Lakáskörülmények Európában

Az EU statisztikái alapján az elmúlt évtizedekre jellemző pozitív magyar trend ellenére, a magyar lakáskörülmények még mindig jelentősen elmaradnak az EU átlagától. Hogy élnek hát az európaiak?  Házban vagy lakásban? Bérlik vagy sajátjuk? És hitel van-e rajta? Az alábbiakban az Eurostat legfrissebb, 2010-re vonatkozó lakásstatisztikáiról lesz szó. 

2010-ben az EU27 lakosságának 41,8 %-a lakásban, 34,4%-a családi házban, 23,0%-a pedig sorházban lakott. A lakásban élők részaránya Litvániában (65,4%), Észtországban (64,4%) és Spanyolországban (64,4%) volt a legmagasabb. A legtöbb ember a csatlakozásra váró Horvátországban (72,9%), Szlovéniában (67,3%) és Magyarországon (64,5%) élt családi házban. A legtöbben Hollandiában (60,7%), az Egyesült Királyságban (60,3%) és Írországban (58,3%) éltek sorházban.

2010-ben az EU27 lakosságának 70%-a lakott saját tulajdonú lakásban. A saját tulajdonú lakásban élők 40% azonban jelzáloggal terhelte azt. A lakosság 17,8%-a piaci áron bérelt lakásban, 11,4%-a pedig csökkentett bérleti díjú vagy ingyenes szálláson élt.

Mindegyik uniós tagállamban legalább a lakosság fele lakott saját tulajdonú ingatlanban 2010-ben, a legalacsonyabb értéket Németországban regisztrálták (53%). Európában egyedül Svájcban volt 50% alatti, mindössze 44%-os a saját tulajdonú lakások aránya. A legmagasabb arányt Romániában (97,5%), Litvániában és Szlovákiában mérték. Magyarországon közel 90%-os a saját tulajdonú lakásban élők aránya, amivel a 5. helyet foglaljuk el az EU-ban. A saját lakással rendelkező magyarok 27%-ának van jelzálog a lakásán, ezzel Európa középmezőnyében vagyunk csak, a svédek esetében például, az arány közel 100%.

A svájci lakosság fele, a németek 40%-a, dánok és a hollandok piaci áron bérelt ingatlanban él. A csökkentett bérleti díjú vagy ingyenes lakásban élők részaránya minden EU tagállamban 20% alatti, ami azért érdekes, mert az idei kimutatásban 16%-os értékkel szereplő Lengyelország tavalyi értéke még 29% volt.  

A lakhatási körülmények minőségének értékelésében az egyik legfontosabb szempont, hogy rendelkezésre áll-e elegendő hely a lakásban. A zsúfoltsági ráta a zsúfolt lakásban élők arányát ismerteti, amelyet a háztartás rendelkezésére álló szobák száma, a háztartás mérete, valamint tagjainak kora és családi helyzete határoz meg. 

A teljes lakosságra vetített zsúfoltsági ráta Lettországban és Romániában a legmagasabb. Magyarország kvázi holtversenyben áll a 3-5. helyen Lengyelországgal és Bulgáriával. Az elszegényedés kockázatának kitett lakosság körében a zsúfoltsági ráta Magyarországon (69,7%), Lettországban, és Lengyelországban volt a legmagasabb, és Hollandiában (4,5%), Máltán (5,8%) és Cipruson (5,9%) a legalacsonyabb. 

A zsúfoltság mellett az elégtelen lakáskörülményeket, többek között a fürdőszoba és a WC hiányát, a beázó tetőszerkezetet vagy a túlzottan rossz fényviszonyokat is figyelembe kell venni a lakásminőség pontosabb mutatójának kidolgozásához. A súlyosan elégtelen lakáskörülményekre vonatkozó ráta az elégtelen lakáskörülmények legalább egyike által jellemzett, zsúfoltnak minősülő lakásban élők aránya, amely 2010-ben Romániában (26,9%), Lettországban (22,6%) és Magyarországon (17,7%) volt a legmagasabb és Finnországban, Írországban és Hollandiában a legalacsonyabb.