Kultúra, történetek - 5.

Magyarország versus Egyiptom. Bálint története:

„Az igazi kultúrsokkok Egyiptomban meg általában az arab országokban értek. Pl. rögtön leszállás után a vízumot aláíró figura közölte, hogy nincs tolla, utána egyszerűen zsebrevágta mamám kölcsöntollát. Ki tudja , hányadikat aznap. Szembesülni a korrupció ilyen nyílt formájával tényleg sokkoló volt. Később a csoportunkban levő fiatal lányokhoz csapódva ATM-et kerestünk; egy gépfegyveres katona felajánlotta segítségét, de csak azért, hogy a bank fülkéjében az egyik miniszoknyás lány fenekét fogdoshassa. Ugye roppant zsenáns a szitu: lövessem le magam úriemberhez méltóan? Vagy a vásárlás egésze, maga az alku ténye és mértéke ... hatéves kisgyerek apja ölében Kairóban autót vezet, forgalommal szemben... Anglia kismiska volt ehhez képest, de még a japánokat is ezerszer közelibbnek éreztem magamhoz.”

A történetet két dimenzió szerint vizsgáljuk. Kezdjük a bizonytalanság kerüléssel, mert Bálint számára az a fontosabb. Bálint szemében korrupció bűn, és ezért felháborító, hogy valaki nyíltan csinálja. Az egyiptomi számára a külföldiektől lenyúlt toll a munkabére része (egyéb, nem pénzbeli adómentes juttatás), a világ természetesebb dolga, miért szégyellné? Az ő kultúrájuk éppannyira bizonytalanság kerülő, mint a miénk, egyszerűen csak arról van szó, hogy mások a szabályok, amik szerint ők játszanak.

A másik dimenzió az individualitás-kollektivitás. A kollektív kultúrákba belefér a testi közelség. És noha az araboknál egyértelmű szabály, hogy más nőjéhez nem nyúlunk, a szabad nő szabad prédának számít. Az arab valószínűleg nem lőtte volna le Bálintot, ha hangosan felháborodik a nőit ért inzultuson. De Bálint a magyar maszkulinitásból kiindulva arra gondolt,  hogy akinél fegyver van, azt jobb nem provokálni (mindig a erősebb kutya…), és ráadásul a magyar individualitása azt mondatta vele, hogy egy „valószínűleg” nem éri meg a kísérletezést, és inkább legyen a csajnak kicsit kellemetlen, mint neki nagyon halálos.