Az élelmiszer fogyasztás vizsgálata az
adott népesség étkezési kultúráját tükrözi. Száz évvel ezelőtt a szegényebb
rétegek számára a szalonna (zsír), valamint a krumpli és a kenyér (szénhidrát) jelentették az
„ételt”. A manapság divatos egészség-kultúra és fogyókúra-mánia előtérbe
helyezte a zöldség és gyümölcs fogyasztást. 2010-ről 2011-re, a teljes
lakosságon belül nőtt a zöldség (+9%) és gyümölcsfogyasztás (+3%), és csökkent
a cukor (-9%), tej (-6%) és zsiradékok (-4%) fogyasztása, ami arra utal, hogy
az élelmiszer fogyasztásunk egészséges irányba mozdult el. Hosszabb időtávot
figyelembe véve azonban a változás egyáltalán nem egyértelmű: 2011-ben a
2002-es zöldségfogyasztásunknak mindössze 75%-át teljesítettük, a
gyümölcsfogyasztásunk pedig évről évre nagyon változó.
Az viszont
egyértelmű, hogy mind a mai napig, a szegényebb
rétegek a zöldség, gyümölcs, tojás és a hús- halfélék fogyasztásán spórolnak.
A lakosság anyagi helyzetét jól jellemzi,
hogy milyen tartós fogyasztási cikkekkel rendelkezik. A legszegényebb ötödben
sokkal kevesebb a saját tulajdonú személygépkocsi, a céges mobiltelefon, a
hordozható számítógép, a digitális fényképezőgép és a mosogatógép. Előfizetéses
telefon helyett szívesebben használnak kártyásat, és ugyan gyakorlatilag
mindenkinek van színes televíziója az országban, de a szegényebbek között
kevesebbnek van plazma, LCD technológiával működő készüléke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése