1920-ban 100 lakásra
átlagosan 430 lakó jutott, 2012-ben 228. A szobaszámra vetítve is javult a mutató: 1990-ben még 114, 2012-ben már csak 88 lakó jutott 100
szobára. A javulás egyenletes ütemű
volt, az ábrán 2004 előtt nem szerepel minden év adata, ezért látszik meredekebbnek az első időszak.
A legzsúfoltabb megyénk hosszú ideje Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, ahol 2011-ben átlagosan, megközelítőleg hárman laktak egy lakásban, szemben Budapesttel, ahol mindössze ketten. Az
alacsony budapesti zsúfoltság összefügg azzal a több évtizedes trenddel, ami
szerint Budapestről a fiatalok kiköltöznek a környező településekre, és ott
alapítanak családot.
1960-ban a lakott
lakások több mint 60%-a egyszobás volt, ez az arány 1990-re 17%-ra csökkent.
1990 után szinte a teljes lakásállomány növekmény a nagyobb,
legalább 3 szobás lakások számának növekedéséből származott. 2011-ben a lakások közel fele 3 vagy több szobás volt már.
A lakások átlagos alapterülete az elmúlt 10 évben 4 m2-rel nőtt, 2011-ben 79 m2 volt. A 2001 után az épített új lakások átlagos alapterülete
szinte minden évben meghaladta a 90 m2-t. Az átlagos lakás
alapterület Pest megyében a legmagasabb és Budapesten a legalacsonyabb.
Az összkomfortos lakások aránya az 1980-ban regisztrált
18%-ról 2011-re 63%-ra emelkedett, amivel párhuzamosan a félkomfortos vagy komfort nélküli
lakások aránya 50%-ról 7%-ra csökkent.
1960-ban a
lakások kevesebb mint negyedében volt vízvezeték, és csak minden hatodik lakás
rendelkezett vízöblítéses WC-vel. 2000-re a közműellátottság megközelítette a mai állapotot:
a lakások több mint 90%-ában van fürdőszoba és vízvezeték és közel 90%-ában
vízöblítéses WC.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése