáspiaci trendeket - korántsem meglepő, hogy szinte eltűnt a hitelcélok közül az új lakás építése és vásárlása, de a használt lakás vásárlására felvett új hitelek állománya is mindössze 19%-a a 2008 évinek.  

Lakossági hitelezés a 2000-es évek legelejének szintjén

2012 első felében jelentősen csökkent a hazai pénzügyi közvetítők háztartási hitelállománya, aminek kétharmad része a végtörlesztés hatásának volt betudható. Ha a végtörlesztések összegét figyelmen kívül hagynánk, akkor is nettó hiteltörlesztő lenne a háztartási szektor.

Az ábra az adott negyedév új háztartási hitelkibocsátásait mutatja. 2012. első két negyedévében, a végtörlesztés jelentette refinanszírozások okoztak növekedést az új hitel kibocsátásokban. Végtörlesztés nélkül, 2012 első félévében a bankrendszeri bruttó hitelkihelyezés a 2000-es évek eleje óta nem látott szintekre süllyedt, összege a végtörlesztéseket közvetlenül megelőző időszak átlagos volumenének kb. 70 százalékát, a 2008-as év hasonló időszaki adatának pedig alig 14%-át teszi ki.

A végtörlesztés időszaka alatt a bankok szigorították az új hitel felvételének feltételrendszerét, mind az árak (kamatok: 1,5 százalékpont emelkédes), mind az egyéb feltételek (pl.: elvárt jövedelem, ingatlanérték) vonatkozásában. A feltételek 2012 második negyedévében enyhülni kezdtek, és az állami kamattámogatás beindulásának köszönhetően az év második felére, illetve a következő időszakokra az MNB növekedést prognosztizál a lakáshitelezés területén. A jelenlegi kamatszintek mellett a támogatott konstrukciókat kb. 9% kamatszint mellett vehetik igénybe az ügyfelek, ami hosszú távú eladósodáshoz még mindig túl magas. 

Nemzetközi összehasonlításban, a magyar bankrendszer háztartási hitelezése – csakúgy, mint a vállalati hitelezés, - elmarad mind a régió mind az eurozóna országaitól.

Várakozó állásponton - a vállalati hitelezés folyamatai

A vállalati hitelezés jelentőségét az adja, hogy a vállalkozások a beruházásokat (jellemzően hosszú lejáratú) hitelből finanszírozzák, és fordítva is igaz: a hosszú lejáratú vállalati hitelek nagyrészt beruházásokat finanszíroznak. Minél több hosszú lejáratú hitelt folyósítanak a bankok az adott negyedévben, a következő időszakban annál több beruházás létesül, annál több munkahely teremtődik, annál nagyobb lesz a gazdasági növekedés. 

2008 harmadik negyedéve óta a vállalati hitelezésben negatív folyamtok játszódnak le. A válság első időszakában, hogy likviditáshoz jussanak, a bankok a rövid lejáratú (forgóeszköz-) hiteleket mondták fel, mivel erre volt lehetőségük. Ugyanakkor új hitelek folyósítására csak nagyon korlátozott mértékben került sor. 

Az új kibocsátású hitelek átlagos futamideje mindössze másfél év, összege 600 milliárd forint negyedévente. A 2007-es csúcsidőszakban negyedévente 1400 milliárd forint hitelt átlagosan 28 hónap futamidőre folyósítottak a bankok. A teljes új hitelállományon belül, a beruházásokat finanszírozó 5 éven túli hitelek mennyisége a negyedére csökkent (megközelítőleg 500 milliárd forintról alig több mint 100 milliárdra). Az "új" folyósítások 60%-a valójában a lejáró forgóeszközhitelek megújítása. 

Nemzetközi összehasonlításban a hazai vállalati hitelezés a leggyengébbek között van. A térség országainak többségében dinamikusan bővülnek a vállalati hitelek, és bár Szlovákiában inkább stagnálás figyelhető meg, a válság óta tartó magyarországi csökkenés egyértelmű kivételnek számít ezen a téren. Hasonló hitelezési folyamatok az eurozóna periféria- országaiban figyelhetők meg.

Kamatok: alacsony? magas? miért jó, miért rossz?

Régiós összehasonlításban a hazai bankrendszer kamatjövedelmének a mérlegfőösszeghez viszonyított aránya a legmagasabb. 

Miért magas?

• A bankadó, a végtörlesztés és az egyéb kormányzati intézkedések jelentős veszteséget okoztak a bankrendszernek, amit valahonnan pótolni kell. A bankrendszer számára a legfőbb bevételi forrást a kamatmarzs jelenti.
• A nemteljesítő hitelek miatt a portfólió kb. egyötöde egyáltalán nem termel kamatot - a kieső bevételt pótolni kell.
• Mivel az átlátható árazásról szóló, 2012. áprilisában hatályba lépett rendelet miatt, a bankok a futamidő alatt csak nagyon korlátozott esetekben módosíthatják a hitelkamatokat az újonnan folyósított lakossági jelzáloghitelek esetében, az esetleges későbbi kockázatokat eleve beárazzák a kamatmarzsokba. Noha a kormányrendelet a lakosság számára biztosított lehetőséget a meglévő hiteleik ingyenes átárazására (átláthatóvá tételére) is, ezzel a lakosság nem élt. 
• A hazai bankoknál a bevételek lényegesen nagyobb része kötődik a kamathoz, mint amilyen szintet a fejlettebb államoknál látunk, ahol a jutalék-bevételnek lényegesen nagyobb szerepük van. Alternatív bevételi források hiányában a bankok abban érdekeltek, hogy hosszú távon fenntartsák a nemzetközi összehasonlításban magas kamatmarzsokat a háztartási szegmensben. A vállalati hitelezést ugyanakkor erős árverseny jellemezi, ezért itt nem a kamatmarzs jelenti a bankok számára a legfőbb motivációt.

Miért baj?

A magas kamatmarzs rövid távon képes megvédeni a bankokat egy jelentősebb tőkevesztéstől azzal, hogy az „egyszeri” válságadókat, terheket és a hitelezési veszteségeket (legalábbis részben) kompenzálja. A kiemelkedő kamatmarzs ugyanakkor magasabb adósságterhet jelent az ügyfeleknek, ami rontja hitelfizetési képességüket, ezáltal növeli a nemteljesítő hitelek arányát és - szűkítve a rendelkezésre álló jövedelmet -, kisebb fogyasztást és gazdasági növekedést eredményez. 

A fenti folyamat negatív spirált indíthat el: tovább romlik a portfólió minősége és ezt kompenzálandó további  kamatmarzs növelésre kényszerülnek a bankok. Mindez közép és hosszabb távon alááshatja a bankrendszer tőkehelyzetét és az ország gazdasági kilátásait.

Nemteljesítő hitelek a magyar bankrendszerben

A válság előtt jó minőségűnek tekintettük azt a banki portfóliót, ahol a nem teljesítő hitelek aránya 2%, és elfogadható kockázatúnak azt, ahol 4% alatt volt.

A PSZÁF adatai szerint 2012. június 30-án 13,7% volt a részvénytársasági hitelintézetek nem teljesítő hiteleinek aránya, ami a teljes, 17 180 milliárd forintos hitelállományon belül 2 358 milliárd forintnyi 90 napon túli késedelembe esett hitelt jelent. A relatív és az abszolút szám sem volt még soha ilyen magas. A többi intézménytípus még kedvezőtlenebb portfólióminősége tovább rontja az átlagot.

Összehasonlításképpen, 2012 júniusában Spanyolország 100 milliárd eurós mentőcsomagot kért bankjai számára, mivel ekkorra 9,42%-ra  (állományát tekintve 164,4 milliárd euróra) emelkedett nem teljesítő hitelarány finanszírozhatatlanná vált. 

2012. II. félévére a nemteljesítő vállalati hitelarány elérte a vállalati hitelállomány 21%-át. A teljes vállalati portfólión belül 20% feletti részarányt képviselő projekthitelek (nagyrészt hazai ingatlanberuházások) esetében a romló tendencia még látványosabb: 25%-os a nemteljesítési arányuk. 

A Bisnode Csoport statisztikái szerint, 2012. 1. negyedévében Európa vizsgálatba bevont 12 országában 147 ezer céget alapítottak és 20 ezer vált fizetésképtelenné. A 20 ezer cégből minden negyedik magyar.

Az MNB felmérésben részt vevő 9 bank adatai alapján, a vállalkozás mérete jelentős korrelációt mutat a nemteljesítés arányával. A legveszélyeztetettebb iparágaknak az építőipar, a kereskedelem, a szálláshely szolgáltatás, valamint az ingatlanügyletek bizonyultak.

2012. II. negyedévére a nem teljesítő (non-performing loan = NPL) lakossági hitelállomány aránya 16,2%-ra emelkedett (Az ábrán látható bruttó és nettó NPL arány között az a különbség, hogy a nettó adat a teljes nemteljesítő állományból az értékvesztéssel nem fedezett részt mutatja. Az e feletti részre van megképzett fedezet a bankrendszerben). 

Összehasonlításképpen, a hitelezési válság által legsúlyosabban érintett Írországban a kölcsönök több mint negyede került ugyanebbe a kategóriába.

A lakossági ügyfélkörben a a deviza jelzáloghitelek nemteljesítési aránya emelkedett a legmeredekebben. Az emelkedés dinamikája nagyrészt annak köszönhető, hogy a végtörlesztésben a jól teljesítő hitelek vehettek részt, ezek száma és portfólión belüli aránya csökkent tehát, ezáltal rontva a rendszerben maradó átlagos portfólióminőséget.  

Osztogatnak vagy fosztogatnak?

1998 óta eltelt években összesen a bankok kumulált (összesített) adózott eredménye 544 milliárd forint volt. Ebbe a veszteséges évek is bele vannak számolva. A bankrendszer a tulajdonosoknak 516 milliárd forintot fizetett ki osztalékként. A tulajdonosok ugyanakkor 1148 milliárd forint tőkét juttattak a bankrendszerbe.

A külföldi tulajdonosok és egyéb külföldi befektetők a válság kitörését követően (és azt megelőzően is - a hitelezés finanszírozása végett) jelentős egyéb forrást juttattak a bankrendszernek, amely 2009 márciusában 10 000 milliárd forint körüli értékben tetőzött, majd némi csökkenés után ismét emelkedésnek indulva 2010 májusában 9 500 milliárd forint körüli új, lokális maximumról pattant vissza. A kormányzat különböző bankellenes intézkedései, valamint a rossz portfólióminőség okozta alacsony megtérülés és a negatív nemzetközi hangulat (szükség a forrásokra máshol) következtében 2010. júniusától gyors és erőteljes forráskivonás indult meg a szektorból, 2 év alatt mintegy 4 200 milliárd forint (15 milliárd euró) értékben, amivel a külföldi forrásállomány a válságot megelőző szint alá süllyedt.

Lakáspiaci trendek

A lakáshitel állomány nem csak nominális értéken növekedett az általunk vizsgált 2002-2009 közötti időszakban. A felfutás sebessége jóval meghaladta a GDP növekedés ütemét. A baloldali ábra kifejezetten a lakáscéllal felvett jelzáloghitelek növekedési ütemét mutatja, a 2005-től felfutó, és állományában a deviza lakáshiteleket is felülmúló szabad felhasználású jelzáloghitelek állományát nem.

A jobboldali ábra mélyebb vizsgálatot kíván. A kék vonal a lakáspiaci aktivitást, az adott évben gazdát cserélő használt lakások számát mutatja. A piros vonalon látszik, hogy hány darab ingatlan szolgál fedezetül 90 napon túl késedelmes, tehát nemteljesítő hitelek mögött. 2010-ben a két érték egyenlővé vált, és a helyzet azóta tovább romlott.

Az ábrán látszik, hogy a kilakoltatási moratóriumnak nem volt különösebb hatása, a bedőlt hitelállomány és a párhuzamosan összeomló lakáspiac magától is megtette a hatását: a bankok egyébként sem tudtak volna megszabadulni a fedezetektől. A moratórium fokozatos feloldásaként törvény szabályozza, hogy a problémássá vált hitelportfolió mögötti ingatlanoknak negyedévente hány százalékát (jelenleg 3%) értékesíthetik a hitelintézetek. 2012. 1. negyedévében mintegy 3000 ingatlant jelöltek ki kényszerértékesítésre, de az értékesítés sikerességéről nincs adat. A moratóriumot megelőző években évi 6-10 ezer lakást kényszer-értékesítettek. Ezeket az akkor még évi 150-180 ezer tranzakciót számláló piac fel tudta venni.

Tényleg sok hitelt vett fel a lakosság?

Szabad felhasználású hitelekről 2005 januárt megelőzően nincsenek elérhető adatok.

A devizahitelek terjedése nem banki oldalon indult el, és nem is a jelzáloghitelek területén. Az első fecskék a lízingcégek által kínált gépjárműhitelek voltak. A gépjármű kereskedelmi piac ugyanis 2004-ben érte el a csúcsát, és a piac telítődésével a verseny egyre élesebbé, kockázatkeresőbbé vált. A gépjárműhitelek állományában ma is 80%-os arányban vannak a devizahitelek, de a válságot közvetlenül megelőző időkben arányuk 95% körül ingadozott. Az első nyilvános adatsor 2004-es, már ekkor a devizahitelek tették ki a teljes gépjármű finanszírozás harmadát. A kínálat jelentette nyomásból született termékben a bankok is a lakáshitelezés megmentését látták.

Lakossági hitelkamatok

A 2003-as kamatemeléseket (következő ábra) követően a jelzálog (lakáscélú vagy szabadfelhasználású) hitelkamatok csökkenésnek indultak, de még így is tartósan 12% körüli szinteken ragadtak be. Ugyanekkor a hasonló célú CHF kamatok 6% körül alakultak. Tízensok százalék kamatra 20-25 évre eladósodni, na az meglehetősen bátor húzás. A dolog három kérdést vet fel:

- Miért voltak ilyen magasak a forintkamatok?- Tényleg olyan sokan eladósodtak? Mennyire sokan?- Miért akart ennyire sok mindenki lakást vásárolni? 

Ezekről lesz szó a következő ábrákon.

Jóllakni az étel illatával...

Megvan az egyszeri szegény vándor, aki a mesében az étel illatával akart jóllakni és a pénz csörgésével fizetett érte? Vajon mennyit gyarapodott a súlya?


Az ábrán azt látjuk, hogyan alakult az új hitelek folyósítása, és ezzel párhuzamosan a beruházások értéke. Jelenleg a beruházások az amortizációt sem pótolják, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy fokozatosan feléljük a meglévő vagyont.

Vállalati hitelezés nemzetközi összehasonlításban

A vállalatoknak nyújtott hitelek állománya a 2008 évi csúcsidőszak alig több mint 80%-ára esett vissza. A környező országokban közel sem volt ekkora a visszaesés, sőt, mostanra megközelítik, és némely esetben felül is múlják a 2008 évit.

Nemzetközi összehasonlítás: hol hányan nem fizetnek?

Forrás: MNB

A válság előtt jó minőségűnek tekintettük azt a banki portfoliót, ahol a nem teljesítő hitelek aránya 2% alatt, és elfogadható kockázatúnak azt, ahol 4% alatt volt.

A PSZÁF adatai szerint 2012. június 30-án 13,7% volt a részvénytársasági hitelintézetek nem teljesítő hiteleinek aránya (tehát tovább nőtt), ami a teljes, 17 180 milliárd forintos hitelállományon belül 2358 milliárd forintnyi 90 napon túli késedelembe esett hitelt jelent. A relatív és az abszolút szám sem volt még ilyen magas.

Összehasonlításképpen, kis színes adalék. Az ingatlanpiaci buborék 4 éve pukkadt ki Spanyolországban, azóta töretlenül nő a nem teljesítő hitelek összege és teljes hitelportfólión belüli aránya. 2012 júniusában Spanyolország 100 milliárd eurós mentőcsomagot kért bankjai számára, mivel az ekkorra 9,42%-ra  (állományát tekintve 164,4 milliárd euróra) emelkedett nem teljesítő hitelarány finanszírozhatatlanná vált.

Vállalati hitelek is problémásak

A mai ábra a vállalati hiteleket állapotát mutatja be: kb. minden 5. vállalati hitel 90 napon túli késedelemben van.

Új lakossági hitelkihelyezések: összeomló piac

A lakossági hitelezés gyakorlatilag összeomlott a válság hatására. A folyósított új hitelek állománya 2011. 1. negyedévében évtizedes mélypontra zuhant. Az év során a lakossági hitelek szezonális mozgásást (új mélypont kialakulását) a végtörlesztést kiváltó hitelek törték meg. Ezek a teljes végtörlesztett állomány mintegy harmadát finanszírozták.


Forrás: MNB Pénzügyi stabilitási jelentés

Nemfizető lakossági ügyfelek

Piros: ennyi embernek volt 2011 december 31-én 90 napon túl lejárt tartozása 78 ezer forintot meghaladó összegben. Ők régi nevükön a "BAR-osok".

Kék: ők már rendezték a lejárt a tartozást (vagy bankjuk leírta a követelést), de egy évig (vagy 5 évig) még "megfigyelés alatt" maradnak. Ők régi nevükön a "passzív BAR-osok".

Végtörlesztés hatása a banki hitelportfóliókra

Forrás: PSZÁF Végtörlesztésről szóló jelentés és hitelintézeti idősorok

2011. szeptember és 2012. március közötti időszakban a lakosságnak lehetősége nyílt meglévő devizalapú jelzáloghitelét kedvezményes árfolyamon előtörleszteni. A lehetőséggel az érintettek 17%-a élt. Mivel ez a lehetőség csak a jól fizető adósok számára állt fenn, az ábrán látható módon a banki hitelportfoliók minősége drasztikusan romlott: miközben a problémamentes állomány jelentős mértékben csökkent, a problémás állomány értékben is tovább nőtt. 2012. márciusában a hitelállomány 46%-a valamilyen mértékű késedelemben volt. Ugyanez az érték 2003-ban alig volt 2% felett. A késedelmek 60%-a akkoriban 30 napon belüli volt, tehát inkább pontatlanságra, mint fizetésképtelenségre utalt.

Felboruló trendek a hitelezésben

Az első feldolgozandó témánk a hitelezés állapotáról szól. A témát, mint a későbbi témákat is, több napon át, több oldalról megközelítve, mindig egy-egy grafikont / ábrát /statisztikát / közvélemény-kutatást feldolgozva járjuk körül.

Az első ábrán az egyes lakossági hiteltermékek bedőlési arányait látjuk. A bank legkockázatosabb termékei mindig a fedezetlen hitelek. Ezek esetén a lakosság ugyanis nem érzi akkora súllyal a lejesítési kötelezettséget, mintha a lakása lenne a tét. Fedezetlen forinthitel például a folyószámlahitel vagy a hitelkártya. Fedezetlen devizahitel például a személyi kölcsönök egy része.

Ami meglepő, az a fedezetlen devizahitelek és a fedezett devizahitelek esete: a lakosság nagyobb arányban fizeti a fedezetlen devizahiteleit, mint a fedezetteket!

Persze, ennek a magyarázata nem az, hogy megfordult a több évszázados trend, hanem, hogy a végtörlesztés  és a legkülönfélébb korábbi devizahiteles mentőcsomagok ígérete a jelzáloghitelesek felé, felborították a korábbi egyensúlyt.