Te túlképzett vagy? Esetleg alulképzett?

A Randstad Workmonitor kutatás idén szeptemberben arra kereste a választ a kutatásban érintett 32 országban foglalkoztatott munkavállalók megkérdezésével, hogy az egyes országokban vajon milyen távol áll a munkaerő kereslet a kínálattól. Nyilván, ez egy közvélemény kutatás, ahol mindenki a véleményéről számol be, nem a tényekről. A tényeket (amiket a munkáltatók adatszolgáltatásai alapján számoltak ki) holnap nézzük majd meg.

A magyar eredmény nagyjából tükrözi az átlagot, sőt, sok tekintetben jobb is annál. A többi országában a megkérdezettek kb. fele (47%) találja túlképzettnek magát, nálunk ez az arány 31%-os. A megkérdezett országok átlagában 20% gondolja, hogy alulképzett lenne, nálunk gyakorlatilag nincsenek is ilyenek (4%). Van egy kétharmados többség (világ: 66%, nálunk: 67%), aki saját bevallása szerint képzettségének megfelelő munkát végez. De csak a magyarok képesek választani ezek közül, a többi ország válaszadói esetében bőven 100% feletti eredményt kapunk, azaz bőszen beikszelgették, hogy túlképzettek, alulképzettek és pont jók egyszerre.

Ebben a kutatásban kedvencem Kína. Náluk egyetlen arány emelkedik ki mind fölé: az egyetértők aránya. Gyakorlatilag mindegy mi a kérdés, beleértve az ellenkezőjét is, a kínaiak legalább 70%-a egyetért.

15-29 évesek munkanélküliségi rátája

Felsőfokú végzettségre jobbára csak 19 éves korunk után teszünk szert, ezért a 19 év alatti munkanélküliek mind maximum középfokú végzettségűek. Látható, hogy ebben a korcsoportban, aki dolgozni akar, annak gyakorlatilag esélye sincs. A korcsoport átlagos munkanélküliségi rátája megközelíti az 50%-ot.

A 20-24 évesek korcsoportjában, a munkanélküliségi ráta az alapfokú végzettségűek között a legmagasabb. Látható azonban, hogy más végzettséggel sem könnyű elhelyezkedni: a munkanélküliségi ráta ebben a korcsoportban a szakközépiskolások kivételével minden esetben 20% feletti.

A 25-29 évesek között minden végzettségi csoportban javul a foglalkoztatottság. 10% alá azonban csak az egyetemet végzettek körében csökken. Főiskolások és szakközépiskolát végzettek esetében kerek 10%, az összes többi esetben ennél jóval magasabb. 

Tények és mítoszok

Nos, a diplomás munkanélküliség mítoszát itt le is zárhatjuk: A foglalkoztatottakon belül sokkal magasabb a diplomások aránya (24%), mint a teljes népességen belül (21%). Ellenben az alacsony végzettségűek aránya sokkal alacsonyabb (11% vs 18%).

A munkanélkülieken belül a diplomások aránya mindössze 10% (egyetemet végzettek: 3%, főiskolát végzettek: 7%). Az alacsony végzettségűek aránya 30%.

A másik általános tévhit, hogy kevés a szakmunkás és ezért nem is találni jó szakembert az országban és nincs szakmunkás képzés, és pedig mekkora szükség volna rá. A munkanélküliek között a szakközépiskolát és szakmunkásképzőt végzettek aránya 33%. 

Mindez persze nem zárja ki, hogy _jó_ szakembert nehéz legyen találni. Mint ahogy az is előfordul, hogy a friss diplomásokat nem végzettségüknek megfelelően foglalkoztatják. Erről még lesz szó később.

Felsőfokú végzettségűek

A fiatalok munkaerő-piaci esélyeit a végzettségük nagyban meghatározza. Az ábráról az látszik, hogy az előző grafikonokon megfigyelt trenddel ellentétben, a déli országok mellett a keleti országokban a legalacsonyabb a felsőfokú végzettségűek aránya. Érdekes, hogy a trendvonal ezúttal inkább észak-déli, mint keleti-nyugati, mivel a keleti blokkon belül, az Északi-tenger térsége kifejezetten magas arányt tud felmutatni.

Minden országban, Magyarországon is nőtt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. A regionális különbségek nálunk e mutató tekintetében a legmarkánsabbak: Közép-Magyarország (31,4%) toronymagasan felülteljesíti a többi régiót (17%, 16%).

Korai iskola elhagyók

Korai iskolaelhagyók azok, akik idő előtt hullanak ki az oktatási rendszerből.

Kevés kivétellel megint azt látjuk, hogy a kelet-európai országokban a legkedvezőbb a mutató értéke: az iskolát időnek előtte elhagyók aránya a 10%-ot sem éri el. Magyarországon az arány kerek 10%, az alföldi és az északi régiók 2 százalékpontos lemaradása mellett. Látni kel azonban azt is, hogy az országon belül megfigyelhető egy kiegyenlítő trend: a két gyenge régió javulása mellett a hagyományosan erős Közép-Magyarországi régió visszaesést mutat.

Kallódók

Az ábrán több tendencia is nyomon követhető:

• A déli országok nem tudnak mit kezdeni a fiataljaikkal: se tovább nem tanulnak, se munkába nem állnak, és a helyzet romlott 2002 óta.
• A kelet-európai országokban a tendencia javuló, kivéve Magyarországon, ahol az érték EU átlag körüli és nincs változás.
• A nyugat-európai országokban Norvégia, Belgium, Németország és Málta kivételével a helyzet az elmúlt években vagy (délen és az íreknél jelentős mértékben) romlott vagy nem változott.

Alacsony végzettségűek

A mutató a 25–64 éves korosztályon belül a legfeljebb az általános iskola 8. osztályának megfelelő (ISCED 0–2. szintű) végzettségű személyek arányát mutatja az ugyanebbe a korcsoportba tartozó népesség százalékában.

Az ábrán kék színt kaptak a nyugat-európai országok, zöldet a volt kommunista országok, barnát a két EU-s átlagérték, és pirosat Magyarország, ahol az egyes régiók adatait külön is ábrázoltam. Az ábrán látható, hogy a déli országok óriási elmaradásban vannak oktatás vonatkozásában az EU többi országától: Törökországban, Máltán és Portugáliában 60% feletti az alacsony végzettségűek aránya, őket követi Spanyolország, Olaszország és Görögország. A déli országok után jön a nyugat, kb. 20% körüli átlagértékkel. A sort a keleti országok, köztük Magyarország, zárják, ahol átlagosan kb. 13% az alacsony végzettségűek aránya.

Óriásiak a különbségek azonban az országokon belül. Magyarországon még relatíve alacsonyak a régiók közötti különbségek, számunkra mégis tanulságosak lehetnek. Még a leggyengébb mutatóval rendelkező Észak-Alföld (25%) is jobb az EU27 átlagnál (27%), amit a keleti blokk országai húznak fel az EU17 31%-os szintjétől. A legerősebb régiónk Közép-Magyarország 12%-kal, tehát az országon belül 13 százalékpontos különbség figyelhető meg. Elmondandó azonban az is, hogy az elmúlt 10 évben az egyik legnagyobb javulást felmutató ország voltunk, pedig a 2002-es adatok alapján is jól állt az ország.