Valami Európa

Az EU minden évben kétszer közvélemény-kutatással ellenőrzi polgárainak kedélyállapotát, szubjektív jóllétét. A 2012 decemberében publikált 78. Eurobarométer kutatás során ismét megkérdezték, hogyan ítélik meg az egyes országok lakói az adott ország  gazdaságának helyzetét. A jó hír, hogy bár a magyar adat még mindig siralmas (90% mondta, hogy rossz a gazdaság helyzete), 6 százalékpontos javulást regisztráltak a tavaszi kérdezés óta. Az összes kérdéskörben a görögök bizonyulnak a legpesszimistábbnak évek óta. A legoptimistább nemzet a svéd, de általában a skandináv országok is mind a többi EU-s ország polgárainál kedvezőbben ítélik meg a saját helyzetüket . 

Saját háztartásuk pénzügyi helyzetét a magyaroknál csak a görögök találták rosszabbnak. EU átlag feletti pozitivizmusról a keleti blokk országai közül e tekintetben csak az észtek tettek tanúbizonyságot. Általánosságban is, az észtek a legoptimistább keleti nemzet. Fontos látni, hogy a vizsgálat kérdései  a tényleges anyagi helyzet helyett annak szubjektív megítélésére kérdeznek rá.  

A saját munkaerőpiaci helyzet megítélésében szintén a görögök állnak legrosszabbul. A magyarok pesszimizmusát igazolja, hogy európai összehasonlításban nálunk vannak a legnagyobb problémák a foglalkoztatás terén. Nem csak a munkanélküliségi ráta magas, de az alternatív foglalkoztatás (részmunkaidő, távmunka) lehetőségei is korlátozottak - bár el kell ismerni, hogy jelentősen növekedett a részmunkaidőben dolgozók aránya (4%-ról 7%-ra) a válság kitörése óta.

A munkaerőpiacunkat terheli az is, hogy korábban a nyugdíjazás (rokkant nyugdíj, korengedményes nyugdíj, ...) különböző lehetőségeit a mindenkori kormányok a munkaerőpiaci problémák (megszűnő ipar) szociális megoldására használták, aminek következtében nálunk a legmagasabb az inaktivitás a munkaképes korú lakosság körében. Most azonban mindenki felett, aki a hivatalos korhatárt még nem érte el, ott lebeg a munkanélkülivé válás réme.

Ráadásul, nálunk a munkaerőpiac kínálati oldalon is meglehetősen merev. A felnőttképzések sem kínálatukban, sem keresletükben nem tükrözik a piac elvárásait, és a lakosság nem is igen vesz részt bennük. A kötött lakáspiaci struktúrák (szinte kizárólag tulajdonolt lakásban élünk) meglehetősen megnehezítik a munkaerő mobilitását. Egy eladhatatlan vidéki ház áthidalhatatlan terhet jelent a belföldi vándorláshoz, az ingatlanbérletnek pedig nincs kialakult kultúrája, sem pedig érvényesíthető, tiszta jogi szabályozása.

Mind a keleti, mind pedig a mediterrán országok, sőt, a többi EU-s ország is meglehetősen negatívan látják saját munkaerőpiacukat. Még az amúgy optimista svédek többsége is inkább rossznak ítéli meg az országuk foglalkoztatási helyzetét. E tekintetben Németország és Ausztria vezet. A görögök az abszolút kétségbeesés és reménytelenség időszakát élhetik meg most: mind úgy gondolják (és ez már nem az első kutatás, ahol ezt tapasztalják a kérdezők), hogy rosszak a munkalehetőségeik.

Nyilván nem véletlen, hogy a legtöbben a munkanélküliséget jelölték meg az országuk fő problémájaként szinte minden EU-s országban, köztük nálunk is. A magyarok átlag feletti arányban jelölték meg legfőbb problémaként a gazdasági helyzetet, az inflációt és az államadósságot is. Amikor pedig ugyanezt a kérdést személyes életre vonatkozóan tették fel, akkor az infláció és a munkanélküliség mellett a saját háztartás pénzügyi nehézségei kerültek előtérbe mindenütt, de nálunk különösen. 

A fentiek alapján nincs is mit csodálkozni azon, hogy az EU minden országában a megkérdezettek többsége vélte úgy, hogy a dolgok rossz irányba mennek. A magyarok közül is mindössze 14%-a szerint mennek a dolgok jó irányba és ezzel a nagyon pesszimista állásponttal nem is vagyunk a sor végén.