Öngyilkosságok Magyarországon

A magyar öngyilkossági adatokról esett már szó ezen a blogon, de azóta eltelt három év a ráta csökkenésének jegyében. A 2014-es adatnál (19,6 100 ezer lakosra vetítve) csak egyetlen évben, 1954-ben regisztráltak alacsonyabb öngyilkossági rátát Magyarországon. Ez a majdnem országos csúcsot jelentő adat is azonban még mindig a világranglista első 20 helyezettje közé rangsorolja Magyarországot.  

A magyar öngyilkossági ráta hagyományosan (a 19. század óta) olyan magas, hogy Magyarország az első európai államok között volt, akik elkezdték a statisztikai adatgyűjtést a témában. Mára többen, több szempontból megközelítve vizsgálták már a kérdést: milyen kulturálisan meghatározott tényezők jelenthetnek táptalajt ennek a jelenségnek. Az én választásom a KSH 2013-as műhelytanulmányai között megjelent tanulmányra esett, ami statisztikai alapú összefüggéseket vizsgált. Ebből emelek ki néhány érdekességet. 

1. A férfi-nő arány településtípus szerint

Mindenhol a világon több férfi lesz "sikeresen" öngyilkos, noha több nő kísérli meg az öngyilkosságot. Adatok a végrehajtott (tehát halállal végződő) esetekről elérhetőek, ezeket fogjuk megvizsgálni. Magyarországon azt figyelték meg, hogy a nők öngyilkossági hajlandósága Budapesten sokkal magasabb, mint bárhol másutt, ugyanakkor a férfiaké itt a legalacsonyabb, tehát a két ráta aránya is itt közelíti legjobban az egyet. A férfiak öngyilkossági hajlandósága a településméret csökkenésével arányban emelkedik, tehát a két nem rátája szétnyílik, ahogy egyre kisebb településeket vizsgálunk. 

2. Korcsoportos összesítés

Szerencsére, 10 év alatti gyerekek körében gyakorlatilag egyáltalán nem fordul elő öngyilkosság. A 10-15 évesek között azonban már igen, és 15 év felett meredek emelkedésnek indul a görbe, aminek az első lokális maximuma a 45-54 éves korosztálynál van. A következő 10 korévben a görbe csökkenést mutat, majd 80 év felett, különösen a férfiaknál extrém magasságokba emelkedik. Nálunk tehát inkább a koreai és kevésbé a grönlandi mintát követik az öngyilkossági mutatók. A kutatás pozitív korrelációt fedezett fel az adott közösség (település) munkaképes korú lakosságának aránya és az élve születések száma, valamint az öngyilkossági kockázat között. Vagyis, minél fiatalabb és minél inkább képes megújulni egy közösség, annál kisebb annak kockázata, hogy (különösen az idős) tagjai öngyilkosságot kövessenek el.

További érdekesség, hogy a görbe stabilitást mutat az időben. Vagyis nagyon hasonlóan néz ki a korábbi évek adataiból előállítva is: mindig a 45-54 éveseknél van a lokális, és az időseknél az abszolút maximum.

3. Veszélyben: özvegy és elvált férfiak

A magány, az elhagyatottság érzése vezető öngyilkossági ok. Családi állapot alapján mindig is az elvált és özvegy kategóriákba tartozók jelentették a legnagyobb kockázati faktort. A kutatás által vizsgált időszak elején, a hetvenes években még az elvált státuszúak körében volt magasabb a ráta, idővel azonban folyamatosan javult, az özvegyi kategória pedig romlott. Valószínűleg, a mai népesség számára jobban elfogadható a válás intézménye.

4. Időbeni eloszlás éven belül, héten belül

Az biztos, hogy nálunk lemegy a nap nyáron is, mégis sokkal erőteljesebb szezonalitást mutat a magyar öngyilkossági görbe a grönlandinál. A csúcs nyáron van, és a korábbi időszakok adatai alapján is mindig nyárra esett, holott a télen erőteljesebb depressziós hangulat miatt azt várnánk, hogy az öngyilkosságok zöme is ekkorra esik. 

A téllel ellentétben, a hétfő nem okozott csalódást, hozta a tőle elvárható magas szintű teljesítményt. A legtöbben hétfőn lesznek öngyilkosok.

Öngyilkosságok a világban

A WHO adatai szerint, 40 másodpercenként követ el valaki öngyilkosságot a Földön. Évi több mint 800 ezer ember vet véget az életének. 2012-ben a 15-29 éves korcsoportban az öngyilkosság vezető halálok volt. 

Noha sokan gondolják, hogy az öngyilkosság a gazdasági fejlődés, iparosodás, urbanizáció következménye, az elmaradottabb társadalmakban ugyanúgy előfordul, mint a fejlett országokban. Sőt, 2012-ben az öngyilkosságok 75%-a alacsony vagy közepes jövedelmű országokban történt. 

1968 és 1987 között csaknem folyamatosan Magyarország vezette a világ öngyilkossági statisztikáit. Noha mára még az EU első helyéről is lecsúsztunk (a litvánok vették át vezetést), azért még mindig bent vagyunk a világ 20 legjobbja között. Ha ezt fociból produkálnánk, nem kéne izgulnunk a VB-re kijutás miatt. Az 1983-as csúcsév teljesítményével (46 öngyilkos jutott 100 ezer lakosra) a WHO adatai alapján még mindig elsők lennénk, a Wikipédián összeollózott adatsor alapján azonban Grönland jócskán átvette a vezetést (83-mal!).

A világ legnagyobb, 81%-ban jég borította szigete, Grönland dán fennhatóság alá tartozó autonóm terület, amit közel 60 ezren laknak. Grönland egy darabig még az EU (akkor: EGK) tagja is volt, de miután konfliktusuk támadt halászat témában, 1985-ben kilépett. A kormány szerint minden ötödik, egyéb (meg nem nevezett) forrás szerint minden 4. grönlandi életében eljön az a pont, amikor megpróbál véget vetni életének. Noha 1970-ig Grönlandon az öngyilkosság egyáltalán nem volt jellemző, a 70-es években népszerűvé vált, és 1987-ben egyes városokban vezető halálok volt. 1990-től Grönland vezeti az összes olyan öngyilkossági világranglistát, ahol nem vonják össze Dániával (a WHO adatsorában nem szerepel információ Grönlandról egyáltalán). Az öngyilkosok 46%-a felakasztja, 37%-a főbe lövi magát, 4%-uk megfullad, 2%-uk pedig magas helyről ugrik le. 

A gyilkossági ráták is igen magasak. A helyi rendőrségi kimutatások alapján többnyire elfajult kocsmai balhék vezetnek a gyakran több halálos áldozattal járó esetekhez. Egy tanulmány szerint a magas öngyilkossági és gyilkossági mutatók a 70-es években megugró alkoholfogyasztással és a márciustól októberig tartó hosszú, nyári hónapokkal függenek össze. 

Nyáron ugyanis a sziget északi oldalán egyáltalán nem, a délin csak nagyon rövid időre megy le a nap, ezért sok szerotonin termelődik, ami alkohollal keverve hevessé, ingerlékennyé, agresszívvé teheti az embert. Mások a világossággal járó alvászavart teszik felelőssé. Megint mások szerint az 1953-as dán csatlakozással járó hirtelen és gyors modernizáció a ludas (Grönland mind a mai napig tradicionális halász-vadász társadalom). Mindenesetre, gyanús az is, hogy míg a legtöbb fejlett országban a dolgozó és főleg a nyugdíjas rétegek választják az önkezűséget, Grönlandon a fiatalok: a medián 25 évnél van. 

A grönlandi korfa is rejt meglepetéseket. A szinte teljesen hiányzó 30-45 éves korosztály magas kivándorlási rátára, a szinte egyedülálló, 1,3-szoros férfi/nő arány az 55-64 éves korcsoportban ismeretlen tényezőkre utal (a várható élettartam Grönlandon is a nőknél a magasabb).

A hivatalos WHO öngyilkossági világranglistát Guyana vezeti, 44,2 öngyilkossággal 100 ezer lakosra vetítve. 40%-uk növényvédőszerrel mérgezi meg magát. Előfordult olyan is, amikor 918 ember követett el tömeges öngyilkosságot Jim Jones szektájának követőjeként 1978-ban. 

Guyana 700 ezres lakosú, Latin-Amerikai ország, kezdetben holland, 1815-től brit gyarmat volt. 1966-tól független országnak számít, tagja a brit nemzetközösségnek. A lakosság összetétele származás és vallás tekintetében egyaránt meglehetősen kaotikus. A rabszolgaság 19. századi felszámolását követően a korábbi rabszolgák a városokban telepedtek le, ezért az ország kénytelen volt szerződött szolgákat importálni Indiából, hogy legyen aki megműveli a cukornád ültetvényeket. Az indiai népesség ma az ország lakosságának közel felét (43%) teszi ki. További 30% afrikai (volt rabszolgák leszármazottai), 17% mulatt és mesztic, 9% indián.

A szegénység elleni küzdelem zátonyra futott az utóbbi évtizedekben, a leginkább érintett indiai népcsoport és a másik nagyobb létszámú, afroamerikai népcsoport között gyakran alakulnak ki összetűzések. Guyana kivándorlási mutatói világviszonylatban is rendkívül magasak: a teljes lakosság 55%-a, a szakképzett és felsőfokú végzettségű lakosság 80%-a él külföldön. A többiek a kivándoroltak által hazautalt pénzekből élnek. A szakember hiány tovább súlyosbítja a helyzetet: nincs elég tanár (a lakosság nagy része funkcionális analfabéta), se orvos (a legnagyobb problémájuk a HIV).

Az ország korfája is megdöbbentő képet mutat, a medián életkor 25 év (Magyarország: 41 év). 

Az OECD országok közül 11 éve egyhuzamban a WHO lista második helyezettje, Dél-Korea viszi a pálmát, 29 öngyilkossággal 100 ezer lakosra vetítve. Ezer magyarázatuk van erre a jelenségre, kezdve a média hatásával, az internetfüggőséggel, aztán a koreai háborúval (1950-53), aminek következtében sokan maradtak árván. Vádolják az ázsiai válságot is (1997), aminek elhúzódó hatása volt a gazdaságra és főleg a munkanélküliségre nézve. Felvetik az Észak-Koreából disszidálók eseteit, akik nem találták meg számításukat Dél-Koreában. A BBC egyik 2015. novemberi cikke szerint az Észak-Koreából átszökők között az idei halálesetek 14%-a volt öngyilkosság.

A média és az internet hatása magyarázhatja a fiatalok esetszámát, a háború hatása indokolhatja a korábban magas esetszámot, és a munkanélküliség magyarázat lehet a munkaképes korosztály átlagosnál jóval magasabb esetszámára. A disszidálók aránya olyan alacsony a teljes lakosságon belül, hogy nem magyaráz semmit. A legmagasabb rátát a 70 év feletti korcsoportban mérik, ahol mindezeknél sokkal valószínűbb ok lehet a magány és a szegénység.

Az EU üdvöskéje a világranglista 4. helyezettje, Litvánia. Litvániában stabilan magas volt az öngyilkossági ráta már a 80-as években is, de igazán a rendszerváltást és a Szovjetuniótól való elszakadást követően, a 90-es években ugrott meg. A legmagasabb értéket 1995-ben vette fel, megközelítve a magyar csúcsot 100 ezer lakosra vetített 45,6 öngyilkossággal. Azóta folyamatosan javul a trend náluk is, 2012-ben már alig haladta meg a 30-at (nem a WHO-s, hanem az EU-s adatbázist használva). A litvánok szerint a csapnivaló adatokért a rendszerváltást követő társadalmi és gazdasági krízis (magas létszámú orosz kisebbség, szovjetbarát helyi rétegek hirtelen háttérbe szorulása, diszkriminálása, birodalmi tudat megszűnése, gazdasági összeomlás, munkanélküliség), majd az 1998-as orosz válság náluk nagyon hosszan elhúzódó hatása a felelős. 

A krízis nyomai a korfában is fellelhetők: 1990-ben megindult a születésszám drasztikus visszaesése, és csak az EU csatlakozást követően, 2004-től indult ismét bővülésnek. Ugyanakkor Litvánia az EU legmagasabb elvándorlási rátájával rendelkezik, ami az EU csatlakozás óta eltelt 11 év alatt megtizedelte a 30-40 év közötti korcsoportot. Az ország népessége évi 1%-kal csökken (Magyarországé évi 0,2%-kal).

Elveszített életévek

Az elveszített életévek mutatót úgy számolják, hogy kitűznek egy hipotetikus kort (EU-ban 70 évet), amiről úgy gondolják, hogy eddig azért el kell, hogy éldegéljen egy állampolgár. Aztán kikeresik a halálozási kimutatásokban, hogy az adott évben 70 éves kor betöltését megelőzően elhunytaknak hány év hiányzott volna a 70-hez. A kapott értékeket összeadják, majd 100 ezer lakosra (nem elhunytra, hanem élőre) vetítik, hogy nemzetközi szinten összehasonlítható legyen. A mutató tehát azt adja meg, hogy átlagosan mennyivel halnak meg az emberek korábban az általunk elvárt minimum élettartamnál. 

Magyarország dobogós helyen áll elveszített évek számát tekintve az OECD országok között: csak Mexikó előz meg bennünket. A férfiaknál (8851) markánsan magasabb  az elveszített életévek száma, mint a nőknél (3948). 

A javulás a nőknél folyamatos volt az elmúlt évtizedekben, a férfiaknál azonban több csúcsérték (pl: 1992-ben közel 15 ezer év) után 1998-tól indult folyamatos csökkenésnek a mutató értéke. 

A mutató rávilágít a legfőbb egészségügyi problémánkra: a 65 évesnél fiatalabb magyar férfiak halandósága 2,5-szerese ugyanezen csoport az unió legfejlettebb országaiban tapasztalható halálozási átlagának, és 1,2-szerese a 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakozott országokban tapasztalható halálozási szintnek. A nők esetében a két szorzó 1,7, illetve 1,2. A legfőbb ok különféle szív- és rendszeri problémákhoz kötődik, amelyek már a 30-as és 40-es korosztályt is érintik, és amelyek a magyar halálozási statisztikák szerint az összes haláleset több mint felét, az uniós érték 1,5-szörösét adják. 

Öngyilkosságok

Világszerte, 100 ezer emberre számítva 16 öngyilkosság történik évente. Az utóbbi 45 évben számuk 60%-kal emelkedett. A "sikeres" öngyilkosságok a világon mindenütt a férfiaknál gyakoribbak, az öngyilkossági kísérletek pedig a nőknél. 

Az öngyilkosság elsődleges rizikófaktorai pszichiátriai zavarok (depresszió, alkohol- vagy drogfüggőség, skizofrénia), korábban a családban előfordult öngyilkosságok, az egyén korábbi öngyilkossági kísérletei és a csökkent szerotonin szint. A másodlagos (negatív élethelyzet) és harmadlagos (nem, életszakasz, évszak) okok előrejelzési képessége csekély. Az egyetlen meghatározó rizikófaktor az életkörülményeken belül a házasság vége: férfiak esetében az elváltak 3,2-szer, az özvegyek 3,7-szer több öngyilkosságot követnek el, mint a házasok. A nők esetében kevésbé markáns a különbség: elváltaknál 2,8, az özvegyeknél 2,5 a szorzó a házasságban élőkhöz képest. 

Mégis, jellemző az öngyilkosságok területi és időbeli alakulása egyaránt, tehát lehetnek fel nem tárt rizikófaktorok, amelyek következtében bizonyos időpontokban és bizonyos regionális egységekben magasabb máskor/máshol alacsonyabb az öngyilkosságok száma. Magyarország az egyik legveszélyeztetettebb ország világviszonylatban az öngyilkosságok tekintetében. Az ábrán ugyan nem látszik, de Koreán kívül két másik ország: Litvánia (28,5) és Liechtenstein (26,7) is megelőz bennünket. 

Magyarországon az öngyilkosságok száma 1955-tól kezdődően meredeken emelkedett, 1979 és 1987 között kisebb ingadozásokkal tetőzött (a csúcsévben, 1983-ban 4911-en követtek el öngyilkosságot), majd gyors csökkenésnek indult és 2006 után 2450 körüli szinten stabilizálódott. 2011-ben 2422 esetet regisztráltak.

Magyarországon belül is markáns területi különbségek figyelhetők meg egy észak-nyugat - dél-kelet lejtő mentén. Százezer lakosra vetítve, Csongrádban és Békésben közel kétszer annyi öngyilkosság történik évente, mint Győr-Moson-Sopron megyében. 

Túlsúlyos problémák

A 2009-ben végrehajtott Európai Lakossági Egészségfelmérés (ELEF) volt az utolsó olyan felmérés Magyarországon, amely nem csak bediktáltatta a lakossággal a magasság és testsúly adatokat, hanem ellenőrizte is azokat (vagyis ténylegesen megmérték). A felmérés során az derült ki, hogy a felnőtt magyar lakosság közel kétharmada (61,8%) túlsúlyos vagy elhízott, és mindössze 1,8%-uk sovány. 

A nemzetközi (OECD) felméréshez minden évben bekérnek a lakosságtól saját bevallás alapján testsúly és magasság adatokat, hogy kiszámítsák és nemzetközi szinten összehasonlítva publikálják az túlsúlyosak és elhízottak együttes arányát. 

Saját bevallás szerint a lakosság közel 20%-a túlsúlyos. Ez a legmagasabb arány az EU-n belül, de hozzá kell tennünk, hogy nem áll rendelkezésünkre EU/OECD szintű tényleges túlsúly felmérés adat, és a mért közel 62% valamint a bevallott 20% között akkora a különbség, hogy amellett a néhány százalékpontos országonkénti eltérések egyáltalán nem relevánsak statisztikai értelemben.

A túlsúly probléma már a gyerekkorú népességben jelentkezik: az 5-17 éves korosztályon belül is jelentős az túlsúlyosak és az elhízottak együttes aránya. E tekintetben Magyarország szintén az elsők közé tartozik az EU-ban, csak a görögök előznek meg bennünket. 

A túlsúly elleni küzdelem egyik alapvető eszköze a megfelelő mennyiségű és összetételű táplálkozás. Magyarországon 2010-ben a szénhidrátbevitel optimális szintre csökkent. A zsiradékfogyasztás csökkenése is rekord mértékű volt, és a fogyasztáson belül a növényi eredetű zsiradékok aránya nőtt. Ennek ellenére, a zsiradékfogyasztás továbbra is meghaladja az optimális szintet. Az egy főre jutó napi tápanyagfogyasztás 2010-ben 12 750 kJ volt, ami az elmúlt években regisztrált csökkenő trend ellenére 17%-kal meghaladja az ajánlott mennyiséget.

A másik mód túlsúly problémánk kezelésére, a rendszeres testmozgás. Szintén a 2009-es ELEF felmérésből derül ki, hogy a felnőtt lakosság mintegy fele végez intenzív testmozgást, miközben minden ötödik felnőtt még 10 perc sétát sem ejt meg naponta. 

Dohányzás tiltása: vélemények

Kormányzati megbízás alapján készült az Országos Egészségfejlesztési Intézet felmérése, ami a dohányzás tiltásával kapcsolatos lakossági véleményeket vizsgálta. Úgy találták, hogy bizonyos létesítménytípusok esetében (pl.: játszóterek, hivatalok, közoktatási intézmények, egészségügyi intézmények) a lakosság egyöntetűen támogatja a tiltást. Más esetekben a vélemény a kérdezett dohányzási szokásaitól függő választ kapunk. A lakosság nem dohányzó részének többsége minden kérdezett létesítmény esetén elutasító volt, bár a kocsmák, diszkók, bárok esetében az elutasítás csekélyebb mértékű, mint a többi esetben. A legtöbb létesítmény esetében a dohányzók is támogatják a tiltó intézkedéseket, bár a támogatásuk mértéke minden esetben alacsonyabb, mint nem dohányzó társaiké. A dohányzók többsége a kocsmákban, bárokban, diszkókban, buszmegállókban, sőt a munkahelyeken is engedélyezné a dohányzást.

Egy nemrégiben megjelent Eurobarométer kutatás az európai dohányzási szokásokat vizsgálta, nemzeti szintű bontásban. A kutatás szerint, az európai dohányosok 70%-a, a magyarok háromnegyede 18 éves korára már rendszeresen dohányzott. Sőt, az európai dohányzók 17%-a, a magyarok 15%-a 15 éves kora előtt kezdett rendszeres dohányzásba.

A felmérés szerint, öt dohányosból három megpróbált már leszokni a dohányzásról – sikertelenül. Látva tehát a dohányosok gyerekként szoknak rá, majd nehezükre esik elhagyni a dohányzást, a megelőző intézkedéseknek (iskolai tájékoztató órák, dohányzás-ellenes médiakampányok, a dohányzás „ciki” voltának erősítése, pozitív felnőtt minta) és a törvényi tiltások elrettentő erejének különösen nagy jelentősége lehet.

Fiatalok és a dohányzás

A 13-15 éves korosztály dohányzási szokásait felmérő nemzetközi kutatás, a Global Youth Tobacco Survey (GYT) keretében Magyarországon az Országos Egészségfejlesztési Intézet készített felmérést 2012-ben. A GYTS felmérést a WHO és az amerikai CDC (Centers of Disease Control and Prevention) 1998-ban indította útjára. Az adatfelvételt rendszeres időközönként valósítják meg a projektben résztvevő országok, ez Magyarországon 2003-ban illetve 2008-ban is megtörtént.

A 2012. évi kutatás alapján, 13-15 éves lányok több mint 20%-a, a fiúk 30%-a fogyaszt dohánytermékeket, igaz, a napi szintű fogyasztás még nem jellemző.

A fiatalok közel 80%-a él olyan háztartásban, ahol az ő jelenlétében dohányoznak, és a gyerekek fele említette, hogy legalább az egyik szülője dohányzik. A megkérdezettek ötöde vélte úgy, hogy a legtöbb vagy minden barátja dohányzik.

Függőségre („_mindig_ úgy érzi, hogy reggel rögtön rá kell gyújtania”) a megkérdezett dohányzók 13%-a panaszkodott. A dohányzó fiatalok közel fele próbált a közelmúltban leszokni a dohányzásról és harmaduknak továbbra is szándékában áll (nem ismert az átfedés a két válaszkategória között).

Dohányzási szokások

Magyarországon a halálokok mintegy negyede daganatos eredetű, ami 100 ezer főre vetítve a legmagasabb az EU-ban. A daganatos megbetegedések magas aránya mögött részben a dohányzás áll. Az OECD országokon belül Magyarország az erős dohányosok közé tartozik, noha a dohányzás mértéke mind az elszívott cigaretták számát tekintve (-8% 2009-hez képest), mind pedig a dohányzók számarányát tekintve csökkent az elmúlt években.

A csökkenés a férfiak körében szignifikáns, a nők esetében az elmúlt 10 éve alatt nem regisztráltak jelentős változást. 

A dohányzás mértékének csökkentésében nehézséget jelent a folyamatos utánpótlás. Már a 16 éves fiatalok körében is gyakori a dohányzás, a megkérdezettek 37% dohányzott a kérdezést megelőző 30 nap folyamán. A 18-24 évesek dohányzási arányszáma pedig megközelíti a legnagyobb dohányos 35-64 éves korosztályét.

A férfiak esetében a naponta dohányzó aránya nagy mértékben csökken az iskolai végzettséggel. Érdekes, hogy a nők esetében nem figyelhető meg hasonló kapcsolat. 

Az egész kutatás legjelentőségteljesebb adatsora mégis a dohányzás és a vélt anyagi helyzet kapcsolata. A szegények kategóriába azok kerültek, akik saját bevallásuk szerint folyamatos anyagi gondokkal küzdöttek. A jómódú kategóriába pedig azok, akiknek nem voltak anyagi gondjaik. A "kijönnek" kategória a tudatosságban különbözik a két másik kategóriától. Ha nem élnének "beosztással", a szegények közé kerülnének. Látványos és pozitív üzenet a társadalomnak, hogy a tudatosan élők társadalmi csoportjában szignifikánsan alacsonyabb a dohányzók aránya, mint akármelyik másik vélt jövedelmi csoportban. 

Ó, Mister Alkohol

Az alkoholfogyasztás komoly egészségügyi és társadalmi problémák forrása világszerte. A legtöbb OECD országban – nálunk is – az elmúlt évtizedekben jelentős csökkenést regisztráltak. 2009-ben Magyarország még az egyik legnagyobb alkoholfogyasztó volt az OECD országok közül (az összehasonlítás alapját az abszolút literre átszámolt teljes fogyasztás képezi). A 2010 évi további csökkenés következményeként, a fogyasztás mértéke az OECD átlag körüli értékre, 9,2 literre mérséklődött.

A bor fogyasztása (23 liter/fő) 10 literrel kevesebb, mint a 2001-2004 időszakban, és 5 literrel marad el az előző öt év átlagában mértnél. A sörfogyasztás – valószínűleg a hűvös, esős nyári időjárás miatt - jelentősen visszaesett 2010-ben. Az egy főre jutó mennyiség húsz éve még meghaladta a 100 litert, 2010-ben 66 literre esett vissza. Az égetett szeszesital-fogyasztás is csökkent, 2010-ben 3,1 litert mértek.

Mind a bor, mind a sör termelés is drasztikus csökkenésen ment keresztül, de a bor termelés csökkenése látványosabb: 2010-ben a kedvezőtlen időjárás miatt, az előző évi termelés felére, a 2004-es csúcsévi termelésnek harmadára esett vissza. Amióta 1970-től nyilvántartás készül a bor termelésről, soha, még megközelítőleg sem regisztráltak ennyire alacsony értéket. A korábbi mélypontot a 2005-ös év jelentette, amikor 310 millió litert, a 2010-es évi termelés 1,8-szorosát állították elő. A termelés csökkenés ellenére nőtt az export, és a fogyasztást is meg tudták oldani a korábbi években felhalmozott készletből.

A sörtermelés visszaesése a 2006-os csúcsévhez viszonyítva 20%-os. Ilyen alacsony értéket utoljára a 70-es évek elején regisztráltak (a 2004-es nagy visszaesés során is kedvezőbb - 629 millió liter – termelt mennyiséget regisztráltak).

A 2009-es egészségügyi felmérés (ELEF) során azt találták, hogy már a 15-17 évesek fele is fogyaszt alkoholt. A problémákat jelentő mértékű fogyasztás azonban a 18 év feletti korosztályt érinti.

A 2011-es ESPAD felmérés szerint, a kérdezést megelőző 30 napban a megkérdezett 16 éves fiatalok 60%-a fogyasztott alkoholt és 45%-a számolt be lerészegedési szintű fogyasztásról. Ez csak kis mértékben múlja felül az EU átlagot.

A 16 éves magyar diákok csaknem harmada bevallottan kipróbált már valamilyen kábító hatású szert

A 2011 évi ESPAD (European School Survey on Alcohol and other Drogs) jelentés alapján a magyar diákok az európai átlaghoz hasonló eredményeket mutatnak mind a nyolc vizsgált mutató (cigaretta, alkohol és drogfogyasztás különféle mintázatai) vonatkozásában. Egyedül a 30 napon belüli cigarettázás értékei mutatnak az átlagnál szignifikánsan (9 százalékponttal) magasabb értéket. A visszaélésszerű gyógyszerhasználati érték pedig relatív arányukat tekintve magas: másfélszerese az átlagnak (9% próbálta már őket Magyarországon, míg az átlag csak 6%). 

A fő probléma nem is az, hogy utolértük (sőt, megelőztük) az európai átlagot, mint inkább az, hogy 1995-ben regisztrált szintekhez képest az alkohol- de különösképpen a drogfogyasztás nagy mértékben nőtt. Persze, nem tudhatjuk, mennyit változott a tanulótársadalmon belüli megítélése ezeknek a magatartásformáknak, mennyire divat eltitkolni / nyilvánosságra hozni a szerfogyasztást, a mért változás a valóságot mennyiben türközi.

A Nemzeti Drogfókuszpont napokban megjelent, 2012-es jelentése szerint, az összes (tiltott és legális) szerfogyasztás életprevalencia értéke (életprevalencia = valaha fogyasztotta már) a megkérdezett 16 éves magyar diákok körében 28,8% volt. A fiúk 28,3%-a, a lányoknak pedig 29,4%-a fogyasztott már valamilyen visszaélésre alkalmas szert az élete során.

Akár a tiltott szerekre, akár pedig a droghasználati célú szerfogyasztásra vonatkozó gyakoriságokat tekintve megállapítható, hogy a szerhasználók mintegy kétharmada próbálkozó, vagy alkalmi fogyasztó volt, jelentős részük csak egy-két alkalommal próbált ki valamilyen visszaélésre alkalmas szert. Ugyanakkor a fogyasztók egyötöde-egynegyede fogyasztott már 20 vagy több alkalommal valamilyen tiltott szert, vagy droghasználati célú szert. Az összes megkérdezetten belül a 20 vagy több alkalommal tiltott szert használók aránya 4,2%, a droghasználati célú szert ilyen gyakorisággal használók aránya 5,3% volt.

A szereket már valaha kipróbáltak közel fele 14 évesen vagy korábban használta először a három vizsgált szer valamelyikét.

A korábbi évekhez hasonlóan az életprevalencia értékek alapján a legelterjedtebben fogyasztott kábítószer 2011-ben is a marihuána volt a fiatalok körében. Szintén a korábbi évekhez hasonlóan a marihuánát követően az elterjedtebb drogok legális szerek voltak: alkohol gyógyszerrel együtt történő fogyasztása, szerves oldószerek belélegzése valamint a nyugtatók/altatók orvosi javaslat nélküli használata. A prevalencia értékek alapján az ötödik helyet a 2011-ben először kérdezett mefedron foglalta el. Ezt követték az amfetaminok, az egyéb szerek és az ecstasy életprevalencia értékei.

A kannabiszhasználat terjedése Európában háromféle mintát követ. Nyolc országban alacsony szinten stabilizálódott a fogyasztás, a gyerekek kevesebb, mint 20%-a próbálta ki valaha a szert. Más országokban, köztük nálunk is, a fogyasztás az 1995-ben regisztrált viszonylag alacsony szintről az elmúlt években gyors növekedésnek indult (ez látszik az ábrán). Az országok harmadik csoportjában a stabilizálódás viszonylag magas, 20-40% közötti szintnél következett be.

Magyar kábítószer fogyasztás az európai fogyasztás tükrében

Az EU kábítószerügyi központja, az EMCDDA november hozta nyilvánosságra a kábítószer-problémához kapcsolódó legfrissebb statisztikákat, trendeket és elemzéseket. Tudni kell, hogy nincs pontos nyilvántartás a drogfogyasztók számára vonatkozóan, csak becslésekkel tudnak szolgálni a különböző hivatalok. Egyrészt a feltárt esetek száma (kezelésben részt vevők büntetőjogi esetek), másrészt névtelen kérdőívek önbevallás útján történő kitöltése áll rendelkezésre.

Ezek alapján, az európai felnőtt lakosság (15-64 évesek) csaknem negyede (több mint 80 millió fő) próbálta már ki a leggyakoribb kábítószert, a kannabiszt valamilyen formában. Közülük 23 millióan (a felnőtt lakosság 7%-a) a kérdezést megelőző 1 évben is aktív fogyasztó volt. Az aktív fogyasztók tekintetében a legfiatalabb (15-24 éves) korosztály a legveszélyeztetettebb, a kipróbálás a fiatal felnőttek (15-34 év) között a leggyakoribb. Magyarország a felnőtt lakosságra vetítve a legalacsonyabb prevalenciájú országok közé tartozik: 8,5% fogyasztott már kannabiszt életében, 2,3% az elmúlt évben és 0,9% az elmúlt hónapban. A problémát a fiatalok körében terjedő fogyasztás okozza, amely tekintetben az 1995-ben mért szinte nulláról 2011-re a középmezőnybe küzdöttük fel magunkat. 

Kokaint 15,5 millióan, extasyt 11,5 millióan, amfetaminokat 13 millióan fogyasztottak már valaha, az elmúlt évi használat ezekből a szerekből mintegy 1,5-2 millió embert érint, szerenként az EU-ban. Opiodokat 1,4 millióan fogyasztották a kérdezés évében és közülük 710 ezren részesültek kezelésben. Az összes kábítószer miatti kezelési igény 50%-a opiodoknak volt köszönhető.

A 15-39 éves korosztály haláleseteinek 4%-át okozták a különféle kábítószerek, köztük az opiodok tették ki az esetek háromnegyedét. Magyarországon elenyésző számú halálesetet tulajdonítanak közvetlenül kábítószereknek (2011-ben 14-et), és nem sokkal több (29) esetben állapítottak meg közvetett összefüggést (gyilkosság, öngyilkosság elkövetése, baleset okozása a szer hatása alatt, illetve droghasználatnak tulajdonítható betegségek, tipikusan szívproblémák).

Nem rendelkezünk olyan adatkészlettel, amely lehetővé tenné az aktuálisan kezelés alatt álló európai kábítószer‑használók teljes népességének leírását. Adataink vannak viszont az adott évben kezelésbe vett személyekről. 2010‑ben körülbelül 472 000 kezelésbe lépőt vettek nyilvántartásba, akik közül 38% (178 ezer) a jelentések szerint életében először kezdett bele a kábítószer miatti kezelésbe. A különböző források, alapján úgy becsülhető, hogy 2010 folyamán az Európai Unióban, Horvátországban, Törökországban és Norvégiában összesen legalább 1,1 millió ember részesült kezelésben tiltott kábítószerek használata miatt .

A kábítószer nem csak a közvetlen egészségügyi következményei, hanem a lakosság elutasítása, és az ebből következő elszigeteltség, kirekesztődés miatt is súlyos társadalmi problémát jelent. A lakosság az összes negatívan megítélt viselkedésforma / kisebbséghez tartozás közül a kábítószer fogyasztást utasítja el leginkább.

Fiatalok és a szex - bizonytalan ismeretek

Minisorozatunk utolsó részében arra kerestük a választ, hogy mit tudnak a fiatalok a szexről és mit nem. Különösen annak fényében érdekes ez, hogy láttuk, milyen korán kezdik. Forrásul a már korábbi cikkekben is idézett 2010-es Durex felmérés szolgál. 

Magyarországon, szerencsére, tisztában vannak a fiatalok azzal, hogy a teherbeesés az első alkalommal is megtörténhet. Máshol azonban már ez is bizonytalan. 

A szexuálisan terjedő betegségekről a fiataloknak homályos fogalmaik vannak. Sem a következményekkel, sem a terjedés módjával, sem pedig a védekezési lehetőségekkel nincsenek meggyőző mértékben tisztában.

Annak ellenére, hogy tudják, hogy már az első alkalommal is teherbe eshetnek, a fiatalok fele nem védekezett a legutóbbi alkalommal. A Durex felmérésével ellentétben, a 2007-es OGYEI felmérés szerint, a fiatalok 10%-a nem védekezett. Hozzá kell tenni azonban, hogy a két felmérés nem ugyanazt a korosztályt vizsgálta.