2012. október 30., kedd

Megyék termékenysége: mint a nyulak?



Az élveszületések száma szinte minden megyében csökkent az elmúlt 10 évben. Jelentős emelkedést egyedül Budapest és Pest megye (12-12%) tudott felmutatni. Némi üröm az örömben, hogy a budapesti termékenység ezzel együtt is csak 1,1, ami az egyik legalacsonyabb érték az országban. Pest megye (1,35) termékenységi adatai pedig a Budapestről az agglomerációba kiköltöző fiataloknak, valamint az évtizedek óta Pest megyébe irányuló belföldi népmozgalomnak köszönheti a löketet, amivel az ország legtermékenyebb megyéinek egyikévé vált (a harmadik Borsod és Szabolcs után).



Az élveszületések számát tekintve, Békésben következett be a legnagyobb csökkenés: 28%(!). Ezzel a csökkenéssel Békés megye (1,11)  Csongrád megyével (1,08) és Budapesttel (1,1) karöltve állt be a legkevésbé termékeny megyék sorába. Mindeközben, Békés megyében a legmagasabb nyugdíjas korúak aránya is: 35%. A jelenséget legalábbis részben biztosan magyarázza a jellemzően fiatalabb népességet érintő a belföldi vándorlás, amelynek Békés megye volt a legnagyobb vesztese 2008-ig, amikortól ugyan az észak-magyarországi területek vették át a stafétabotot, de a dél-alföldi régió egyenlege továbbra is negatív maradt.

A hagyományosan magas termékenységű Szabolcs-Szatmár-Bereg megye is látványos, 21%-os csökkenést szenvedett el, bár termékenysége ennek ellenére is az országos átlag felett maradt, 1,4 körüli szinten. Csak Borsod előzte meg, ahol az élveszületések számának csökkenése ellenére, négy olyan kistérség is van, ahol a termékenységi ráta (ha nem is sokszorosan, de) meghaladja a reprodukcióhoz szükséges 2,1 értéket. 

2012. október 29., hétfő

A mi kis Angyalkáink


Miért ábrázolták a régi idők festői és szobrászai az angyalokat kisgyermekként? Sok magyarázat létezik. A legmeghatóbb (akár igaz, akár nem) az, hogy a magas csecsemőhalandóság miatt. A szülők számára vigaszt jelentett a tudat, hogy Isten maga mellé szólította az ő tiszta lelkű gyermeküket. 

1920-ban 170 ezer ember halt meg Magyarországon. Közel egyharmaduk (48 ezer) 1 év alatti csecsemő volt. A helyzet időközben sokat javult: 2011-ben 130 ezren haltak meg, közülük már csak 481 (3,7 ezrelék) volt 1 év alatti. 




Csecsemőhalandóság az egy év alatti kisbabák halálozási arányát mutatja az adott évben élve született gyermekek arányában. A múlt század elején 1000 kisbabából 226 halt meg egy éves kora előtt. Mára ez a szám 4,9-re csökkent. Ezzel az adattal Magyarország világ viszonylatban jól áll, Európában azonban az utolsók között vagyunk. 



100 évvel ezelőtt a csecsemőhalandóság legfőbb okai a fertőző betegségek voltak, amik ellen az antibiotikumok felfedezése és elterjedése előtt nemigen tudtak védekezni. Manapság a csecsemőhalálozások fő okaivá a különféle veleszületett rendellenességek (28%), illetve a perinatális szakaszban keletkező állapotok (ezek következménye lehet a koraszülés, az alacsony születési súly) (62%) léptek elő. 

A legfőbb kockázati tényező a születési súly. Minél kisebb súllyal születik egy baba, annál rosszabbak a túlélési esélyei.

A kockázati tényezőt (egyebek mellett) az édesanyák kora is befolyásolja: 25-29 éves anyukák csecsemői között a halandóság 4,3 ezrelék. 35 év felett 6 ezrelék, 40 év felett 11 ezrelék. A fiatal (24 év alatti) anyáknál szintén magasabb (6 ezrelék) a csecsemőhalandóság.

2012. október 27., szombat

A meg nem született gyermekekért


Az 50-es évek elején Ratkó Anna miniszterségét fémjelezte az a két intézkedés (abortusz tilalom és a gyermektelenek adója), aminek következtében hirtelen megugrott a születésszám és lenullázódott a terhességmegszakítások száma. Mivel ezeket az intézkedéseket néhány éven belül teljesen eltörölték, a hatásuk nem volt tartós. Ugyanebben az időben vált általánossá a női foglalkoztatás, ami – tekintettel a gyermekmegőrzés nehezen kezelhető voltára – ismét a születésszám drasztikus visszaesését eredményezte. Akkoriban még nem voltak hatékony, könnyen hozzáférhető fogamzásgátló szerek, ezért a nem kívánt terhességek megoldására az abortusz jelentette a megoldást. 1965-ben 100 élve született csecsemőre 140 (!) abortusz jutott. 

A 60-as évekre már világszinten is alacsony termékenységi ráta jellemezte az országot, ezért kezdték el támogatni a gyermeknevelést anyagilag (1967: GYES). Mivel a GYES önmagában nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, lakástámogatási konstrukciókat vezettek be, szigorították az abortuszt, ugyanakkor korszerű fogamzásgátló szereket vezettek be (1973).
A születésszám nagy mértékben függ az adott időszakban szülőképes korúvá váló lakosság számától: a 70-es években léptek szülőkorba a „Ratkó-gyerekek” gyerekei. Az 1975-ös csúcsot követő éveket azonban újabb születésszám-csökkenés jellemezte, és az egyensúly azóta sem állt helyre. A Ratkó unokák esetében már nem volt megfigyelhető újabb születésszám ugrás, amikor szülőképes korba léptek.

Mivel a csökkenő születésszám egy idő után már nem tudta kompenzálni a növekvő számú halálozásokat, az ország népessége 1981 óta folyamatosan csökken. 1984-ben újabb intézkedéseket hoztak (pl: Gyed bevezetése), amivel a csökkenő trend megtört, de áttörés nem következett be. A következő negatív hatást a Bokros-csomag eredményezte, mivel Bokros elsősorban a gyermeknevelés támogatásaihoz nyúlt hozzá. 1999-től a Bokros által elvett juttatásokat folyamatosan visszaadták, újabb lakásépítés támogató intézkedéseket hoztak, de ezek is csak a csökkenő trend megállítását érték el, a születésszám 100 ezer alatti értéken stabilizálódott.

Az újabb csökkenés már 2008 után, a válság hatására következett be. 2011-ben rekord kevés, 88 ezer gyerek született, ami az 1975-ös évben születetteknek kevesebb, mint a fele. Ugyanakkor mind a mai napig 100 élveszületésre 44 abortusz és 20 magzati halálozás jut. Ezért van az, hogy 2011-ben csaknem 900 ezerrel kevesebb gyermekkorú lakosunk volt, mint 1980-ban.

(A történeti háttér információk forrása a KSH A gyermekvállalás társadalmi, gazdasági hátterének területi jellemzői című kiadványa)

2012. október 26., péntek

Ej, ráérünk arra még!



A törzsfejlődés nem gondolkodik évtizedekben. Hiába alakulnak át a társadalmi szokások, testünk nem tud elég gyorsan alkalmazkodni. 

A gyermekvállalási kor láthatóan kitolódik: 2011-ben az átlagos szülési kor 29, 4 év volt Magyarországon, és egész Európában hasonló trend figyelhető meg. Svájcban és Spanyolországban az átlagos szülési kor a 31 évet is meghaladja. 


Csakhogy, a "kifutunk az időből" szólam azonnal értelmet nyer, amint megnézzük a magzati halálozások statisztikáit. Nem véletlenül szültek a nők évszázadokon át 25 éves koruk előtt! A 30 év feletti a nők fogamzó képessége kezdetben lassan, 35 év felett gyorsuló ütemben csökken, miközben emelkedik a vetélések aránya. 2009-ben, a 30 éves nők kívánt terhességeinek 87%-a végződött szüléssel. Ez az arány 41 éves korban 60%-ra esik, 42 éves életkortól pedig, ha a kívánt fogamzás mégis bekövetkezne, a terhesség már nagyobb eséllyel végződik rosszul, mint jól. 

A 2011-es Demográfiai Évkönyv szerint, 1980-ban száz élveszületésre 14 vetélés jutott. 2011-ben 20. Az arány folyamatosan nőtt. 

2012. október 25., csütörtök

Apának lenni: család és/vagy karrier


Az anyukákról már mindent tudunk. A csapból is folyik. És mi van az APUKÁKKAL?

Spéder Zsolt, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója által végzett kutatás szerint, az apák ellentmondó elvárásokkal szembesülnek a társadalom részéről. A magyar társadalomban egyszerre jelentkezik a hagyományos apaszerep (tartsa el a családját, csináljon karriert, ő hozza fontosabb döntéseket) és a modern, családcentrikus szemléletmód (töltsön sok időt a családjával, vegyen részt a család életében, el tudja látni a gyermekét, akár az anyja, és ezt ne is szégyellje). A kutatás több aspektust vizsgál, és szerintem nagyon érdekes. Én csak a munka és család aspektusra térek ki, akit érdekel a többi is, olvassa el a belinkelt tanulmányt.


A szerepelvárások változását egyrészt a női munkavállalás térnyerése (a nő már nem csak a háztartást vezeti, hanem a jövedelemszerzésben is részt vállal), másrészt a növekvő munkanélküliség (a férfi is kikerülhet a munkapiacról) indukálja: mindkettő abba az irányba hat, hogy nők és férfiak a háztartáshoz, gyermekneveléshez kapcsolódó feladatokat is osszák meg egymás között.

A probléma azért különösen fontos, mert a családcentrikus modell elvárásaihoz a magyar munkaerőpiac - egyelőre legalábbis - nem alkalmazkodott. A modern szerepelvárásokkal jellemezhető skandináv országokban általános a részmunkaidős foglalkoztatás a férfiak számára is, a munkarend nem annyira kötött, jellemző a távmunka, és nem elvárás a napi 10-14  órás munkavégzés, ha az ember meg akarja tartani az állását, vagy - na pláne - vezető akar lenni / maradni. Nálunk mindez nem jellemző.

A mi családapáink valós választás elé kerülnek: 'munka- vagy családcentrikus legyek?', miközben a társadalmi elvárás feléjük az, hogy mindkét szerepnek egyszerre tegyenek eleget. A kettős elvárás és a kényszerű választás nem tesz jót a gyermekvállalási kedvnek, és családon belüli konfliktusokat eredményezve a párkapcsolatok tartósságának sem.  

2012. október 24., szerda

Munka vagy család?


A Népességtudományi Intézet rendszeres időközönként végez felmérést arról, hogy a magyar fejekben a gyermekvállalás milyen kötöttségekkel függ össze. Az ő kutatásaikból szemezgetünk.

A felső ábrából az olvasható le, hogy a társadalomban 1997-ről 2009-re finomodott a gyermekvállalással kapcsolatos kötöttségekről alkotott kép. Egyaránt csökkent a gyermekvállalás, illetve a kötöttségek és önfeladás közé egyenlőségjelet tevők, valamint az összefüggést tagadók aránya is. Ugyanakkor egyre többen látják úgy, hogy a gyermekvállalás kötöttségekkel jár ugyan, de nem feltétlenül kell emiatt mindenről lemondanunk. 





Mind a nők mind a férfiak között elfogadottabbá vált, hogy a nők dolgozzanak gyermekvállalás mellett is: a megkérdezettek csaknem háromnegyede szerint a dolgozó nő is lehet jó anya, és kétharmaduk szerint a 6 évesnél fiatalabb gyermek ezt nem sínyli meg. Szinte mindenki egyetértett azzal az állítással, hogy "Két kereső kell egy családban". 

Ennek ellenére, a társadalomban továbbra is mereven tartja magát az elképzelés, miszerint a nőnek otthon a helye és a férfi dolga a család eltartása: a megkérdezettek fele értett egyet azzal az állítással, hogy " Háziasszonynak lenni is önmegvalósítás lehet egy nő számára" és "A férfi keresse a pénzt, a nő lássa el a családot".




A megkérdezettek közel 80%-a szerint, a gyermek három éves vagy idősebb korában fogadható csak el, hogy az anya visszamenjen dolgozni, és ezen csak a nehéz anyagi helyzet  finomít. Az, hogy a nő mégsem tartja esetleg önmegvalósításnak a háziasszonyi létet, a megkérdezettek fele szerint nem kellő ok a gyermek bölcsődébe adására. Némiképp árnyalja a helyzetet, ha az anya részmunkaidőben vállal munkát, és szinte teljesen elfogadottá válik a női munkavállalás, ha kötetlenül otthonról kerül rá sor.


Mivel nálunk egyértelműen az otthonmaradást támogatja az állam, Magyarországon az egyik legalacsonyabb az anyák foglalkoztatása az EU-n belülAnnak ellenére, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásra van határozott társadalmi igény, e tekintetben is a lista végén kullogunk. 


Az otthonmaradás erős anyagi támogatásával a kormányzati cél a termékenység növelése az anyagi biztonság megteremtése által. A tapasztalat azonban az, hogy azokban az országokban indult meg a termékenység növekedése, ahol az anyák későbbi foglalkoztatására lehetett jobban számítani. Magyarországon az alacsony női foglalkoztatottság alacsony termékenységgel párosul.

2012. október 19., péntek

Házasok és élettársak


A 60-as évek társadalmi elvárása minden nő felé kétségkívül a házasság volt: szinte mindenki férjhez ment legalább egyszer. Még a 90-es években is a nők 70%-a legalább egyszer kötött házasságot. Jelenleg ez az arány 40% alatti, ami azt jelenti, hogyha ez a trend folytatódik, akkor a nők 61%-a hajadonként fogja leélni az életét. Ugyanakkor a házasságra magukat mégis rászánók kora is mintegy 7 évvel kitolódott 1990 óta: a nőknél 22 évről 29 évre, a férfiaknál 25 évről 31 évre. 

A házasságkötések száma 1990 és 2011 között csaknem a felére, 66 405-ről 35 750-re csökkent. A válások száma ugyanakkor gyakorlatilag nem változott, 2011-ben 23 200 volt. 


A 15 év feletti lakosságban jelenleg a tartós párkapcsolatok 18%-a élettársi kapcsolat:
  • házaspárok száma: 1 796 ezer,
  • élettársi kapcsolatban élők száma: 407 ezer.

2010-ben a gyermekek 40%-a született házasságon kívül.


2009-ben a megkérdezettek 65%-a teljesen és további 21%-a részben egyetértett azzal az állítással, hogy az élettársi kapcsolatot a törvényeknek ugyanúgy kellene védeniük, mint a házasságot.

2012. október 18., csütörtök

Hova tűntek a gyerekeink?

Gyermekkorúak száma: 1 millió 443 ezer fő
Csökkenés 2001 óta: 252 ezer fő
Csökkenés 1980 óta: 898 ezer fő

Aktív korúak száma: 6 millió 213 ezer fő
Csökkenés 2001 óta: 209 ezer fő
Csökkenés 1980 óta: 326 ezer fő

Időskorúak száma: 2 millió 326 ezer fő
Növekedés 2001 óta: 245 ezer fő
Növekedés 1980 óta: 496 ezer fő




Az ábra a Népességtudományi Intézet felmérésére adott válaszok alapján a 34-49 éves nők gyermekvállalási terveit mutatja összevetve azok megvalósulásával. A gyermekvállalási tervek szerinti csoportok alakulása összefüggést mutat a családi állapottal: a még gyermeket tervezők között arányukon felül (38%-ban) képviselik magukat a nőtlenek/hajadonok, az egykor többet tervezők között az elváltak (23%), míg a terveiket megvalósítók között a házasságban élők a domináns csoport (69%).


A Népességtudományi Intézet kérdőívében feltette a kérdést, hogy emlékeik szerint az érintetteknek vajon miért módosultak gyermekvállalási terveik. A legtöbb válaszadó (28%) családi okot jelölt meg (pl: megromlott házasság, válás). A második leggyakoribb (26%) válasz az egészségügyi ok volt (pl.: biológiai értelemben „kifutott az időből”). Átlag feletti arányban választották ezt az okot azok, akik gyermektelenek maradtak és akik a második gyermekről mondtak le. Anyagi okot (pl.: kicsi a lakás) 24% jelölt meg. Ők a kétgyermekesek között voltak legnagyobb arányban, tehát a harmadik gyermekről mondtak le anyagi okból. Egyéb, a fentiekben fel nem sorolt okot 13%, míg munkahelyi okot (karrierépítés vagy munkahely elvesztésétől való félelem 5% nevezett meg. Ez utóbbiak többségükben kétgyermekesek voltak.  Tehát a nők – saját bevallásuk szerint – nem azért nem szülnek, mert karriert akarnak építeni.

A felmérésről készült cikk a www.demografia.hu oldalon regisztráció után letölthető.

2012. október 16., kedd

Nyugdíjat akarsz? Éljenek a bevándorlók!

A termékenységi ráta azt mutatja, hogy egy nő átlagosan hány gyermeket vállal. A reprodukcióhoz, vagyis ahhoz, hogy a népesség ne csökkenjen, 2,1 gyerekre van szükség (tehát 10 nőnek átlagosan 21 gyereket kell szülnie). 


Az EU számára a termékenység visszaesése súlyos problémát jelent, mivel a jövő növekvő számú nyugdíjasát kell majd a csökkenő számú munkaképes korúval eltartatnia, kivéve, ha valaki fel meri vállalni a nyugdíjreform népszerűtlen intézkedéseit.

A XX. század csökkenő népesedési trendje a XXI. század elején végre pozitívba fordulni látszik, de a hosszú távú fenntartást biztosító 2,1-es arányszámot közel sem érjük el. A fenti ábra természetes növekménye a kitolódó életkornak köszönhető. Ha az EU fenn akarja tartani jóléti jellegét és nyugdíjrendszerét, akkor nincs más hátra, mint a bevándorlás gőzerővel történő támogatása, ami viszont kulturális konfliktusokkal jár és kisebb-nagyobb mértékben mindenütt a lakosság ellenállásába ütközik. 


A magyar termékenységi ráta az egyik legalacsonyabb az EU-ban, és az utóbbi években tartósan elmarad a környező országok értékétől. A ráta értékének alakulásánál talán többet mondanak a Népességtudományi Intézet felmérésének adatai, miszerint a társadalom által ideálisnak tartott gyerekszám is jelentős mértékben csökkent. 
  • 1974-ben a megkérdezettek 56%-a 3 gyermeket és további 12%-a annál is többet tartott ideálisnak, az átlagérték 2,74 volt. 
  • 2009-ben a többség (64%) már csak két gyereket tartott ideálisnak. Három vagy annál több gyerek mindössze a megkérdezettek 16%-a szerint volt ideális. Az átlagérték 2 alá süllyedt (1,96). 
Forrás: Korfa Népesedési Hírlevél, 2012. szeptember

Népesedés - a gólya hozza?



Az oktatás témája után, a következő témakörünk a demográfia kérdésköre lesz. Tudományosan bizonyított tény, hogy ott van sok ember, ahol sok a gólya. Nézzük csak meg a két térképet! Állítólag, ez azért van, mert a gólya költöző madár, és úgy időzít, hogy nagyjából 9 hónappal a nyári napforduló termékenységi ünnepe után tér vissza. Mivel ekkor sok gyermek fogant, márciusban sok is született. Tehát a gólya hozta. Nos, nincs adatom arra vonatkozóan, hogy valóban így történt-e. Az azonban egészen bizonyos, hogy az elmúlt években a magyar babaszületések csúcs hónapja mindig a július volt, tehát ma már biztosan nem a gólya hozza, és a hosszú hűvös, de még fűtetlen októberi esték veszélyesebbnek tűnnek, mint a nyári strandolások.




Az ENSZ számításai szerint a Föld jelenleg 7 milliárdos népessége lassuló növekedési ütem mellett a következő évszázadban várhatóan eléri a telítődés szintjét, és kb. 11 milliárd főnél már nem lesz sokkal magasabb. A növekedést az afrikai kontinens húzza fel, míg Ázsia, valamint Dél- és Közép-Amerika jelenleg magas termékenységi rátája a reprodukciós szintre esik vissza. Ausztrália, Európa és Észak-Amerika termékenysége a következő száz évben a reprodukciós szint alatt marad.

2012. október 15., hétfő

Nyelvoktatás - tényleg utolsók vagyunk?


Az idén áprilisban megjelent Eurobarométer kutatás szerint, Magyarország a sor végén kullog nyelvtanulás vonatkozásában. Ennek egyik forrása rögtön az, hogy az iskolában nem tanulunk nyelveket. Én annak idején két nyelvet tanultam általánosban (igaz, hogy az oroszból már nem sokra emlékszem...), ami egy harmadikkal egészült ki a középiskolában. A lányom iskolájában ötödik osztályban egy nyelvet tanulnak, és az igazgatónőnek meggyőződése, hogy az erős nyelvi képzés miatt választják sokan az iskolát a körzeten kívülről is.



A kutatás arra is kiterjedt, hogy a megkérdezettek mit gondolnak a nyelvtanulás fontosságáról. Saját maguk vonatkozásában a megkérdezett magyarok 16%-a gondolta, hogy nincsen szüksége idegen nyelvekre. A gyermekeik vonatkozásában azonban szinte mindenki úgy vélte, hogy van. Az angol nyelv elsősége nem jelent meglepetést. Mint ahogy az sem, hogy Magyarországon mennyivel fontosabbnak tartjuk a német nyelvet (fő exportpiacunk a német nyelvterület), mint az EU átlagában. A kínai nyelv iránti európai igény viszont számomra meglepetés volt. Nem gondoltam volna, hogy az európaiak 14%-a szerint a gyermeküknek kínai nyelv ismeretre volna szüksége a jövőben.




Annak ellenére, hogy felismert igény mutatkozik a nyelvismeretre, a magyar lakosság kétharmada még társalgási szinten sem beszél egyetlen nyelvet sem. Az EU-ban kevesebb, mint 50% az arány. Még Franciaországban is, pedig a franciákról azt gondoljuk, hogy fenn hordják az orrukat és nem tanulnak nyelveket. Hozzánk hasonlóan gyenge eredményt az olaszok (62%), az angolok és a portugálok (61%), valamint az írek (60%) tudnak felmutatni. 

A magyar eredmény valóban a leggyengébb Európában.

2012. október 14., vasárnap

A szakképzés és amire a vállalkozásoknak szükségük van




A piac jól látja a strukturális különbségeket a tanult és a keresett szakmák között. Az EU átlagában a szakképzésről 80% feletti arányban gondolják, hogy megfelel a piac igényeinek, nálunk 62%-os ez az arány.



A korábban bemutatott adatok ismeretében, miszerint a képzések területe és a munkaerő-piaci igények között mintegy 30%-os rés mutatkozik, aminek következtében a szakképzésben résztvevő fiatalok nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni, nem csoda, ha a magyar lakosság kevésbé találja pozitívnak a szakképzés megítélését, mint az EU többi országában élők.

2012. október 13., szombat

Hajrá lányok!



A huszadik század első évtizedei arról szóltak, hogy a lányok képességei gyengébbek a fiúkénál. Bonyolult elméletek születettek, miért kisebb a nők agya, és mivel lehet alátámasztani alsóbbrendű mivoltukat. Az utóbbi évek felmérései azonban erre rácáfolva felvetik, hogy a korábbi gyengébb teljesítményt inkább kulturális hatások (alacsonyabb elvárások, a lányoknak nem tanulni kell, hanem férjhez menni, stb.), semmint tényleges képességbeli elmaradások magyarázzák.

A PISA felmérésében szövegértésből _minden_ országban szignifikánsan teljesítettek jobban a lányok a fiúknál, az átlagos különbség 39 pont volt (Magyarországon 38). Matematika tárgyból a fiúk kicsit, ennél sokkal kevésbé (OECD átlag 11, nálunk 12) jobban teljesítettek a lányoknál, természettudományok témakörében pedig nem volt szignifikáns a nemek közötti eltérés (nálunk kerek nulla pont). 

A fenti eredményt tükrözik a végzettség adatok is: 30%-kal több nőnek van felsőfokú végzettsége, mint férfinak (760 ezer vs 590 ezer). A nők között 19%-os, a férfiak között 16%-os a felsőfokú végzettségűek aránya. Igaz, a nők főleg főiskolai végzettségre tesznek szert. Az egyetemet végzettek között a férfiak aránya a magasabb. Az adatok a 15-74 éves népességben értendők, 2011-re vonatkozóan, a KSH adatai alapján.

2012. október 11., csütörtök

Változik a világ, avagy a 15 évesek és az internet



Amikor én voltam gyerek, a különböző lexikonok szócikkeinek kellett utána nézni. Az ötödik osztályos lányom házi feladatai rendre arról szólnak, hogy üsse fel az internetet a megfelelő oldalon és derítse ki, hogy … , járjon utána annak, hogy …. Változik a világ. 

A digitális szövegértés a PISA számítógépes, internetes környezetben végzett információkeresés, szövegfeldolgozás, szövegértés vizsgálata. A digitális szövegértés a PISA2009 választható eleme volt, a mérésben 16 OECD-állam és 3 partnerország, -gazdaság vett részt. A PISA konzorciuma által kifejlesztett teszt feladatai az internetes környezetben előforduló webböngészéssel, kereséssel, e-mail-olvasással és -írással vagy éppen blogolvasással, fórumozással kapcsolatos élethelyzeteket szimulálták.

Magyarország oktatási rendszerének teljesítménye átlag alatti, a 14-16. hely között szóródik (OECD-n belül: 12-14. hely), nem különbözve szignifikánsan a spanyol, lengyel és osztrák eredménytől. Ennek az eredménynek az a különlegessége, hogy a nyomtatott szövegértés vonatkozásában a lengyelek picit jobban, a spanyolok és osztrákok viszont szignifikánsan gyengébben teljesítettek nálunk.

2012. október 10., szerda

Okosak a magyar diákok vagy nem okosak? - Magyarország a középmezőnyben


Az OECD-tagok és a partnerországok mintegy 26 millió tizenöt éves tanulója közül egy kb. 470,000 fős reprezentatív minta írta meg a PISA2009 tesztjeit. Az érintett 65 ország adja a világ gazdasági össztermékének mintegy 90%-át.

Szövegértés
Az OECD országok szövegértési átlageredménye nem változott szignifikánsan 2006 óta, 493 pont volt. 556 ponttal toronymagasan a legjobb eredményt Sanghaj-Kína mutatta fel, őt követi Korea, Finnország, Hongkong-Kína, Szingapúr, Kanada, Új-Zéland, Japán és Ausztrália, majd pedig bekapcsolódnak az európai országok. A magyar eredmény 494 pont volt (26. hely), ami szignifikánsan nem különbözik az átlagtól, bár csak 21. helyre volt elég a 29 OECD ország között. A kelet-európai országok közül Lengyelország és Észtország előz meg bennünket.

Az oktatási ráfordítások és a PISA eredmények között csekély mértékű korreláció figyelhető meg. A legtöbb ország növelte az oktatási ráfordítást: 1995 és 2007 között reálértéken átlagosan 43%-kal, a 2000-es mérés és 2007 között pedig 25%-kal. Ezzel párhuzamosan több ország, köztük hazánk (+14 pont) szövegértési eredménye is szignifikánsan javult. Hazánk esetében nincs is olyan ország, amelyik 2000-ben hasonló vagy rosszabb eredményt produkálva 2009-ben elénk került volna, mi viszont beelőztünk egy egész csomó másik országot.

A jelentős mértékű javulást részben a tanulói hozzáállás javulása, az olvasás szeretetének és a szövegértési teljesítménynek az összefüggése magyarázza. Az OECD országokban a saját örömükre olvasók aránya 68%-ról (2003) 63%-ra (2009) csökkent. Magyarországon az olvasni szeretők aránya 75% volt mindkét mérési időpontban.  Míg az OECD országok átlagában az olvasott anyagok változatossága csökkent, Magyarországon szignifikánsan javult ez a mutató. Ráadásul, nálunk viszonylag alacsony a csak képregényeket olvasók aránya: ez volt az egyetlen olvasmány, ami negatív korrelációt mutat a szövegértési teljesítménnyel.

Matematika
Matematika tárgyból a 2009 évi felmérés átlaga 496 pont volt, szintén nem mutatott szignifikáns változást. A magyar eredmény (490 pont, 29. hely) a teljes minta vonatkozásában átlagos, az OECD országok körében azonban gyenge volt (23. hely a 29-ből). A 2003-as kiemelt vizsgálathoz képest a magyar eredmény nem mutatott változást. A mezőnyt ezúttal is Sanghaj-Kína vezeti, utolérhetetlen 600 ponttal, az utána következő Szingapúrnak is csak 562 pontja van. Látványos különbség a szövegértéshez képest, hogy matematikából a keleti blokk több országa - Észtország 512, Szlovénia 501, Szlovákia, Lengyelország és Csehország - is megelőz bennünket, igaz, az utóbbi három nem szignifikáns különbséggel.

Természettudomány
Természettudományból a teljes átlag 496 pont volt, amit Magyarország nem szignifikánsan, de felülteljesített (503 pont, 23. hely, OECD országokon belül: 16. hely).

2012. október 9., kedd

Mennyibe kerül az államnak, hogy iskolába járunk?



2010-ben az állami költségvetésből közel 1263 milliárd forintot – az egy évvel korábbihoz képest 2,1%-kal többet – fordítottak oktatási kiadásokra, ami a GDP 4,7%-át tette ki. A teljes összegből a közoktatás (óvoda, alap- és középfokú oktatás) 890 milliárd, a felsőfokú oktatás pedig 259 milliárd forintot használt fel, az előző évek megoszlásához hasonlóan. 

Európai szintű összehasonlító adatot 2009 évről találtam. Ekkor a gazdasági teljesítmény a válság miatt szinte mindenhol visszaesett, ezért az alacsonyabb költés ellenére GDP arányosan magasabb értékek jöttek ki. A 2009-es magyar érték (a GDP 5,12%-a) alig maradt el az EU27 5,41%-os átlagától.


2013-tól, a felsőfokú oktatásban résztvevő diákokra hárított tandíj következtében várhatóan csökkenni fognak az állami oktatási célú kiadások.

Ki miért nem dolgozik?



Kétség sem fér hozzá: nehéz pályakezdőként elhelyezkedni. Nehéz, mert a munkáltatók jobban örülnek a tapasztalt „készterméknek”, mint a betörésre váró csikóknak. Nehéz, mert válság van, és nagy a túlkínálat a munkaerő-piacon. Nehéz, mert a fiatalok számára komoly törést, életmód váltást jelent a tanulásból munkába való átmenet. Láttuk, hogy vannak strukturális okok is, és lehet még száz egyéb ok, amit nem ismerünk.

Ez a kép keringett az interneten sokáig, nem tudom, mi az eredeti forrás, de innen vettem: http://twitpic.com/9ea3gu
Másfelől azonban jól láthatóan körvonalazódik egy tendencia, ami kitolja a munkába állás korhatárát: 5 éves egyetemet 8 év alatt végzem el, teszek egy világ körüli utat, tanulok egy-két évet külföldön, még egy kicsit kiélem magam, nem tudom, mihez kezdjek, stb.

A KSH megkérdezte az inaktív fiatalokat (inaktív: nem dolgozik és nem is keres aktívan munkát), hogy miért inaktívak. A fenti ábráról leolvashatók az arányok.

Nézzük csak a 25 év feletti korosztályt, mert ekkora már az egyetemet is el lehet végezni. Az én értelmezésemben 40% (gyereket nevel) az, akinek jogos kifogása van az el nem helyezkedésre 25 év felett. Azokon kívül, akik bevallottan nem kívánnak dolgozni (6%) és akik reménytelennek tartják elhelyezkedési esélyeiket (10%), kérdéseket vethet fel még az egyéb okot megadók aránya (17%, amin belül a fele egészségügyi okra hivatkozott), és a még mindig nappalin tanulók aránya (27%). Vajon közülük mennyi lehet, aki nem akar és mennyi, aki nem tud elhelyezkedni?


2012. október 7., vasárnap

Mi leszel, ha nagy leszel?


Drámai változások: mindenki mérnök, közgazdász vagy orvos akar lenni. A tanár utánpótlás a 10 évvel ezelőtti szint alig 40%-ára esett vissza.

Ketté szakadva


Olyan, mint két külön világ. Kelet-Európában a végzettség területe, nyugaton a végzettség foka jelenti a fő eltérést a munkaerőpiacon.

2012. október 6., szombat

Strukturális munkanélküliség


A munkaerő-piac strukturális tökéletlenségét, azaz a munkaerő kínálat eltérését a munkaerő kereslettől, két dimenzióban (vertikális és horizontális) vizsgálhatjuk.

Vertikális eltérésekről munkaerő-kereslet és kínálat között akkor beszélünk, ha a munkavállaló képzési szakterülete stimmel ugyan, de a végzettségi foka nem megfelelő. Példa: az állásra jelentkező műszaki szakközépiskolát végzett, de nekem a munka elvégzéséhez valójában egyetemi végzettségű munkavállalóra volna szükségem.


Horizontális eltérésről akkor beszélünk a munkaerő-piacon, amikor a keresett munkaerő képzettségének területe eltér a munkaerő-kínálat képzettségi területéről. Például ápolónőket keresünk, de a jelentkezők között csak autószerelők vannak.


A horizontális eltérés nehezen mérhető, mivel csak definíció kérdése, hogy mit tekintünk annak. A Randstad 10 nagykategóriába (pl: humán, műszaki, egészségügyi végzettség…) soroltatta be mind az igényeket, mind pedig a munkavállalók végzettségét, így a besorolás ugyan könnyű és viszonylag egyértelmű, a feldolgozás pedig jól kezelhető volt, de a mélységi elemzést sajnos, bebuktuk. Jó volna tudni, hogy pontosan hol jelentkeznek az eltérések, melyik szakmából van túlkereslet, és túlkínálat, de erre vonatkozóan nem találtam adatot.

2012. október 4., csütörtök

Te túlképzett vagy? Esetleg alulképzett?



A Randstad Workmonitor kutatás idén szeptemberben arra kereste a választ a kutatásban érintett 32 országban foglalkoztatott munkavállalók megkérdezésével, hogy az egyes országokban vajon milyen távol áll a munkaerő kereslet a kínálattól. Nyilván, ez egy közvélemény kutatás, ahol mindenki a véleményéről számol be, nem a tényekről. A tényeket (amiket a munkáltatók adatszolgáltatásai alapján számoltak ki) holnap nézzük majd meg.


A magyar eredmény nagyjából tükrözi az átlagot, sőt, sok tekintetben jobb is annál. A többi országában a megkérdezettek kb. fele (47%) találja túlképzettnek magát, nálunk ez az arány 31%-os. A megkérdezett országok átlagában 20% gondolja, hogy alulképzett lenne, nálunk gyakorlatilag nincsenek is ilyenek (4%). Van egy kétharmados többség (világ: 66%, nálunk: 67%), aki saját bevallása szerint képzettségének megfelelő munkát végez. De csak a magyarok képesek választani ezek közül, a többi ország válaszadói esetében bőven 100% feletti eredményt kapunk, azaz bőszen beikszelgették, hogy túlképzettek, alulképzettek és pont jók egyszerre.


Ebben a kutatásban kedvencem Kína. Náluk egyetlen arány emelkedik ki mind fölé: az egyetértők aránya. Gyakorlatilag mindegy mi a kérdés, beleértve az ellenkezőjét is, a kínaiak legalább 70%-a egyetért.

2012. október 3., szerda

15-29 évesek munkanélküliségi rátája


Felsőfokú végzettségre jobbára csak 19 éves korunk után teszünk szert, ezért a 19 év alatti munkanélküliek mind maximum középfokú végzettségűek. Látható, hogy ebben a korcsoportban, aki dolgozni akar, annak gyakorlatilag esélye sincs. A korcsoport átlagos munkanélküliségi rátája megközelíti az 50%-ot.

A 20-24 évesek korcsoportjában, a munkanélküliségi ráta az alapfokú végzettségűek között a legmagasabb. Látható azonban, hogy más végzettséggel sem könnyű elhelyezkedni: a munkanélküliségi ráta ebben a korcsoportban a szakközépiskolások kivételével minden esetben 20% feletti.


A 25-29 évesek között minden végzettségi csoportban javul a foglalkoztatottság. 10% alá azonban csak az egyetemet végzettek körében csökken. Főiskolások és szakközépiskolát végzettek esetében kerek 10%, az összes többi esetben ennél jóval magasabb. 

Tények és mítoszok



Nos, a diplomás munkanélküliség mítoszát itt le is zárhatjuk: A foglalkoztatottakon belül sokkal magasabb a diplomások aránya (24%), mint a teljes népességen belül (21%). Ellenben az alacsony végzettségűek aránya sokkal alacsonyabb (11% vs 18%).

A munkanélkülieken belül a diplomások aránya mindössze 10% (egyetemet végzettek: 3%, főiskolát végzettek: 7%). Az alacsony végzettségűek aránya 30%.

A másik általános tévhit, hogy kevés a szakmunkás és ezért nem is találni jó szakembert az országban és nincs szakmunkás képzés, és pedig mekkora szükség volna rá. A munkanélküliek között a szakközépiskolát és szakmunkásképzőt végzettek aránya 33%. 

Mindez persze nem zárja ki, hogy _jó_ szakembert nehéz legyen találni. Mint ahogy az is előfordul, hogy a friss diplomásokat nem végzettségüknek megfelelően foglalkoztatják. Erről még lesz szó később.