Magyarország – Izrael, Dani
története:
„Izraelben többféle
főnököm is volt. Az első egy alacsony, kövérkés, nagy hangú, nagyon laza, félig
marokkói, aki viccelődve és érzelmi alapon intézte az ügyeket (látszólag,
közben pedig elég profin irányította a szálloda éttermét). Amikor őt
áthelyezték, az utódja egy magas, jólszituált középkorú üzletember lett, mindig
kéking-nyakkendőben járt, nyugodt és csendes hangon intézett mindent. Ami
azonos volt bennük: mindkettőnek megmondhattam, amit gondoltam, akkor is, ha
nem volt szép. Ha igazam volt, igazat adtak. Egyszer az elegánsabb csak annyit
hallott abból a mondatból, hogy "Sajnos most nem tudok kiskanalat adni, de
ha tudnak várni 2-3 percet, amíg a mosogatógépből kijön egy adag, akkor
természetesen hozok", hogy "nem tudok", és letolt, hogy
vendégnek nem mondunk nemet. Így amikor legközelebb olyan helyzetbe kerültem,
hogy nemet kellett volna mondanom, elkaptam, és odaküldtem magam helyett.
Odament nemet mondott, és egy szóval sem mondta, hogy nincs
igazam.”
Az alacsony hatalmi
távolsággal rendelkező kultúrákban, mint amilyen Izrael, a beosztottat
partnerként kezelik. A hierarchia csak szereposztást jelent. Lehet, hogy a
főnökök furcsának, szokatlannak találták Dani individualista szókimondását, de
ugyanúgy figyelembe vették, mintha egy magasabb pozícióból hangzott volna el a
hozzászólás.
