Változik a világ, avagy a 15 évesek és az internet

Amikor én voltam gyerek, a különböző lexikonok szócikkeinek kellett utána nézni. Az ötödik osztályos lányom házi feladatai rendre arról szólnak, hogy üsse fel az internetet a megfelelő oldalon és derítse ki, hogy … , járjon utána annak, hogy …. Változik a világ. 

A digitális szövegértés a PISA számítógépes, internetes környezetben végzett információkeresés, szövegfeldolgozás, szövegértés vizsgálata. A digitális szövegértés a PISA2009 választható eleme volt, a mérésben 16 OECD-állam és 3 partnerország, -gazdaság vett részt. A PISA konzorciuma által kifejlesztett teszt feladatai az internetes környezetben előforduló webböngészéssel, kereséssel, e-mail-olvasással és -írással vagy éppen blogolvasással, fórumozással kapcsolatos élethelyzeteket szimulálták.

Magyarország oktatási rendszerének teljesítménye átlag alatti, a 14-16. hely között szóródik (OECD-n belül: 12-14. hely), nem különbözve szignifikánsan a spanyol, lengyel és osztrák eredménytől. Ennek az eredménynek az a különlegessége, hogy a nyomtatott szövegértés vonatkozásában a lengyelek picit jobban, a spanyolok és osztrákok viszont szignifikánsan gyengébben teljesítettek nálunk.

Okosak a magyar diákok vagy nem okosak? - Magyarország a középmezőnyben

Az OECD-tagok és a partnerországok mintegy 26 millió tizenöt éves tanulója közül egy kb. 470,000 fős reprezentatív minta írta meg a PISA2009 tesztjeit. Az érintett 65 ország adja a világ gazdasági össztermékének mintegy 90%-át.

Szövegértés

Az OECD országok szövegértési átlageredménye nem változott szignifikánsan 2006 óta, 493 pont volt. 556 ponttal toronymagasan a legjobb eredményt Sanghaj-Kína mutatta fel, őt követi Korea, Finnország, Hongkong-Kína, Szingapúr, Kanada, Új-Zéland, Japán és Ausztrália, majd pedig bekapcsolódnak az európai országok. A magyar eredmény 494 pont volt (26. hely), ami szignifikánsan nem különbözik az átlagtól, bár csak 21. helyre volt elég a 29 OECD ország között. A kelet-európai országok közül Lengyelország és Észtország előz meg bennünket.

Az oktatási ráfordítások és a PISA eredmények között csekély mértékű korreláció figyelhető meg. A legtöbb ország növelte az oktatási ráfordítást: 1995 és 2007 között reálértéken átlagosan 43%-kal, a 2000-es mérés és 2007 között pedig 25%-kal. Ezzel párhuzamosan több ország, köztük hazánk (+14 pont) szövegértési eredménye is szignifikánsan javult. Hazánk esetében nincs is olyan ország, amelyik 2000-ben hasonló vagy rosszabb eredményt produkálva 2009-ben elénk került volna, mi viszont beelőztünk egy egész csomó másik országot.

A jelentős mértékű javulást részben a tanulói hozzáállás javulása, az olvasás szeretetének és a szövegértési teljesítménynek az összefüggése magyarázza. Az OECD országokban a saját örömükre olvasók aránya 68%-ról (2003) 63%-ra (2009) csökkent. Magyarországon az olvasni szeretők aránya 75% volt mindkét mérési időpontban.  Míg az OECD országok átlagában az olvasott anyagok változatossága csökkent, Magyarországon szignifikánsan javult ez a mutató. Ráadásul, nálunk viszonylag alacsony a csak képregényeket olvasók aránya: ez volt az egyetlen olvasmány, ami negatív korrelációt mutat a szövegértési teljesítménnyel.

Matematika

Matematika tárgyból a 2009 évi felmérés átlaga 496 pont volt, szintén nem mutatott szignifikáns változást. A magyar eredmény (490 pont, 29. hely) a teljes minta vonatkozásában átlagos, az OECD országok körében azonban gyenge volt (23. hely a 29-ből). A 2003-as kiemelt vizsgálathoz képest a magyar eredmény nem mutatott változást. A mezőnyt ezúttal is Sanghaj-Kína vezeti, utolérhetetlen 600 ponttal, az utána következő Szingapúrnak is csak 562 pontja van. Látványos különbség a szövegértéshez képest, hogy matematikából a keleti blokk több országa - Észtország 512, Szlovénia 501, Szlovákia, Lengyelország és Csehország - is megelőz bennünket, igaz, az utóbbi három nem szignifikáns különbséggel.

Természettudomány

Természettudományból a teljes átlag 496 pont volt, amit Magyarország nem szignifikánsan, de felülteljesített (503 pont, 23. hely, OECD országokon belül: 16. hely).

Mennyibe kerül az államnak, hogy iskolába járunk?

2010-ben az állami költségvetésből közel 1263 milliárd forintot – az egy évvel korábbihoz képest 2,1%-kal többet – fordítottak oktatási kiadásokra, ami a GDP 4,7%-át tette ki. A teljes összegből a közoktatás (óvoda, alap- és középfokú oktatás) 890 milliárd, a felsőfokú oktatás pedig 259 milliárd forintot használt fel, az előző évek megoszlásához hasonlóan. 

Európai szintű összehasonlító adatot 2009 évről találtam. Ekkor a gazdasági teljesítmény a válság miatt szinte mindenhol visszaesett, ezért az alacsonyabb költés ellenére GDP arányosan magasabb értékek jöttek ki. A 2009-es magyar érték (a GDP 5,12%-a) alig maradt el az EU27 5,41%-os átlagától.

2013-tól, a felsőfokú oktatásban résztvevő diákokra hárított tandíj következtében várhatóan csökkenni fognak az állami oktatási célú kiadások.

Ki miért nem dolgozik?

Kétség sem fér hozzá: nehéz pályakezdőként elhelyezkedni. Nehéz, mert a munkáltatók jobban örülnek a tapasztalt „készterméknek”, mint a betörésre váró csikóknak. Nehéz, mert válság van, és nagy a túlkínálat a munkaerő-piacon. Nehéz, mert a fiatalok számára komoly törést, életmód váltást jelent a tanulásból munkába való átmenet. Láttuk, hogy vannak strukturális okok is, és lehet még száz egyéb ok, amit nem ismerünk.

Ez a kép keringett az interneten sokáig, nem tudom, mi az eredeti forrás, de innen vettem: http://twitpic.com/9ea3gu

Másfelől azonban jól láthatóan körvonalazódik egy tendencia, ami kitolja a munkába állás korhatárát: 5 éves egyetemet 8 év alatt végzem el, teszek egy világ körüli utat, tanulok egy-két évet külföldön, még egy kicsit kiélem magam, nem tudom, mihez kezdjek, stb.

A KSH megkérdezte az inaktív fiatalokat (inaktív: nem dolgozik és nem is keres aktívan munkát), hogy miért inaktívak. A fenti ábráról leolvashatók az arányok.

Nézzük csak a 25 év feletti korosztályt, mert ekkora már az egyetemet is el lehet végezni. Az én értelmezésemben 40% (gyereket nevel) az, akinek jogos kifogása van az el nem helyezkedésre 25 év felett. Azokon kívül, akik bevallottan nem kívánnak dolgozni (6%) és akik reménytelennek tartják elhelyezkedési esélyeiket (10%), kérdéseket vethet fel még az egyéb okot megadók aránya (17%, amin belül a fele egészségügyi okra hivatkozott), és a még mindig nappalin tanulók aránya (27%). Vajon közülük mennyi lehet, aki nem akar és mennyi, aki nem tud elhelyezkedni?

Mi leszel, ha nagy leszel?

Drámai változások: mindenki mérnök, közgazdász vagy orvos akar lenni. A tanár utánpótlás a 10 évvel ezelőtti szint alig 40%-ára esett vissza.

Ketté szakadva

Olyan, mint két külön világ. Kelet-Európában a végzettség területe, nyugaton a végzettség foka jelenti a fő eltérést a munkaerőpiacon.

Strukturális munkanélküliség

A munkaerő-piac strukturális tökéletlenségét, azaz a munkaerő kínálat eltérését a munkaerő kereslettől, két dimenzióban (vertikális és horizontális) vizsgálhatjuk.

Vertikális eltérésekről munkaerő-kereslet és kínálat között akkor beszélünk, ha a munkavállaló képzési szakterülete stimmel ugyan, de a végzettségi foka nem megfelelő. Példa: az állásra jelentkező műszaki szakközépiskolát végzett, de nekem a munka elvégzéséhez valójában egyetemi végzettségű munkavállalóra volna szükségem.

Horizontális eltérésről akkor beszélünk a munkaerő-piacon, amikor a keresett munkaerő képzettségének területe eltér a munkaerő-kínálat képzettségi területéről. Például ápolónőket keresünk, de a jelentkezők között csak autószerelők vannak.

A horizontális eltérés nehezen mérhető, mivel csak definíció kérdése, hogy mit tekintünk annak. A Randstad 10 nagykategóriába (pl: humán, műszaki, egészségügyi végzettség…) soroltatta be mind az igényeket, mind pedig a munkavállalók végzettségét, így a besorolás ugyan könnyű és viszonylag egyértelmű, a feldolgozás pedig jól kezelhető volt, de a mélységi elemzést sajnos, bebuktuk. Jó volna tudni, hogy pontosan hol jelentkeznek az eltérések, melyik szakmából van túlkereslet, és túlkínálat, de erre vonatkozóan nem találtam adatot.