Menekültekről hiszti nélkül

Összekuszálódott a sok adat a menekültekkel kapcsolatban? Nem tudod már követni, hogy mi mennyi? Ez a cikk neked szól!

1. Menekülthelyzet a világban

Az UNHCR 13,9 millióra becsüli azok számát, akik 2014-ben üldöztetés vagy konfliktushelyzet miatt elhagyni kényszerültek otthonukat. Az összes otthonát elhagyni kényszerülők (korábbiakkal együtt) mintegy 60 millióan vannak. Hat Magyarországnyian.

A legtöbben saját országukban keresnek menedéket. A kivándorlók többsége illegális utakat jár be, nem kér menedékjogot. A legnagyobb befogadó ország Törökország (1,59 millió), Pakisztán (1,51 millió), Libanon (1,15 millió), Irán (0,98 millió) és Etiópia (0,66 millió) volt 2014-ben.

Hivatalosan kérelmet 866 ezren nyújtottak be, 45%-kal többen, mint 2013-ban. A rekord-év 1992 (balkáni háború éve) volt, közel 900 ezer kérelemmel (tehát közel járunk). A kérelmek nagy részét Európa kapta (714 ezer), közel dupláját az előző évinek.

A legnagyobb befogadó országok (a benyújtott kérelmek száma alapján): Németország (173 ezer), USA (121 ezer),  Törökország (87 ezer), Svédország (75 ezer), Olaszország (64 ezer).

Az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a menedékkérők száma az EU-ban is.

Leginkább a szír (122 ezer), afgán (41 ezer), eritreai (37 ezer), koszovói (38 ezer) és szerb (31 ezer) bevándorlók száma ugrott meg. 

2. A 2014-2015-ös migrációs hullám előtt Magyarországra érkező, tartósan itt élő külföldiek

A különböző források (KSH, Helsinki Bizottság, stb.) egyetértenek abban, hogy Magyarországon 2013-ban mintegy 140 ezer külföldi állampolgárságú személy élt. 82%-uk magyar anyanyelvűnek és nemzetiségűnek vallotta magát.

Az ideérkezők mintegy fele a családegyesítést, további 36%-uk a munkavállalást jelölte meg a bevándorlás okaként. Mindössze 1748-an érkeztek menekültként.

Végzettségük magasabb a magyar átlagnál: 30%-uknak felsőfokú végzettsége van.

A munkaügyi adatfelvételben feltett kérdések alapján, ennek a körnek nem igazán vannak migránsokra jellemző problémái a munkaerőpiacon, mivel beszélik a nyelvet, elfogadjuk a diplomájukat (noha leginkább mégis ez jelent gondot), mind vallási, mind származási értelemben hasonulnak a befogadó országhoz. A migráns népesség 45%-a rokoni / baráti segítséggel jutott munkához.

A 20-64 éves korcsoporton belül az EU tagországokból bevándoroltak foglalkoztatási rátája 66%, a máshonnan érkezőké 63%, a Magyarországon született népességé szintén 63%. A külföldiek esetében még a magyarokénál is nagyobb a különbség nők és férfiak foglalkoztatottsága között. Az EU országokból érkező férfiak 84%-ának, a nők közül kevesebb, mint felének van munkája (a magyar adat: 69% vs 57%).

Az EU tagországokban általában jellemző, hogy a más EU országokból érkezők foglalkoztatási rátája jóval magasabb a fogadó országénál, az európán kívüli országokból érkezőké azonban alacsonyabb.

3. Menekülthelyzet itt és most

A 2014-ben hazánkba érkező 41 ezer menekült fele koszovói volt.

A Bevándorlási Hivatalt a hatalmas szám teljesen lebénította. A benyújtott kérelmek alig 12,7%-áról született döntés, amit csak részben magyaráz, hogy a kérelmezők egy része az eljárás lezárultát megelőzően elhagyta az országot. A kérelmet benyújtók közül 240-en kaptak menekült státuszt, és további 236-an kiegészítő védelmet. Ez a benyújtott összes kérelem 9,4%-a.

2015 első 5 hónapjában több mint 50 ezren nyújtottak be menedékkérelmet Magyarországon. Ennél többen csak Németországban kérelmeztek menedékjogot.

Az ezer lakosra jutó menekültek aránya nálunk a második legmagasabb (Svédország után) az EU-ban.

Évi 8 munkanapot töltünk a budapesti dugókban

Ha eddig azt gondoltuk volna, hogy Budapest dugós város, akkor most megkönnyebbülhetünk: a top 100-ban sincs benne, sőt, még Európában is csak 36. a TomTom Traffic Index listáján. A listát Isztambul, Mexico City és Moszkva vezeti.

A TomTom szerint egy csúcsidőn kívül 30 perces útra átlagosan 17 perc többlet időt kell számolnunk Budapesten az esti és reggeli csúcsforgalom idején. Vagyis, éves szintre vetítve 65 órát, azaz 8 teljes munkanapot töltünk a dugóban. És ez még mind semmi Isztambul 110 órájához képest!



A napok szerinti eloszlás sem egyenletes: reggel a hétfők, este a szerdák a legrosszabbak. A péntek viszont már gyakorlatilag hétvége.

Ezentúl gondoljon mindenki Isztambulra a dugóban, és adjon hálát az égnek, hogy ismét megspórolt 12 teljes percet.

Megmentettek társadalma

A magyar társadalom úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett óvodás. Befektetők tüntetnek a teljes kártalanításért. Befektetők, akiknek normális esetben nem járna egy fillér sem, de megszavaznak nekik kártalanítást az eredetileg egyáltalán szóba jöhető 6 millió forint helyett 30 millió forintig. Befektetők, akik a nagyobb hozam reményében nagyobb kockázatot vállaltak, és akik ma úgy lesznek kártalanítva, mintha bankbetétet buktak volna el. Holott a bankbetétek tulajdonosait sem kártalanítják, ha a piacinál magasabb kamatról szól a betéti szerződés.

Felelősséget nem vállalunk a döntéseinkért. Nem gondolkozunk előre. Nem cselekszünk tudatosan. Mint az óvodások. Mának élünk. Ha nyertünk jó, ha nem nyertünk, akkor fizessen más.

A baj az, hogy nem csak a pénzügyeinkkel kapcsolatban gondolkodunk így, hanem így gondolkodunk. Megint más kérdés, hogy ki állná a cechet, ha valóban _mindenki_ így gondolkodna?

A Randstad márciusban publikált felmérése a társadalmi gondolkodás egészen más szegletét vizsgálta nemzetközi viszonylatban, Magyarország vonatkozásában pontosan ugyanilyen - szégyenteljes - eredménnyel.

A kutatás arra irányult, hogyan látják és mennyire tudatosan alakítják a jövőjüket a munkavállalók. Például, szerintük, hogyan változik a születéskor várható élettartam (ma Magyarországon a nőknél 79, a férfiaknál 72 év).

A növekvő élettartammal és a fenntarthatatlan nyugdíjrendszerrel a magyarok közel 60%-a tisztában van: nem gondolják, hogy ők is a jelenleg érvényben lévő szabályok szerint mennek majd nyugdíjba, hanem a korhatár kitolódására számítanak.

Ennek ellenére, a megkérdezett magyarok 70%-a a jövedelmének mindössze maximum 5%-át takarítja meg nyugdíj célokra, és további 22%-uk 10%-ot. A legalacsonyabb megtakarítási hajlandóság a magyaroké az egész kutatásban.

Mielőtt nagyon beleélnénk magunkat az önsajnálatba, miszerint az alacsony megtakarítási ráta az alacsony jövedelmekkel függ össze, nézzük meg ugyanezt az ábrát az Európán kívüli országok adataival. A megtakarítási hajlandóság nem a jövedelemtől, hanem a megtakarító elhatározásától függ.

A 65 éves korban várható hátralévő élettartam Magyarországon a férfiaknál 14, a nőknél 18 év. Ami azt jelenti, hogy a ledolgozott évek felét-harmadát kell finanszírozni valamiből. Ez a szám egyre nő minden évben.

A magyarok mindössze 34%-a gondolja úgy, hogy saját felelőssége előtakarékoskodni a nyugdíjas évekre. Ez a legalacsonyabb arány, nem csak az ábrán bemutatott európai országok, hanem a nemzetközi kutatás összes résztvevője között.

A kutatás kérdésekkel rávezette a válaszadókat, hogy akkor maradhatnak foglalkoztathatók idősebb korukban is, ha folyamatosan frissítik a tudásukat, fejlesztik magukat, követik a trendeket. Ismét a magyarok gondolták legalacsonyabb arányban, hogy ez saját felelősségük lenne.

A kutatás egyetlen országában, nálunk, 50% alatti a munkahelyükkel elégedettek aránya.

A megkérdezett 53%-nyi elégedetlennek mindössze a negyede keres aktívan munkát. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy nálunk a legmagasabb a passzívan álláskeresők aránya, akik ha akad valami, arra nyitottak lennének (64%).

Látnunk kell: a munkaerőpiacon mutatott magatartás pontos lenyomata a megmentettek társadalmának.

Repülő vagy bringa? Alma vagy körte?

Most akkor tényleg mi a veszélyesebb, a bicikli vagy a repülés?

1. A két eszköz nem helyettesíti egymást. Ritkán megyünk repülővel a sarki kisboltba és talán még ennél is ritkábban jut eszünkbe biciklivel nekivágni az óceánnak. Így kijelenteni, hogy a kerékpár veszélyesebb, mint a repülés, nem sokkal erősebb, mintha azt mondtuk volna: a dohányzás veszélyesebb, mint a vacsorázás.

2. Az emberek nem azért tartanak a repülőtől, mert történhetnek balesetek, hanem azért, mert ha a repülővel a levegőben történik a baleset, akkor azt többnyire senki nem éli túl. Ráadásul, ami pszichológiailag nagyon számít: a földön mi kezünkben van a kontroll. A repülőn nincs.

A közúton számtalan baleset történik nap mint nap, de sokszor meg sem sérül senki. És még a személyi sérüléssel járó baleseteknek is mindössze 3%-ában történik haláleset. Igaz, a kerékpár esetében valamivel magasabb, 5%-os ugyanez az arány.

Az Aero Magazin 2015. februári száma szerint, 2014-ben világszerte 32 millió repülőút alatt 21 halálos áldozatot követelő polgári légiforgalmi baleset történt. A halottak száma 990, amivel az évek óta tartó javuló trend megtört.

2013-ban 29 légi baleset következtében 265-en haltak meg, 2014-ben egyedül az Ukrajna felett lelőtt maláj gépen utaztak 298-an. Szóval, a tavalyi kiugróan rossz év volt. (Hozzá kell tenni, hogy ebbe az adatba csak a 12 főnél nagyobb, menetrendszerűen közlekedő gépek balesetei tartoznak bele. Nincs információnk a kisgépekről és a charter járatokról.)

Ezalatt a magyar utakon 573-an haltak meg, köztük 91 kerékpáros.

4. Az emberek többnyire a földön közlekednek. A Liszt Ferenc Repülőtéren alig több, mint 9 millió utast regisztráltak tavaly egész évben (a világon meg összesen 3 milliárdot, 2013-as adat).

Ehhez képest, a helyi tömegközlekedést 2,2 milliárd alkalommal vettük igénybe tavaly Magyarországon. Ebben nincsenek benne a helyközi és nemzetközi járatok (671 millió utas), és főleg nincsenek benne a személyes használatú közúti közlekedésre szánt járművek (személygépkocsik, motorkerékpárok, segédmotoros kerékpárok és kerékpárok) adatai. Mivel nem állnak rendelkezésre.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy gyalog milyen veszélyes közlekedni!

A repülőbalesetekről azért nehéz statisztikát értelmezni, és trendeket számolni velük, mert nagyon kicsi az esetszám. Egy-egy nagyobb gép katasztrófája a statisztikákat jelentős mértékben eltorzítja. Azon például vitáznak szakmai berkekben, hogy a tavaly tavasszal Ukrajna felett lelőtt maláj gép légi balesetnek vagy terrorizmusnak számít-e. Mert ha terrorizmus, akkor kiveszik a statisztikákból. Ezzel máris 30%-ot javulnának a tavalyi adatok.

5. Értelmezhetetlen egy olyan adat, hogy "egymilliárd utazásra eső halálesetek száma" a kerékpár vonatkozásában. A tömegközlekedési eszközök (autóbusz, repülőgép, villamos, vonat...) adatait regisztrálják. Pontosan meg tudjuk mondani, hány autóbusz közlekedett egy városban egy adott időszakban, hány utast szállítottak, és hány kilométert tettek meg. Tudjuk, mennyi balesetet okoztak /szenvedtek el, és ebből hány volt halálos.

A 2014. év adattal számolva, például 319 lenne az egymilliárd repülőútra jutó halottak száma, amivel a repülők már beelőzik a bringásokat, és a motorosok mögött a második helyre jönnek fel.

A személygépkocsikról és motorkerékpárokról legalább a számukra vonatkozóan van adat. A balesetekről szintén van. Ha feltételezzük, hogy átlagosan mondjuk kétnaponta használjuk őket, tudunk következtetni az egy utazásra eső halálos balesetek számára is. Az üzemanyag fogyasztásból pedig a megtett kilométerekre.

A kerékpárosokra vonatkozóan semmilyen adat nincs. Eltekintve a BKK forgalomszámlálásától, miszerint Budapest kerékpáros forgalma az elmúlt 4 évben 2,5-szeresére nőtt. Az elmúlt 20 év alatt 11-szeresére. Az elmúlt 13 évben, amióta a KSH gyűjt erről adatot, a kerékpárosok nem okoztak szignifikánsan több személyi sérüléssel járó balesetet.

Ráadásul a légi közlekedés globális természetű, a kerékpár helyi. A helyi szokások, tapasztalatok, infrastruktúra, előírások és azok betartása jelentős különbségeket eredményezhet a nemzeti statisztikák között, de akár azokon belül is.

A közkedvelt összehasonlító adat, amit az Index is idéz  (Roger Ford cikkén alapul, Modern Railways, 2000. októberi szám), 1990-2000 közötti adatokat dolgoz fel. Nem értek egyet az Index véleményével: az elmúlt 15 évben bármi történhetett, nálunk például a közúti közlekedésbiztonság óriási javuláson ment át: a 2000-es évek közepe óta megfeleződött a halálos kimenetelű közúti balesetek száma.

6. Kerékpárral közlekedni nem (csak) azért veszélyes, mert a kerékpár maga veszélyes üzem, hanem azért, mert hasonlóan a gyalogosokhoz, a kerékpáros is meglehetősen védtelenül vesz részt a közlekedésben.

Nálunk szokás az áldozatot hibáztatni, ezért ha a kerékpáros áldozatul esik egy balesetben, szinte mindig hibás is. Ha nem rögzíti kamerával, hogy mi történt, úgysem tudja bizonyítani. De például az USA-ban az esetek 87%-ában az autós a hibás és az összes közúti baleset mindössze 1%-áért teszik a kerékpárosokat felelőssé.

Ér-e csalni?

Mi az érvényesülés titka Magyarországon? Elfogadható-e hamis adatokat közölni, hogy anyagi előnyhöz jussunk? Lehetséges-e egyáltalán becsületesen meggazdagodni? Fontos kérdések ezek a közelmúlt brókercéges visszaélései és különféle korrupciós ügyei tükrében. A Tárki 2013-ban megismételt érték kutatása többek között ezekre a kérdésekre is választ keresett. (A 2009. évi hasonló kutatásról itt és itt írtunk.)

A kutatás úgy találta, hogy 2009-ről 2013-ra a szabályszegések elvi elutasítása csökkent, vagyis kevésbé akadunk fenn a gondolatra, hogy valaki adót csalt, bliccelt a villamoson vagy hamis adatokkal jutott anyagi előnyhöz. Ez egyrészről jó hír, mert a szabályszegéseket sokkal magasabb arányban követjük el valójában, mint amennyire gondoljuk, s így reálisabb önképet rajzolunk. Ugyanakkor, mit érnek a normák, ha már elvileg sem tartjuk fontosnak a követésüket?

A kutatás alapján a magyarok

• 80%-a szerint becsületesen nem lehet meggazdagodni,
• 75%-a szerint aki vinni akarja valamire, annak egyes szabályokat át kell hágnia,
• 50%-a véli csak úgy, hogy kemény munkával el lehet érni, amit akarunk, és alig
• 20%-a szerint van mindenkinek egyenlő esélye az érvényesülésre.

A kemény munka szerepét az érvényesülésben, illetve a munka hiányának szerepét az elszegényedésben az emberek vélekedésében a kapcsolati tőke, illetve annak hiánya váltotta fel 2013-ra.

Nőnap margójára

A demokrácia éllovasaként ismert Ruandában a parlamenti képviselők 64%-a nő. Hozzá kell tenni, hogy a népesség 70%-a is nő, ugyanis a férfiak többnyire nem élték túl a 20 évvel ezelőtti népirtást. Akárhogy is, a ruandai parlamentben a legmagasabb a nők aránya az egész világon. A nemzetközi átlag egyébként 22%. A lista első 5 helyén nem EU tagállam áll.

Az alábbi ábrán az első három helyezett után az EU tagállamok sorrendjét ábrázoltuk, a többi mintegy 100 ország nem fért fel az ábrára. Svédországot egyébként még Kuba és a Seychelles-szigetek előzik meg.

Magyarország a maga tekintélyes 10%-ával az előkelő 112. helyet tudhatja magáénak. Nem áll mögöttünk európai ország. Ciprus az utolsó előtti, a maga 101. helyével. Viszont Kongót és Nigériát is magunk mögött hagytuk. És Quatarban például egyáltalán nincsenek nők a parlamentben. Igaz, Nigériában is csak addig, amíg az utolsó is fel nem robbantja magát egy zsúfolt piactéren.

Az alábbiakban a legutóbbi Eurobarometer kutatás eredményeit közöljük kommentár nélkül, "egy kép többet ér ezer szónál" jeligére.

Sikertermékünk: a Növekedési Hitelprogram (NHP) - vagy mégsem?

Az MNB weboldalát böngészve azt találjuk, hogy a Növekedési Hitelprogram (NHP) az évezred sikerterméke. Kockázatokkal nem jár, veszélyei nincsenek, fejfájást nem okoz, csak egyszerűen fellendíti a gazdaságot, növeli a beruházási kedvet és a GDP-t, aminek eleddig kizárólag a bankok szigorúsága állta útját.

Mi nem így látjuk.

1. Az NHP nem hozott áttörést a KKV hitelezésben, csak lassította a visszaesést

A teljes vállalati hitelállomány a csúcsidőszakot jelentő 2008. III. negyedévéhez képest 2,27 milliárd forinttal, 26%-kal csökkent. A csökkenés a KKV szektor vonatkozásában csak 2013-ban és csak átmenetileg állt meg, az NHP első szakaszának hatására. Azóta a KKV állomány az NHP program ellenére továbbra is esik.

Az MNB magyarázata szerint, a teljes vállalati hitelállomány egy fióktelep egyedi nagyvállalati finanszírozása miatt mutat növekedést 2014-ben (az idősoros adatokban jól látszik, hogy a fióktelepi hitelállomány 150 milliárd forinttal emelkedett 2013-ról 2014-re - a fióktelepek azonban tipikusan nem a KKV szegmenst, hanem a nagyvállalatokat finanszírozzák).

Igaz, ha figyelmen kívül hagyjuk az NHP állományt, a visszaesés még látványosabb lenne.

2. Forrásköltség kockázata: a jegybanki alapkamat emelkedése

Sokan felvetették már, hogy az NHP egyik gyenge pontja az MNB részéről 0%-on biztosított forrás, amire mihelyst visszakerül kereskedelmi banki betétként az MNB-hez, az MNB a mindenkori jegybanki alapkamatot fizeti már. Az így keletkező kamatveszteség mértéke a forrás összegétől és a mindenkori jegybanki alapkamattól függ.

Jelenleg az alacsony kamat, és a még vállalható mértékű összeg miatt a veszteség csekély, és az MNB árfolyamnyeresége bőven fedezi. Mivel a teljes keretösszeg a GDP 6%-át sem teszi ki (első szakasz: 700 milliárd, második szakasz: 1000 milliárd, amiből eddig 600 milliárdot hívtak le), egy 10%-os alapkamat esetében sem éri el a veszteség a GDP 0,5%-át (130 milliárd forint / év).

Megint más kérdés, hogy az NHP plusszal az állomány további 500 milliárd forintos keretet kap, és még 1000 milliárd forinttal (vagy bármennyivel, amit az MNB jónak lát) növelhető. A későbbi évek alapkamata pedig nem látható előre.

3. Portfólióminőség kockázata: az alacsony kamatfelár nem fedezi a várhatóan bedőlő állomány kockázatát

A portfólió minőség azt fejezi ki, hogy az adott portfólióba tartozó ügyfelek milyen valószínűséggel válnak nemfizetővé. A kamatfelár ennek a kockázatnak a fedezésére szolgál. Minél kockázatosabb egy portfólió, annál magasabb kamatfelár fedezi a nemfizetés kockázatát.

Az NHP kamatfelára 2,5%, ami nagyjából egy 2,5%-os bedőlési valószínűségű fedezetlen portfólió kockázatát fedezi. Az NHP hitelek mögött van fedezet. Ha a korábbi évek tapasztalatára alapozva 30%-os fedezet megtérüléssel számolunk, akkor 4%-os bedőlési arány mellett fedezi a fenti kamatfelár a portfóliót.

A 2014. év végi előzetes hitelintézeti idősor szerint, a KKV állomány mindössze 64%-a problémamentes. A legkockázatosabb ügyfélkört a mikróvállalatok jelentik, ott a problémás (90 napon túl nem fizető) hitelek aránya 29%. A kis- és középvállalati ügyfélkörben az arány egyaránt 19-19%. Ekkora kockázatot az NHP 2,5%-os marzsa nem fedez.

Mégis, az NHP fő célközönsége a mikróvállalati ügyfélkör (teljes állomány 38%-át, 231,5 milliárd forintot nekik folyósították).

Iparági megoszlást tekintve is a kockázatos mezőgazdaság tudhatja magának a legnagyobb szeletet (27%).

4. Szakmai felkészültség, tapasztalat és informatikai, elemzői, egyéb háttér rendelkezésre állása a kisebb (magyar tulajdonú) bankoknál és takarékszövetkezeteknél

Az NHP-ról szóló legfrissebb MNB jelentés szerint, az NHP keretében folyósított hitelek harmadát nyújtják kisbankok (25%) és takarékszövetkezetek (7%). A legtöbb kisbank és szinte valamennyi takarékszövetkezet csekély mértékben rendelkezik vállalkozásfinanszírozási tapasztalatokkal, megfelelő szakmai, informatikai és egyéb háttérrel, egyszerűen azért, mert a kicsi portfólió nem ad rá lehetőséget.

A teljes vállalati hitelállományból a kisbankok 11%-kal, a szövetkezeti hitelintézetek 3%-kal részesednek.

A takarékszövetkezetek például 45 milliárd forintnyi új NHP hitelt folyósítottak 2014-ben, hogy mindeközben a teljes vállalati hitelállományuk 2012 óta 25%-kal, több mint 100 milliárd forinttal csökkent. A hitelintézeti szektoron belül egyedül a kisbankok tudtak növekvő KKV portfóliót felmutatni.

Miközben saját minősítésük szerint a szövetkezeti és kisbanki hitelintézetek vállalati portfóliójának jobbnak kellene lennie a nagybankokénál, a tényleges nemteljesítési arány mégis náluk magasabb (a 90 napon túl késedelmes hitelek aránya 22,1% a szövetkezeteknél, szemben a teljes szektor 17%-os mutatójával, forrás: Pénzügyi stabilitási jelentés), ami arra utal, hogy kevésbé tudják megítélni a várható kockázatokat, mint a nagyobb portfólióval, tapasztalattal és komolyabb elemző háttérrel rendelkező nagybankok.

A kockázati megítélés pontatlansága bizonytalan mértékű várható veszteséget vetít előre. A kisebb bankok, és különösen a szövetkezetek számára egy váratlan veszteség komoly megrázkódtatást okozhat, mivel nincs mögöttük stabil, tőkeerős tulajdonosi háttér.

5. Tulajdonosi kockázat, különösen a kisebb, magyar tulajdonú bankok, valamint a takarékszövetkezetek esetében

Látva az elmúlt 1-2 év folyamatait, az rajzolódik ki, hogy sajnos, a magyar vállalat- (és bank-) tulajdonosokban nem alakult ki a nyugaton elvárt és megszokott tulajdonosi szemlélet, ami egy potenciális veszteség esetén tőkepótlást eredményezne. A magyar tulajdonosok ilyenkor hagyják veszni a vállalkozásukat, kihátrálnak mögüle.

Pénzügyi stabilitási kockázatot rejt magában a tapasztalat hiányából adódó rendszerszinten várható veszteség, amit nem fedez a mesterségesen alacsonyan tartott kamat, és a kihátráló tulajdonosi kör kombinációja egy olyan szituációban, amikor a korábbi kormányzati intézkedések hatására a szektor számára hagyományosan stabil, megbízható háztartási hitelek esetében is rezeg a léc.

6. Az NHP plusz program

Az NHP plusz program az NHP idei évre szánt 500 milliárdos keretét további 500 milliárd forinttal növeli, de a célcsoport ebben az esetben azon "hitelképes" vállalkozások lesznek, akik az NHP-ba nem férnek be (gyenge adósminősítés és/vagy fedezethiány miatt), és a magasabb, piaci kamaton nem hitelképesek.

Az alábbi ábrán látszik, hogy a piaci kamatlábon finanszírozott vállalkozások kockázatát a hitelintézetek az NHP kamatplafonjánál jóval magasabbra árazzák.

A korábban bemutatott kockázati tényezők az NHP plusz program hatására fokozottan érvényesülnek, a felismerten kockázatosabb voltuk miatt eddig elutasított ügyfélkör felé történő nyitást ösztönözve. Az új program azt sugallhatja a hitelezőnek, hogy nem baj, ha nem tud fizetni a mikróvállalkozás, majd az MNB elviszi a balhét. Csakhogy, miközben az MNB egy-egy ügylet veszteségének az 50%-át vállalja át, az egyes hitelintézetek teljes NHP plusz portfóliójának mindössze 2,5%-át biztosítja.