A GDP-arányos államadósság

A bruttó államadósság egy ország helyi (önkormányzati), szövetségi és központi kormányzati (együtt: államháztartás) múltban felhalmozott pénzügyi kötelezettségeit testesíti meg. Az államadósságot az EU-s módszertan a GDP-hez viszonyítja, mivel ez a mutató azt fejezi ki, hogy a megtermelt jövedelem (GDP) mennyire fedezi az ország adósságát (egyfajta hitelképesség ez tehát). 

A különböző fejlettségű országok GDP arányos eladósodottsága nem hasonlítható közvetlenül össze, mert a fejlettségi szint kockázati szintet is jelent a befektetők szemében, ezért a fejlettebb országok magasabb adóssága is alacsonyabb kamatszinttel társulhat, ami alacsonyabb törlesztéseket eredményez, kevésbé terheli a költségvetést. Ezért az összehasonlításhoz ugyanazt a hármas bontást használom, amit az előző bejegyzésben: a „túlteljesítők” csoportjába az EU-s átlagnál magasabb, az „átlag körüliek” csoportjába a EU-s átlag körüli, az „alulteljesítők” közé pedig az EU-s átlag alatti egy főre jutó GDP-t felmutató országok kerülnek.

A túlteljesítők közül a legizgalmasabb ország egyértelműen Írország. Írország, a „kelta tigris”, a kétezres években fegyelmezett költségvetési politika mellett gyors fejlődésnek indult, 1997 és 2007 között mintegy megduplázva a GDP-jét. A 2007-es csúcsévet követő két évben azonban összesen 20%-os visszaesés következett. Azóta megindult egy lassú, ámde annál fájdalmasabb konszolidáció, ami egyrészt kb. 22 milliárd eurós (a GDP 14%-a!) megszorító intézkedésekkel járt (amibe bele is bukott az ír kormány), másrészt a korábban csekély mértékű (25%-os) államadósság 106%-ra emelkedett, és várhatóan tovább nő 2012-2013-ban. A problémát a válság következtében kipukkanó ír ingatlan lufi, és ehhez kapcsolódóan az ír tulajdonú bankrendszer összeomlása és kormányzati megmentése okozta. Az ír kormány 2009-ben és 2010-ben 48 milliárd eurót kényszerült felvenni az ország bankjainak megsegítésére, majd 2010-ben további 85 milliárd eurós hitelt kért és kapott.

A többi országban kisebb mértékben, de mindenhol nőtt az államadósság a válság után. A Maastrichti 60%-os álomhatár alatt a magas GDP-jű országok közül csak a három skandináv ország maradt.

Az EU átlag körül teljesítő országok közül a cseheknek (41%) és a szlovéneknek (47%) sikerült tartaniuk a 60% alatti államadósság szintet. A mediterrán országok mindegyike, élükön Görögországgal, Olaszországgal és Portugáliával, jelentős mértékben eladósodott. Ciprus, Málta és Spanyolország adóssága a GDP 70%-a körül alakult.

Az alulteljesítő országok a gyors növekedést általában alacsony eladósodottság mellett hajtották végre. Magyarország kivételével minden érintett ország államadóssága a válságot követően is a 60%-os elvárás alatt maradt. A magyar eladósodottság ebben a viszonylatban magas és ebben a viszonylatban jelent problémát.