Közúthálózatunk több mint fele igényelne azonnali felújítást

Útjaink forgalmi teljesítménye

Egy út forgalmi teljesítménye az úton elhaladó átlagos napi forgalom és az úthossz szorzata, millió egységjárműkilométerben kifejezve. Az országos közúthálózat forgalmi teljesítménye 2000 és 2010 között majdnem 40%-kal növekedett, útkategóriánként eltérő mértékben. 

A legnagyobb növekedés a gyorsforgalmi utakon (autópályák és autóutak együttesen) volt megfigyelhető, jelentős részben a vizsgált időszakban épült közel 800 km autópályának köszönhetően, amely mintegy megduplázta az addigi autópályák hosszát. 

Az útdíj ellenére az autópályák nagyon népszerűek. Egyrészt gyorsabb elérést tesznek lehetővé, ezzel közelebb hozzák a városokat egymáshoz, távolabbról is lehetővé téve az ingázást. Másrészt az autópályáknak a forgalombiztonságai mutatószámai is kedvezőbbek a többi útkategóriánál. 

A gyorsforgalmi utak teljesítménye nélkül számolt egyéb főútvonalak teljesítménye 2005-ig növekedést, majd kisebb mértékű csökkenést mutatott. A gyorsforgalmi utak fejlesztése révén csökkent a terhelésük. A mellékutak teljesítménye szintén 2005-ig mutatott jelentős növekedést, azóta stagnál. 

Az úthálózat állapota

Az út hossztengelyével párhuzamos metszetének az ideális állapothoz viszonyított megváltozását nevezzük az út hosszirányú egyenetlenségének. A hosszirányú egyenetlenség fő jellemzője a Nemzetközi Egyenetlenségi Index (IRI). Ez alapján a főutak jelentős része rendben van, a nagyobb problémák a mellékutakon jelentkeznek. 2005 óta a rossz útminőségű utak aránya 28,4%-ról 24,4%-ra csökkent. A  helyzet Baranya (35% rossz útszakasz) és Győr-Moson-Sopron megyében (33%) a legrosszabb és Pest megyében a legkedvezőbb. 

A nyomvályú képződés a nagy nehézjármű forgalmú utak jellegzetessége. A kialakulása megnöveli az ún. „vízen csúszás” kialakulásának lehetőségét, illetve a csúszósúrlódás csökkenéséhez vezet. Útjainkon a nyomvályús szakaszok az elmúlt 8-10 évben szaporodtak meg, elsősorban a nagy forgalmú tranzit útvonalakon. A teljes úthálózat 6,2%-át érinti. 10% feletti nyomvályús út-arányt Bács-kiskun, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben mértek. A legkedvezőbb értékek a tranzit útvonalakból kieső Vas és Nógrád megyéket jellemzik.

A teherbírás a tengelyterhelések áthaladásának elviselési képességét fejezi ki. A főutakon és az aszfaltbeton utakon jobb a teherbírás, mint a mellékúthálózaton. Az országos közúthálózat elmúlt két évben tapasztalható fokozott leromlása miatt a hálózat mintegy 35,3%-a minősül rossz teherbírásúnak, és további 10,5%-a nem megfelelőnek. Teherbírás szempontjából Békés, Nógrád és Zala megyék jelentik a legnagyobb problémát és Komárom-Esztergom, illetve Pest megye van a legkedvezőbb helyzetben.

A felületállapot vizuális minősítése alapvetően összegző jellegű, ami figyelembe veszi a burkolatépséget meghatározó főbb jellemzőket: ezek között a deformációkat, kátyúkat, kipergéses és izzadásos felületeket, hossz- és keresztirányú, valamint mozaikos repedéseket, továbbá a burkolatszél hibáit is. Felületállapot vonatkozásában az utak több mint fele a "rossz" minősítési kategóriába esik. 

Az országos közúthálózatba tartozó utak burkolatán az utolsó beavatkozás óta eltelt idő, az út kora átlagosan 20-25 év (ebbe a felületi bevonatok készítése nem értendő bele), és a hálózat kb. 3%-át teszi ki a beavatkozások évenkénti hossza. Ha azt vesszük, hogy az "öreg, mint az országút" kifejezés ezek szerint 25 évtől tekinti vénembernek / vénasszonynak az embert, nem is állunk olyan rosszul. Csak akkor van baj, ha azt nézzük, hogy az utak 51%-a biztosan azonnali felújításra szorul (ennyi a felületállapot szempontjából rossz útszakasz). Bár az egyes hibatípusok által érintett útszakaszok valószínűleg jelentős részben átfedik egymást, mivel a területi koncentrációjuk nem ugyanoda esik, élhetünk a gyanúperrel, hogy az 51% egy nagyon óvatos alsó becslés.

Az adatok forrása a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Az országos közutak állapota című, 2012 június 15-i állapotot bemutató kiadványa és Pásztor Zoltán szakértői prezentációi.