2012. november 15., csütörtök

Az egyenlőség ára


A Tárki 2009-es Európai Társadalmi Jelentése két nemzetközi kutatás, a European Social Survey (ESS) és a World Value Survey (WVS) alapján vizsgálta az összefüggést a jövedelmi különbségek mért nagysága és az egyenlőtlenségek csökkentésének társadalmi támogatottsága között. 

Azt találták, hogy nincs ilyen. Függetlenül a tényleges vagyoni / jövedelmi különbségektől egyes országokban jobban, máshol kevésbé támogatja a lakosság a "legyen mindenkinek egyenlő jövedelme" gondolatát. Magyarországon, ahol a a vizsgált 21 ország közül a jövedelmi különbségek az alacsonyabbak közé tartoztak, a megkérdezettek 85%-a értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy "A kormányzatnak csökkentenie kell a jövedelmi különbségeket.". Ugyanakkor, az Egyesült Királyságban a jövedelmi különbségek sokkal magasabbak, az újraelosztás gondolatát a megkérdezettek 57%-a támogatta. 


A két kutatás a kérdéseket nem pontosan ugyanúgy tette fel, és ez a válaszok vonatkozásában is változást eredményezett. A sötétebb színnel jelölt oszlopok azoknak az arányát mutatják, akik „teljesen egyetértenek” vagy „egyetértenek” az állítással, miszerint: „A kormányzatnak csökkentenie kellene a jövedelmi különbségeket.” (ESS felmérés). A világosabb oszlopok azoknak az arányát mutatják, akik az alábbi tízfokozatú skálán 1–4 közötti értéket jelöltek be: 1 – „A jövedelmeket egyenlőbbé kellene tenni.” és 10 – „Nagyobb jövedelmi különbségek kellenek, hogy ösztönözzék az egyéni teljesítményt.” (WVS kutatás).

Nem mindegy ugyanis, hogy azt kérdezzük-e hogy "Szeretnéd-e, hogy szegény Mari néni ne éhezzen?" (ESS) vagy azt, hogy "Mit szólnál, ha a jövedelmed független volna a teljesítményedtől, a munkád értékétől?" (WVS). Mindkét kérdés a jövedelmi különbségek csökkentéséről szól, csak egész máshogy. 

Az első kérdés a belénk épített erkölcsi hozzáállást teszteli. Ha én jó ember vagyok, nyilván nem akarom, hogy más éhezzen. A legtöbb ember saját magát a közepes jövedelműek közé sorolja, és úgy gondolja, hogy a gazdagok jövedelméről kell lemondania a szegények javára, tehát Mari néni nem éhezésének árát mások, "a gazdagok" homályosan körülhatárolt, de a kérdezettől jól elkülöníthető csoportja fizeti meg. A második kérdés azonban nyíltan értékrendeket állít egymással szembe. Mint mindennek az életben, az egyenlőségnek is ára van. A kérdés ebben az esetben az, hogy a válaszadó személyesen hajlandó-e ezt az árat megfizetni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése