Ketté szakadva

Olyan, mint két külön világ. Kelet-Európában a végzettség területe, nyugaton a végzettség foka jelenti a fő eltérést a munkaerőpiacon.

Strukturális munkanélküliség

A munkaerő-piac strukturális tökéletlenségét, azaz a munkaerő kínálat eltérését a munkaerő kereslettől, két dimenzióban (vertikális és horizontális) vizsgálhatjuk.

Vertikális eltérésekről munkaerő-kereslet és kínálat között akkor beszélünk, ha a munkavállaló képzési szakterülete stimmel ugyan, de a végzettségi foka nem megfelelő. Példa: az állásra jelentkező műszaki szakközépiskolát végzett, de nekem a munka elvégzéséhez valójában egyetemi végzettségű munkavállalóra volna szükségem.

Horizontális eltérésről akkor beszélünk a munkaerő-piacon, amikor a keresett munkaerő képzettségének területe eltér a munkaerő-kínálat képzettségi területéről. Például ápolónőket keresünk, de a jelentkezők között csak autószerelők vannak.

A horizontális eltérés nehezen mérhető, mivel csak definíció kérdése, hogy mit tekintünk annak. A Randstad 10 nagykategóriába (pl: humán, műszaki, egészségügyi végzettség…) soroltatta be mind az igényeket, mind pedig a munkavállalók végzettségét, így a besorolás ugyan könnyű és viszonylag egyértelmű, a feldolgozás pedig jól kezelhető volt, de a mélységi elemzést sajnos, bebuktuk. Jó volna tudni, hogy pontosan hol jelentkeznek az eltérések, melyik szakmából van túlkereslet, és túlkínálat, de erre vonatkozóan nem találtam adatot.

Te túlképzett vagy? Esetleg alulképzett?

A Randstad Workmonitor kutatás idén szeptemberben arra kereste a választ a kutatásban érintett 32 országban foglalkoztatott munkavállalók megkérdezésével, hogy az egyes országokban vajon milyen távol áll a munkaerő kereslet a kínálattól. Nyilván, ez egy közvélemény kutatás, ahol mindenki a véleményéről számol be, nem a tényekről. A tényeket (amiket a munkáltatók adatszolgáltatásai alapján számoltak ki) holnap nézzük majd meg.

A magyar eredmény nagyjából tükrözi az átlagot, sőt, sok tekintetben jobb is annál. A többi országában a megkérdezettek kb. fele (47%) találja túlképzettnek magát, nálunk ez az arány 31%-os. A megkérdezett országok átlagában 20% gondolja, hogy alulképzett lenne, nálunk gyakorlatilag nincsenek is ilyenek (4%). Van egy kétharmados többség (világ: 66%, nálunk: 67%), aki saját bevallása szerint képzettségének megfelelő munkát végez. De csak a magyarok képesek választani ezek közül, a többi ország válaszadói esetében bőven 100% feletti eredményt kapunk, azaz bőszen beikszelgették, hogy túlképzettek, alulképzettek és pont jók egyszerre.

Ebben a kutatásban kedvencem Kína. Náluk egyetlen arány emelkedik ki mind fölé: az egyetértők aránya. Gyakorlatilag mindegy mi a kérdés, beleértve az ellenkezőjét is, a kínaiak legalább 70%-a egyetért.