Transzferek és egyenlőtleségek

Mi lenne Magyarországon társadalmi transzferek nélkül? És hogyan néz ki a jövedelmek eloszlása a transzferekkel?

A transzfereknek köszönhetően a teljes népességen belül a szegénységi arány* 14%. Transzferek nélkül 50% lenne. Csak a nyugdíj figyelembe vételével a szegénységi arány máris 26%-ra javul.

A legveszélyeztetettebb háztartástípusok a gyermeke(ke)t egyedül nevelők, illetve a 3 vagy több gyermeket nevelők.

A jövedelmi egyenlőtlenségeket általában az S80/S20** mutatóval és a Gini együtthatóval*** szokták vizsgálni. Mindkét mutató alapján Magyarország az alacsonyabb jövedelmi egyenlőtlenségekkel rendelkező országokhoz tartozik.

A mutatók időbeli változásán azonban nyomon követhetők a mindenkori költségvetés-politikai intézkedések hatásai. Mindkét mutató értéke 2009-ben volt a legalacsonyabb nálunk (3,4, illetve 24,1), amivel akkor az 1. illetve a 3. helyet foglaltuk el az EU listán, de ezekkel az értékekkel ma is csak Norvégia és Izland előzne meg minket.

A jövedelmek eloszlását mutatja az is, hogy melyik jövedelmi csoport mekkora részt tudhat magáénak a teljes jövedelemből. Ez alapján relatíve stabilnak mondható a magyar jövedelem eloszlás.

Az elmúlt néhány évben csak az alsó és a felső jövedelmi ötöd által birtokolt jövedelem arány változott meg, azok sem kirívó mértékben.


*A szegénységi arány az egy fogyasztási egységre jutó (ekvivalens) jövedelem mediánjának 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező különböző típusú háztartásokban élő személyek az összes azonos típusú háztartásban élő személyekhez viszonyítva.
**Az S80/S20 mutató az alsó és a felső jövedelmi ötöd által birtokolt jövedelem egymáshoz viszonyított arányát mutatja meg. 
***A Gini együttható a jövedelmük nagysága szerint sorba rendezett népesség, illetve az általuk birtokolt jövedelmi hányad kapcsolatát mutatja. 

Valóban a gazdagokat támogatjuk a szociális transzferekkel?

Amióta megjelent a KSH 2014. novemberi kiadványa a háztartások életszínvonaláról, sok helyen (pl.: itt) lehetett arról olvasni, hogy a magyar redisztribúció a gazdagokat támogatja, ami abból látszik, hogy a magasabb jövedelműek társadalmi jövedelmei magasabbak.

A probléma azonban nem ez.

Hanem ez.

A felső 4 jövedelmi tizeden (a leggazdagabb 40%-on) belül  a nyugdíjasok aránya 30% feletti minden tizedben. A társadalmi juttatások összege ezekben a tizedekben a nyugdíjakból származik, amik az összes juttatás több mint 80%-át teszik ki.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság szerint, 2014-ben az átlagnyugdíj összege havi 116 ezer, vagyis évi 1,4 millió forint, ami a 9. tizedbe esik.

Amikor a leggazdagabb tizedről beszélünk, az emberek többsége Csányi Sándorra gondol. Vagy valaki másra a top 10-ből. De a leggazdagabb tized nem tíz emberből áll, hanem a felső 10%-ból, vagyis közel egymillió emberből. Ahhoz, hogy közéjük tartozz, elég havi 200 ezer nettót keresned - ha egyedül élsz. És ez a kulcs. Ide tipikusan a gyermektelen felnőttek tartoznak. Az átlagos háztartás méret ebben a tizedben 1,8 fő.

Legyen a példánkban egy házaspár, és keressenek fejenként 300 ezer forint bruttót (az átlagkereset 234 ezer), ami nettó 200 ezer. Büszkén kijelenthetik, hogy a felső 10%-ba tartoznak. Ha két gyereket nevelnek, akkor az egy főre jutó nettó jövedelmük - figyelembe véve a családi pótlékot (26,6 ezer) és az adókedvezményt (20 ezer) is - már csak 104 ezer forint, máris visszaestek 2 kategóriát. Ha három gyerekük van, és anyuka esetleg gyesen maradna a harmadik gyerekkel (28,5 ezer forint mínusz 10% nyugdíjjárulék a korábbi 300 ezer forint bruttó helyett), akkor az eddig dúsgazdagnak tekintett család már csak a 4. tizedbe férne be.

Nem lopnak. Nem köztörvényes bűnözők. Nem lusták dolgozni. Csak szültek három gyereket egy átlagosnál magasabb jövedelem mellett.

A probléma tehát nem az, hogy a gazdagokat támogatjuk. Hanem az, hogy kint van a popónk a gatyából. Átlagkeresettel már a 9. tizedben vagyunk. Minimálbérrel a 8. tized a mienk.

A nyugdíjon kívüli szociális juttatások erősen koncentrálódnak ugyan az alsó rétegekbe, de csekély összegük miatt, a nagy képen ez mit sem javít.

UPDATE: A számítást korrigáltam a családi adókedvezménnyel és a családi pótlékkal. Kicsit szebb lett így a kép, de nem sokkal.

Jövedelmi egyenlőtlenségek Magyarországon

A jövedelem vizsgálatával több szempontból is foglalkoznak az elemzők. Az egyik szempont a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségének vizsgálata, amely a társadalom tagjainak jövedelmét egymáshoz viszonyítja. 

A KSH nemrég publikált tanulmánya szerint, a magyar háztartások egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelme 1,2 millió forintot, nettó jövedelme közel 990 ezer forintot tett ki. A legszegényebb (315 ezer forint) és a leggazdagabb (2,3 millió forint) jövedelmi tized nettó jövedelmének különbsége több mint hétszeres volt.

A munkából származó bruttó jövedelmek 2007-ig emelkedtek, majd csökkenni kezdtek. 2010-től ismét emelkedő jövedelemszintekkel találkozunk. A társadalmi juttatások vagy más néven szociális juttatások, szociális transzferek (segélyek, nyugdíjak, családi pótlék, stb.) nominális értéken 2008-tól, reálértéken már 2005-től gyakorlatilag stagnálnak. Összességében, figyelembe véve az adózás tekintetében időközben bekövetkező változásokat, az egy főre jutó teljes nettó jövedelem 2011 évi áron (vagyis reálértéken) számolva a 2003 évinek felelt meg.

A magyar háztartások szociális transzferekből származó, ún. társadalmi jövedelme igen magas, a teljes nettó jövedelem több mint harmadát teszi ki. A csúcsévet 2008 jelentette, amikor a társadalmi jövedelem a nettó jövedelmek 41%-át is meghaladta.

Magyarországon 28,4% az elszegényedés kockázatának kitett lakosság aránya, ami a 8. legmagasabb arány az EU-ban. A listát Írország vezeti 40% feletti értékkel. A különböző szociális transzferek alkalmasak arra, hogy meggátolják, hogy ezen népesség egy része valóban a szegénységi küszöb alá kerüljön. A leghatékonyabb Írország jövedelmi transzfer-rendszere, Magyarországé a második hely. A magyar transzferek hatása a jövedelmi szegénységet 16,1 százalékponttal csökkenti, ezáltal a társadalmi juttatások után fennálló szegénységi ráta már csak 12,3%, aminél alacsonyabb adattal mindössze 5 EU-s ország büszkélkedhet.

A hatékony újraelosztásnak köszönhetően 2010-ben (holtversenyben Norvégiával és Szlovéniával) Magyarországon mérték a legalacsonyabb jövedelmi különbségeket: a leggazdagabb jövedelmi ötöd átlagos rendelkezésre álló jövedelme mindössze 3,4-szerese volt a legszegényebb ötöd átlagos rendelkezésre álló jövedelmének. Felhívom a figyelmet, hogy ez a 3,4 és a korábban jelzett 7 három okból is eltér egymástól: egyrészt a figyelmbe vett jövedelmi tételek, másrészt az az időfaktor (a nemzetközi adatok 2010-re, a magyarok 2011-re vonatkoznak), valmint az érintett kör okán. A hétszeres szorzó az alsó és felső tized, a 3,4-szeres pedig az alsó és felső ötöd jövedelmének átlagos arányát mutatja.

A nyugdíjrendszerek hatékony szerepet játszhatnak az idősebb rétegek elszegényedésének megakadályozásában. Ennek hatékonyságát méri a relatív jövedelmi hányados, ami a 65 év feletti és 65 év alatti népesség medián jövedelmét hasonlítja össze. Az EU mindössze két országában, Luxemburgban és hazánkban magasabb a 65 évesek medián jövedelme a fiatalabb népességénél.