Repülő vagy bringa? Alma vagy körte?

Most akkor tényleg mi a veszélyesebb, a bicikli vagy a repülés?

1. A két eszköz nem helyettesíti egymást. Ritkán megyünk repülővel a sarki kisboltba és talán még ennél is ritkábban jut eszünkbe biciklivel nekivágni az óceánnak. Így kijelenteni, hogy a kerékpár veszélyesebb, mint a repülés, nem sokkal erősebb, mintha azt mondtuk volna: a dohányzás veszélyesebb, mint a vacsorázás.

2. Az emberek nem azért tartanak a repülőtől, mert történhetnek balesetek, hanem azért, mert ha a repülővel a levegőben történik a baleset, akkor azt többnyire senki nem éli túl. Ráadásul, ami pszichológiailag nagyon számít: a földön mi kezünkben van a kontroll. A repülőn nincs.

A közúton számtalan baleset történik nap mint nap, de sokszor meg sem sérül senki. És még a személyi sérüléssel járó baleseteknek is mindössze 3%-ában történik haláleset. Igaz, a kerékpár esetében valamivel magasabb, 5%-os ugyanez az arány.

Az Aero Magazin 2015. februári száma szerint, 2014-ben világszerte 32 millió repülőút alatt 21 halálos áldozatot követelő polgári légiforgalmi baleset történt. A halottak száma 990, amivel az évek óta tartó javuló trend megtört.

2013-ban 29 légi baleset következtében 265-en haltak meg, 2014-ben egyedül az Ukrajna felett lelőtt maláj gépen utaztak 298-an. Szóval, a tavalyi kiugróan rossz év volt. (Hozzá kell tenni, hogy ebbe az adatba csak a 12 főnél nagyobb, menetrendszerűen közlekedő gépek balesetei tartoznak bele. Nincs információnk a kisgépekről és a charter járatokról.)

Ezalatt a magyar utakon 573-an haltak meg, köztük 91 kerékpáros.

4. Az emberek többnyire a földön közlekednek. A Liszt Ferenc Repülőtéren alig több, mint 9 millió utast regisztráltak tavaly egész évben (a világon meg összesen 3 milliárdot, 2013-as adat).

Ehhez képest, a helyi tömegközlekedést 2,2 milliárd alkalommal vettük igénybe tavaly Magyarországon. Ebben nincsenek benne a helyközi és nemzetközi járatok (671 millió utas), és főleg nincsenek benne a személyes használatú közúti közlekedésre szánt járművek (személygépkocsik, motorkerékpárok, segédmotoros kerékpárok és kerékpárok) adatai. Mivel nem állnak rendelkezésre.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy gyalog milyen veszélyes közlekedni!

A repülőbalesetekről azért nehéz statisztikát értelmezni, és trendeket számolni velük, mert nagyon kicsi az esetszám. Egy-egy nagyobb gép katasztrófája a statisztikákat jelentős mértékben eltorzítja. Azon például vitáznak szakmai berkekben, hogy a tavaly tavasszal Ukrajna felett lelőtt maláj gép légi balesetnek vagy terrorizmusnak számít-e. Mert ha terrorizmus, akkor kiveszik a statisztikákból. Ezzel máris 30%-ot javulnának a tavalyi adatok.

5. Értelmezhetetlen egy olyan adat, hogy "egymilliárd utazásra eső halálesetek száma" a kerékpár vonatkozásában. A tömegközlekedési eszközök (autóbusz, repülőgép, villamos, vonat...) adatait regisztrálják. Pontosan meg tudjuk mondani, hány autóbusz közlekedett egy városban egy adott időszakban, hány utast szállítottak, és hány kilométert tettek meg. Tudjuk, mennyi balesetet okoztak /szenvedtek el, és ebből hány volt halálos.

A 2014. év adattal számolva, például 319 lenne az egymilliárd repülőútra jutó halottak száma, amivel a repülők már beelőzik a bringásokat, és a motorosok mögött a második helyre jönnek fel.

A személygépkocsikról és motorkerékpárokról legalább a számukra vonatkozóan van adat. A balesetekről szintén van. Ha feltételezzük, hogy átlagosan mondjuk kétnaponta használjuk őket, tudunk következtetni az egy utazásra eső halálos balesetek számára is. Az üzemanyag fogyasztásból pedig a megtett kilométerekre.

A kerékpárosokra vonatkozóan semmilyen adat nincs. Eltekintve a BKK forgalomszámlálásától, miszerint Budapest kerékpáros forgalma az elmúlt 4 évben 2,5-szeresére nőtt. Az elmúlt 20 év alatt 11-szeresére. Az elmúlt 13 évben, amióta a KSH gyűjt erről adatot, a kerékpárosok nem okoztak szignifikánsan több személyi sérüléssel járó balesetet.

Ráadásul a légi közlekedés globális természetű, a kerékpár helyi. A helyi szokások, tapasztalatok, infrastruktúra, előírások és azok betartása jelentős különbségeket eredményezhet a nemzeti statisztikák között, de akár azokon belül is.

A közkedvelt összehasonlító adat, amit az Index is idéz  (Roger Ford cikkén alapul, Modern Railways, 2000. októberi szám), 1990-2000 közötti adatokat dolgoz fel. Nem értek egyet az Index véleményével: az elmúlt 15 évben bármi történhetett, nálunk például a közúti közlekedésbiztonság óriási javuláson ment át: a 2000-es évek közepe óta megfeleződött a halálos kimenetelű közúti balesetek száma.

6. Kerékpárral közlekedni nem (csak) azért veszélyes, mert a kerékpár maga veszélyes üzem, hanem azért, mert hasonlóan a gyalogosokhoz, a kerékpáros is meglehetősen védtelenül vesz részt a közlekedésben.

Nálunk szokás az áldozatot hibáztatni, ezért ha a kerékpáros áldozatul esik egy balesetben, szinte mindig hibás is. Ha nem rögzíti kamerával, hogy mi történt, úgysem tudja bizonyítani. De például az USA-ban az esetek 87%-ában az autós a hibás és az összes közúti baleset mindössze 1%-áért teszik a kerékpárosokat felelőssé.

Ér-e csalni?

Mi az érvényesülés titka Magyarországon? Elfogadható-e hamis adatokat közölni, hogy anyagi előnyhöz jussunk? Lehetséges-e egyáltalán becsületesen meggazdagodni? Fontos kérdések ezek a közelmúlt brókercéges visszaélései és különféle korrupciós ügyei tükrében. A Tárki 2013-ban megismételt érték kutatása többek között ezekre a kérdésekre is választ keresett. (A 2009. évi hasonló kutatásról itt és itt írtunk.)

A kutatás úgy találta, hogy 2009-ről 2013-ra a szabályszegések elvi elutasítása csökkent, vagyis kevésbé akadunk fenn a gondolatra, hogy valaki adót csalt, bliccelt a villamoson vagy hamis adatokkal jutott anyagi előnyhöz. Ez egyrészről jó hír, mert a szabályszegéseket sokkal magasabb arányban követjük el valójában, mint amennyire gondoljuk, s így reálisabb önképet rajzolunk. Ugyanakkor, mit érnek a normák, ha már elvileg sem tartjuk fontosnak a követésüket?

A kutatás alapján a magyarok

• 80%-a szerint becsületesen nem lehet meggazdagodni,
• 75%-a szerint aki vinni akarja valamire, annak egyes szabályokat át kell hágnia,
• 50%-a véli csak úgy, hogy kemény munkával el lehet érni, amit akarunk, és alig
• 20%-a szerint van mindenkinek egyenlő esélye az érvényesülésre.

A kemény munka szerepét az érvényesülésben, illetve a munka hiányának szerepét az elszegényedésben az emberek vélekedésében a kapcsolati tőke, illetve annak hiánya váltotta fel 2013-ra.

Nőnap margójára

A demokrácia éllovasaként ismert Ruandában a parlamenti képviselők 64%-a nő. Hozzá kell tenni, hogy a népesség 70%-a is nő, ugyanis a férfiak többnyire nem élték túl a 20 évvel ezelőtti népirtást. Akárhogy is, a ruandai parlamentben a legmagasabb a nők aránya az egész világon. A nemzetközi átlag egyébként 22%. A lista első 5 helyén nem EU tagállam áll.

Az alábbi ábrán az első három helyezett után az EU tagállamok sorrendjét ábrázoltuk, a többi mintegy 100 ország nem fért fel az ábrára. Svédországot egyébként még Kuba és a Seychelles-szigetek előzik meg.

Magyarország a maga tekintélyes 10%-ával az előkelő 112. helyet tudhatja magáénak. Nem áll mögöttünk európai ország. Ciprus az utolsó előtti, a maga 101. helyével. Viszont Kongót és Nigériát is magunk mögött hagytuk. És Quatarban például egyáltalán nincsenek nők a parlamentben. Igaz, Nigériában is csak addig, amíg az utolsó is fel nem robbantja magát egy zsúfolt piactéren.

Az alábbiakban a legutóbbi Eurobarometer kutatás eredményeit közöljük kommentár nélkül, "egy kép többet ér ezer szónál" jeligére.

Sikertermékünk: a Növekedési Hitelprogram (NHP) - vagy mégsem?

Az MNB weboldalát böngészve azt találjuk, hogy a Növekedési Hitelprogram (NHP) az évezred sikerterméke. Kockázatokkal nem jár, veszélyei nincsenek, fejfájást nem okoz, csak egyszerűen fellendíti a gazdaságot, növeli a beruházási kedvet és a GDP-t, aminek eleddig kizárólag a bankok szigorúsága állta útját.

Mi nem így látjuk.

1. Az NHP nem hozott áttörést a KKV hitelezésben, csak lassította a visszaesést

A teljes vállalati hitelállomány a csúcsidőszakot jelentő 2008. III. negyedévéhez képest 2,27 milliárd forinttal, 26%-kal csökkent. A csökkenés a KKV szektor vonatkozásában csak 2013-ban és csak átmenetileg állt meg, az NHP első szakaszának hatására. Azóta a KKV állomány az NHP program ellenére továbbra is esik.

Az MNB magyarázata szerint, a teljes vállalati hitelállomány egy fióktelep egyedi nagyvállalati finanszírozása miatt mutat növekedést 2014-ben (az idősoros adatokban jól látszik, hogy a fióktelepi hitelállomány 150 milliárd forinttal emelkedett 2013-ról 2014-re - a fióktelepek azonban tipikusan nem a KKV szegmenst, hanem a nagyvállalatokat finanszírozzák).

Igaz, ha figyelmen kívül hagyjuk az NHP állományt, a visszaesés még látványosabb lenne.

2. Forrásköltség kockázata: a jegybanki alapkamat emelkedése

Sokan felvetették már, hogy az NHP egyik gyenge pontja az MNB részéről 0%-on biztosított forrás, amire mihelyst visszakerül kereskedelmi banki betétként az MNB-hez, az MNB a mindenkori jegybanki alapkamatot fizeti már. Az így keletkező kamatveszteség mértéke a forrás összegétől és a mindenkori jegybanki alapkamattól függ.

Jelenleg az alacsony kamat, és a még vállalható mértékű összeg miatt a veszteség csekély, és az MNB árfolyamnyeresége bőven fedezi. Mivel a teljes keretösszeg a GDP 6%-át sem teszi ki (első szakasz: 700 milliárd, második szakasz: 1000 milliárd, amiből eddig 600 milliárdot hívtak le), egy 10%-os alapkamat esetében sem éri el a veszteség a GDP 0,5%-át (130 milliárd forint / év).

Megint más kérdés, hogy az NHP plusszal az állomány további 500 milliárd forintos keretet kap, és még 1000 milliárd forinttal (vagy bármennyivel, amit az MNB jónak lát) növelhető. A későbbi évek alapkamata pedig nem látható előre.

3. Portfólióminőség kockázata: az alacsony kamatfelár nem fedezi a várhatóan bedőlő állomány kockázatát

A portfólió minőség azt fejezi ki, hogy az adott portfólióba tartozó ügyfelek milyen valószínűséggel válnak nemfizetővé. A kamatfelár ennek a kockázatnak a fedezésére szolgál. Minél kockázatosabb egy portfólió, annál magasabb kamatfelár fedezi a nemfizetés kockázatát.

Az NHP kamatfelára 2,5%, ami nagyjából egy 2,5%-os bedőlési valószínűségű fedezetlen portfólió kockázatát fedezi. Az NHP hitelek mögött van fedezet. Ha a korábbi évek tapasztalatára alapozva 30%-os fedezet megtérüléssel számolunk, akkor 4%-os bedőlési arány mellett fedezi a fenti kamatfelár a portfóliót.

A 2014. év végi előzetes hitelintézeti idősor szerint, a KKV állomány mindössze 64%-a problémamentes. A legkockázatosabb ügyfélkört a mikróvállalatok jelentik, ott a problémás (90 napon túl nem fizető) hitelek aránya 29%. A kis- és középvállalati ügyfélkörben az arány egyaránt 19-19%. Ekkora kockázatot az NHP 2,5%-os marzsa nem fedez.

Mégis, az NHP fő célközönsége a mikróvállalati ügyfélkör (teljes állomány 38%-át, 231,5 milliárd forintot nekik folyósították).

Iparági megoszlást tekintve is a kockázatos mezőgazdaság tudhatja magának a legnagyobb szeletet (27%).

4. Szakmai felkészültség, tapasztalat és informatikai, elemzői, egyéb háttér rendelkezésre állása a kisebb (magyar tulajdonú) bankoknál és takarékszövetkezeteknél

Az NHP-ról szóló legfrissebb MNB jelentés szerint, az NHP keretében folyósított hitelek harmadát nyújtják kisbankok (25%) és takarékszövetkezetek (7%). A legtöbb kisbank és szinte valamennyi takarékszövetkezet csekély mértékben rendelkezik vállalkozásfinanszírozási tapasztalatokkal, megfelelő szakmai, informatikai és egyéb háttérrel, egyszerűen azért, mert a kicsi portfólió nem ad rá lehetőséget.

A teljes vállalati hitelállományból a kisbankok 11%-kal, a szövetkezeti hitelintézetek 3%-kal részesednek.

A takarékszövetkezetek például 45 milliárd forintnyi új NHP hitelt folyósítottak 2014-ben, hogy mindeközben a teljes vállalati hitelállományuk 2012 óta 25%-kal, több mint 100 milliárd forinttal csökkent. A hitelintézeti szektoron belül egyedül a kisbankok tudtak növekvő KKV portfóliót felmutatni.

Miközben saját minősítésük szerint a szövetkezeti és kisbanki hitelintézetek vállalati portfóliójának jobbnak kellene lennie a nagybankokénál, a tényleges nemteljesítési arány mégis náluk magasabb (a 90 napon túl késedelmes hitelek aránya 22,1% a szövetkezeteknél, szemben a teljes szektor 17%-os mutatójával, forrás: Pénzügyi stabilitási jelentés), ami arra utal, hogy kevésbé tudják megítélni a várható kockázatokat, mint a nagyobb portfólióval, tapasztalattal és komolyabb elemző háttérrel rendelkező nagybankok.

A kockázati megítélés pontatlansága bizonytalan mértékű várható veszteséget vetít előre. A kisebb bankok, és különösen a szövetkezetek számára egy váratlan veszteség komoly megrázkódtatást okozhat, mivel nincs mögöttük stabil, tőkeerős tulajdonosi háttér.

5. Tulajdonosi kockázat, különösen a kisebb, magyar tulajdonú bankok, valamint a takarékszövetkezetek esetében

Látva az elmúlt 1-2 év folyamatait, az rajzolódik ki, hogy sajnos, a magyar vállalat- (és bank-) tulajdonosokban nem alakult ki a nyugaton elvárt és megszokott tulajdonosi szemlélet, ami egy potenciális veszteség esetén tőkepótlást eredményezne. A magyar tulajdonosok ilyenkor hagyják veszni a vállalkozásukat, kihátrálnak mögüle.

Pénzügyi stabilitási kockázatot rejt magában a tapasztalat hiányából adódó rendszerszinten várható veszteség, amit nem fedez a mesterségesen alacsonyan tartott kamat, és a kihátráló tulajdonosi kör kombinációja egy olyan szituációban, amikor a korábbi kormányzati intézkedések hatására a szektor számára hagyományosan stabil, megbízható háztartási hitelek esetében is rezeg a léc.

6. Az NHP plusz program

Az NHP plusz program az NHP idei évre szánt 500 milliárdos keretét további 500 milliárd forinttal növeli, de a célcsoport ebben az esetben azon "hitelképes" vállalkozások lesznek, akik az NHP-ba nem férnek be (gyenge adósminősítés és/vagy fedezethiány miatt), és a magasabb, piaci kamaton nem hitelképesek.

Az alábbi ábrán látszik, hogy a piaci kamatlábon finanszírozott vállalkozások kockázatát a hitelintézetek az NHP kamatplafonjánál jóval magasabbra árazzák.

A korábban bemutatott kockázati tényezők az NHP plusz program hatására fokozottan érvényesülnek, a felismerten kockázatosabb voltuk miatt eddig elutasított ügyfélkör felé történő nyitást ösztönözve. Az új program azt sugallhatja a hitelezőnek, hogy nem baj, ha nem tud fizetni a mikróvállalkozás, majd az MNB elviszi a balhét. Csakhogy, miközben az MNB egy-egy ügylet veszteségének az 50%-át vállalja át, az egyes hitelintézetek teljes NHP plusz portfóliójának mindössze 2,5%-át biztosítja.

Adatbiztonság a Facebook és Edward Snowden korában

Csak mert paranoiás vagy, még nem biztos, hogy nem üldöznek...

Amióta gyakorlatilag az interneten éljük az életünket, tartunk kapcsolatot, vásárolunk, bankolunk, híreket olvasunk, stb., felvetődhetett, hogy ezen tevékenységeink nyomon követhetők, belőlük sok minden megtudható rólunk, amit akár nem is sejtenénk. És ezekkel az információkkal vissza is lehet élni. Sokakban azonban csak a Snowden botrányt követően tudatosult, hogy akár kormányok és titkosszolgálatok figyelhetnek bennünket ilyen módon, vagyis újra érvényes lehet, amit József Attila már a kezdetlegesebb eszközök ismeretében is szóvá tett:

"Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg."

Hogy ez nem csak játék és mese, hanem valóban személyiségi jogi kérdéseket vet fel, arról olvassátok el a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság jelentését. Az Európai Adatvédelmi Hatóságok vonatkozó nyilatkozatát itt olvashatjátok.

És még nem is beszéltünk az adatokkal való visszaélés gyakori  (pl. online zaklatás, személy-azonosság lopás, jelszó lopások, bankkártya csalások, stb...), illetve kínos módszereiről (pl.: elektronikus bankrablás). A problémát nem egyszerűen csak az jelentheti, hogy bűnözők bántani akarnak bennünket, hanem az is, hogy egész iparág épül az interneten fellelhető adatok strukturálására, követésére, és azok alapján üzleti döntések támogatására, ami felveti a határok tisztázásának szükségszerűségét üzleti és magánérdek között.

Az elmúlt néhány hónapban két felmérés készült a témában. A Cigi-Ipsos nemzetközi felmérésében Magyarország nem szerepel ugyan, de nagyobb nemzetközi rálátást ad, ezért érdekes lehet. A másik felmérés egy Eurobarometer kutatás, amely az EU állampolgárok internetes adatbiztonsághoz való hozzáállását vizsgálja, itt tehát lesz magyar adatunk is.

A Cigi-Ipsos kutatás arra az eredményre jutott, hogy a fejlett országokban (Európa és Észak-Amerika) sokkal kevésbé aggódnak az internethasználók az adatbiztonság miatt, mint Latin-Amerikában, Ázsiában vagy a Közel-Keleten és Afrikában.

Amerika és Európa ugyanakkor sokkal jobban aggódik az adatok kereskedelmi célú vagy rosszindulatú felhasználása, mint a kormányzati adatkövetés miatt.

Mégis, a Közel-Keleten, Latin-Amerikában és Ázsiában vigyáznak adataikra kevésbé a felhasználók.

Az Eurobarometer kutatás szerint, az EU polgárainak mindössze 47%-a (Dániában, Hollandiában és Svédországban közel 70%, Magyarországon 38%) érzi magát jól informáltnak az internethasználat veszélyeivel kapcsolatban, de ennek ellenére magabiztos 74% gondolja úgy, hogy hatékonyan tud védekezni a számítógépes bűnözéssel szemben (Magyarország: 63%).

A válaszadók 80%-a tart valamiféle visszaéléstől az internethasználat kapcsán, az Eurobarometer azt is megkérdezte, mit tesznek ellene. A magyar reakciók nagyjából követik az EU átlagot, négy pontban mutatkozik jelentősebb eltérés: 1) ismeretlentől érkező e-mail megnyitása, 2) jelszó változtatás gyakorisága, 3) biztonsági beállítások használata, továbbá 4) netes bankolás visszafogása terén. A jelszó változtatásra irányuló kérdés alapján, a magyarok 53%-a egyáltalán nem változtatott semmilyen jelszót az elmúlt 12 hónapban. Az EU-s átlag is magas, 37%.

A probléma súlyosságát az is mutatja, hogy a megkérdezettek többsége vált már valamilyen internetes bűncselekmény áldozatává.

Mivel egyre több riasztó hír jelenik meg a médiában arról, hogy diákok öngyilkosságot követnek el netes zaklatás hatására, az EU-ban kiemelt szerepet kapott a fiatalok védelme. A kampány sikerét azonban kétségessé teszi a kutatás eredménye, miszerint a megkérdezett háztartások 67%-a (Magyarországon: 72%-a) semmit nem tesz a gyermek védelme érdekében.

Miért ragaszkodik a kormány a szakiskolákhoz?

A cikk az Oktatási Hivatal 2013/2014-es tanév adatait bemutató prezentációja, valamint a korábbi évekről készült statisztikák alapján készült.

1. Demográfiai folyamatok a kihasználtság csökkenését hozzák a középfokú oktatásban

Az alacsony és csökkenő születésszám következtében évről évre kevesebb diák jelentkezik középfokú oktatási intézménybe, miközben az intézményi férőhelyek száma lassú növekedést mutat. A fenti két folyamat jelentős felesleges kapacitást eredményez. A 2013/2014 tanévben a férőhelyek mindössze 60%-ának megfelelő számú jelentkező azok 44%-át hagyta betöltetlenül.

2. Az egyes intézménytípusok népszerűsége nem azonos

A tanulók 45%-a első helyen gimnáziumba, 34%-a szakközépiskolába jelentkezik. Csakhogy a felvetteknek mindössze 40%-a kerül gimnáziumba, 37%-a szakközépiskolába, 24%-a szakiskolába.

3. Először a népszerűbb helyek töltődnek fel

Mivel a közoktatást is piaci elvek (kereslet-kínálat) mozgatják, először a legnépszerűbb iskolák legnépszerűbb képzési típusai által kínált helyeket töltik be, majd a népszerűség csökkenésével a kihasználtság is csökken.

A 4-5 évfolyamos gimnáziumba felvettek létszáma a 2000-es évek közepi emelkedést követően jelenleg ismét a 2000. évinek megfelelő szinten, 27 ezer fő körül alakul (-2%), a szakközépiskolák a 2000/2001-es referencia tanévhez képest 12%-os, a szakiskolák 26%-os létszámcsökkenést szenvedtek el.

4. Férőhelyek betöltöttsége intézménytípusonként

A 8 évfolyamos gimnáziumok 93%-os, a hatévfolyamosok 87%-os, a négyévfolyamosok 73%-os, ezzel szemben a szakiskolák mindössze 38,6%-os átlagos feltöltöttséggel büszkélkedhetnek.

A szakközépiskolák által kínált egyes szakmacsoportok között kirívó különbségeket találunk. A közszolgálati, egészségügyi és közgazdasági szakközépiskolák betöltöttsége közelíti a gimnáziumokét. A könnyűipari szakközépiskoláké mindössze 14%-os.

A szakiskolák közül a legnépszerűbb, vendéglátás-turizmus szakma betöltöttsége is mindössze 56%-os, a legkevésbé népszerű vegyiparé 4%.

Szakiskolai képzést 2204 területen hirdettek meg. Ebből 158 esetben vonták vissza az indítást és 355 területre nem vettek fel tanulót. A legtöbb tanulót szakácsnak (2500), eladónak (1850), pincérnek (1550) vagy cukrásznak (1250) vették fel, de indult képzés egyetlen fővel is: népi kézműves hímző, illetve kosárfonó, valamint kályhás szakirányon.

Ehhez képest, például nyelvi előkészítő évvel rendelkező gimnáziumot vagy szakközépiskolát 24 ezer tanuló jelölt meg első helyen, közülük 7100-at vettek fel. A túljelentkezés tehát több mint háromszoros volt.

Felsőoktatás: hallgatók és diplomák

A felsőoktatásban tanulók száma 27%-kal csökkent 2005 óta.

1960-ban mindössze 45 ezren tanultak felsőfokú oktatási intézményben. Számuk két nagyobb hullámban, 1976-ra 111 ezerre emelkedett, majd a rendszerváltásig lassan csökkent. Mindkét irányú jelenségnek egyértelmű demográfiai magyarázata van: a "Ratkó gyerekek" (háború utáni születésösztönzés időszakában, az 1950-es évek elején születettek) ekkor jártak húszas éveinkben. A Ratkó-korszak után a születésszám visszaesett, ami később a felsőoktatás iránti kereslet csökkenésében is látszik.

A "Ratkó unokák" (Ratkó gyerekek gyerekei) a 90-es évek folyamán, a rendszerváltást követően léptek egyetemista korba.  Az új idők új szele ráadásul jelentős társadalmi szemléletváltással is párosult. A felsőfokú intézmények felértékelődtek, népszerűségük hirtelen meredek emelkedésnek indult, és 2005-ben tetőzött 424 ezer hallgatóval.

A hallgatók száma azóta folyamatosan csökken. A KSH adatai szerint, a 2014/2015-ös tanévre 307 ezren iratkoztak be. Az összes hallgatón belül, a nappali tagozaton tanulók száma 2007-ig még növekedést mutatott, utána stagnált, és 2012-től csökken. A nagy visszaesés tehát az egyéb munkarendek szerinti oktatásokban (levelező, esti, egyéb) következett be, amelyek a 2000-es évek elején még a teljes hallgatói létszám csaknem felét adták, arányuk mára kevesebb, mint 30%-ra csökkent.

A nappali tagozatra felvettek száma relatíve kiegyensúlyozott maradt a jelentkezők számának alakulásához képest, amit úgy értek el, hogy amikor kevesen jelentkeztek, magasabb arányban nyertek felvételt (pl.: 2008-ban: 78%). 1990-ben a jelentkezők 36%-át, 2013-ban 76%-át vették fel.

Jó kérdés, hogy miért fogy a jelentkezők száma, és mi várható a továbbiakban. Többtényezős kérdésről van szó, és némelyik nem elemezhető ki számszakilag. Például a "divat" jelleg és a fizetőssé váló rendszertől és/vagy a röghöz kötő szerződéstől való megrémülés. Kielemezhetők azonban a demográfiai vonatkozások.

Az Oktatási Hivatal adatai szerint, 2001-ről 2013-ra a leglátványosabb változást a fiatalabbak (20 év alattiak) arányának csökkenése adja, ami az alábbi okokra vezethető vissza.

• Kitolódnak a középiskolai évek (a mostanában végző korosztály esetében az iskolakezdés a szülő megítélésére volt bízva és sokan kitolták egy évvel; több középiskolában van nulladik, nyelvi évfolyam, stb), 
• Akit elsőre nem vesznek fel, világot lát és később próbálkozik újra.

A 2013-ban 21 éves korosztály 1992-ben született, amikor a rendszerváltás hatására megindult a születésszám rohamos csökkenése. A csökkenés egész a 2000-es évek elejéig tartott, amikor stagnálásba váltott át, majd a válság hatására tovább esett. A fiatalok tehát csak akkor tudják kompenzálni a létszám csökkenést, ha növekvő arányban jelentkeznek felsőoktatási intézménybe.

2003-ban még alig volt mérhető különbség az egyes korcsoportokon belül a diplomával rendelkezők arányában (14-17%). Az elmúlt 10 évben a legidősebb vizsgált korcsoport kivételével mindenhol emelkedett a felsőfokú végzettségűek aránya, leginkább a 34 év alattiak között, ahol közel megduplázódott. Az érdekelt korcsoportokon belül tehát magas és emelkedő a diplomák iránti kereslet, ami tompítja a létszámcsökkenés mértékét.

A trend másik eleme az idősebb korosztály erőteljesebb jelenléte a továbbtanulásban. Leginkább a Ratkó unokák továbbtanulása húzódik el. Ők  az a korosztály, ahol a legtöbb gyerek született (több, mint a duplája a 90-es évek korosztályának), de ahol még erősen korlátozottak voltak a továbbtanulási lehetőségek. Ez a többlet azonban véges, és lassan teljesen kimerül, ami a nem nappali oktatási rendben résztvevők számának gyors csökkenésében is nyomon követhető.

Nagy kérdés, hogy a képzés társadalmi szempontból mennyire hatékony. Vagyis, hány hallgató hány évnyi továbbtanulásába kell a társadalomnak pénzt és időt invesztálnia egy diplomához.

Erre vonatkozóan csak közelítő információval rendelkezünk. Az adott évben nappali tagozatra felvettek számához viszonyítva a felvételt követő harmadik, negyedik, illetve ötödik évben oklevelet szerzők számát, csak meglehetős óvatossággal kezelhető adatsort kapunk. Sem a hallgatói létszám nem egyenletes, sem a képzés időtartama, és a végzés időpontja nincs kőbe vésve, ezért az arányok torzulhatnak. Ráadásul, 2005-ben a bolognai rendszer bevezetése megbontotta a képzési időszakot (alapképzés + mesterképzés + doktori fokozat), lerövidítve az oklevélhez jutás átlagos idejét.

Mindazonáltal, 1990-től folyamatosan romlott az oklevelet szerzők aránya, és a 2008-as mélyponton már alig volt 50% felett. 2009-ben a bolognai rendszer első végzősei mentették meg a helyzetet, de a 3 éves adatok 2012-től, a 4 évesek pedig 2013-ban mutatnak ismételt visszaesést. 1990 és 2010 között összesen 915 ezer főt vettek fel, de 1993 és 2013 között csak 595 ezren szereztek oklevelet (65%).