Színház az egész világ...

A néprajz tudomány szerint, a színházak eredete az ősi vallási szertartásokra vezethető vissza. A vallásos táncokból alakult ki a zenével és énekkel egybeforrt táncdráma. Aki tehát a paleo-létezéshez ragaszkodik, annak az opera, operett, esetleg musical és táncszínház előadásokat javasoljuk, ezek biztosan nem ártanak az emésztésének.

A prózai műfajok kialakulása későbbre tehető. Az ősdráma műfaj különféle, szintén vallási ceremóniákhoz köthető, ahol a nézők és előadók nem különöltek el teljesen egymástól, a nézők is részesei voltak a drámának. A mai értelemben vett színjátszás fogalmát az ókori görögök honosították meg és rómaiak vették át.

Az első vándortársulatot a görög Thespis vezette. A társulat a szabad ég alatt játszott és álarcokon kívül nem használt segédeszközt. A görög dráma és komédia kialakulásával a színház is fejlődésnek indult.

Róma bukása, a sötét középkor, a kereszténység terjedése, az antik színház végét jelentette. Később, amikor a kora-reneszánsz időszakban (a XIV. századtól kezdve) Olaszországból kiindulva, a színház ismét virágzásnak indult, már nem a görög eredetre épített. Ezek a színházak jellemzően vándortársulatok voltak. Csak később, Shakespeare műveinek hatására már az újkorban (XVI. század) alakultak ki állandó, épülethez kötött színházi társulatok. Noha már ők is alkalmaztak különféle sminkeket és jelmezeket, a színpad technika igazán a XIX. században indult fejlődésnek.

Az első magyar színtársulat 1790-ben alakult meg, Kelemen László vezetésével, és 1796-ig működött. A XIX. század nem kedvezett a hazai színészetnek, a színész lét nem volt társadalmilag elfogadott (javaslom olvasásra Petőfi Sándor Egy estém otthon című versét). A magyar színházi élet csak a XIX. század végén, a XX. század elején lendült fel.

1990-ben 43 színház működött Magyarországon. Számuk 2013-ra mintegy megnégyszereződött (164).

A színházak a rendszerváltásig egyenletes, évi 6 millió fő körüli látogatószámmal számolhattak, ami 1990 után meredeken csökkent (1996 és 2001 között 3,9 milliós mélyponttal), majd ismét növekedésnek indult, 2013-ban már újra megközelítette a 6 millió főt.

A 90-es években és a 2000-es évek elején évi átlag 12-13 ezer előadást tartottak. Az előadások száma 2009-ben indult növekedésnek, 2013-ban már elérte a 23 ezret.

A színházlátogatások száma regionálisan erőteljesen koncentrált: az összes látogatás 58%-át a Közép-Magyarországi régióban, azon belül is 94%-ban Budapesten regisztrálták.

Így aztán nem csoda, hogy a top 15 magyar színház közül csak három nem budapesti.

(Nem számszaki információk forrása: Wikipedia)

Múzeumok "éjszakája"

Amikor a francia példa nyomán, 2003-ban nálunk is elindult a "Múzeumok éjszakája" program, olyan múzeumokat ismertem meg, amiknek korábban a létezéséről sem tudtam (kicsit ciki, de ez van). Azt gondoltam, hogy az ehhez hasonló programsorozatok felkeltik a lakosság érdeklődését, - hiszen csak ezen az éjszakán három-négyszázezren látogatnak el különféle múzeumokba minden évben -, és megugrik a múzeumok látogatottsága.

A számok azonban mást mutatnak. A múzeumok 1987-ben még évi 20 milliós látogatószáma 1993-ra 10 millió alá esett. 2003-tól 2006-ig - talán épp a múzeumok éjszakája hatására - szerény növekedés figyelhető meg a trendben (2006-ban 11,6 millió látogató), majd ismét csökkenés látható (mélypont: 2012, 8,4 millió látogató).

A múzeumlátogatók számának növelését több kiállítás szervezésével, és a kiállítások interaktívvá tételével próbálták elérni - egyelőre nem sok eredménnyel.

Érdekességként álljon itt a világ 20 legnépszerűbb múzeumának rangsora, látogatószám szerint, kiegészítve a top 20 európai múzeummal.

Ezekre ugyan magyar múzeum nem fért fel, de a "The Art Newspaper" 2013. áprilisi számában összesített 2012. évi népszerű kiállítások világranglistáján a Szépművészeti Múzeum két időszaki kiállítása is bekerült a top 100-as listába:

• napi 3 390, összesen 192 ezer látogatóval a Cézanne, valamint 
• napi 1 867, összesen 40 ezer látogatóval a Rodin kiállítás.

2013. év legnépszerűbb magyar múzeumai az alábbiak voltak:

Szép, szép, de azt azért el kell mondani, hogy az EMMI statisztikái szerint, az egyetlen magyar kulturális közintézmény, amelynek éves látogatószáma megközelíti az egymillió főt, bizony nem színház, nem mozi és nem múzeum.

Hanem a Fővárosi Állat- és Növénykert.

Ezúton is köszönjük a KSH nagyon kedves munkatársainak a bejegyzés elkészítéséhez nyújtott hathatós segítségét.

Fiatalok és a drogok

Mit gondolnak a magyar fiatalok a kábítószerekről? Mikor és hogyan használják őket? Mennyire tartják veszélyesnek? Mennyire könnyű hozzáférniük és mit tennének a kábítószer jelentette társadalmi probléma megoldására?

Egy nemrégiben publikált Eurobarometer riportban az EU 28 országában élő 15-24 év közötti fiatalokat  kérdeztek droghasználatról, ismeretekről, droggal kapcsolatos szerintük hatékony fellépésről. A teljes EU-s minta 13 ezres, a magyar 500 fős volt.

A megkérdezett fiatalok 92%-a nem használt dizájner drogokat, akik mégis, azok többségükben baráttól kapták vagy vették (68%), és csak 27%-uk vette dílertől.

A dizájner drog használók 65%-a bulin vagy társasági összejövetelen, 60% baráti körben használta a szert. Az első két ábrán a teljes EU-s minta adatait látjuk, mivel a magyar fiatalok közül csak öten használtak az elmúlt 12 hónapban dizájner drogot, így a mintavétel e tekintetben nem volt reprezentatív.

A megkérdezett Európaiak 31%-a használt már életében kannabiszt, ami a 2011-es felméréshez képest 5 százalékpontos emelkedést jelent. 7% az elmúlt 30 napban is használta. A magyar fiatalok 85%-a egyáltalán nem próbálta a kannabiszt, és 10%-uk több mint egy éve használta utoljára. A visszafogottabb használat talán összefüggésben van azzal, hogy a magyar fiatalok magasabb kockázatot rendelnek a kannabisz használathoz, mint európai társaik.

Valamennyi kérdezett káros szer esetében a magyar fiatalok az EU átlagnál magasabb kockázatot érzékeltek. A legnagyobb eltérés az alkohol esetében mutatkozott.

A kokain, a heroin és az ecstasy tiltott szerek az EU minden országában. A dohányzás és az alkoholfogyasztás azonban nincsen tiltva, de a jogi szabályozás több országban is nehezíti a hozzáférést (korhatárhoz kötött vásárlás, specializált üzletek, határértékhez kötött aktív hatóanyagok, stb).

Míg az európai fiatalok az alkoholhoz és dohányhoz 90% feletti arányban férnek hozzá könnyedén, ugyanez kevésbé jellemző kannabisz (58%), kokain (25%), dizájner drogok (25%), ecstasy (23%) és heroin (13%) esetében. A magyarok minden szerhez nehezebben férnek hozzá, kivéve a cigarettához, ami szinte mindenki számára könnyen hozzáférhető, hiába vannak nemzeti dohányboltok, és hiába van életkorhatárhoz kötve az értékesítés.

A fiatalok egyetértenek abban, hogy a heroint (96%), kokaint (93%) és ecstasyt (91%) továbbra is be kell tiltani. A kannabiszt azonban csak 53% (magyarok: 69%) tiltaná be, 45% (magyarok: 30%) inkább szabályozná . A szabályozás-pártiak részaránya 11 százalékponttal emelkedett 2011-hez képest. A válaszadók 81, illetve 91 százaléka a dohány és az alkohol esetében is szabályozás párti, ami szintén jelentős emelkedést jelent a két évvel korábbi kutatáshoz képest.

A dizájner drogok esetében a bizonytalanságot az okozza, hogy mivel ezek új vegyületek, hosszú távú hatásuk nem ismert. A legtöbb országban legálisan hozzáférhetők. Az európaiak 47%-a csak akkor tiltaná be ezek használatát, ha kiderül, hogy bizonyítottan károsak, és 35%-uk tiltaná mindenképp. A magyar fiatalok esetében a válaszok fordítottak voltak: 51%-uk mindenképp tiltaná a dizájner drogok terjesztését és használatát.

 A magyar fiatalok az EU átlagtól eltérő válaszokat adtak arra a kérdésre is, hogy miként látják megoldhatónak a kábítószer jelentette társadalmi problémát. Sokkal magasabb arányban látják fontosnak a tájékoztatás szerepét, és a szegénységhez, munkanélküliséghez kötik a problémát: ha ezeket visszaszoríthatnánk, szerintük a kábítószerezés is visszaszorulna.

Könyv (tudod: papírból van és lapozgatni lehet) vagy e-book?

Az amerikai Statista szerint, az e-book piac évi 43%-os növekedés mellett a teljes amerikai könyvkiadás 25%-át fedte le 2013-ban. A világpiacon a részesedése 2012-ben 15% körül alakult (Price Waterhouse Coopers adata) és folyamatosan növekszik. A PWC szerint, az e-book piaci részesedése 2016-ra a 18%ot is elérheti világszinten. A legnagyobb vevők Észak-Amerika és Ázsia. Európa - azon belül is különösen Közép- és Kelet-Európa - részesedése az e-book piacon alacsony.

Ezért hát a magyar trendeket sem az e-book jelentette áttörés magyarázza, bár nem találtam e-book értékesítésre vonatkozó magyar statisztikai adatot.

Az Európai Kiadók Szövetségének 2012. évre vonatkozó jelentése szerint, a teljes európai könyvpiac 22,5 milliárd euró árbevételt hozott, évek óta csökkenő trend mentén. A portfólión belül a gyermekkönyvek aránya nem változott, a tankönyveké pedig a szakmai, szépirodalmi és egyéb könyvek rovására nőtt.

A magyar könyvkiadás a kiadványok számának növelése és a példányszámok csökkentése révén próbált talpon maradni a rendszerváltást követően. A csúcsévben, 1990-ben 113 millió, 2013-ban már csak 26,3 millió darab könyvet adtak ki. Ugyanakkor, a kiadványok száma közel megduplázódott 1990 és 2008 között (azóta az is csökken).

A példányszámok csökkenését leginkább a szépirodalmi és ismeretterjesztő kiadványok sínylették meg.

A legtöbb szépirodalmi művet csak egy-kétezer példányban adják ki.

Az egyes kiadványtípusokon belül a legnagyobb hányadot minden évben a szakirodalmi kiadványok képviselték. Számuk 2008-ban érte el a csúcsot: 5346-ot, azóta ismét csökkenésnek indult. A szépirodalmi könyvek száma hasonló, bár kevésbé látványos trendet mutat, a gyermek és ifjúsági könyvek, valamint a tankönyvek száma az elmúlt években ismét növekedésnek indult. A tankönyvpiacon 2013-ban még nem érvényesült a vonatkozó politikai döntés hatása.

A magyar szerzők részesedése az összes példányszámon belül 60% feletti. A szépirodalmi (31%), a gyermek (50%) és egyéb (47%) könyvek kivételével minden típusnál meghaladja a 65%-ot.

A kiadványszámok tekintetében legdinamikusabb növekedést az ifjúsági és gyermekkönyvek piaca mutatta fel, noha példányszám vonatkozásában az is meredek csökkenést mutatott. A növekedési potenciált a 6 év alatti célközönség megcélzása adta, de a többi korcsoport kategóriában is emelkedett a kiadványok száma.

Munkahelyi együttműködés

A Randstad szeptemberi, nemzetközi munkaerő-piaci felmérése arra kereste a választ, hogy hol mennyire van szükség együttműködésre a munkahelyeken, ezt a munkavállalók hogyan fogadják és a munkáltatók mennyire támogatják.

Az ábrákon az egyes régiók saját színkódokat kaptak, hogy meg lehessen figyelni, mennyire függenek a válaszok a regionális hovatartozástól. A leglátványosabb talán épp az első ábra:

"Jobban teljesítek csapatban, mint egyedül" állítás a csoportmunkához való hozzáállást vizsgálja. A válaszadó országok jól szétválnak individualista (átlag alatt) és kollektivista (átlag felett) országokra.

"Az én munkakörömben nem szükséges másokkal együttműködni" állítás esetében érdemes elgondolkodni, hogy a multinacionális vállalatok, akik körében a Randstad vizsgálódott, melyik országban milyen típusú tevékenységet végezhetnek. A kiszervezett call center és a beszállítói gyártási tevékenység egészen másfajta munkahelyi kultúrát igényelhet.

"Amíg az értékelésem az egyéni teljesítményemen alapul, az együttműködésnek nincs hozzáadott értéke" felveti az ellentmondás lehetőségét a munkaköri szükséglet és a tényleges munkáltatói elvárás között. A magyar munkavállalóknak például a fele gondolja azt, hogy a teljesítményértékelése alapján nem érdekelt az együttműködésben, miközben csak 23%-uk szerint nincs is erre szükség a munkájukban.

A közép-európai országok megkérdezetteinek mindössze fele látja úgy, hogy munkáltatóik felismerik az együttműködés szükségességét és megfelelően értékelik is azt. Ez a három legalacsonyabb érték a megkérdezett országok között.

Közismert tény, és ezzel a válaszadók is többé-kevésbé tisztában voltak, hogy minél változatosabb egy csoport összetétele, annál hatékonyabb tud lenni a közös munkájuk. Csakhogy egy változatos összetételű csoporttal nehéz együtt dolgozni. Felmerülhetnek kulturális különbségek, eltérő érdekek, elvárások, tapasztalatok, érdek- és értékkonfliktusok. Ezek kezelése, de akár felismerése komoly előkészületeket, tréningeket, fejlesztést igényelhet.

Ezért is különösen fontos, hogy a munkáltatók támogassák megfelelő eszközökkel, képzésekkel, tréningekkel az egyén boldogulását az ilyen csoportokban. Nálunk még van hova fejlődni ezen a téren.

Lakáshitelezés és a lakástakarék-pénztárak

Ki gondolta volna, hogy a lakáshitel-piac méretarányosan legaktívabb szereplői nem a bankok, hanem a lakástakarékok?

A KSH 2011 óta veszi bele lakáshitelezési statisztikáiba a lakástakarék-pénztárak hitelezési tevékenységét. 2013-ban, a lakástakarékok már a teljes újonnan folyósított hitelállomány közel harmadát, darabszám tekintetében majdnem a felét adták. A 2014. 1. félévi adatok csekély visszaesést, de töretlen szerepvállalást mutatnak.

A lakástakarékok által nyújtott hitelek fix kamatozású forinthitelek, amelyek átlagos összege 2,7 millió forint volt 2014 1. félévében, szemben a banki hitelek átlagos 6,7 millió forintos összegével.

A lakástakarékok portfólióminősége toronymagasan veri a piaci átlagot: 97% a problémamentes állomány, szemben a banki 55%-kal.

Készpénzállomány

Az MNB statisztikai mérlegéről szóló jelentése szerint, Magyarország készpénzállománya az elmúlt két évben mintegy 40%-kal nőtt, elérve a GDP 11,7%-át. 2010. első negyedévében ez a szám alig haladta meg a 8,5%-ot, de nemzetközi összehasonlításban már akkor is magasnak számított.

Mint egy korábbi bejegyzésben rámutattunk, a készpénzhasználat mértéke a fekete gazdaság becsléséhez használt egyik legbiztosabb mutatószám.