Nemteljesítő hitelek a magyar bankrendszerben

A válság előtt jó minőségűnek tekintettük azt a banki portfóliót, ahol a nem teljesítő hitelek aránya 2%, és elfogadható kockázatúnak azt, ahol 4% alatt volt.

A PSZÁF adatai szerint 2012. június 30-án 13,7% volt a részvénytársasági hitelintézetek nem teljesítő hiteleinek aránya, ami a teljes, 17 180 milliárd forintos hitelállományon belül 2 358 milliárd forintnyi 90 napon túli késedelembe esett hitelt jelent. A relatív és az abszolút szám sem volt még soha ilyen magas. A többi intézménytípus még kedvezőtlenebb portfólióminősége tovább rontja az átlagot.

Összehasonlításképpen, 2012 júniusában Spanyolország 100 milliárd eurós mentőcsomagot kért bankjai számára, mivel ekkorra 9,42%-ra  (állományát tekintve 164,4 milliárd euróra) emelkedett nem teljesítő hitelarány finanszírozhatatlanná vált. 

2012. II. félévére a nemteljesítő vállalati hitelarány elérte a vállalati hitelállomány 21%-át. A teljes vállalati portfólión belül 20% feletti részarányt képviselő projekthitelek (nagyrészt hazai ingatlanberuházások) esetében a romló tendencia még látványosabb: 25%-os a nemteljesítési arányuk. 

A Bisnode Csoport statisztikái szerint, 2012. 1. negyedévében Európa vizsgálatba bevont 12 országában 147 ezer céget alapítottak és 20 ezer vált fizetésképtelenné. A 20 ezer cégből minden negyedik magyar.

Az MNB felmérésben részt vevő 9 bank adatai alapján, a vállalkozás mérete jelentős korrelációt mutat a nemteljesítés arányával. A legveszélyeztetettebb iparágaknak az építőipar, a kereskedelem, a szálláshely szolgáltatás, valamint az ingatlanügyletek bizonyultak.

2012. II. negyedévére a nem teljesítő (non-performing loan = NPL) lakossági hitelállomány aránya 16,2%-ra emelkedett (Az ábrán látható bruttó és nettó NPL arány között az a különbség, hogy a nettó adat a teljes nemteljesítő állományból az értékvesztéssel nem fedezett részt mutatja. Az e feletti részre van megképzett fedezet a bankrendszerben). 

Összehasonlításképpen, a hitelezési válság által legsúlyosabban érintett Írországban a kölcsönök több mint negyede került ugyanebbe a kategóriába.

A lakossági ügyfélkörben a a deviza jelzáloghitelek nemteljesítési aránya emelkedett a legmeredekebben. Az emelkedés dinamikája nagyrészt annak köszönhető, hogy a végtörlesztésben a jól teljesítő hitelek vehettek részt, ezek száma és portfólión belüli aránya csökkent tehát, ezáltal rontva a rendszerben maradó átlagos portfólióminőséget.  

Osztogatnak vagy fosztogatnak?

1998 óta eltelt években összesen a bankok kumulált (összesített) adózott eredménye 544 milliárd forint volt. Ebbe a veszteséges évek is bele vannak számolva. A bankrendszer a tulajdonosoknak 516 milliárd forintot fizetett ki osztalékként. A tulajdonosok ugyanakkor 1148 milliárd forint tőkét juttattak a bankrendszerbe.

A külföldi tulajdonosok és egyéb külföldi befektetők a válság kitörését követően (és azt megelőzően is - a hitelezés finanszírozása végett) jelentős egyéb forrást juttattak a bankrendszernek, amely 2009 márciusában 10 000 milliárd forint körüli értékben tetőzött, majd némi csökkenés után ismét emelkedésnek indulva 2010 májusában 9 500 milliárd forint körüli új, lokális maximumról pattant vissza. A kormányzat különböző bankellenes intézkedései, valamint a rossz portfólióminőség okozta alacsony megtérülés és a negatív nemzetközi hangulat (szükség a forrásokra máshol) következtében 2010. júniusától gyors és erőteljes forráskivonás indult meg a szektorból, 2 év alatt mintegy 4 200 milliárd forint (15 milliárd euró) értékben, amivel a külföldi forrásállomány a válságot megelőző szint alá süllyedt.

Elhúzódó válság, leszakadva a régiótól

A napokban megjelent az MNB pénzügyi stabilitásról szóló jelentése. A következő napokban ebből szemezgetünk. Az első ábra Magyarország növekedését mutatja nemzetközi összehasonlításban, 2005-höz képest. Magyarország jelentős leszakadást mutat az EU-tól, azon belül különösen a régió országaitól is: gyakorlatilag nem sikerült kumulált értéken növekedést felmutatnunk.

Az MNB lassú kilábalást és romló növekedési potenciált vetít előre elsősorban a gyenge belső kereslet és a befektetői bizalmat gyengítő szabályozási környezet miatt, ami a beruházások további elhúzódását eredményezi. Mind a beruházások volumene, mid pedig a külföldi tőkebefektetések mértéke alapján Magyarország elmarad a régió többi országától. 

Ez az ábra Gazdaság és Vállalkozás-kutató Intézettől származik. A 2008-ban kitört világgazdasági válság magyar, illetve német gazdaságra gyakorolt hatását hasonlítja össze korábbi gazdasági válságok lefutásával, indikátorként a GDP negyedéves változását használva a válság kezdetéhez képest, az azóta eltelt negyedévekben. Az árbából látszik, hogy Magyarországon a válság ugyan nem olyan mély, mint akár az USA nagy válsága a 30-as években, akár a nálunk erősen elhúzódó válság a rendszerváltás után, de ellentétben például Németországgal, ahol már megindult a kilábalás, nálunk ennek nem mutatkoznak jelei. 

Időskorúak társadalmi diszkriminációja

Minden országban, így nálunk is felmerül a kérdés, hogy az idősebb korosztály milyen társadalmi diszkrimináció éri. Az EU felmérése szerint, Magyarországon minden kérdés vonatkozásában magasabb az időskorúak társadalmi diszkriminációja, mint az EU átlagában.

A kutatás eredményeit a KSH friss diszkrimináció kutatása még inkább megerősíti: ők nagyobb mintán magasabb értékeket tapasztaltak minden kérdés tekintetében. A KSH kutatása szerint az életkorral nő a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők aránya, egészen 60 éves korig. A 60-64 éves korcsoportban ismét csökkenést regisztráltak.

A leginkább érintett társadalmi csoport az alacsony végzettségű inaktívak közül került ki. Legjelentősebb diszkriminatív tényezőként az iskolai végzettséget, valamint az életkort hozták fel a megkérdezettek, de a nők az előbbiekhez hasonló arányban a családi körülményeket (kisgyermek) nevezték meg.

Az életkor növekedtével erősödik a korreláció az iskolai végzettség a munkavállalás között: a magsabb végzettségűek tovább maradnak a munkaerőpiacon.

Szomorú tény, hogy Magyarországon igen kevesen vállalnak munkát 55. (és különösen 60.) évük betöltése után. Az egyik leggyengébb mutató a miénk az EU-ban.

A nyugdíjas lét azt jelenti, hogy....

Az Axa Retirement Report-ban az Eu országaiban mindenhol feltették a kérdést: mit jelent a nyugdíjas lét. A válaszokat megbontották a szerint, hogy nyugdíjas vagy munkavállaló korú volt-e a válaszadó. Az ábrán az EU-s országok kapott átlagait hasonlítom a magyar eredményekhez. Míg az Eu-s polgárok jelentős része számára a nyugdíjas lét valami új pozitív dolog kezdetét jelenti (több idő jut magamra, a rokonaimra, új szakmai életbe kezdhetek), a magyarok nem látnak nagy változást a korábbiakhoz képest, hacsak az egészségügyi problémák és a pénzügyi nehézségek előtérbe kerülését nem tekintjük annak.

A korábban már idézett 2011-es Eurobarometer Special Survey-ben megkérdezett magyarok mindössze 28%-a szerint tekintenek pozitívan az 55 évnél idősebbekre Magyarországon. Izlandon az arány 83%, a nyugat-európai országok mindegyikében 60% feletti. Csak Kelet-Európában láthatunk 60% alatti értékeket. A korcsoportos bontásból ráadásul kiderül, hogy a szégyenteljes magyar átlagot az 55 év feletti megkérdezettek válaszai javítják.

A közvetlen környezetét a magyarok 37%-a gondolta életkor-barátnak, azaz időskorúak igényeihez alkalmazkodónak. Ez volt a legalacsonyabb mért érték az egész EU-ban. Az ország vonatkozásában ugyanez az érték már csak 21% volt, ami szintén Európa legalacsonyabb értéke, az utána következő legalacsonyabb érték 31% (Lettország).

Nagyszülők és unokák

Ha 1990-ben valaki egy helyre terelte volna a 65 évnél idősebbeket, és mindegyiküket beöltöztette volna télapónak, majd megkérte volna a 14 évnél fiatalabb gyerekeket, hogy keressenek maguknak olyan télapót, akinek a lehető legkevesebb gyerek ül az ölében, akkor azt tapasztaltuk volna, hogy átlagosan 120 télapóból 40-nek egy gyerek ül az ölében, 80-nak pedig kettő. Ha ezt idén Mikuláskor játszanánk el, akkor a 120 télapóból 20 egyedül árválkodna, és csak 100-nak jutna egy-egy gyerek az ölébe.

Az időskori függőségi ráta az aktív korú (15–64 évesek) népességre jutó idősek (65 évesek és annál idősebbek) arányát, az öregedési index pedig a 14 éves és ennél fiatalabb népességre jutó idősek arányát mutatja meg. Az előbbi inkább az öregedés aktuális állapotát jelzi, az utóbbi pedig a jövőbeli tendenciákat vetíti előre. A magyar folyamatok nem egyedülállóak, megfelelnek az OECD többi országában tapasztaltaknak, mindkét érték átlagos. 

Mivel nincs gyerek-utánpótlás növekmény, a 65 éves korban várható élettartam pedig folyamatosan növekvő, a következő 50 évben a helyzet csak romlani tud.

A térképen azt látjuk, hogy az egyes magyar régiókon belül jelentős eltérés mutatkozik a népesség elöregedésében. A legfiatalabb megyék azok, ahol a legmagasabb a termékenységi ráta, mivel itt születik sok gyerek. Békés megye és Budapest a legalacsonyabb termékenységű régiók közé tartoznak – mivel nem születik sok gyerek, a népesség lassan elöregszik. Zala megye helyét vette át Békés a legutóbbi években: korábban Zala volt a legkevésbé termékeny megyénk.

A másik oldalon viszont Pest megye és a hagyományosan magas termékenységű Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, ahol a gyermekek száma még felülmúlja az idősebb korosztályét. A tendencia itt is csökkenő.

"Semmi pánik, nincs itt a vég, szemüveg nem kell még..."

 

Öreg vagy fiatal? Hol a határ? Ezt a kérdést tette fel tavalyi kutatásában az EU.

A magyaroknál csak a szlovákok neveztek meg alacsonyabb öregedési életkort (57,7 év), a törökök kicsit magasabbat (58,4 év), a többi ország átlagértéke mind 60 év felett volt. A nők tendenciózusan későbbre tették az öregedés határát minden országban, és életkor szerint is megfigyelhető volt a korhatár kitolása az idősödéssel.

A másik kérdésnél viszont a magyar válasz a legmagasabb értékek közé tartozik: csak 5 ország tolta ki jobban a fiatalság végét. Megfigyelhető volt, hogy kb. 40 éves korig, a megkérdezettek rendre egy korcsoporttal későbbre tették a fiatalság végét a saját korcsoportjuknál. 

Egy másik nemzetközi kutatásban arra keresték a választ, hogy mikortól lesz valaki túl idős ahhoz, hogy a szüleivel éljen. Érdekes módon, a különbségek nem az életszínvonalhoz vagy a kelet-nyugati országok eltérő politikai múltjához köthető, hanem egy észak-déli határvonal mentén oszlanak meg, kulturális alapon. Hofstede dimenzióit felhasználva, a bizonytalanságot jól tűrő északi országok rendre korábbra teszik a „kirepülés” idejét a bizonytalanságkerülő, merevebb, déli országoknál.