2012. szeptember 29., szombat

Költségvetési hiány


A mai ábra a magas forintkamatok okait boncolgatja a 2003-2008 közötti időszakban. A költségvetési hiány régiós összehasonlítását látjátok rajta. A hiány mindig kockázatot jelent a befektetők szemében, mert arra utal, hogy a gazdaság nincs egyensúlyban (többet költ, mint amennyi bevétele van). A jegybanki alapkamatot ezért két okból kellett magasan tartani. 

Egyrészt, a hiány inflációt generál, amit ellensúlyozni kell, másrészt (és szerintem ez volt a fő ok, hiszen ebben az időszakban az infláció már nem volt vészes), meg kell fizetni a kockázatvállalás árát a befektetők felé, különben inkább viszik biztonságos helyekre a pénzüket, és akkor mi miből finanszíroznánk a hiányunkat?

A költségvetési hiányt a Bokros-csomag 1995-ben igyekezett visszaszorítani. Mivel a csomag intézkedéseinek jelentős részét az alkotmánybíróság megsemmisítette, az egyenleg javulásának fő eleme a felturbózott privatizáció volt. A privatizációnak van egy olyan hátrányos tulajdonsága, hogy nem folytatható a végtelenségig, mert egy idő után elfogy a privatizálandó vagyon. Tehát a csomag ellenére, az egyensúlytalanság állapota fennmaradt. Az 1998-as választási évben a hiány ismét megugrott, de ezt követően a költekezést az első Orbán kormány visszafogta.

2002-ben újabb választási év következett és a költségvetési hiány GDP-arányosan 9%-ra emelkedett, majd a következő évek minimális korrekciója után újabb csúcsot döntött 2006-ban (9,4%). 2007-től a kormányzat drasztikus megszorítási intézkedéseket vezetett be, aminek hatására a hiány a GDP-arányos 4-5%-os szintekre süllyedt. Az EU elvárása egy fenntartható, 3% alatti hiányszint. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése