A kutatás Kínát kiugróan optimistának, Franciaországot kiugróan pesszimistának találta. A YouGov korábbi kutatásai is hasonló eredményt hoztak.
Felmerült bennem a kérdés, hogy más kutatások hogyan viszonyulnak ehhez az eredményhez. Három hasonló kutatást találtam, sajnos, az átfedés sem a kérdezett országok körét sem a kontextust illetően nem teljes. De a képet mindenesetre árnyaltabbá teszik.
A Worldwide Independent Network of Market Research (WIN) és a Gallup International közös kutatása során 39 éve vizsgálja 68 ország reményeit és boldogságát. A 2015 végi riport szerint örömmel jelenthetjük, hogy a világ boldog! A megkérdezettek 66%-a vallotta magát boldognak és csak 10%-a boldogtalannak. A többiek semleges választ adtak. A globális nettó boldogság (boldogok aránya - boldogtalanok aránya) 56%-on áll, vagyis a világ nettó boldog.
Kolumbia, Fidzsi-szigetek, Szaúd-Arábia, Azerbajdzsán és Vietnam a legboldogabb országok (Magyarországon nem végeztek kutatást), Irak pedig a legboldogtalanabb (-12% nettó boldogság).
A megkérdezettek 45%-a optimistán látja 2016-ot, 22% pesszimista és 28% szerint minden marad a régiben ("Amennyire Ön meg tudja ítélni, 2016 jobb, rosszabb vagy ugyanolyan lesz, mint 2015 volt?"). Nigéria (61% nettó optimizmus), Banglades, Kína és Vietnam a legoptimistábbak és Görögország a legpesszimistább (-65% nettó optimizmus).
A francia és még inkább a görög pesszimizmust megerősíti a Randtsad Workmonitor 2015. decemberi jelentése is. Szerintük legnegatívabban a görögök, legpozitívabban az indiaik látják 2016-ot. Kína szerintük is az optimista élvonalban van. Hozzá kell tenni, hogy a Randstad kérdése az ország gazdasági helyzetének változására irányult, ahol jelentős objektív különbségek is előfordulhatnak az országok között.
Európa optimizmusát a félévenkénti Eurobarometer felmérésekkel próbálják megbecsülni. A 2015 végi felmérésben Franciaország ugyan elégedetlen a 2015-ös gazdasági teljesítményével, de ennek ellenére az optimistább országok között szerepel. Ellentétben például Görögországgal, ahol a nyilvánvaló gazdasági realitás nyomja rá a bélyegét a társadalom elégedettségére.
