Ki miért nem dolgozik?

Kétség sem fér hozzá: nehéz pályakezdőként elhelyezkedni. Nehéz, mert a munkáltatók jobban örülnek a tapasztalt „készterméknek”, mint a betörésre váró csikóknak. Nehéz, mert válság van, és nagy a túlkínálat a munkaerő-piacon. Nehéz, mert a fiatalok számára komoly törést, életmód váltást jelent a tanulásból munkába való átmenet. Láttuk, hogy vannak strukturális okok is, és lehet még száz egyéb ok, amit nem ismerünk.

Ez a kép keringett az interneten sokáig, nem tudom, mi az eredeti forrás, de innen vettem: http://twitpic.com/9ea3gu

Másfelől azonban jól láthatóan körvonalazódik egy tendencia, ami kitolja a munkába állás korhatárát: 5 éves egyetemet 8 év alatt végzem el, teszek egy világ körüli utat, tanulok egy-két évet külföldön, még egy kicsit kiélem magam, nem tudom, mihez kezdjek, stb.

A KSH megkérdezte az inaktív fiatalokat (inaktív: nem dolgozik és nem is keres aktívan munkát), hogy miért inaktívak. A fenti ábráról leolvashatók az arányok.

Nézzük csak a 25 év feletti korosztályt, mert ekkora már az egyetemet is el lehet végezni. Az én értelmezésemben 40% (gyereket nevel) az, akinek jogos kifogása van az el nem helyezkedésre 25 év felett. Azokon kívül, akik bevallottan nem kívánnak dolgozni (6%) és akik reménytelennek tartják elhelyezkedési esélyeiket (10%), kérdéseket vethet fel még az egyéb okot megadók aránya (17%, amin belül a fele egészségügyi okra hivatkozott), és a még mindig nappalin tanulók aránya (27%). Vajon közülük mennyi lehet, aki nem akar és mennyi, aki nem tud elhelyezkedni?