A mai ábra a magas forintkamatok okait boncolgatja a 2003-2008 közötti időszakban. A
költségvetési hiány régiós összehasonlítását látjátok rajta. A hiány mindig
kockázatot jelent a befektetők szemében, mert arra utal, hogy a gazdaság nincs
egyensúlyban (többet költ, mint amennyi bevétele van). A jegybanki alapkamatot
ezért két okból kellett magasan tartani.
Egyrészt, a hiány inflációt generál, amit ellensúlyozni kell, másrészt (és szerintem ez volt a fő ok, hiszen ebben az időszakban az infláció már nem volt vészes), meg kell fizetni a kockázatvállalás árát a befektetők felé, különben inkább viszik biztonságos helyekre a pénzüket, és akkor mi miből finanszíroznánk a hiányunkat?
Egyrészt, a hiány inflációt generál, amit ellensúlyozni kell, másrészt (és szerintem ez volt a fő ok, hiszen ebben az időszakban az infláció már nem volt vészes), meg kell fizetni a kockázatvállalás árát a befektetők felé, különben inkább viszik biztonságos helyekre a pénzüket, és akkor mi miből finanszíroznánk a hiányunkat?
A költségvetési hiányt a Bokros-csomag 1995-ben igyekezett
visszaszorítani. Mivel a csomag intézkedéseinek jelentős részét
az alkotmánybíróság megsemmisítette, az egyenleg javulásának fő eleme a
felturbózott privatizáció volt. A privatizációnak van egy olyan hátrányos
tulajdonsága, hogy nem folytatható a végtelenségig, mert egy idő után elfogy a
privatizálandó vagyon. Tehát a csomag ellenére, az egyensúlytalanság állapota
fennmaradt. Az 1998-as választási évben a hiány ismét megugrott, de ezt
követően a költekezést az első Orbán kormány visszafogta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése