A hatalmi távolság a tekintélytisztelet versus egyenlőség
dimenziója.
A magas hatalmi távolsággal rendelkező kultúrákban (pl.:
latin-amerikai országok) az
erő feljogosít, a hatalom jó. A hatalom, státusz és privilégium együtt jár.
Kisebb hatalommal rendelkező emberek függenek a hatalmasabbaktól. A
központosítás népszerű. A beosztottak és a gyerekek utasításokat várnak. Csak
akkor beszélnek, ha kérdezik őket. Az ideális főnök jó szándékú autokrata vagy
„jó apa”. A beszédstílus formális és a hierarchikus pozíciókhoz illeszkedik.
Az alacsonyabb hatalmi távolsággal rendelkező kultúrákban
(pl.: Ausztria, Dánia, Izrael) az emberek közötti egyenlőtlenséget minimálisra
igyekeznek csökkenteni. A privilégiumok, státuszszimbólumok felháborítónak számítanak. Kölcsönös függőségnek kell lennie (és van is) több és
kevesebb hatalommal rendelkezők között. A hierarchia szerepek közötti
különbségek miatt szükséges, kényelmi okokból létrehozott megosztás a
szervezeten belül. A decentralizáció népszerű. A beosztottakkal és a
gyerekekkel meg kell beszélni az őket illető dolgokat. A beszélgetés közben
bárki bármikor átveheti a vezető szerepet. A hatalommal rendelkező emberek
igyekeznek kevésbé hatalmasnak tűnni, mint amilyenek valójában. Az ilyen
országokban a munkahelyeken a nyitott ajtók
politikája a jellemző.
A kelet-európai kultúrák
általában magas hatalmi távolsággal rendelkeznek, Magyarország azonban közepes
értékével inkább Európa nyugati feléhez hasonlít. Nyilván nem véletlenül
voltunk mi a legvidámabb barakk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése