A felebaráti szeretet és a bizalom

Ilyenkor Karácsony tájt mindig nagy hangsúlyt kap a felebarátaink iránt érzett szeretet. Mi mással is mérnénk a felebaráti szeretetbe vetett hitünk erősségét, mint az embertársaink érzett bizalommal?

A bizalomról 2005-ben készült egész Európára kiterjedő kutatás. A kutatás szerint, a bizalmi skálát Svájc és Írország vezette és Magyarország, Görögország és Portugália zárta. 

A Tárki 2009-ben Magyarországon végzett kutatása alátámasztja a korábbi nemzetközi kutatás eredményeit.  Általánosságban véve a magyarok többsége nem bízik az emberekben. 

A kutatás alapján úgy tűnik, a bizalomszintet csökkenti a „célszemély”

• anyagi-vagyoni helyzetének emelkedése (ugyanakkor minél vagyonosabb maga a kérdezett, annál több gazdag embert tart megbízhatónak);
• a minél magasabb közszolgálati pozíciója;
• életkora (a fiatalabbak között kevesebb, az idősek között több a megbízható ember) – s ezt a véleményt nem befolyásolja a válaszadó kora sem;
• de nem befolyásolja érdemben a tanultsága (s maga a kérdezett iskolázottsága sem) és a vallásossága (ugyanakkor a templomba gyakrabban járók szerint a templomba járók között több a megbízható ember).

A bizalom egyik fő komponense a tisztesség és az abban való hit. A Tárki arra kérte a megkérdezetteket, hogy képzeljenek el egy utcán elveszített és valaki által megtalált pénztárcát. Mit gondolnak, a megtaláló hogyan járna el?

• A magyarok 15%-a vállalja, hogy elrakná a pénztárcát ahelyett, hogy valamilyen „etikus” módon próbálná visszajuttatni a gazdájának, ugyanakkor 79%-uk szerint mások elraknák – azaz a magyarok közel kétharmada saját magát jóval  tisztességesebbnek tartja, mint másokat.
• Aki felvállalja, hogy eltenné a pénztárcát, az gyakorlatilag mindenki másról feltételezi is egyben, hogy ugyanilyen etikátlanul járna el.
• Csak minden ötödik magyar nyilatkozik úgy, hogy  ő maga is tisztességesen járna el és másokról is ezt feltételezi. 

Azaz: tízből nyolc magyar tisztességtelenséget feltételez egy talált pénztárca esetén a mindenkori másikról és közülük csak minden ötödik (összességében a magyarok 15%-a) vallja be, hogy maga is tisztességtelen lenne ebben a helyzetben.

A magukat tisztességesnek, a többieket azonban tisztességtelennek tartók (akiket némi túlzással hipokritáknak is nevezhetnénk) átlagon felüli arányban kerülnek ki azok közül, akik: 

• nem bíznak meg más emberekben (67%);
• 65 évesek és idősebbek (77%);
• a középrétegbe tartozók (67%), szemben a szegény-deprivált csoporttal (54%);
• rendszeresen (legalább havonta) járnak templomba (75%).