2012. november 30., péntek

Fiatalok és a szex - bizonytalan ismeretek

Minisorozatunk utolsó részében arra kerestük a választ, hogy mit tudnak a fiatalok a szexről és mit nem. Különösen annak fényében érdekes ez, hogy láttuk, milyen korán kezdik. Forrásul a már korábbi cikkekben is idézett 2010-es Durex felmérés szolgál. 


Magyarországon, szerencsére, tisztában vannak a fiatalok azzal, hogy a teherbeesés az első alkalommal is megtörténhet. Máshol azonban már ez is bizonytalan. 




A szexuálisan terjedő betegségekről a fiataloknak homályos fogalmaik vannak. Sem a következményekkel, sem a terjedés módjával, sem pedig a védekezési lehetőségekkel nincsenek meggyőző mértékben tisztában.


Annak ellenére, hogy tudják, hogy már az első alkalommal is teherbe eshetnek, a fiatalok fele nem védekezett a legutóbbi alkalommal. A Durex felmérésével ellentétben, a 2007-es OGYEI felmérés szerint, a fiatalok 10%-a nem védekezett. Hozzá kell tenni azonban, hogy a két felmérés nem ugyanazt a korosztályt vizsgálta. 

2012. november 29., csütörtök

Fiatalok és a szex - álmok, vágyak, félelmek

A mai fiataloktól nem várható el, hogy megértsék az idősebb generációt, mert még sosem voltak idősek, és nem tudják, milyen az. A mai idősebb generációtól azonban elvárható, hogy megértsük a a fiatalokat, mert mi is voltunk fiatalok, és pontosan tudjuk, milyen az.



Minden generáció számára a felnőtté válás nehéz folyamat, és minden generáció a saját válaszait keresi ugyanazokra a kérdésekre. A tegnap már idézett OEFI kutatásból szemezgetek a mai tizenéves generáció kérdéseinek, válaszainak, értékrendjének feltárása végett. Az Országos Egészségfejlesztési Intézet 14-16 éves diákok szexualitással kapcsolatos ismereteire, attitűdjeire és viselkedésére vonatkozóan végzett felmérést 2010-ben.


Az első két ábrából a legszomorúbb tanulság az, hogy a fiatalok egyfajta társadalmi elvárásként élik meg a szexuális kapcsolatot (most vagyok fiatal, sokat _kell_ próbálkoznom, kíváncsi voltam, el akartam veszíteni a szüzességemet, partnerem kérésére, mert mások az én koromban..., hogy megtartsam a partneremet). Ugyanakkor a romantikus, álmodozó szerelem-igény továbbra is jelen van (kölcsönös szerelem, életre szóló párkapcsolat). 

A lányok számára az önbizalom nagyobb problémát jelent, mint a fiúknál (legalábbis nagyobb arányban vállalják fel), és a lányok jobban igénylik a kizárólagosságot is. A fiúk számára a szex nagyobb fontossággal bír a kapcsolatban, mint a lányok számára.


Azok, akiknek még nem volt szexuális kapcsolata, fiúk és lányok esetében egyaránt azzal indokolták, hogy még nem találták meg a megfelelő partnert, és majd ha szerelemesek lesznek, csak akkor vágnak bele. Lányok nagyobb határozottsággal vállalták fel, hogy korainak tartják (14-16 évesekről van szó, ne felejtsük el), mint a fiúk, és a kellemetlen következményektől is ők tartottak jobban.


Mivel a fiatalokban sok a bizonytalanság, fontos tudnunk, hogy kihez tudnak / mernek / akarnak fordulni kérdéseikkel, problémáikkal. Az ábrán összeadtam a "gyakran" és "ritkán" válaszokat bejelölők arányát, ezért külön kell hozzátennem, hogy kétszámjegyű gyakoriságot a "gyakran" válaszoknál kizárólag a saját korosztálybeliek (partner, barát, testvér) kaptak. A felnőttekhez a fiatalok csak ritkán vagy inkább egyáltalán nem fordulnak segítségért. Ezen belül egyértelműen megállapítható, hogy a lányok inkább kérnek felnőtt segítséget, mint a fiúk.


A Durex másképp közelítette meg a problémát: itt nem az volt a kérdés, hogy kihez fordulnak, hanem az, hogy ki látja el őket információval, ami egy sokkal passzívabb szerepet feltételez a fiatal vonatkozásában. Nem csoda, hogy  előtérbe kerülnek a szülők, de meglepő, hogy nem kerülnek előtérbe a tanárok. Óriási tehát a felnőtt társadalom felelőssége: el kell találnunk, hogy pontosan azt mondjuk, amit tudni akarnak, anélkül, hogy arra kényszerülnének, hogy feltegyék a kérdést. 

2012. november 28., szerda

Fiatalok és a szex - milyen korán kezdik?


Fura érzés a fiatalok szexuális ismereteiről, attitűdjéről és gyakorlatáról szóló statisztikákat elemezni, mert - ha régen volt is - egyszer én is voltam fiatal, és bár sok mindent elfelejtettem (és ezt a gyerekeim rendre, joggal a szememre is vetik), arra emlékszem, hogy a szexről beszélni ciki volt. Ha engem kérdeznek 15 éves koromban, nem az igazságot válaszoltam volna. Hanem vagy a vágyaimat, vagy a mások vélt / valós elvárásait próbáltam volna a kérdőívre varázsolni. A nagymenők az osztályban pedig bratyiból válaszoltak volna mindenféle marhaságot. Nos, statisztikailag, ez utóbbit ki lehet szűrni, mivel a válaszok inkonzisztensek lesznek. Az első kettőt viszont nem lehet kiszűrni.

Hogy csak egyetlen példát említsek: a későbbiekben idézendő OEFI (Országos Egészségfejlesztési Intézet) kutatásból az derül ki, hogy a 14 éves fiúk mintegy 20%-a, a lányoknak viszont csak 7%-a veszítette már el a szüzességét. Amikor én volt tizenéves, a gimis lányok még véletlenül sem kavartak csipszar nyolcadikosokkal. Változott volna ennyit a világ? Vagy csak a fiúk szeretnének férfiasabbnak, a lányok meg  félénkebbnek látszani - mert akkor nem változott semmi....

A Durex minden évben készít nemzetközi felmérést a szexuális életről. A 2010-es év témája a fiatalok szexuális ismeretei, attitűdje és gyakorlata volt, amit egy átfogó mutatóval (KAP = knowledge, attitude, practice) közelítettek meg mindhárom dimenziót egyenként is vizsgálva. A vizsgálat 15 európai (köztük 9 nyugati és 6 keleti) országra terjedt ki, 15-20 év közötti fiatalokat kerestek meg mindkét nemből. Magyarország (15,22) az összesített KAP mutató alapján az utolsó előtti helyen végzett, Törökország (8,16) volt az utolsó. Hozzá kell azonban tenni, hogy a magyar eredmény statisztikai értelemben nem különbözött az olasz és a litván eredménytől, de elmarad a sűrű középmezőny 18-19 körüli értékeitől. 

A Durex kutatása alapján a megkérdezett 15-20 éves magyar fiatalok 74%-a élt már nemi életet. Ez a második legmagasabb arány a 15 országban. 


A 2007-es OGYEI (Országos Gyermekegészségügyi Intézet) és a 2010-es OEFI  kutatás hasonló eredményre jutott. Az OEFI kutatás 8-10. évfolyamos diákokat kérdezett, az OGYEI kutatás 9-11. évfolyamot. Mivel ebben a korban a szexualitásra vonatkozó tapasztalat gyorsan változik, az eredményeket nem lehet egy az egyben összehasonlítani, de a tendenciák egybevágnak. Az OGYEI kutatás szerint a 14 évesek 10%-a, a 16 éveseknek már több mint fele rendelkezett szexuális tapasztalatokkal. A 18. életév betöltésével pedig szinte mindenki. 

A Durex kutatás készítői azt tapasztalták, hogy fordított az összefüggés a partnerek száma és a szexuális ismeret-attitűd-gyakorlat (KAP) pontszám között. Tehát minél kevesebb partnere volt a kérdezettnek, annál pontosabb válaszokat tudott adni a szexuális ismeretekre vonatkozó kérdésekre.

2012. november 27., kedd

Valamit valamiért


Az EU országok között Magyarországon a legmagasabb a 100 ezer főre jutó daganatos halálokok száma.


Ugyanakkor Magyarországon a legalacsonyabb a millió lakosra jutó MRI és CT berendezések száma.

2012. november 26., hétfő

Csak az egészség meglegyen!


A WHO definíciója szerint, az egészség a teljes fizikális, mentális és szociális jóllét állapota, nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya. A KSH által folyamatosan, fejezetenként publikált Társadalmi Helyzetkép című kiadványa szerint, tudományos eredmények igazolják, hogy az egészség globális önértékelése nemcsak egy egyszerű, a lakosságtól könnyen beszerezhető statisztikai mutató, hanem oly mértékben is tükrözi az egészségi állapotot, hogy ennek alapján az elhalálozási esélyek nagyobb biztonsággal becsülhetők, mintha orvosi vizsgálatok eredményeire támaszkodunk.

Az egyetlen apró probléma a mutatóval, hogy sajnos, erősen kultúra függő. Azok a társadalmak, ahol a panaszkodásnak kultúrája van (mint nálunk), rendre rosszabb eredményeket produkálnak, mint azok, ahol a panaszkodás nem szokás - ezért aztán a nemzetközi összehasonlításnak nincs sok értelme. A társadalmon belül azonban, illetve az idő függvényében jól közelíti a megélt jóllét szintjét, illetve változását. Az időbeliség vonatkozásában, a magyar egészségi állapot számottevő mértékben javult a 2000-es évek korábbi felméréseiben tapasztaltakhoz képest. A nagyon jó egészségi állapotnak örvendők száma 2000-hez viszonyítva megduplázódott, a jó és nagyon jó értékek együttes aránya 42%-ról 53%-ra nőtt.


A férfiak általában jobbnak tartják egészségi állapotukat, mint a nők, szinte minden korcsoportban. Ez független attól, hogy mégis ők halnak meg előbb - itt jön be a kulturális faktor. Nem meglepő, hogy az életkorral nő az egészségüket nem kevésbé jónak tartók aránya. Érdekes azonban, hogy a 80 év feletti korosztály kedvezőbbnek ítéli meg egészségi állapotát, mint a 70-79 évesek. 


Az egészségérzet összefügg a jövedelmi helyzettel is. Érdekes azonban, hogy nem a valós jövedelmi szintekkel erős a korreláció: az egyes jövedelmi ötödöket vizsgálva, az első négy ötödben nincs szignifikáns különbség a jóllét szintjében. A vélt jövedelmi helyzet esetében azonban a korreláció egyértelműen fennáll.

Meg kell jegyeznünk, hogy a jövedelem és az egészségi állapot közötti összefüggés kétirányú. Egyrészt, az alacsonyabb jövedelműek jobban ki vannak téve a betegségek kockázatának (kevesebb jut megelőzésre, rosszabbak az élet- és munkakörülményeik, stb), másrészt viszont, a betegségnek komoly anyagi vonzatai lehetnek, ami a vélt jövedelmi helyzetet negatív irányba térítheti el, továbbá, betegen a munkakeresési lehetőségek is korlátozottabbak. 

2012. november 24., szombat

Orvos elvándorlás


Magyarországon ezer lakosra 34 orvos jut, amivel Európa középmezőnyében találhatjuk magunkat. 2010-ben 34 ezer orvos dolgozott hazánkban, és az orvosi állások 3-4%-a állt üresen – ez egy átlagszám, ami szakterületenként és megyénként eltért. A legnagyobb hiányt a mentésben (26%) és a vérellátásban (20%) regisztrálták. Területileg Közép-Dunántúl és Észak-Magyarország volt a legveszélyeztetettebb.


Az orvosi fizetések messze elmaradnak az európai átlagtól, ami különösen a még mobilis, fiatal orvosok számára az elvándorlás irányába ösztönöz. 2009 óta az orvosi diplomát szerzők száma (évi 900-1000) nem éri el az adott évben külföldre távozó orvosok számát. 2012-ben már az első 9 hónapban 1600 egészségügyi dolgozó folyamodott külföldön elfogadott bizonyítványért. Figyelembe véve továbbá, hogy évente kevesebb orvost képeznek, mint ahány állás már most sincs betöltve (kb. 1600 üres álláshely van), valamint, hogy a dolgozó orvosok több mint fele (ezen belül a háziorvosok kétharmada!) elmúlt 50 éves, az orvoshiány várhatóan évről évre nőni fog.

Egy 2011-ben elvégzett ÁSZ-vizsgálat szerint a hazai háziorvosi rendszer mai működését finanszírozási nehézségek, az orvosok elöregedése és a rendszerbe belepő új orvosok alacsony száma jellemzi, aminek következtében emelkedik a betöltetlen praxisok száma. A háziorvosi szolgáltatás földrajzi elérhetősége heterogén, több mint 1300 településen nincs háziorvosi rendelő vagy a háziorvos székhelye nem ott található. Szoros összefüggés mutatkozik egy térség lakosságának egészségi állapota és a betöltetlen praxisok aránya között. Az ellátás színvonalát tekintve az uniós átlaghoz való felzárkózás helyett az elért eredmények fenntarthatóságának kockázata merül fel.

2012. november 23., péntek

Ami olcsó, az drága - avagy mennyit ér, ha ingyen van?


Az egészségügy Magyarországon közjószágként működik, vagyis a „fogyasztásból” senki sem zárható ki, de a mások fogyasztása nem csökkenteni az egyén hozzáférését a fogyasztáshoz. Az állami beavatkozásnak köszönhetően, a fogyasztók számára a díjfizetés (egészségügyi hozzájárulás fizetése) és a szolgáltatás tényleges igénybevétele elválik egymástól, ami megerősíti a „potyautas” magatartást. Az egyéni szinten megjelenő optimumállapot az, ha mindenki igyekszik minimálisra csökkenteni a befizetését ugyanakkor maximalizálni a fogyasztást. A társadalom egészének szintjén ez a magatartás a rendszer összeomlásához vezethet (ld: Nash-egyensúly, fogolydilemma).

Az EU országainak többségében ezért az egészségügy nem teljesen ingyenes, valamekkora hozzájárulást a lakosságnak is teljesítenie kell. A magyar kormány 2007. február 15-én bevezette a vizitdíjat, a beteg-orvos találkozások és a társadalombiztosítás biztosítási körének csökkentésére, a költségek részleges áthárítására. Összege alkalmanként 300 forint volt. A vizitdíjat a lakosság többsége a 2008. március 9-én, az ún. „szociális népszavazás" során elutasította, és ezáltal kötelezte a parlamentet és a kormányt a korábbi, teljes körű biztosítás visszaállítására 2009. január 1-i határidővel. 

Az orvos-beteg találkozásokban a jelképes összegű vizitdíj is jelentős csökkenést eredményezett. Az ingyenes ellátás visszaállítását (sőt, már a visszaállítás megszavazását) követően azonban ismét a korábbi trend folytatódott. 


A magyarországi gyógyszerkiadások vásárlóerő-paritáson számolt összege meghaladja az OECD átlagot. Noha a gyógyszerkiadások növekedési üteme lassult az utóbbi években, összege a teljes egészségügyi költés 33,6%-át teszi ki, ami a legmagasabb arány az OECD-n belül, az OECD átlag (16,6%) duplája. 


A születések harmada császármetszés útján történik hazánkban. Az OECD országokban megfigyelhető a császármetszések szülések arányának erőteljes növekedése az elmúlt két évtizedben: az OECD átlag 14%-ról 26%-ra nőtt, csaknem megduplázódott. 

2012. november 22., csütörtök

Pénzt vagy életet!



A születéskor várható élettartam a gazdasági jólét és az egészségügyi rendszer hatékonyságának általános mérőszáma. 2010-ben a születéskor várható élettartam 74,3 év volt Magyarországon, ami a legalacsonyabb érték az OECD országokon belül, és mintegy 5,5 évvel marad el az átlagtól (79,8 év). 


Az elmúlt évtizedekben a legtöbb OECD országban, a javuló életkörülményeknek és népegészségügyi állapotnak, valamint a fejlődő egészségügyi beavatkozásoknak és ellátásnak köszönhetően  nőtt a születéskor várható élettartam. Az években kifejezett javulás Magyarországon volt a legszerényebb mértékű. 

Magyarország az OECD átlag (3268 USD/fő) felét (1601 USD/fő) fordította egészségügyi kiadásokra 2010-ben.


GDP arányában kifejezve is alacsony (7,8%) volt az egészségügyi kiadások mértéke hazánkban. A teljes egészségügyi kiadásoknak 64,8%-át finanszírozta az állami kassza. Az OECD országai átlagosan az egészségügyi kiadásaik 72,2%-át finanszírozták közpénzből. 

2012. november 20., kedd

Aki szegény, az a legszegényebb


A lakosság jövedelmét és életkörülményeit az EU többféle megközelítésben vizsgálja. A jövedelmi szegénységet az ún. szegénységi aránnyal közelítik meg, amely a háztartások összes jövedelmét figyelembe vett medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek aránya. Az ábráról leolvasható, hogy EU-s összehasonlításban alig van ország, ahol kevesebben élnek a szegénységi küszöb alatt, mint Magyarországon. A kép azonban csalóka: a kedvező állapot az EU-n belül kiemelkedően magas magyar újraelosztásnak köszönhető. Figyelmen kívül hagyva a különböző szociális juttatásokat és a nyugdíjakat, a lakosság több mint fele (51,8%-a) a szegénységi küszöb alatt élne.

Az EU a 2011. novemberi Eurobarometer felmérésben minden tagországban feltette a kérdést, hogy az EU 2020 stratégiában megfogalmazott célok közül melyiket tartják túlzónak, realistának vagy szerénynek. Hazánkban, a szegénységi küszöb alatt élők 25%-os visszaszorításával kapcsolatos célt mindössze a megkérdezettek 19%-a gondolta túlzónak a 27%-os EU27-átlaggal szemben, míg 38%-uk szerint túl szerény elképzelésről van szó (EU27: 25%). 


A szegénység vonatkozásában legveszélyeztetettebb korcsoport a legtöbb országban a gyermekeké (pl.: Romániában 31% a szegénységben élő gyermekek aránya), máshol az időseké (Bulgária: 32%). Magyarország az előbbi csoportba tartozik. Nálunk a szegénységben élő gyermekek aránya 20%, az idősek azonban kevésbé veszélyeztetettek (4%). Ugyanezek az arányok, figyelmen kívül hagyva az újraelosztást így néznek ki: jövedelmi szegénység aránya gyermekek esetén 52%, 18-64 évesek között: 43% és 65 év felett: 89%. 


Másik érdekes megközelítési módja a szegénység mértékének, hogy mire nem jut pénz. A mutató azokat tekinti szegénynek, akik a felsorolt 9 tételből (az ábráról kimaradt a mobiltelefon, a színes tévé és a mosógép, mivel ezekkel gyakorlatilag a teljes lakosság rendelkezik) legalább hárommal nem rendelkeznek. Lakosságon belüli arányukat az anyagi deprivációs ráta mutatja meg, ami Magyarországon 42,2% volt 2011-ben (+2,3 százalékpont 2010-hez képest). Súlyos anyagi depriváltak azok, akik a fenti tételekből legalább néggyel nem rendelkeznek. Az ő arányuk is nőtt 2011-ben: 20,6%-ról 23,6%-ra. Ezzel az aránnyal Bulgária (35%), Románia (31%) és Lettország (27,4%) után a 4. legszegényebb ország vagyunk az EU-ban. 

Megdöbbentő, hogy a teljes lakosság kétharmadának nem telik egyhetes nyaralásra, és még ennél is szomorúbb, hogy a lakosság háromnegyede nem rendelkezik 50 ezer forint vésztartalékkal sem, váratlan kiadások fedezésére. Az előbbi két mutató értéke a legszegényebb ötödben megközelíti a 100%-ot. A legszegényebb ötöd számára – nem meglepő módon – a hiteltörlesztés és a kétnaponta húsétel fogyasztás is súlyos problémát jelent, mindkét érték 60% körüli. Az üdülés és az étkezés vonatkozásában a magyar adat a leggyengébb az EU-ban. Fizetési hátralék tekintetében azonban „csak” az ötödikek vagyunk.

2012. november 19., hétfő

Olcsó vagy drága ország vagyunk?



A mindenkori fogyasztás színvonala egyrészt a mindenkori árszínvonaltól, másrészt pedig az elkölthető jövedelemtől függ. A magyar háztartások végső fogyasztási kiadásainak árszínvonala az EU 27 országában regisztrált árszínvonal átlagának 64%-át tette ki 2011-ben. Az összehasonlításba bevont országok között a 10. helyen vagyunk, az EU országai közül azonban csak Bulgária, Románia és Lengyelország van mögöttünk, ami azt jelenti, hogy az EU egyik legolcsóbb országa vagyunk.


A fogyasztási kiadások relatív árszínvonala termékcsoportonként különböző. A távközlési és postai szolgáltatások, valamint a háztartási elektronikai cikkek ára 2011-ben meghaladta, a közlekedési eszközöké megközelítette az EU átlagot. A magyar fogyasztási kiadások legnagyobb hányadát kitevő élelmiszer- és energiaárak az EU-s árszínvonal 83%-át tették ki. 

A szolgáltatások, amik közül a felsorolásba a vendéglátás és szálláshely szolgáltatás került be, viszont az átlagosnál sokkal kevesebbe kerülnek nálunk. Ezt legkönnyebben úgy lehet megfogni, hogyha visszaemlékszünk legutóbb valamelyik nyugati országban tett látogatásunkra: az elektromos cikkek nem drágábbak kint, mint nálunk, és az élelmiszerek sem kerülnek sokkal többe. A szolgáltatásokat viszont nagyon drágának érzékeljük.


2011-re vonatkozóan nem találtam nemzetközi összehasonlításra alkalmas nettó jövedelem adatokat. A 2010-es adatok azt mutatják, hogy az átlagos magyar nettó jövedelem az átlagos európai jövedelem 57%-ának felel meg, és hogy ennél alacsonyabb jövedelemszint az EU-n belül kizárólag a balti államokat jellemzi (és az összehasonlításban nem szereplő Bulgáriát és Romániát).

Tehát, miközben a jövedelmünk az EU átlag 57%-át teszi ki, addig az átlagos fogyasztási áraink az EU-s átlag 64%-át, a fogyasztói kosarunkban a legnagyobb súlyt kitevő tételek pedig az EU-s árak 83%-át érik el. Ha a jövedelmi arányokkal korrigáljuk (vagyis a pénztárcánkhoz viszonyítjuk) az árszínvonalakat olyan, mintha nálunk minden másfélszer annyiba kerülne, mint külföldön.

2012. november 18., vasárnap

Az vagy, amit meg(v)eszel



Az élelmiszer fogyasztás vizsgálata az adott népesség étkezési kultúráját tükrözi. Száz évvel ezelőtt a szegényebb rétegek számára a szalonna (zsír), valamint a krumpli és a kenyér (szénhidrát) jelentették az „ételt”. A manapság divatos egészség-kultúra és fogyókúra-mánia előtérbe helyezte a zöldség és gyümölcs fogyasztást. 2010-ről 2011-re, a teljes lakosságon belül nőtt a zöldség (+9%) és gyümölcsfogyasztás (+3%), és csökkent a cukor (-9%), tej (-6%) és zsiradékok (-4%) fogyasztása, ami arra utal, hogy az élelmiszer fogyasztásunk egészséges irányba mozdult el. Hosszabb időtávot figyelembe véve azonban a változás egyáltalán nem egyértelmű: 2011-ben a 2002-es zöldségfogyasztásunknak mindössze 75%-át teljesítettük, a gyümölcsfogyasztásunk pedig évről évre nagyon változó.
Az viszont egyértelmű, hogy mind a mai napig, a szegényebb rétegek a zöldség, gyümölcs, tojás és a hús- halfélék fogyasztásán spórolnak.


A lakosság anyagi helyzetét jól jellemzi, hogy milyen tartós fogyasztási cikkekkel rendelkezik. A legszegényebb ötödben sokkal kevesebb a saját tulajdonú személygépkocsi, a céges mobiltelefon, a hordozható számítógép, a digitális fényképezőgép és a mosogatógép. Előfizetéses telefon helyett szívesebben használnak kártyásat, és ugyan gyakorlatilag mindenkinek van színes televíziója az országban, de a szegényebbek között kevesebbnek van plazma, LCD technológiával működő készüléke.

2012. november 17., szombat

Hass, alkoss, fogyassz!


A magyar háztartások fogyasztási célú kiadásaik több mint felét költik élelmiszerekre és lakhatásra. További 11% jut közlekedésre, azaz iskolába és munkába járásra. Kevesebb, mint 40% marad bármi másra. 


A fogyasztás összetétele erősen függ a jövedelemtől. A szegényebb rétegekben (1. jövedelmi ötöd) az élelmiszer és a lakhatás a kiadások 60%-át, a leggazdagabbak (5. jövedelmi ötöd) esetében 41%-át teszi ki. A közlekedési célú kiadások viszont arányaiban is kisebbek a szegényeknél, valószínűleg azért, mert köztük nagyobb számban vannak jelen inaktívak, akiknek a közlekedés nem kulcskérdés. Ráadásul, a gazdagabb ötödökben a jobban kereső rétegek magasabb arányban rendelkeznek gépkocsival, így benzinre is többet költenek. Hasonlóképpen, szórakozásra, kultúrára is kevesebb jut a szegényebbeknek. 


Mivel Budapesten a legmagasabb az átlagos jövedelem (27%-kal haladja meg az országos átlagot) és az árszínvonal, itt a legmagasabb az átlagos fogyasztás is. Ennek ellenére, a fővárosiak nem költenek többet élelmiszerre, mint a megyei jogú városok lakói. Azonban lakásfenntartáshoz és közlekedéshez kapcsolódó kiadásaik magasabbak. Magasabb életszínvonalról árulkodnak a hírközlésre, kultúrára, valamint vendéglátásra és szálláshelyre fordított  nagyobb kiadások.

2012. november 16., péntek

A pénz nem (?) boldogít



A Tárki egy másik kutatása (többek között) a pénz szerepét vizsgálja. A pénz két szempontból fontos. Az egyik szempont a szükségletek hierarchiája: akinek nincs vagy kevés pénze van, annak a pénz a megélhetést jelenti, így számára felértékelődik. Mások számára, akiknek több pénzük van, jelentheti a szabadidős tevékenységek megvalósítását, megint másoknak a következő generációról való gondoskodást, vagy egyéb lehetőségeket. Minél több pénzünk van, annál kevésbé tűnik a pénz számunkra értékesnek.  


A következő kérdés, ami felmerül, a pénz mint a társadalmi státusz és státusz-szimbólumok kulturális értéke. Azon kultúrák tagjai, akik szemében a státusznak magas az értéke, ahol az emberek a státuszukat szimbólumokkal (nagy ház, drága kocsi, stb...) akarják kifelé megerősíteni (maszkulin kultúrák), magasabbra értékelik a pénz jelentőségét, mint azok, ahol a gyengék támogatása segítése (a társadalmi szintű újraelosztás igénye) a meghatározóbb érték (feminin kultúrák). 

2012. november 15., csütörtök

Az egyenlőség ára


A Tárki 2009-es Európai Társadalmi Jelentése két nemzetközi kutatás, a European Social Survey (ESS) és a World Value Survey (WVS) alapján vizsgálta az összefüggést a jövedelmi különbségek mért nagysága és az egyenlőtlenségek csökkentésének társadalmi támogatottsága között. 

Azt találták, hogy nincs ilyen. Függetlenül a tényleges vagyoni / jövedelmi különbségektől egyes országokban jobban, máshol kevésbé támogatja a lakosság a "legyen mindenkinek egyenlő jövedelme" gondolatát. Magyarországon, ahol a a vizsgált 21 ország közül a jövedelmi különbségek az alacsonyabbak közé tartoztak, a megkérdezettek 85%-a értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy "A kormányzatnak csökkentenie kell a jövedelmi különbségeket.". Ugyanakkor, az Egyesült Királyságban a jövedelmi különbségek sokkal magasabbak, az újraelosztás gondolatát a megkérdezettek 57%-a támogatta. 


A két kutatás a kérdéseket nem pontosan ugyanúgy tette fel, és ez a válaszok vonatkozásában is változást eredményezett. A sötétebb színnel jelölt oszlopok azoknak az arányát mutatják, akik „teljesen egyetértenek” vagy „egyetértenek” az állítással, miszerint: „A kormányzatnak csökkentenie kellene a jövedelmi különbségeket.” (ESS felmérés). A világosabb oszlopok azoknak az arányát mutatják, akik az alábbi tízfokozatú skálán 1–4 közötti értéket jelöltek be: 1 – „A jövedelmeket egyenlőbbé kellene tenni.” és 10 – „Nagyobb jövedelmi különbségek kellenek, hogy ösztönözzék az egyéni teljesítményt.” (WVS kutatás).

Nem mindegy ugyanis, hogy azt kérdezzük-e hogy "Szeretnéd-e, hogy szegény Mari néni ne éhezzen?" (ESS) vagy azt, hogy "Mit szólnál, ha a jövedelmed független volna a teljesítményedtől, a munkád értékétől?" (WVS). Mindkét kérdés a jövedelmi különbségek csökkentéséről szól, csak egész máshogy. 

Az első kérdés a belénk épített erkölcsi hozzáállást teszteli. Ha én jó ember vagyok, nyilván nem akarom, hogy más éhezzen. A legtöbb ember saját magát a közepes jövedelműek közé sorolja, és úgy gondolja, hogy a gazdagok jövedelméről kell lemondania a szegények javára, tehát Mari néni nem éhezésének árát mások, "a gazdagok" homályosan körülhatárolt, de a kérdezettől jól elkülöníthető csoportja fizeti meg. A második kérdés azonban nyíltan értékrendeket állít egymással szembe. Mint mindennek az életben, az egyenlőségnek is ára van. A kérdés ebben az esetben az, hogy a válaszadó személyesen hajlandó-e ezt az árat megfizetni. 

2012. november 14., szerda

Lakossági hitelezés a 2000-es évek legelejének szintjén



2012 első felében jelentősen csökkent a hazai pénzügyi közvetítők háztartási hitelállománya, aminek kétharmad része a végtörlesztés hatásának volt betudható. Ha a végtörlesztések összegét figyelmen kívül hagynánk, akkor is nettó hiteltörlesztő lenne a háztartási szektor.


Az ábra az adott negyedév új háztartási hitelkibocsátásait mutatja. 2012. első két negyedévében, a végtörlesztés jelentette refinanszírozások okoztak növekedést az új hitel kibocsátásokban. Végtörlesztés nélkül, 2012 első félévében a bankrendszeri bruttó hitelkihelyezés a 2000-es évek eleje óta nem látott szintekre süllyedt, összege a végtörlesztéseket közvetlenül megelőző időszak átlagos volumenének kb. 70 százalékát, a 2008-as év hasonló időszaki adatának pedig alig 14%-át teszi ki.

A végtörlesztés időszaka alatt a bankok szigorították az új hitel felvételének feltételrendszerét, mind az árak (kamatok: 1,5 százalékpont emelkédes), mind az egyéb feltételek (pl.: elvárt jövedelem, ingatlanérték) vonatkozásában. A feltételek 2012 második negyedévében enyhülni kezdtek, és az állami kamattámogatás beindulásának köszönhetően az év második felére, illetve a következő időszakokra az MNB növekedést prognosztizál a lakáshitelezés területén. A jelenlegi kamatszintek mellett a támogatott konstrukciókat kb. 9% kamatszint mellett vehetik igénybe az ügyfelek, ami hosszú távú eladósodáshoz még mindig túl magas. 


Nemzetközi összehasonlításban, a magyar bankrendszer háztartási hitelezése – csakúgy, mint a vállalati hitelezés, - elmarad mind a régió mind az eurozóna országaitól.

2012. november 13., kedd

Várakozó állásponton - a vállalati hitelezés folyamatai


A vállalati hitelezés jelentőségét az adja, hogy a vállalkozások a beruházásokat (jellemzően hosszú lejáratú) hitelből finanszírozzák, és fordítva is igaz: a hosszú lejáratú vállalati hitelek nagyrészt beruházásokat finanszíroznak. Minél több hosszú lejáratú hitelt folyósítanak a bankok az adott negyedévben, a következő időszakban annál több beruházás létesül, annál több munkahely teremtődik, annál nagyobb lesz a gazdasági növekedés. 

2008 harmadik negyedéve óta a vállalati hitelezésben negatív folyamtok játszódnak le. A válság első időszakában, hogy likviditáshoz jussanak, a bankok a rövid lejáratú (forgóeszköz-) hiteleket mondták fel, mivel erre volt lehetőségük. Ugyanakkor új hitelek folyósítására csak nagyon korlátozott mértékben került sor. 

Az új kibocsátású hitelek átlagos futamideje mindössze másfél év, összege 600 milliárd forint negyedévente. A 2007-es csúcsidőszakban negyedévente 1400 milliárd forint hitelt átlagosan 28 hónap futamidőre folyósítottak a bankok. A teljes új hitelállományon belül, a beruházásokat finanszírozó 5 éven túli hitelek mennyisége a negyedére csökkent (megközelítőleg 500 milliárd forintról alig több mint 100 milliárdra). Az "új" folyósítások 60%-a valójában a lejáró forgóeszközhitelek megújítása. 


Nemzetközi összehasonlításban a hazai vállalati hitelezés a leggyengébbek között van. A térség országainak többségében dinamikusan bővülnek a vállalati hitelek, és bár Szlovákiában inkább stagnálás figyelhető meg, a válság óta tartó magyarországi csökkenés egyértelmű kivételnek számít ezen a téren. Hasonló hitelezési folyamatok az eurozóna periféria- országaiban figyelhetők meg.

2012. november 12., hétfő

Kamatok: alacsony? magas? miért jó, miért rossz?


Régiós összehasonlításban a hazai bankrendszer kamatjövedelmének a mérlegfőösszeghez viszonyított aránya a legmagasabb. 

Miért magas?
  • A bankadó, a végtörlesztés és az egyéb kormányzati intézkedések jelentős veszteséget okoztak a bankrendszernek, amit valahonnan pótolni kell. A bankrendszer számára a legfőbb bevételi forrást a kamatmarzs jelenti.
  • A nemteljesítő hitelek miatt a portfólió kb. egyötöde egyáltalán nem termel kamatot - a kieső bevételt pótolni kell.
  • Mivel az átlátható árazásról szóló, 2012. áprilisában hatályba lépett rendelet miatt, a bankok a futamidő alatt csak nagyon korlátozott esetekben módosíthatják a hitelkamatokat az újonnan folyósított lakossági jelzáloghitelek esetében, az esetleges későbbi kockázatokat eleve beárazzák a kamatmarzsokba. Noha a kormányrendelet a lakosság számára biztosított lehetőséget a meglévő hiteleik ingyenes átárazására (átláthatóvá tételére) is, ezzel a lakosság nem élt. 
  • A hazai bankoknál a bevételek lényegesen nagyobb része kötődik a kamathoz, mint amilyen szintet a fejlettebb államoknál látunk, ahol a jutalék-bevételnek lényegesen nagyobb szerepük van. Alternatív bevételi források hiányában a bankok abban érdekeltek, hogy hosszú távon fenntartsák a nemzetközi összehasonlításban magas kamatmarzsokat a háztartási szegmensben. A vállalati hitelezést ugyanakkor erős árverseny jellemezi, ezért itt nem a kamatmarzs jelenti a bankok számára a legfőbb motivációt.
Miért baj?

A magas kamatmarzs rövid távon képes megvédeni a bankokat egy jelentősebb tőkevesztéstől azzal, hogy az „egyszeri” válságadókat, terheket és a hitelezési veszteségeket (legalábbis részben) kompenzálja. A kiemelkedő kamatmarzs ugyanakkor magasabb adósságterhet jelent az ügyfeleknek, ami rontja hitelfizetési képességüket, ezáltal növeli a nemteljesítő hitelek arányát és - szűkítve a rendelkezésre álló jövedelmet -, kisebb fogyasztást és gazdasági növekedést eredményez. 

A fenti folyamat negatív spirált indíthat el: tovább romlik a portfólió minősége és ezt kompenzálandó további  kamatmarzs növelésre kényszerülnek a bankok. Mindez közép és hosszabb távon alááshatja a bankrendszer tőkehelyzetét és az ország gazdasági kilátásait.

2012. november 10., szombat

Nemteljesítő hitelek a magyar bankrendszerben



A válság előtt jó minőségűnek tekintettük azt a banki portfóliót, ahol a nem teljesítő hitelek aránya 2%, és elfogadható kockázatúnak azt, ahol 4% alatt volt.

A PSZÁF adatai szerint 2012. június 30-án 13,7% volt a részvénytársasági hitelintézetek nem teljesítő hiteleinek aránya, ami a teljes, 17 180 milliárd forintos hitelállományon belül 2 358 milliárd forintnyi 90 napon túli késedelembe esett hitelt jelent. A relatív és az abszolút szám sem volt még soha ilyen magas. A többi intézménytípus még kedvezőtlenebb portfólióminősége tovább rontja az átlagot.

Összehasonlításképpen, 2012 júniusában Spanyolország 100 milliárd eurós mentőcsomagot kért bankjai számára, mivel ekkorra 9,42%-ra  (állományát tekintve 164,4 milliárd euróra) emelkedett nem teljesítő hitelarány finanszírozhatatlanná vált. 

2012. II. félévére a nemteljesítő vállalati hitelarány elérte a vállalati hitelállomány 21%-át. A teljes vállalati portfólión belül 20% feletti részarányt képviselő projekthitelek (nagyrészt hazai ingatlanberuházások) esetében a romló tendencia még látványosabb: 25%-os a nemteljesítési arányuk. 

Bisnode Csoport statisztikái szerint, 2012. 1. negyedévében Európa vizsgálatba bevont 12 országában 147 ezer céget alapítottak és 20 ezer vált fizetésképtelenné. A 20 ezer cégből minden negyedik magyar.


Az MNB felmérésben részt vevő 9 bank adatai alapján, a vállalkozás mérete jelentős korrelációt mutat a nemteljesítés arányával. A legveszélyeztetettebb iparágaknak az építőipar, a kereskedelem, a szálláshely szolgáltatás, valamint az ingatlanügyletek bizonyultak.




2012. II. negyedévére a nem teljesítő (non-performing loan = NPL) lakossági hitelállomány aránya 16,2%-ra emelkedett (Az ábrán látható bruttó és nettó NPL arány között az a különbség, hogy a nettó adat a teljes nemteljesítő állományból az értékvesztéssel nem fedezett részt mutatja. Az e feletti részre van megképzett fedezet a bankrendszerben). 

Összehasonlításképpen, a hitelezési válság által legsúlyosabban érintett Írországban a kölcsönök több mint negyede került ugyanebbe a kategóriába.


A lakossági ügyfélkörben a a deviza jelzáloghitelek nemteljesítési aránya emelkedett a legmeredekebben. Az emelkedés dinamikája nagyrészt annak köszönhető, hogy a végtörlesztésben a jól teljesítő hitelek vehettek részt, ezek száma és portfólión belüli aránya csökkent tehát, ezáltal rontva a rendszerben maradó átlagos portfólióminőséget.