Osztogatnak vagy fosztogatnak?

1998 óta eltelt években összesen a bankok kumulált (összesített) adózott eredménye 544 milliárd forint volt. Ebbe a veszteséges évek is bele vannak számolva. A bankrendszer a tulajdonosoknak 516 milliárd forintot fizetett ki osztalékként. A tulajdonosok ugyanakkor 1148 milliárd forint tőkét juttattak a bankrendszerbe.

A külföldi tulajdonosok és egyéb külföldi befektetők a válság kitörését követően (és azt megelőzően is - a hitelezés finanszírozása végett) jelentős egyéb forrást juttattak a bankrendszernek, amely 2009 márciusában 10 000 milliárd forint körüli értékben tetőzött, majd némi csökkenés után ismét emelkedésnek indulva 2010 májusában 9 500 milliárd forint körüli új, lokális maximumról pattant vissza. A kormányzat különböző bankellenes intézkedései, valamint a rossz portfólióminőség okozta alacsony megtérülés és a negatív nemzetközi hangulat (szükség a forrásokra máshol) következtében 2010. júniusától gyors és erőteljes forráskivonás indult meg a szektorból, 2 év alatt mintegy 4 200 milliárd forint (15 milliárd euró) értékben, amivel a külföldi forrásállomány a válságot megelőző szint alá süllyedt.

Elhúzódó válság, leszakadva a régiótól

A napokban megjelent az MNB pénzügyi stabilitásról szóló jelentése. A következő napokban ebből szemezgetünk. Az első ábra Magyarország növekedését mutatja nemzetközi összehasonlításban, 2005-höz képest. Magyarország jelentős leszakadást mutat az EU-tól, azon belül különösen a régió országaitól is: gyakorlatilag nem sikerült kumulált értéken növekedést felmutatnunk.

Az MNB lassú kilábalást és romló növekedési potenciált vetít előre elsősorban a gyenge belső kereslet és a befektetői bizalmat gyengítő szabályozási környezet miatt, ami a beruházások további elhúzódását eredményezi. Mind a beruházások volumene, mid pedig a külföldi tőkebefektetések mértéke alapján Magyarország elmarad a régió többi országától. 

Ez az ábra Gazdaság és Vállalkozás-kutató Intézettől származik. A 2008-ban kitört világgazdasági válság magyar, illetve német gazdaságra gyakorolt hatását hasonlítja össze korábbi gazdasági válságok lefutásával, indikátorként a GDP negyedéves változását használva a válság kezdetéhez képest, az azóta eltelt negyedévekben. Az árbából látszik, hogy Magyarországon a válság ugyan nem olyan mély, mint akár az USA nagy válsága a 30-as években, akár a nálunk erősen elhúzódó válság a rendszerváltás után, de ellentétben például Németországgal, ahol már megindult a kilábalás, nálunk ennek nem mutatkoznak jelei. 

Időskorúak társadalmi diszkriminációja

Minden országban, így nálunk is felmerül a kérdés, hogy az idősebb korosztály milyen társadalmi diszkrimináció éri. Az EU felmérése szerint, Magyarországon minden kérdés vonatkozásában magasabb az időskorúak társadalmi diszkriminációja, mint az EU átlagában.

A kutatás eredményeit a KSH friss diszkrimináció kutatása még inkább megerősíti: ők nagyobb mintán magasabb értékeket tapasztaltak minden kérdés tekintetében. A KSH kutatása szerint az életkorral nő a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők aránya, egészen 60 éves korig. A 60-64 éves korcsoportban ismét csökkenést regisztráltak.

A leginkább érintett társadalmi csoport az alacsony végzettségű inaktívak közül került ki. Legjelentősebb diszkriminatív tényezőként az iskolai végzettséget, valamint az életkort hozták fel a megkérdezettek, de a nők az előbbiekhez hasonló arányban a családi körülményeket (kisgyermek) nevezték meg.

Az életkor növekedtével erősödik a korreláció az iskolai végzettség a munkavállalás között: a magsabb végzettségűek tovább maradnak a munkaerőpiacon.

Szomorú tény, hogy Magyarországon igen kevesen vállalnak munkát 55. (és különösen 60.) évük betöltése után. Az egyik leggyengébb mutató a miénk az EU-ban.

A nyugdíjas lét azt jelenti, hogy....

Az Axa Retirement Report-ban az Eu országaiban mindenhol feltették a kérdést: mit jelent a nyugdíjas lét. A válaszokat megbontották a szerint, hogy nyugdíjas vagy munkavállaló korú volt-e a válaszadó. Az ábrán az EU-s országok kapott átlagait hasonlítom a magyar eredményekhez. Míg az Eu-s polgárok jelentős része számára a nyugdíjas lét valami új pozitív dolog kezdetét jelenti (több idő jut magamra, a rokonaimra, új szakmai életbe kezdhetek), a magyarok nem látnak nagy változást a korábbiakhoz képest, hacsak az egészségügyi problémák és a pénzügyi nehézségek előtérbe kerülését nem tekintjük annak.

A korábban már idézett 2011-es Eurobarometer Special Survey-ben megkérdezett magyarok mindössze 28%-a szerint tekintenek pozitívan az 55 évnél idősebbekre Magyarországon. Izlandon az arány 83%, a nyugat-európai országok mindegyikében 60% feletti. Csak Kelet-Európában láthatunk 60% alatti értékeket. A korcsoportos bontásból ráadásul kiderül, hogy a szégyenteljes magyar átlagot az 55 év feletti megkérdezettek válaszai javítják.

A közvetlen környezetét a magyarok 37%-a gondolta életkor-barátnak, azaz időskorúak igényeihez alkalmazkodónak. Ez volt a legalacsonyabb mért érték az egész EU-ban. Az ország vonatkozásában ugyanez az érték már csak 21% volt, ami szintén Európa legalacsonyabb értéke, az utána következő legalacsonyabb érték 31% (Lettország).

Nagyszülők és unokák

Ha 1990-ben valaki egy helyre terelte volna a 65 évnél idősebbeket, és mindegyiküket beöltöztette volna télapónak, majd megkérte volna a 14 évnél fiatalabb gyerekeket, hogy keressenek maguknak olyan télapót, akinek a lehető legkevesebb gyerek ül az ölében, akkor azt tapasztaltuk volna, hogy átlagosan 120 télapóból 40-nek egy gyerek ül az ölében, 80-nak pedig kettő. Ha ezt idén Mikuláskor játszanánk el, akkor a 120 télapóból 20 egyedül árválkodna, és csak 100-nak jutna egy-egy gyerek az ölébe.

Az időskori függőségi ráta az aktív korú (15–64 évesek) népességre jutó idősek (65 évesek és annál idősebbek) arányát, az öregedési index pedig a 14 éves és ennél fiatalabb népességre jutó idősek arányát mutatja meg. Az előbbi inkább az öregedés aktuális állapotát jelzi, az utóbbi pedig a jövőbeli tendenciákat vetíti előre. A magyar folyamatok nem egyedülállóak, megfelelnek az OECD többi országában tapasztaltaknak, mindkét érték átlagos. 

Mivel nincs gyerek-utánpótlás növekmény, a 65 éves korban várható élettartam pedig folyamatosan növekvő, a következő 50 évben a helyzet csak romlani tud.

A térképen azt látjuk, hogy az egyes magyar régiókon belül jelentős eltérés mutatkozik a népesség elöregedésében. A legfiatalabb megyék azok, ahol a legmagasabb a termékenységi ráta, mivel itt születik sok gyerek. Békés megye és Budapest a legalacsonyabb termékenységű régiók közé tartoznak – mivel nem születik sok gyerek, a népesség lassan elöregszik. Zala megye helyét vette át Békés a legutóbbi években: korábban Zala volt a legkevésbé termékeny megyénk.

A másik oldalon viszont Pest megye és a hagyományosan magas termékenységű Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, ahol a gyermekek száma még felülmúlja az idősebb korosztályét. A tendencia itt is csökkenő.

"Semmi pánik, nincs itt a vég, szemüveg nem kell még..."

 

Öreg vagy fiatal? Hol a határ? Ezt a kérdést tette fel tavalyi kutatásában az EU.

A magyaroknál csak a szlovákok neveztek meg alacsonyabb öregedési életkort (57,7 év), a törökök kicsit magasabbat (58,4 év), a többi ország átlagértéke mind 60 év felett volt. A nők tendenciózusan későbbre tették az öregedés határát minden országban, és életkor szerint is megfigyelhető volt a korhatár kitolása az idősödéssel.

A másik kérdésnél viszont a magyar válasz a legmagasabb értékek közé tartozik: csak 5 ország tolta ki jobban a fiatalság végét. Megfigyelhető volt, hogy kb. 40 éves korig, a megkérdezettek rendre egy korcsoporttal későbbre tették a fiatalság végét a saját korcsoportjuknál. 

Egy másik nemzetközi kutatásban arra keresték a választ, hogy mikortól lesz valaki túl idős ahhoz, hogy a szüleivel éljen. Érdekes módon, a különbségek nem az életszínvonalhoz vagy a kelet-nyugati országok eltérő politikai múltjához köthető, hanem egy észak-déli határvonal mentén oszlanak meg, kulturális alapon. Hofstede dimenzióit felhasználva, a bizonytalanságot jól tűrő északi országok rendre korábbra teszik a „kirepülés” idejét a bizonytalanságkerülő, merevebb, déli országoknál.

Megyék termékenysége: mint a nyulak?

Az élveszületések száma szinte minden megyében csökkent az elmúlt 10 évben. Jelentős emelkedést egyedül Budapest és Pest megye (12-12%) tudott felmutatni. Némi üröm az örömben, hogy a budapesti termékenység ezzel együtt is csak 1,1, ami az egyik legalacsonyabb érték az országban. Pest megye (1,35) termékenységi adatai pedig a Budapestről az agglomerációba kiköltöző fiataloknak, valamint az évtizedek óta Pest megyébe irányuló belföldi népmozgalomnak köszönheti a löketet, amivel az ország legtermékenyebb megyéinek egyikévé vált (a harmadik Borsod és Szabolcs után).

Az élveszületések számát tekintve, Békésben következett be a legnagyobb csökkenés: 28%(!). Ezzel a csökkenéssel Békés megye (1,11)  Csongrád megyével (1,08) és Budapesttel (1,1) karöltve állt be a legkevésbé termékeny megyék sorába. Mindeközben, Békés megyében a legmagasabb nyugdíjas korúak aránya is: 35%. A jelenséget legalábbis részben biztosan magyarázza a jellemzően fiatalabb népességet érintő a belföldi vándorlás, amelynek Békés megye volt a legnagyobb vesztese 2008-ig, amikortól ugyan az észak-magyarországi területek vették át a stafétabotot, de a dél-alföldi régió egyenlege továbbra is negatív maradt.

A hagyományosan magas termékenységű Szabolcs-Szatmár-Bereg megye is látványos, 21%-os csökkenést szenvedett el, bár termékenysége ennek ellenére is az országos átlag felett maradt, 1,4 körüli szinten. Csak Borsod előzte meg, ahol az élveszületések számának csökkenése ellenére, négy olyan kistérség is van, ahol a termékenységi ráta (ha nem is sokszorosan, de) meghaladja a reprodukcióhoz szükséges 2,1 értéket.